Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-13 / 2. szám

A JUHÁSZ TÉLI ÉS TAVASZI FELADATAI

Az első tavaszi napokon a Juhászok nyájaikkal rendszerint az akolban maradnak, vagy csak a közeli legelőkön legeltetnek s ez helyettesit! a Juhok egészségügyi sétáját. Ebben az időszakbah a legfőbb figyelmet a bárányok szelektálására, az anyajuhok gondozására és egyes körzetekben még az ellésre összpontosítják. A juhakolban tehát meg kell változtatni a kutricák elhelyezését. Elsősorban az egyidős bárányokat kell egy helyre összpontosítani, az idősebbeket nagyobb csoportokban, a gyengébbeket és az ikreket kisebb csoportokba, azonban mindig az anyajuhokkal. A 12—16 napnál idősebb bárányok számára űn. iskolákat létesítünk, amelyek a bárányok póttakarmányozására szolgálnak. E célból a szoptatás idejére kellő mennyiségű abraktakarmányt kell biztosítani, amit a juhászok a szerződéses formába lekötött juhhomolyasajt ellenében az illetékes tejcsarnokből kapnak.

Különös figyelmet kell fordítani továbbá a juhok és a bárányok egészségi állapotára is. Itt elsősorban az ikerbárányokra vagy azokra gondolunk, amelyeknek anyja elpusztult. Az ilyen bárányokat a gondos juhász olyan elegendő tejjel rendelkező anyajuhokhoz tesz, amelyeknek báránya elpusztult. Gyakran megtörténik, hogy az ilyen dajka juhok az idegen bárányt nem akarják elfogadni, ezért ajánlatos a bárányokat a kiszemelt szoptatójuh gyapjúzsírjával vagy tejével bekenni, s ezt annyiszor megismételni, amíg a juh elfogadja a bárányt.

A bárányok alapos és kiadós takarmányozásán kívül szükséges azok megjelölése, tetoválása a pontos nyilvántartás érdekében, a továbbtenyésztésre alkalmatlan bárányokat ivartalanítsuk vagy hizlalásra selejtezzük ki, szükséges továbbá a jerkebárányok szelektálása, osztályozása súlyuk, külemük és gyapjúk jellege szerint. Ügyelünk arra, hogy a bárányok az elválasztáskor anyjuk súlyának legalább 45—50 %-al rendelkezzenek. Ugyancsak fontos, hogy a farokkurtítást 21—28 napos korukban elvégezzük.

A legutóbb említett intézkedés megtételekor a higiéniai követelményeket a legszigorúbban tartsuk be és az akolban száraz almot hintsünk szét. A farokkurtítást kétféle módon végezhetjük:

1. Késsel, vagy speciális ollóval, ún. operatív beavatkozással. Ez a módszer tökéletes tisztaságot és az eszközök gondos fertőtlenítését követeli meg. Általában az állatorvos felügyelete mellett végzendő.

2. A farokkurtítás vértelen módszere gumikarikák segítségével jóval egyszerűbb és kisebb a fertőzés veszélye is. A gumikarikákat különleges fogókkal helyezik fel. A gumikarikák feszüljenek, hogy a negyedik csigolya után megszakítsák a vérkeringést és így a farok vége fokozatosan elhaljon.

Az olyan nyájakban, ahol' korán pároztattak, különösen a merinó fajtánál kell fokozatosan áttérni a fejésre. Jelentős figyelmet igényel a gépi fejés megkezdése. Erre is fokozatosan kell rátérni, a juhoknak még a fejés megkezdése előtt meg kell szokniuk a fejőgép zúgását és a fejés egész folyamatát.

A legutóbbi esztendőkben a tenyésztők komoly hibákat követnek el az elválasztáskor. Annak érdekében, hogy a lehető legtöbb homolyasajtot nyerjék, a bárányokat már hathetes korukban, sőt még korábban is elválasztják, amikor még súlyuk alig 10 kiló. Az ilyen bárányok elcsenyevészednek, esetleg nem fejlődik ki kellőképpen fogazatuk vagy emésztőszervük.

Jelenleg minden tenyésztőnek elsőrendű igyekezete legyen, hogy csak jól fejlett és a továbbtenyésztésre alkalmas bárányokat válasszanak el. Különösen a cigája és a valah juhfajták tenyésztőitől várjuk el, hogy a lehető legtöbb tenyészállatot biztosítsák, tehát hogy minden egyes jerkebárányt továbbtenyésztésre alkalmasan felneveljék. E fajtákból ugyanis állandóan kevés jerkével rendelkezünk.

Továbbtenyésztésre a legalább 18—19 kg súlyú bárányokat kell elválasztanunk. Ezt követően a bárányokat megszoktatjuk a legelésre. Mindig a legjobb legelőket és az olyanokat válasszuk erre a célra, ahol azelőtt juhok nem legeltek. Legcélszerűbb az őszi keverékeken történő legeltetés. A szoktatás folyamata mindig lassú és folyamatos legyen, leghelyesebb ha ezt abraktakarmány adagolásával kombináljuk. Ilyen módszerrel jó eredményt érhetünk el. A legeltetéskor azonban legyünk óvatosak, mivel a fehérjékben gazdag, könnyen emészthető és igen ízletes, fiatal, zsenge növényzet gyakran vált ki különféle betegségeket, elsősorban hasmenést. Ezért ajánlatos a legeltetés előtt a juhokat száraz terimés takarmánynyal megetetni. Sohase hajtsuk ki őket éhesen a legelőre.

Figyelmet érdemel a Juhok általános egészségi állapota is. A gyakori esőzések, a hideg éjszakák különösen a fiatal juhok megbetegedését okozhatják. Azért, hogy meggátoljuk a juhnyáj esetleges veszteségeit, megfelelő védett és fedett helyek létesítését ajánljuk.

Nem szabad megfeledkezni á juhok itatásáról sem. Gyakran megtörténik, hogy a juhok az utak árkában összegyülemlett vizet, pocsolyák vizét isszák.

Ez az egészségre igen veszélyes és nem egyszer ilyen úton terjed el a juhok parazitás fertőzése.

A tavaszi hónapokban tehát nélkülözhetetlen a juhok féregtelenítése, amit szintén az állatorvos felügyelete mellett kell elvégezni. Kivétel nélkül minden egyes juhot kellene féregteleníteni. Ügyeljünk a juhászkutya egészségi állapotára is. Az illetékes állatorvos készségesen szolgál felvilágosítással arra nézve, hogyan kell ezt elvégezni.

Meg kell még említeni a juhok nyírását, a juhok nyírás utáni fürdetését és a gyapjú kezelését az eladás előtt. Ezekre a juhtenyésztők rendszerint nem fordítanak kellő gondot. A gyapjú értékesítése jelentősem befolyásolja a juhnyáj tartásának rentabilitását, és a gyapjúért nagyobb összeget kaphatunk, ha az állatokat megfelelően gondozzuk, ügyelünk a nyírás helyes elvégzésére és a gyapjú osztályozására. Elég gyakran észlelünk e téren is hibákat és hiányosságokat. Megtörténik, hogy a tenyésztők a gyengébb gyapjúminőség okozta veszteséget a nyírősúly növelésével igyekeznek kiegyenlíteni. Sokszor meg nem engedett módszereket alkalmaznak, a gyapjút vízzel locsolják, homokkal hintik be stb.

Az ilyen viszásságok elkerülésére és a kellő bevétel elérése érdekében a juhtenyésztőknek azt ajánljuk, hogy:

— a juhokat egyenletesen takarmányozzák a tél folyamán is. A helytelen élelmezés, a rossz takarmányozás és a betegségek a gyapjú szálainak egyenlőtlen vastagságát idézik elő, ami értékét jelentősen csökkenti;

— idejében nyírják a juhokat. Legcélszerűbb a nyírást 40— 50 nappal az ellés előtt vagy után végezni. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy célszerűbb a cigájákat is csak egyszer nyírni. így nagyobb bevételt érhetünk el;

f— a juhokat a nyírás előtt az akolből hajtsuk ki, nehogy gyapjúk nedves, szennyezett legyen. A szalma-, szénamaradékokat, a gyapjúra ragadt trágyát kézzel távolítsuk el és a gyapjú ezen elértéktelenedett helyeit vágjuk ki. Ugyanígy kivágjuk a juhok

megjelölésekor használt festékmaradékokat ;

— tartsák be a nyírás helyes menetét, tehát azt, hogy először a rövid gyapjút nyírjuk le az állat hasán, lábain* farkán és fején, majd a többi részén úgy, hogy a gyapjúbunda egyetlen összefüggő palástot alkosson;

— a lenyírt gyapjú osztályozásánál ügyeljünk arra, nehogy a hosszabb gyapjút rövidebbel keverjük. Ugyanekkor el kell távolítani a vizelettel, ürülékkel, festékkel vagy egyébként szennyezett gyapjürészeket. A színes vagy színezett szálakkal tarkított gyapjút ne keverjük a tisztafehér közé;

— a lenyírt gyapjút mindig a prémrésszel befelé, tehát a nyírt felülettel kívül hagyjuk száraz helyen kiszellőzni. Ezáltal a gyapjú sárgulását és elértéktelenedését megakadályozzuk. A szárítás során a gyapjút óvjuk a nedves levegőtől, mert a gyapjú higroszkopikus, nedvszívó tulajdonsággal bír, s így a levegő nedvességét is könnyen felveszi. A gyapjú nedvességtartalma ne legyen nagyobb, mint 17 százalék;

— a gyapjút csupán szárítása és kiszellözése után zsákoljuk. A zsákokon tüntessük fel a gyapjú minőségét;

— a gyapjút mindig olyan felelős dolgozó jelenlétében adjuk el, aki ismeri a gyapjú minőségi szabványait, normáit és a juhász is legyen jelen, hogy az esetleges észrevételek alapján megtudja azt, milyen hibákat vétett a gyapjú nyerése, illetve a nyírás során.

Az átvevő becsüs által hely* telenül értékelt gyapjú eladásakor előálló vitákat úgy kell megoldani, hogy gyapjúmintát küldünk a vita tárgyát képező áruból az Állami Minőségellenőrző Kirendeltségnek és a Mezőgazdasági Ellenőrző és Vizsgáló Intézetnek.

Rövidesen összefoglalva ezek lennének a juhász téli és télutói feladatai. Az előzőekben ismertetett elveket minden juhásznak, juhtenyésztőnek be keH tartania, ha azt akarja, hogy a! juhtenyésztés gazdasági hasznai kielégítő és az adottságok szerint a lehető legjobb legyen*.

Jaroslav Janik, mérnök.