Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-04-20 / 16. szám
ß^DiixDoa üacsao szemle E heti külpolitikai szemlénkben továbbra is az amerikai—vietnami tárgyalások lehetőségével, az amerikai négerzavargásokkal foglalkozunk, megemlékezünk a nyugatnémet diáktüntetésekről, Jaring kudarcáról, valamint foglalkozunk az atomsorompószerződés megkötésének Jövőbeli kihatásával. Az USA elodázza a béketárgyalásokat Az elmúlt héten már ügy látszott, hogy az USA és Vietnam között végre megnyílnak a béketárgyalások kapui. Azonban már akkoriban is voltak olyan hangok, hogy az USA igyekszik majd halogatni különböző indokok alapján a béketárgyalások megkezdését. Johnson elutasította Varsót, mint a béketárgyalások esetleges színhelyét, utána Indonézia DJakartát ajánlotta. Azonban a tárgyalások megtartásának lehetősége még mindig kétséges. Valahogyan hamisan hatnak Johnson békeszőlamai és a Pentagon vietnami behívója. A déli vietnami harctereken ugyanis megélénkültek a harci cselekmények. Több külpolitikai megfigyelő utalt arra, hogy Washington tulajdonképpen nem tudja, hogy mit akar és miként oldja meg a vietnami kérdést és Johnson ajánlatai főként a lázongó amerikai közvélemény megnyugtatására szolgálnak. Johnson elnök annakidején kijelentette, hogy kész bármikor és bárhova elmenni a tárgyalásokra a béke érdekében, viszont ma ezt nem teszi. Pham Van Dong, a VDK miniszterelnöke nyilatkozott, hogy Johnson elnök március 31-t nyilatkozata nem alkalmas arra, hogy kielégítse a VDK és a világ közvéleményének követeléseit. Az Egyesült Államoknak, mondotta, feltétlenül meg kell szüntetnie a bombázásokat. Rámutatott, hogy hazája katonai és gazdasági téren egyaránt kiállja a háború megpróbáltatásait. Az amerikai agresszorokra nézve lesújtó a ’ hároméves háború mérlege, majdnem 3000 repülőgépet vesztettek és nemzetközi szinten egyre jobban elszigetelődnek. Jelentések szerint, a VDK-t az amerikai repülőgépeik továbbra is bombázzák, Dél-Vietnamban pedig megindították a Teljes Győzelem fedőnevű hadműveletet, amelyben százezer katona vesz részt. Egyébként a tárgyalások megkezdésére jellemző egy rövid idézet, miszerint ha az amerikaiak elfogadják az olcsó békét, elvesztik befolyásukat Ázsiában és a világ többi részében. Tehát az amerikaiak már csak a tekintély elvesztése miatt sem akarnak tárgyalni. Keresik a gyilkost Dr. Martin Luther King meggyilkolása miatt tovább tartanak az USA- ban a néger zavargások. Az amerikai fővárosban ezzel kapcsolatban továbbra is tilos a fegyverek árusítása és benzint sem adnak el kannában. Chicagóban viszont javult a helyzet és kivonták a városból az 5000 katonát, akiket előbb a néger zavargások miatt vezényeltek oda. King gyilkosát továbbra is keresik, de a hajtóvadászat mindaddig nem járt lényeges eredménnyel. A rendőrség egy Eric Starvo Galt nevű 36 éves munkanélküli, az egyik kereskedelmi hajó volt tengerésze után nyomoz, akiről megállapították, hogy hasonló autóval parkírozott egy helyen, mint amilyenen a gyilkos menekült. A hajsza a gyilkos után eddig még nem vezetett eredményre és nem tudni, mikor kerül kézre. Az USA-ban a gyilkosság miatt továbbra is nagy a nyugtalanság és hol az egyik, hol a másik városban lángolnak fel az öszszetűzések, tüntetések. ütvén rendűr sebesült meg a nyugatnémet diák-tüntetések során Hat nyugatnémet nagyvárosban és Nyugat-Berllnben tüntető diákok ezrei csaptak össze a rendőrséggel és megostromolták a Springer sajtókonszern épületeit, hogy megakadályozzák egyes lapok kiadását. Azzal vádolják a legnagyobb lapkiadót, hogy rágalomhadjáratot indított a diákság ellen és a gyűlölet légkörét terjeszti. Ilyen légkör miatt követte el szerdán a 23 éves Josef Bachmann merényletét Rudi Dutschke ifjúsági vezető ellen. A zavargások miatt Kiesinger kancellár megszakította dél-németországi húsvéti szabadságát és sietve visszatért, hogy nyugalomra intse a diákságot. A diákmozgalmak azonban tovább terjednek. A nyugat-berlini rendőrség bejelentette, hogy a diáktüntetések során 49 tüntető fiatalt vettek őrizetbe és az összecsapások során 50 rendőr sebesült meg. A diáktüntetések külföldre is kiterjednek. Diákmegmozdulásokre került sor Amszterdamban, Rómában és Oslóban is. A diáktüntetők több helyen a nyugatnémet képviseleti hivatalok előtt tüntettek és Jelszavakat írtak a falakra. A kudarcba fulladt misszió Köztudomású, hogy Jaring ENSZ- megbfzott missziója eddig nem sok eredményt hozott Közel-Keleten. Egyiptomi lapvélemények szerint, Jarring missziója végéhez közeledik és küldetése kudarcát Izrael magatartása okozza. A Gum Hurla Megbukott misszió címmel ír Jarring küldetésének kudarcba fulladásáról, és megemlíti, hogy az ENSZ eszméit nem váltja be. Ez a sikertelenség az izraeli— amerikai szövetség tevékenységének az eredménye. ENSZ-hez közelálló körök hangsúlyozzák, hogy Izrael tovább folytatja támadásait Jordánia területén lévő állítólagos felforgató központok ellen és meg akarja buktatni Husszein király rendszerét. Az izraeli vezető körök további provokáció útján haladnak. A Szovjetunió politikusai viszont hangsúlyozzák, a történelem már megmutatta, hogy minél nagyobb gaztetteket követnek el az intervenciósok, annál nagyobb és határozottabb a népek válasza. Béke és atom A Magyarország című politikai hetilap részletesen foglalkozik azzal, hogy milyen haszonnal járna a nukleáris fegyverek elterjedését megakadályozó szerződés megkötése. Hangsúlyozza, hogy magától értetődik, minél kevesebb kézben van atomfegyver, annál reálisabbak az atomháború megakadályozásának esélyei. A világ népei az atomsorompó leeresztésével elsősorban azt nyerik, hogy csökken a nukleáris világégés veszélye. A szerződő országok ezenkívül megszabadulhatnának az atomkutatással járó óriási anyagi áldozatok egy részétől, s eszközeiket, tartalékaikat más szükségletek kielégítésére fordíthatnák. Ezért helyes lesz, ha az atomsorompó szerződés híveinek táborába minél több ország felsorakozik, amely az atomkorszakban békét és a világban békés atomot kíván. BETEG GYERMEKEK MINT KÍSÉRLETI NYULAK Ojabb nagy botrány kavart hullámokat az Egyesült Államokban. Kiderült, hogy a szellemileg elmaradt gyermekek Staten Island-i (New York) intézetében, az állami Willowbrook Schoolban, több mint egy évtizede olyan orvosi kísérletekre használják fel őket, amilyeneket minden jóérzésü kutatóorvos csak állatokon végez. A Willowbrook Schoolban az ügy után nyomozó riporterek szerint a hepatitisz (járványos májgyulladás) kórokozóit, tüneteit kutatják. Néhány hónap leforgás alatt 240 gyerihek kapta meg, további 350, akin ugyancsak kísérleteket évgeztek, immunis maradt a hepatitisszel szemben. A felháborodott újságírókat dr. Jack Hammold, az intézet igazgatója azzal szerelte le, hogy csak azokon a gyermekeken kísérleteznek, akiknek szülei ehhez írásbeli beleegyezésüket adták. Az újságírók azonban két fontos dolgot nyomoztak ki. Az egyik az, hogy a Willobrook School nem mondja meg pontosan a szülőknek: milyen kísérleteket végeznek a gyermekeken, csupán általánosan említi a kísérletezést“ és így szerzi meg a szülők beleegyezését. A másik az, hogy a beleegyezés megszerzésének módja kimeríti a zsarolás fogalmát. A Willowbrook Schoolban ugyanis, mint minden ilyen jellegű intézetben, kevés a hely, illetve sokkal több a jelentkező, mint ahányat fel tudnak venni. Hosszú a várakozási idő. A szülőkkel azonban burkoltan közük: megelőzheti a korábban jelentkezetteket, s az iskola azonnal befogadja gyermeküket, ha beleegyez nek a kísérletekbe. Kétségtelenül elítélendő az a szülő, aki hozzájárul ehhez, de mentséget lehet találni: a szülők sok esetben annyira primitívek, hogy nem is igen tudják, mit írnak alá, mire kötelezik magukat, csak azt látják, hogy szellemileg visszamaradt gyermekük nevelésének gondjait az intézet leveszi vállukról. De milyen mentséget lehet találni az orvosok számára? Seymour Thaler, New York állam szenátora, aki riporterek leleplező cikkeiből értesült a Willowbrook állami iskolában végbemenő kísérletezésekről vizsgálatot követel az ügyben. És nemcsak a Willowbrook Schoolban, hanem egyes állami kórházak ban is. Hírek szerint ugyanis egyik-másik kórházban felnőtt pácienseken is végeznek tudományos kísérleteket, anélkül, hogy a páciensek tudnának róla (például rajtuk próbálnak ki új, államilag még nem engedélyezett gyógyszereket). Persze, ezek rendszerint szegénysorsú betegek, akik esetleg hátralékban vannak az USA-ban roppant drága kórházi költségek kifizetésével. Dutscke táborának harcos megmozdulásai Tranzisztoros rádió a magtalanítás fejében A NEGYEDIK GYERMEKRE NEM TERJED KI AZ INGYENISKOLÄZTATÄS JOGA INDIÁBAN Ha elfogadják Chandrasekhar egészségügyi miniszter javaslatát, a háromgyermekes indiai családapák búcsút vehetnek a gyermeknemzéstől, magtalanításnak vetik alá őket. Nem lehetetlen, hogy az új-delhi kormány példáját más fejlődő országok kormánya is követi, mert a lakosságot a nagyarányú szaporulat miatt éhinség fenyegeti. Chandrasekhar miniszter — három gyermek apja — hat évvel ezelőtt maga is sterilizáltatta magát. 1980-BAN NYOLCSZÁZMILLIÓ INDIAI LESZ — Ha útját akarjuk állni az óriási sziaporulatnak, 46 millió férfit kell sürgősen magtalanítanunk — mondja a miniszter. Ogy véli, hogy ez az egyetlen mód a lakosság gyarapodásának megakadályozására, s ezzel egyidejűleg az éhinség elkerülésére. Javaslata — mint várható volt — felháborodást keltett az uralmon lévő Kongresszus Párt néhány szélsőséges vezetője körében. A magtalanítás ellen vannak a papok is. Nem lehet elvitatni érvük helytállóságát: a kormány az emberek legintimebb magánéletébe szándékozik beavatkozni. Viszont az sem kétséges, hogy erre az intézkedésre égető szükség van. Előreláthatólag meg is jutalmazzák a férfiakat, ha sterilizáltatják magukat. A kormány a múlt héten tárgyalt egy javaslatról, miszerint a magtalanított férfiak zsebrádiót kapnak ajándékba. Indiának jelenleg mintegy 550 millió lakosa van, közülük 40 millió az éhhalál határán nyomorog. Statisztikusok a jelenlegi születések alapján kiszámították, hogy az ország lakosai-3 SZABAD FÖLDMŰVES 1968. április 20. nak száma 1980-ig 800 millióra növekszik. — Nem egykönnyen hoztuk meg ezt a törvényjavaslatot — hangoztatja Chandrasekhar. — Nem kell egyéb indoklás: még a mai lélekszám mellet sem tudunk elegendő élelmiszert, ruhát, lakást, iskoláztatást nyújtani a lakosságnak. A miniszter közölte, hogy ha a javaslatot elvetik, a kormány kénytelen lesz intézkedéseket hozni a háromnál több gyermekes családok ellen. Eszerint a negyedik gyermeknek már nem jár Ingyenes iskolázás és orvosi kezelés, a család nem kaphat házépítési kölcsönt, sőt még esetleg nagyobb adót is fizet, mint a 2—3 gyermekes családok. Máris bevezettek néhány ilyenfajta intézkedést: azok a háromgyermekes ásszonyok például, akik állami üzemben dolgoznak, negyedik születésekor nem kapnak szülési szabadságot. BEAVATKOZÁS ALLAH AKARATÁBA A sterilizációt az indiai egyházak vezetői ellenzik a leghevesebben. Shankaracharia, a hindu egyház feje, például kijelentette: — Az egészségügyi miniszter törvényjavaslata vallásellenes, és ezért minden eszközzel küzdeni fogok elfogadása ellen. Zamin Nizami, mohamedán egyházfő: — Hihetetlen mire vetemedik Chandrasekhar! Azt hiszi, hogy jogunk van megváltoztatni a természet törvényeit, beavatkozni Allah akaratába? Egyetlen mohamedán sem fog erre a javaslatra szavazni! Azonban a hét-nyolc, sőt tíz-tizenegy gyermekes anyák, akiknek napnap után gondot okoz népes családuk ellátása, másképpen gondolkoznak. Egy 30 éves delhi asszony, akinek máris tíz gyermeke van kijelentette: — Ogy gondolom, hogy igaza van a miniszternek. Miért kell nekünk, aszszonyoknak továbbra is gyötrődnünk? Eszeljenek ki már valamit a férfiak, hogy ne kelljen minden évben gyermeket szülnünk! (V. N.) Mint ismeretes, múlt hét csütörtökén Nyugat-Berlinben Josef Erwin Bachmann 23 esztendős fasiszta mázoló, akinek otthonában Napoleon és Hitler arcképére bukkantak a nyomozó közegek, életveszélyesen megsebesítette Rudi Dutschket, a Német Szocialista Diákszövetség radikális baloldali vezérét. A merénylet csakhamar a felháborodás viharát váltotta ki. Nyugat- Berlinben összecsapásokra került sor a főiskolai diákok és a rendőrök közt. Másnap folytatódtak a tüntetések, amelyek futótűzként terjedtek tova Münchenbe, Nürnbergbe, Bonnba, Düsseldorfba, Hamburgba, Brémába és egyéb városokba. A parlamenten kívüli szocialista ellenzék aktivitása, melyben a Német Szocialista Diákszövetség kimagasló szerepet játszik, különösen a demokrácia és a leszerelés jegyében szervezett húsvéti menetekben öltött nagy méreteket. E békemenetekben egyébként munkások, alkalmazottak és neves közéleti személyiségek is részt vettek. Számuk közel járt a háromszázezerhez. A felvonult tüntetők tömeggyfiléseiken mindenekelőtt a szükségállapotról szóló törvény elutasításáért, és a fegyverkezés csökkentéséért emelték fel szavukat. Követelték továbbá, hogy Nyugat-Németország mondjon le az atomfegyverekről, tiltakoztak az amerikaiak vietnami agressziója ellen, amelyhez a nyugat-német kormány támogatást nyújt, hangsúlyozták az NDK elismerésének szükségességét és az európai kollektív biztonság megtartására irányuló értekezlet összehívásának követelését. Figyelemreméltó, hogy a szocialista diákszövetség célkitűzéseit nem egy szociáldemokrata és szabad demokrata képviselő is támogatja és követeléseit e két politikai párthoz tartozó diákszövetségek tagságának nagy része is magáévá te$zi. Kijlönö-, sen négy támasza van a parlamenten kívüli szocialista ellenzék azon köve-; telesének, amely a hírhedt Springer sajtó-konszern hatalmának megtörésére irányul. Ez a rendőrök százainak oltalma alatt álló konszern, melynek épületei előtt hét nyngat-német nagyvárosban számos sebesüléssel és letartóztatással járó összecsapásra került sor az ostromlók és a rendőrség közt, gálád reakciós propagandájával, uszító hadjárataival valóságos pogromhangulatot szított a baloldali diákság ellen. Springerék 11 országos és területi méretben terjesztett napilapjaikkal 35 millió nyugat-németre gyakorolnak mérgező befolyást. Nyomdáik 7 millió példányszámban ontják a képes és ifjúsági hetilapokat, amelyek vérfagyasztó gyilkosságok, gangsteri „hőstettek“ leírásával, hitvány szenzációk és pornografikus témák tálalásával a legalacsonyabb ösztönökre építenek. Es hogy a kép teljes legyen, szüntelen rágalmakat szórnak a kommunistákra, gyűlöletet szítanak a baloldali érzületi diákság ellen, tobzódnak a revansiszta uszításokban és tömjénezik az amerikai imperializmust. A Springer-konszern tehát igazi nagyhatalom a nyugat-német lakosság tudatformálásában. És minthogy nyilait már hónapok óta a parlamenten kívüli szocialista ellenzék ellen lövelli, érthető, hogy a Dutschke vezetése alatt álló diákszövetség követé-; léseinek középpontjában a Springerkonszern kisajátítása és a hírszolgáltatási monopólium szétzúzása áll, ami körül előreláthatólag még heves viták lesznek a bonni parlamentben. Nyugat-Berlin kormányzó főpolgármestere, akiről ismert, hogy a szociáldemokrácia jobb szárnyát képviseli, a szenátus állítólag egységes állásfoglalását hangoztatva, mindenért a demokratikus ellenzékre hárítja a felelősséget és igyekszik ellene a munkásságot mozgósítani. Ám ugyanakkor a szakszervezeti tagság, amellyel a parlamenten kívüli ellenzék közösen akarja a Május 1-ét megünnepelni, korántsem ért mindenben egyet a megriadt kispolgárság nyugalmát féltő „hivatalos“ politikával és Bonnal. S így várható, hogy előbb-utóbh a baloldali erők nagyarányú tömörülése bekövetkezik. Szirt Iráni változások Amikor az Iráni sah koronázása az ezeregyéjszakába illő pompa között zajlott le, a világ minden részéről érkeztek a pávatrón országba az ajándékok. A közelmúltban a jó viszony tovább erősödött Irán és a szocialista országok között. A változásokat a sajátos iráni viszonyok között éppen a sah személyes politikája érlelte meg. A jobboldal nem is sejtette, hogy milyen megrázkódtatást jelentettek a császárnak az 1951-es események. Ö maga így írt: „Megértettem, hogy vagy a fejlődés élére állok, vagy kicsúszik alólam a talaj.“ A leglényegesebb módosulások az 1960-as évek elején kezdődtek, majd 1963-ban hat pontból álló reformpolitikát dolgoztak ki. A reformokról népszavazást rendeltek el. Az egyetértők az egyszerűség kedvéért fehér lapot dobtak az urnába, innen az elnevezés „fehér forradalom“. A hat reformpont mindmáig determinálja a sah belpolitikáját. Ezek a következők: 1. földreform, 2. az erdőnagybirtokok államosítása. 3. állami vállalatok magánkézbe adása útján hozzájárulni a földesurak kártalanításához. 4. bizonyos nyereségrészesedés az ipari dolgozók számára, 5. kampány az analfabetizmus ellen, 6. szavazati jogot a nőknek. Az uralkodó főleg a legnagyobb probléma, a földreform megvalósítása érdekében személyes példával járt elől. Felosztotta parasztjai között a királyi földeket, és felszólította a nagybirtokos „ezercsaládot“, tegye ugyanezt. A jó példát azonban a feudális urak nem egykönynyen követték. Az ország sok részén véres harcokra is sor került. Mégis 1966 elejére már a falvak döntő többsége felszabadult, az „ezer család“ gazdasági és politikai egyeduralma alól. Külpolitikai síkon is észlelhető változás. Amint említettük, eredetileg Irán a CENTO egyik legszilárdabb bástyája volt. Illúziókeltés lenne, ha azt állítanánk, hogy ez alapvetően megváltozott, hiszen Irán megtartotta szövetségi kapcsolatait Washingtonnal és tagja maradt a paktumnak. Az USA pedig arra is tesz kísérleteket, hogy Iránt újabb agresszív jellegű szövetségbe vonja be. Magatartását Irán azonban a CENTO-n belül is jelentősen „finomította“. A formális tagság mellett Törökországgal és Pakisztánnal együtt létrehoztak egy gazdaságfejlesztési szervezetet. Ezzel jelezték, hogy a CENTO kifejezetten militarista céljainál fontosabbnak tartják a körzeti gazdasági együttműködés fejlesztését. Ezzel ösz, szefügg, hogy az olajpolitika 'kérdéseiben is mutatkozik feszültség az iráni állam, valamint az angol—amerikai konzorcium között. Az ország közhangulatában pedig kifejezetten észlelhető már az Amerika-ellenesség. Erről Madzsid Tehranjan kollégiumi előadó így írt: „Az amerikai kormány Iránt az Egyesült Államok katonai és politikai stratégiájának egyik bázisaként kezeli. Ezért a korábbi, Washington felé irányuló szimpátia erősen csökkent, a változásért pedig a fő felelősség az Egyesült Államok háború utáni külpolitikáját terheli.“ Igen lényeges fejezet az iráni politikai dossziéban a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolat átértékelése. A sah látogatást tett a Szovjetunióban, majd Brezsnyev járt Teheránban, később ismét az iráni sah látogatott Moszkvába és több szocialista ország, így hazánk fővárosát is felkereste. Legutóbb pedig Koszigin miniszterelnök volt Iránban. A látogatás során magas szintű gazdaságipolitikai eszmecsere zajlott le a szocialista országok és Irán között. Az értékelés kifejezést nyert a gazdasági kapcsolatok megélénkülésében is Külpolitikai téren pedig éppen a legutóbbi, Koszigin-látogatás kapcsán mutattak rá Moszkvában, hogy mind a Szovjetuniónak, mind Iránnak mélyre ható és közös érdekei fűződnek a közel- és közép-keleti béke megerősítéséhez. Mindez pedig ismét aláhúzza, hogy igenis lehetséges merőhen különböző társadalmi jellegű államok között a hasznos együttműködés. Sümegi Endre
