Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-04-20 / 16. szám
A tudományos-műszaki forradalom és a mezőgazdaság Az egész emberiség számára jelentős problémák közül az egyik legfontosabb helyet foglalja el a táplálkozás problémája. Annak következtében, hogy a mezőgazdasági termelés az élelmiszerek fő előállítója, a lakosság jelenlegi rohamos növekedése mellett az egész világon erre összpontosul az állami és a tudományos érdeklődés. Jelenleg az emberiségnek megközelítőleg a fele elégtelenül táplálkozik, 2000-re a Föld lakosságának jelenlegi száma előreláthatólag megkétszereződik és mintegy 6 milliárd embert fog számlálni. A tudomány és a mezőgazdasági gyakorlat elé az emberiség ilyen rohamos növekedése mellett nagyon súlyos problémát állít az élelmiszertermelés biztosításának szükségessége és a jelenlegi elégtelen táplálkozás megszüntetése. Ezeket csak új tudományos vívmányok és a tudomány potenciális lehetőségeinek felhasználása útján lehet megoldani. A tudományos-műszaki forradalomra vett irányt a Csehszlovák Kommunista Párt XIII. Kongresszusa is, mely kiemelte, hogy „szocialista népgazdaságunk, és az egész társadalom elsőrendű erőforrása a korszerű tudomány és a kutatások, valamint a műszaki haladás hazánkban és külföldön elért eredményeinek alkalmazása.“ Ez az alap érvényes a mezőgazdaság további fejlődésére is, és meg kell teremtenünk valamennyi feltételt a megvalósításához. Közismert tény, hogy a csehszlovák dolgozók magas kalóriaértékű táplálkozását jelentős mértékben az állandó, nagyvolumenű élelmiszerimport biztosítja, ezenkívül előttünk áll a táplálkozás ésszerűsítésének és az ország növekvő lakossága élelmiszerellátásának problémája is. Következésképpen a mi körülményeink között is halaszthatatlan és törvényszerű probléma a mezőgazdasági termelés nagymértékű és gyors növelése. Jelenleg ez a tudomány eredményeinek széleskörű bevezetése útján lehetséges. A tudomány potenciális lehetőségei óriásiak. Lássunk erre néhány példát. A korunkban szerzett tapasztalatok például lehetővé teszik, hogy aránylag nagy mértékben, sőt országos szinten 40 q/ha-nál magasabb búzatermést, tehenenként közel 5000 literes tejhozamot, 1 kg broílerhús termelésénél 1,7 kg takarmáiíyfelhasználást érjünk el. Nem is olyan régen ezek a mutatók még fantasztikusaknak tűntek, most azonban a tudomány bebizonyította, hogy ezek a határok is felülmúlhatók. Teljesen reális, bár még csak elméleti lehetőségek vannak arra, hogy az élet törvényszerűségeinek alaposabb megismerése és a legkorszerűbb technika alkalmazása alapján sokkal jelentősebb sikereket és eredményeket érjünk el. Ma már lehetséges, erre bőséges anyag áll rendelkezésre — olyan mezőgazdasági növényfajták létrehozása, melyek hatásosabban fogják felhasználni a trágyázást és ezzel lehetőséget nyújtanak a jelenlegi termelés megtöbbszörözésére. Már most is vannak például olyan búzafajták, melyek kísérletekben 70 q/ha-nál nagyobb szemtermést adnak. Lehetőség van arra, hogy az évelő takarmányok használati idejét 8—10 és még több évre meghosszabbítsuk. Már jelenleg is bebizonyították, hogy a növényi fehérjeadagok termelését mind menynyiségi, mind minőségi szempontból szabályozni lehet a talajon keresztül, a növények táplálkozási folyamatára gyakorolt hatás útján. Ennek igen nagy jelentősége lenne, és lehetséges, hogy megváltoztatná a szintetikus aminosavak termelésével kapcsolatos álláspontunkat. Nem fantázia többé, hanem tény, hogy a gazdasági állatok hizlalás! időszaka nagymértékben megrövidíthető A biológia terén várható változások feltárják a tudomány előtt a jövőbe vezető utat. Századunkban ilyen úton halad a fizika, létrehozva a jelenlegi műszaki forradalom tudományos alapjait. A fizikához hasonlóan, amely az élettelen anyag legapróbb részecskéinek tanulmányozására tért át, a biológia is elmélyíti ismereteit az élő anyagról a sejtek és a molekulák szintjén. Az egysejtű és többsejtű szervezetek struktúrája és funkciójuk tanulmányozása tág lehetőségeket nyújt a nyert ismereteik felhasználására a növények és állatok táplálásában és nemesítésében, az állat- és növénykórtanban, a mikrobiológiai fehérjetermelésben stb. A tudomány eddig elért és ezután elérendő eredményeit felhasználva, ezekre az eredményekre támaszkodva már jelenleg is a mezőgazdasági termelés Jelentős, szerény számítások szerint is 50 %-os emelése lehetséges. Jelenleg a további sikerek attól függenek, hogy milyen gyorsan vezetik be a tudomány eredményeit a gyakorlatba. Ez a tudomány és technika jelenlegi fejlődésének jellemző és objektív vonása. Most a tudományos információk jól szervezett rendszere mellett a tudományos haladás számára döntő a tudományos eredmények gyakorlati bevezetéséneik üteme. \ Ezen ütem meggyorsításának munkánk alapvető részét kell képeznie. Ilyen rendszer szükséges a tudományos alapok fejlesztésén kívül a hazai és külföldi tudomány eredményeinek állami, politikai gyakorlatban történő gyorsabb átviteléhez is. Mindenekelőtt azon területek beruházási struktúrájáról van szó, melyek a korszerű tudományos eredmények anyagi javakká történő átalakítását biztosítják. A beruházások ilyen területre történő irányítása hatásosabb és gyorsabb módszer a tudományos eredmények gyakorlatban való alkalmazására. Ez / N Az alagcsövezés karbantartásáról az alapvető tény döntő a mezőgazdasági termelés számára is, és ebből kell kiindulni céljaink és a fejlődési ütem prognózisának meghatározásánál. Elsősorban az olyan területek fejlesztése szükséges, melyek végtermékei biztosítják a termelés fokozását az egész állam területén. Már rendelkezünk néhány tapasztalattal a tudományos eredményeknek az anyagi javak termelésében való aktív hasznosításával kapcsolatban. Jelenleg senki sem kételkedik abban, hogy az ipari takarmánytermelés fejlődése, melyen keresztül alapvetően megy végbe a tudományos eredmények átvitele az állatok táplálkozásának területére, forradalmi beavatkozást jelent az állattenyésztés területén és annak intenzivebbé tételében. Az ilyen beavatkozási lehetőségek felmérhetetlenek, mint ahogy felmérhetetlen az állatok táplálkozásában az új törvényszerűségek felismerése. Az állatok takarmányozása terén elért valamennyi tudományos eredmény alkalmazható az ipari takarmánykeverékek gazdagítására, ami azonnal, már néhány nap alatt az egész országban kifejtheti hatását a termelés intenzitására. A keveréktakarmányok gyártásának modernizálásával és kiszélesítésével óriási lehetőségek rajzolódnak ki. Például már most sem indokolja semmi, hogy* a szarvasmarhát, akár csak részlegesen is, éhezni hagyjuk, mikor megoldották a protein jelentős részének nem-fehérjeszerű nitrogénnel történő helyettesítését ballasztanyago'k alkalmazása segítségével, melyeikből mindig elegendő áll rendelkezésre. Ezt a problémát, mely megtakarítást vagy a nálunk elégtelen mennyiségű szemestakarmányok nagymértékű helyettesítését jelentheti, nem lehet megoldani egy gazdaság szintjén, hanem csak az ammőniumsókat tartalmazó takarmányok ipari előállításával, amelyek a tej- és hústermelő gazdaságokban a szarvasmarha takarmányozásában alapjában véve helyettesíthetik az abraktakarmányokat. A korszerű tudományos vívmányok alkalmazásának másik, a növénytermesztést szolgáló területe a szervesés műtrágyagyártó és feldolgozó ipar. A legkülönbözőbb hulladékokból történő szervestrágya gyártásról s olyan összetételű műtrágyák előállításáról van sző, melyek a tápanyagegyensúlyból kiindulva az adott talajokon megfelelnek a növény igényeinek. Ezen iparág fejlesztése következtében a tudományos eredmények az egész mezőgazdasági termelésben gyorsan és kiterjedten vezethetők be. Mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben a táplálkozás problémája mellett döntő a környezeti viszonyok maximális kihasználására alkalmas, nagy termelőképességű fajták alkalmazása. Nagyon fontos ebből a szempontból a nemesítés és a vetőmagtermesztés olyan magas szintre való fejlesztése, mely biztosítja az új, nagyobb termőképességű fajták létrehozását, valamint azok gyors elszaporftását. A megfelelő mezőgazdasági nagyüzemek magas anyagi-műszaki szinten történő megszervezése a genotípus gyors felhasználását eredményezi a növénytermesztési produkció fokőzása érdekében, amihez nálunk a lehetőségek beláthatatlanok. Ez az állattenyésztésben és különösen a baromfitenyésztésben is lehetséges, ahol az új hibridek létrehozása jelentősen fokozhatja az egész ágazat termelékenységét. A növénytermelést és az állattenyésztést szolgáló, a tudományos eredmények felhasználásának biztosítására alkalmas említett iparágakra jellemző az, hogy ezek az ágazatok az esetek többségében mezőgazdaságból származó nyersanyagot használnak fel, melyek feldolgozás, néhány esetben pedig vegyszerekkel történő dúsítás után az állattenyésztés és növénytermesztés legfontosabb előkészítő termelési fázisává válnak. Ezen ágazatok tevékenységét, mely döntő a termelés gyors intenzifikálása szempontjából. nagyrészt a központi szervek irányítják és szabályozzák. Ezért a központi szervek dolgozóinak hozzájuk való viszonyától függ létük, színvonaluk és hatásosságuk, akiknek ezekre a területekre úgy kell tekinteniük, mint a tudományos eredmények anyagi javakká történő átalakításának alapvető eszközére. Ilyen nagy jelentősége van ebből a szempontból a mezőgazdaság által támasztott egyre fokozódó igényeknek a termelőeszközök iránt, amelyek a tudományos eredmények egyéb területén, különösen a gépgyártásban, a vegyiparban és az építőiparban történő tárgyiasulásának eredményei. Ilymódon igen nagy jelentőségű az irányító szerveik részvétele a tudományos-műszaki forradalom megvalósításában, ami a szocialista állam politikájának alapvető részét képezi. Attól eltekintve, hogy a tudomány eredményeinek a mezőgazdaságot kiszolgáló ágazatokon keresztül történő tárgyiasulása a mezőgazdasági termelés fejlődését a legaktívabban biztosító út, nem szabad ezt az utat egyetlennek tekinteni. A tudományos-műszaki forradalom ütemének meggyorsítása szempontjából nagyon fontos felhívni a tudomány jelentőségére azon emberek figyelmét, akiken keresztül a mezőgazdasági nagyüzeunk s^jrjtjén a tudományos eredmények realizálódnak. Vitán félül áll, hogy jelenleg és a következő évtizedekben a termelésben résztvevő szakemberek szakképzettségének fokozása és tudományos ismereteik rendszeres elmélyítése nagyon fontos tényező lesz, mely nagymértékben hat a gazdálkodásra és fejlődésének meggyorsítására. Következésképpen a gyors tudományos-műszáki haladás feltétele azon emberek szakképzettségének fokozatos emelése, akik a különböző feltételek között működő és különböző termelést megvalósító mezőgazdasági üzemek ezreiben a termelési folyamatodat befolyásolják. A tudományos-műszaki forradalom korszaka a mezőgazdaságban is nagy lehetőségeket tár fel minden új számára, amit a jelenlegi tudomány elért. Jk szántóföldi szálastakarmány** növényeink közül legértékesebb a lucerna. A bő termésen kívül, fehérjében gazdag, szárazságot jól tűrő növényünk. Ezenkívül talajgazdagító növényünk is. Az elmúlt évi száraz nyár, de különösen az ősz nem volt kedvező az évelő pillangósokra. A nagy szárazság miatt fokozottabb mértékben jelentkezett a pocokkár és sok helyen kíritkftotta, súlyosabb esetekben pedig tönkre is tette a növényállományt. Előzetes felmérések alapján kb. 30—40 százalékos kárral lehet számolnunk. Mi a teendő, hogy ebből a fontos növényből takarmánykiesés ne adódhasson elő? Először is alaposan járjuk be a lucernatábláinkat. Abban az esetben, ha fiatal lucernáról van szó ajánlatos a teljesen kipusztult helyeket újból bevetni, a kiriflkult helyeket pedig — alapos fogasolás után — felülvetni. A kétéves lucernásoknál a kiritkult területet jól pótolhatjuk francia vagy olasz perjével, csomósebírrel, esetleg más fűfélével. Tavaszi teendők a kiritkult lucernásokban A több éves lucerna tavaszi ápolására Jól felhasználhatjuk a fogast, ami azért jelentős, mert ezáltal megtisztítjuk a lucernát az előző évi elszáradt hajtásmaradványoktól. A még idősebb és már elfüvesedett lucernások megfiatalítására — a füveket gyérítő és a talajt erősen porhanyító tárcsát járathatunk. A lucerna és keverékei meghálálják a műtrágyákat. A műtrágyát lehetőleg kora tavasszal — a vegetáció megindulása előtt — szórjuk ki a területre és így elősegítjük a műtrágya talajba való jutását, egyenletes felszívódását, a lucernagyökér megerősödését. A Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskola Növénytermesztési Kísérleti Telepén, lefolytatott kísérletek alapján a több adagban kiszórt műtrágya — elsősorban kötött talajon — nem olyan hatásos, mintha egy adagban szórtuk volna ki: A lucernát általában foszförmfitrágyával helyes fejtrágyázni, hektáronként 200—250 kg. mennyiség"gel. Egyes talajtípusokon azonban kedvező hatású a foszforműtrágyához adagolt 50—100 kg nitrogéntartalmú műtrágya is. Tavasszal — a takarőnővény nélkül — vetett lucerna között hamar kikelnek a gyomok. Kézi gyomlálással nem sokra megyünk, helyette inkább fűkaszával járassuk meg a területet és a levágott zöldet mielőbb takarítsuk le. Ha a talajfelszín időközben nagyon megtömődne, akkor könnyű magtakaró boronával vagy küllőskapával lazítsuk meg a területet. L. L. Közismert, hogy az alagcsövezett területeken 10—12 év elteltével a csövezés, eldugulás, eroziv törés, behordás, benövés következtében már nem, vagy csak részben teljesíti funkcióját. A csökkent teljesítmény kihatással van a föld és a termés minőségére is. Azért szükséges, hogy az alagcsövezést időnként az adott viszonyoktól függően karbantartsuk és javítsuk. A legutóbbi évekig a karbantartásnak csupán egy módját ismertük. Napjainkban azonban már három- sőt négyféle módról is van ismeretünk, Az egyes módszereket mindig a romlás fokához és féleségéhez képest alkalmazhatjuk. Vegyük az első legismertebb, módot — a kézileg végzett tisztítást. Ez úgy történik, hogy az alagcsősor mentén bizonyos távolságokban aknák ásásával megnyitjuk a csőrendszert és általában drótkötéllel az egyik aknától a másikig átkeféljük a csöveket, s ha szükséges vízöblítést is alkalmazunk. Ez a módszer igen munkaigényes, hosszadalmas és a termelékenység szempontjából is idejemúlt. A második módszer a gépesítéssel történő alagcsőtisztítás. Ennél a módszernél a csőrendszert a beágazásnál kell megnyitni és az erőgép kardántengelyére erősített spiráltisztítót vezet be a esősorba. Az eliszaposodás mértéke szerint a spirál végére tisztítótejet lehet rászerelni. Így korcvágókést, vagy csupán csak drótkefét, esetleg szívófejet, mely a spirálon keresztül szedi fel a hordalékot. Harmadikként a vízöblítéses tisztítási módszert említeném meg. Ennél kisebb szivattyúval és megfelelően al-4 SZABAD FÖLDMŰVES 1968. április 20. kalmazott szórófejjel felszerelt 4 cm vastagságú tömlőt vezetünk be a csőbe. A szórófej úgy van kiképezve, hogy a vízszórás előre oldja a hordalékot és öblíti, a fej alsó-hátsó részén pedig úgy van a nyílás, hogy a víznyomás következtében a szórófej előrehalad. Ennek a hátránya abban van, hogy átnövések (fagyökér, növényzeti aljnyúlványok) esetében a fej megáll és nem halad tovább. Ezért a második és harmadik módszer kombinálása már teljesértékű műveletek elvégzéséhez is alkalmas. A második és harmadik módszert mechanikai módszernek nevezzük. A negyedik módszer a vegyi eljárások mikéntjében rejlik. Erre akkor kerül sor, ha a csőrendszert ásványi rozsda tömíti el. Ilyen esetben tömény savakat (leggyakrabban kénsavat) oldunk el 0,3—1 #/«-os arányban vízben, s ezt öntjük be csőbe, majd 24—36 óra elteltével a csőrendszert átöblítjük. Alkalmazni lehet ezt a módszert gázállapotban is, de ez veszélyesebb, bár talán a legegyszerűbb, mert az alsó kifolyónál, ha megérezzük a gáz szagát, azt lecsukva, huszonnégy óra elteltével a csövet vízzel kiöblítjük. A legmodernebb módszer pedig az elektromagnetikus kutatási, valamint a televíziókamera kutatás. Az első az elektromágnesesség törvényei szerint jelzi a meghibásodott szakaszt, a másik pedig a csőbe vezetett kamera útján. Ezen módszerek a mi viszonyainkhoz még nem mondhatók elég racionálisaknak. Az itt leírt módszerekhez a megfelelő gépeket már Hollandia és Németország gyártja, a gépek egyes adatait a vízgazdálkodási szaklapokban megtaláljuk. Demeter István, Garamkélna A legelőnek az állattenyésztés fejlesztésben igen nagy szerepe van. Ennek ellenére mégis azt tapasztaljuk, hogy sok helyen a legelőket nagyon mostohán kezelik. Pedig minden termelőszövetkezeti tag tudja, hogy az állat a sarjadzó füvet minden más takarmánynál szívesebben fogyasztja, ugyanakkor a legelőn nevelhetjük fel legolcsóbban növendékállatainkat. A legelőnek az a célja, hogy háziállatainkat a legeltetési idő alatt termelésének megfelelő mennyiségű zöldségtakarmánnyal lássuk el. Éppen ezért a legelők rendbehozása és termelőképességének a fokozása nem csupán az állattenyésztés fejlesztésének a létalapja, hanem az egész termelőszövetkezeti gazdaság jövedelmezőségét is döntően befolyásolhatja. Az elhanyagolt legelők terméshozama évről évre csökken és mind kevesebb zöldtakarmány Jut állatainknak. Melyek azok a teendők, amelyeket még a kihajtás előtt el kell a legelőn végezni? Ezekben a napokban időt kell szakítani arra, hogy a legelőn lévő tégla, cserép és egyéb oda nem való anyagokat eltávolítsuk. Ezek az idegen anyagok akadályozzák a jószágot a legelésben, alattuk pedig a fű sem fejlődik. Legjobb ezeket az anyagokat hamarosan összeszedni és szekérrel lehordani. Még a legeltetés megkezdése előtt kell a legelőről letakarítani a különböző tüskés bokrokat és évelő gyomokat is. A gyomnövények károsak a legelő fűtermésére, .elszívják a füvek elől a tápanyagot, nagy helyet foglalnak el a legelőn és e különféle kártevők búvóhelyeként is szolgálnak. A bokrokat leghelyesebb ásóval vagy csákánnyal vágni, ügyelve azonban arra, hogy a legelő talaját ne nagyon sértsük meg. Olyan helyeken, ahol a bokrok a talajvédelem célját szolgálják — a víz pusztító hatása ellen— azokat hagyjuk meg. Az elmúlt hetek csapadékos időjárása miatt nagyon fontos a vízlevezető árkok tisztántartása is. Minél hamarabb végezzük el ezt a munkát, annál hamarabb indul meg a fű sarjadzása. Az összegyülemlett vadvizeket időben vezessük le, így hamarabb jut levegő a talajba, megindul a taljélet és gyor-Kihajtás előtti munkák a legelőn sabban növekszik a fű is. Megfigyelhetjük, hogy azokon a helyeken, ahol sokáig megmaradnak ezek a „vadvizek“, ott az értékes füvek kipusztulnak és helyüket a savanyú füvek foglalják el. Ha friss vakondtúrások és egyéb egyenetlenségek fprdulnak elő a legelőn, azt kézi gereblyével is elegyengethetjük. Ahol nem végezték el őszszel a legelők trágyázását, btt most még nem késő a pétisót — lehetőleg még a fogasolás előtt — kiszórni. A pétiső elősegíti a vegetatív szervek tömegesebb növekedését, fejlődését, ugyanakkor növeli a pázsitfűfélék fehérjetartalmát is. Legkésőbb a műtrágyát a kihajtás előtt 3—4 héttel előbb szórjuk ki, hogy a tavaszi csapadéknak elegendő ideje legyen a talajba bemosni. A legelők fűtermését fokozhatja és a sarjadzást meggyorsíthatja, ha a tél folyamán összegyűlt trágyaievet öntözésre felhasználjuk. A téli időszakban sok trágyalé került a trágyakutakba, amelyek a növények számára sok nélkülözhetetlen tápanyagot tartalmaznak. Ezek vízben oldott állapotban vannak és így a növényzet közvetlenül hasznosíthatja. Az első kaszálás előtt 2—3 héttel kihordott trágyalé sokat használ a fű fejlődésének. 5—10 mázsa szénaterméssel hálálja meg fáradozásunkat. Azokban a tsz-ekben, ahol a trégyaléöntözést még nem végezték el május közepéig érdemes ezt a munkát elvégezni. Minden tszben található lajt vagy erre a célra átalakítható hordó, amivel a legelőre a trágyalevet kihordhatjuk. Ügyeljünk azonban arra, hogy a perzselő hatás elkerülése végett 1:6 arányban vízzel hígítsuk. Most a kihajtás előtti időben hozzuk rendbe a legelőn lévő kutakat és egyéb ivóvizet szolgáltató helyeket is. Az itatővályúkat tisztítsuk ki és fertőtlenítsük. A vályúból kifolyó víz elvezetésére készítsünk lefolyócsatornát, mert annak elhanyagolása esetén a vályúk környékén állandóan sár lesz, ami megnehezíti az itatást. Ott ahol Idáig elhanyagoltuk a legelő fásítását, még nem késő a facsemeték kiültetése. Későbbiek során pedig ügyeljünk arra, hogy ezek a fák meg is maradjanak. Ha a felsorolt munkákat gondosan és Jól elvégeztük, nagyban hozzájárulhatunk a legelők terméshozamának a fokozásához, ezen keresztül az állattenyésztésünk színvonalának további emeléséhez. László László tudományos munkatárs
