Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-04-20 / 16. szám
EGY HÉT A BELPOLITIKÁBAN Az elmúlt hét eseményei belpolitikai vonalon továbbra Is a demokratizálódás szellemében zajlottak le. A (elsőbb szervektől kezdve a helyi «zerveklg a felszabadult gondolkodás, a szólásszabadság érvényesülése a jellemző. Általában az intézkedések arra irányulnak, hogy az emberek a Jövőben nagyobb kedvvel dolgozzanak és élvezzék mindazt, amit a ma modern polgára elérhet. Lassan-lassan, ha zökkenőkkel is, kibontakozik az Igazi demokrácia és nem kötjük többé gúzsba az emberek gondolkodását. Több lehetőség külföldi utazásokra Frsntisek Koufil, a kormány sajtótitkára kijelentette, hogy a kormány utolsó ülésén olyan intézkedést hozott, ami lehetővé teszi, hogy minél többen utazhassanak külföldre, a kapitalista államokba, mert az Ilyen utak után egyre nagyobb az érdeklődés. Tavaly a nyugati államokba mintegy 192 ezer polgár kért kiutazást „egyéni turisztikai útra“, azonban ehhez kevés devizafedezetet kaptak, és mindössze 4536-an mehettek ilyen úton a kapitalista államokba. Idén az említett turisztikai utakat 36 800 ember akarja igénybe venni. A kormány a rendelkezésére álló eszközökből 13 millió deviza koronát biztosított az utakra. Egy személyre általában 52 deviza korona jut majd, a legtöbb pedig 100 dollár lehet egyszeri utazásra. A kormány ezzel az intézkedéssel is lehetővé akarja tenni, hogy polgáraink meglátogathassák a nyugati országok turisztikai szépségeit és minél többen eljuthassanak külföldön élő hozzátartozóikhoz. kereskedelmi partnerünk. Legnagyobb barátunkkal lévő kapcsolat tehát gazdasági vonalon is gyümölcsöző és mindkét állam részére kifizetődő. Ezért a Jövőben mégjobban elmélyülnek kapcsolataink. Erről beszélt dr. Stanislav Zvoniíka irányításával a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség Központi Bizottsága is. Az újságíróknak adott nyilatkozat megemlíti, hogy a szövetség a párt akciósprogramjának alapján új elveket és módszereket dolgoz ki. Zdenek Fierlinger elvtárs, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség elnöke a Szovjetunióhoz fűződő baráti viszonyunkkal és annak további elmélyítésével kapcsolatban kiemelte a Szovjetunió politikai és gazdasági téren nyújtott segítségét. Megemlítette, hogy további lehetőségek nyílnak a turistaforgalom fellendítésére. Ma már a szövetségnek X millió 200 ezer tagja van. Nyílt levél az ÚJ IFJÚSÁG szerkesztőségéhez Tisztelt Szerkesztőség! Az Oj Ifjúság április 2-1 számának „Csúzli" rovatában egy „vicc" nagyon felháborított. A „vicc" így szólt: „Fiú: Elnök úr, mi különbség van az ENSZ és az EFSZ közgyűlése között? — Elnök: Nem tudom. — Fiú: Az ENSZ gyűlésén az okosok marháskodnak, az EFSZ gyűlésén pedig a marhák okoskodnak." A szerkesztőség tudatosíthatná, hogy mint mindennek, úgy a viccnek is van határa! Most, amikor a CSKP KB januári ülése után demokratizálódást folyamat megy végbe hazánkban, nekünk mezőgazdasági dolgozóknak is kijár a megbecsülés. Senki ne becsmérelje még „vicc" formájában sem azt az osztályt, amely az egész dolgozó népünknek kenyéradója. Kérem, hogy ezt a „viccet", amely sérti dolgozó parasztságunk önérzetét, nyilvánosan vonják viszsza lapjukban. Tisztelettel: Vajányi László, EFSZ elnök, B u z i c a A külkereskedelem 1,7 %-kal növelte forgalmát Az új csehszlovák kormány Oldfích Cerník miniszterelnök irányításával megtartotta első munkaértekezletét. Szó esett a köztársaság új államjogi rendszerének kidolgozásáról és ezt követően megvitatták a külkereskedelem helyzetét, amely 1,7 százalékkal növelte a forgalmat. A külkereskedelem múlt évi eredményeihez 65 százalékban a szocialista országok járultak hozzá, ebből a Szovjetunió részesedése meghaladta a 30 százalékot, a kapitalista államokkal folytatott külkereskedelmünk a tavalyelőtti szinten maradt. A kormány elhatározta, hogy gazdaságpolitikai szervként gazdaságtanácsot létesít. Még mélyebb kapcsolatok a Szovjetunióval Már előbbi hírünkben is jelentettük, hogy a Szovjetunió mily nagy Külügyminiszterünk nyilatkozata Dr. Jifí Hájek Csehszlovákia új külügyminisztere pénteken nyilatkozatot adott az AFP sajtóiroda munkatársának, amelyben hangsúlyozza, hogy a harmincas évek és főként München ót« szerzett történelmi tapasztalataink igazolják: Csehszlovákia nem lehet meg a Szovjetunió védelme nélkül. Azonban a szocialista országokhoz fűződő szövetségünk nem zár ki bizonyos lehetőségeket arra vonatkozólag, hogy a nyugati országokkal Is javítsuk kapcsolatainkat. A csehszlováknyugatnémet kapcsolatok rendezésének akadálya, hogy Bonn igényt tart az egész német nép képviseletére, azonban Nyugat-Németországban is vannak haladó erők, a koalíción belül is, amelyek az együttműködésre törekednek. A csehszlovák—nyugatnémet kapcsolatok rendezésének bizonyos szakasza volt a kereskedelmi misszió létesítése, és ennek lehetőségeit ki kell használni. Emelik a nyugdíjakat Szete községben gondolnak az idősebb polgárok életkörlményeinek megjavítására. Tavaly 13 nyugdíjasnak 400 koronára emelték havi járulékát. Nemrég jóváhagyták, hogy újra emelik a nyugdíjakat, mégpedig május elsejéig. A nyugdíjemelés összege öt ezer koronát tesz ki. A helyi nemzeti bizottság mellett az egységes földművesszövetkezet is gondoskodik a kiöregedett szövetkezeti tagokról. Évente 20 ár kukoricaföldet juttatnak nekik. A múlt év végén 23 szövetkezeti tagnak 42 mázsa gabonát mértek ki. Ilyen támogatásra a jövőben is gondolnak. A szetei szövetkezet szilárd bérezés formájában 20 koronát juttat munkaegységekre, eredményeik közepesek, azonban mégis gondolnak a kiöregedett szövetkezeti tagokra, hogy kellemesebbé tegyék napjaikat. (Belányi) A magyar ás szlovák lapok között megindult a vita a demokra** tizálódáson belül a nemzetiségi kérdésről, amit a CSEMADOK Központi Bizottságának állásfoglalása váltott ki. Ahogy olvasgatom az Írásokat, égy cikk jut az eszembe, amely a területi átszervezés idején, magyar nyelvű napilapunkban jelent meg. Pontosan emlékszem hamis végkövetkeztetésére, miszerint a szerző azt állította, hogy a járások átszervezése azért vált szükségessé, mert a magyarlakta Járásokban a magyar dolgozók elszigetelődtek a szlovák dolgozóktól. Az új vegyes járásokban viszont nagyobb lehetőség nyílik a két nemzet barátságának szorosabb fűzésére. Emellett a cikk a helyi nemzeti bizottságok nagyobb Jogkörére hivatkozva azt állította, hogy a területi átszervezés után rugalmasabb lesz a közigazgatás és a polgároknak nem kell a jövőben ügyes-bajos dolgaikban a járási székhelyekre utazgatni. Elsősorban vizsgáljuk meg az első állítást, vajon tényleg történt elszigetelődés? Teljesen az ellenkezőjét tapasztaltam. Annakidején a magyarlakta járások védnökségi kapcsolatokat tartottak a szlovák és cseh járásokkal és a mezőgazdasági, valamint az ipari üzemek is teljesen önkéntes alapon kötöttek papír nélkül barátságot szlovák és cseh üzemekkel. Ezek az önkéntes kapcsolatok a barátság szorosabbra fűzése mellett ökonómiai hasznot is hoztak, mert a járások, üzemek kölcsönösen kisegítették egymást gépekkel, de nem becsülhetjük le a többoldali szaktanácsadást sem, ami szintén a fejlődést szolgálta. A járások, az üzemek képviselői valóságos családtagoknak számítottak már mind a magyarlakta, mind szlovák vagy cseh Járásokban. Tehát bátran leszögezhetjük, hogy nem történt elszigetelődés. Válasz egy hamis elmélet alapján írt cikkre Ezek után feltehetjük a kérdést, hogy a vegyes járások hozzájárultak-e a barátság elmélyítéséhez? A tapasztalatok azt mutatják, hogy sajnos, nemmel kell válaszolnunk. Ugyanis az történt, hogy a járási székhelyek vezető helyeiről lassanként kiszorultak a magyarul beszélő funkcionáriusok, és különböző indokok alapján olyanok kerültek á helyükbe, akik csak gyengén vagy egyáltalán nem beszélték a magyar nyelvet. Emiatt szinte naponta keletkeztek súrlódások a szlovák nyelvet nehezen beszélő magyar funkcionáriusokkal. A kétnyelvűséget a vegyes járásokban csak hirdették, de csak részlegesen valósították meg. Előfordultak olyan esetek, hogy a járási gyűléseken száz meg száz magyar nemzetiségű funkcionárius nem értette az előadók beszédét és csak aláírta a jelenléti ívet. Nemrég például a komáromi járást Nemzeti Bizottság értekezletén tapasztaltam, hogy legalább harmincán nem értették a szlovák előadást és arról volt sző, hogy számukra a gyűlés után külön előadást kellene tartani. A kétnyelvűség semmibevevése tehát éveken át keserítette a magyar dolgozók életét, és súrlódásokra adott okot. Tehát a vegyes járások nemhogy közelebb hozták volna a magyarokat, szlovákokat és cseheket, hanem ellenkezőleg, inkább nemzetek és nemzetiségek közötti viszályt eredményeztek. Ha már a területi átszervezésnél tartunk, nem árt foglalkozni azzal a kérdéssel is, hogy vajon kit és kiket kérdeztek meg, amikor arról volt szó, hogy a járásokat át kell szervezni. Amikor erről beszélgettem Bartal Károly elvtárssal, a volt Ipolysági Járási Nemzeti Bizottság elnökével, elmondotta, hogy a kerületi pártbizottságon küldöttségüket kész tények elé állították és azt mondták nekik, hogy a felsőbb szervek már elndöntötték, nem lesz többé ipolysági járás. A végén felháborodottan jelentette ki: „Minket senki sem kérdezett megl“ Sajnos, a legtöbb járással Így cselekedtek és nem kérdezték meg a tömegeket, hogy helyeslik-e a járások átszervezését. Röviden szólhatunk még a közigazgatási problémákról is. Sajnos, a területi átszervezés nem hozott rugalmasabb közigazgatást és ügyintézést. A polgároknak ügyes-bajos dolgaikban továbbra is a távoli járási székhelyekre kellett utazniuk, hogy problémáikat megoldják. Pénzüket költötték és napokat kellett kimaradniuk a munkából. Ez a száraz valóság. A cikket annak idején tehát teljesen helytelen elgondolás alapján írták és csak az volt a célja, hogy a magyar dolgozók figyelmét elterelje a valóságról és olyasmit bizonyítson, ami már eleve kudarcra volt ítélve. BÁLLÁ JÖZSEF Reggel találkoztunk. A tábornok korán kel, korán lát munkához. Fiatalos lépésekkel, szálfa-egyenesen lépett a szobába, jóllehet 73 év nyomja a vállát. Erélyes arcvonások, kék szem, ezüstös haj és kitűnő emlékezőtehetség jellemzik, amely évtizedek homályából is holtbiztosán „ikihalássza“ a kívánt gondolatokat, történeteket. Ludvík Svoboda hadseregtábornoknál vagyunk. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió hőse, a I.enln-rend és további 64 kitüntetés tulajdonosa. Katonáink parancsnoka és atyja volt Szokolovónál, a Dukla-szorosban, egészen Prágáig. Az a hazafi, aiki nem szavakkal, hanem tettekkel bizonyította be rendületlen hazaszeretetét. És mégis hajszálon múlott, hogy a generális ma még az élők sorában van ... Visszaemlékezés — Tulajdonképpen szerencsém volt! — kezdi beszámolóját Svoboda tábornok. — Amikor még a Szovjetunióban voltam alakulatommal, a szovjet hadvezetőség mindenáron meg akart kímélni bennünket a harcterek vérveszteségeitől. Csakhogy, amint bizonyára tudják, mi erőnek erejével a németekre akartuk vetni magunkat, hogy kiegyenlítsük számlánkat. Az arcvonalról még Szokolovo előtt a magyarok ellen kellett volna indulnunk, de ehhez egyikünknek sem fűlött a foga. Tárgyalásokba bocsátkoztunk Golikov-val, a voronyezsi arcvonal parancsnokával, de az sem akart hallani a németekről. Moszkvából — úgymond — azt az utasítást kapta, hogy a németek számunkra nem jelentenek elég erős ellenfelet. Megkértem tehát Golikovot, hívja fel még egyszer Moszkvát s tolmácsolja kérésünket. Megtette. Hazjanyin-nal beszélt, az pedig Sztálinnal, s egyszeribe megtörtént a döntés: a németek ellen indultunk. Ugyanez többször is megismétlődött más alkalommal, többek között Kijev előtt. Lehet, hogy éppen ez a sziklaszilárd elhatározásunk lett döntő befolyással további sorsunkra. Sztálin kedvelt bennünket, de, mondhatnám, jómagámat szinte szívébe zárt a maga módján. Erről a háború befejezése után csakhamar meggyőződhettem. Rövid időt Szocsiban töltöttem. Sztálin vagy 200 méternyire tőlem nyaralt. Meghívott, szívélyesen elbeszélgetett velem miegymásról vagy két óra hosszat. Akkor tudtam meg először Sztálintól magától, miért nem szíveli Tito marsallt. Ez 1946 ban történt. Elképedtem. Csak később tudtam meg, miért került sor nézeteltérésekre Jugoszláviával. Válságos pillanatok Svoboda hadseregtábornokot, akit a háború után köztársaságunk hadügyminiszterévé neveztek ki, már 1947-ben, ha nem előbb, fondorlatokkal kezdték körülhálóznt. Terhelő anyagot hordtak össze ellene, amellyel kompromittálni akarták és annak alapján börtönbe juttatni. Ma is még bajos megállapítani, miért került erre sor és mik voltak az indítóokok. Természetesen nem elégedtek meg az összegyűjtött terhelő „bizonyítékokkal“ hanem újakat, hamisakat kezdtek gyártani, amelyekről a nagy nyilvánosságnak fogalma sincs. Svoboda hadseregtábornok tehát önhibáján kívül az ún. hírszerző szolgálat kereszttüzébe került. — Azok, akik börtönbe akartak juttatni, ami nekik későfeb valóban sikerült — folytatta a tábornok — azt állították rólam, hogy a brit Intelligence Service, vagyis az angol kémszolgálat tagja vagyok és hogy Csehszlovák tiszteket „szállítok" az akkoriban Plzeflben állomásozó amerikai katonáknak A hadseregtábornok sorsdöntő órái Svoboda tábornok sorsa Q Hamis vádak 0 Moszkva segítsége £ Sztálin közbelép # Karol Bacílek hat kérdése 0 Es mégis győzött az igazság! fontos iratokkal egyetemben. Később azzal vádoltak, hogy államfordulatot készítek elő. Mondanom sem kell, hogy minderről én tudtam a legkevesebbet, de egyúttal védekezni sem tudtam a hamis vádak ellen. Egyre sűrűbben szőtték körülöttem a szálakat, már csak a hurkot kellett megrándítani, amely nyakam köré tekerőzött. Végén ez is megtörtént. A hamisított sürgöny Azután sürgöny érkezett Moszkvából: „Sztálin nem bízik Svobodában". Ez elegendő volt ahhoz, hogy a tábornok börtönben találja magát. — Csakhogy — meséli Svoboda — amikor én a ruzynei börtönben sínylődtem, moszkvai nagykövetségünkön ünnepélyes fogadást rendeztek Gottwald elvtárs tiszteletére. Ha jól emlékszem, ez 1952 november 23-án történt. Akkoriban vöm volt a nagykövetség titkára, felesége pedig, tehát az én lányom Moszkvában folytatta tanulmányait. Ahogyan ez ünnepélyes alkalmakkor szokás, sok mindenkinek egészségére koccintottak a jelenlevők. És akkor a szovjet hadsereg egyik magasrangú tisztje, Kozlovszkij generális, felemelte poharát és megszólalt: „Svoboda tábornok egészségére ürítem poharamatl“ A mi embereink persze jól tudták a nagykövetségen, hogy én már jó ideje rács mögött sínylődöm és csendben szétszéledtek a generális felköszöntője után. De amikor valaki mégis megtörte a dermedt csendet és elmondotta, mi történt velem, Kozlovszkij meghagyta leányomnak, telefonáljon Prágába, és mondja meg feleségemnek, hogy a szovjet nép bízik bennem, mert ártatlan vagyok. Ugyanakkor egy másik sürgönyt is menesztettek Prágába, amelyet maga Sztálin adatott fel: „Kérem, bocsássák Svoboda tábornokot szabadon!“ „Társalgás“ Bacílekkel — De ha azt hiszik, hogy szabadon bocsáttatásom simán zajlott le, tévednek. Karol Bacllek felkeresett cellámban, Kiérném Gottwald üdvözletét tolmácsolta és kijelentette, hogy letartóztatásom többé-kevésbé tévedésén alapszik. — Akkor meg miért ülök itt? — mondtam Bacílaknek. — Féltünk — válaszolta —, hogy megszökik, vagy öngyilkosságot követ el. — Sehogyan sem voltak ínyemre ezek a kifogások, ez csak természetes, amit kertelés nélkül közöltem is Bacílekkel. — Ha valóban vétkes lennék, akkor Bacíleknek, Zápotocktfnak vagy akár Gottwaldnak is együtt kellene velem ülnie. Bacllek ezek után hat kérdést tett fel nekem. Megérdeklődte, hogyan és kivel működtem együtt, majd távozott. Körülbelül egy héttel később elbocsátottak a ruzynei börtönből. Ezek szerint tulajdonképpen Sztálin mentette meg életemet, akiről köztudomású, hogy nem volt felette érzékeny lelkületű. — Hozzá kell még fűznöm, hogy velem a börtönben tisztességesen bántak. — Ezek után persze rögtön rehabilitálták? — tudakoltuk. — Nem. Ez még eltartott egy ideig. Miután a tábornok elhagyta a komor épületet, az emberek Iábujjhegyen haladtak el mellette, mások kerülték. Svoboda dolgozni akart, állást keresett, talált is foglalkozást egy EFSZ- ben. — Azután Hruscsov érkezett hivatalos látogatásra hazánkba. Első kérdése az volt: „Hol van Svoboda?!“ Hruscsov érdeklődése elég volt ahhoz, hogy a tábornok visszanyerte emberi méltóságát és polgári jogait. De az eljövendő események sem zajlottak le probléma- és zökkenésmentesen. Felejthetetlen marad számára például az A. Novotnyval történt találkozása a CSKP X. kongresszusa után. Amikor az egykori köztársasági elnök fogadta Svobodát, így szólt hozzá: „Beszédet fogsz mondani a duklai emlékműnél, de rehabilitálásodat nem hozzuk nyilvánosságra!“ Az egykor teljhatalmú „úr" szavaiból egyrészt elismerést, de fenyegetést is lehetett kivenni. Talán Hruscsov elvtárs rögtönzött érdeklődése is hozzájárult ahhoz — amelyből leplezetlenül kitűnt a szovjet nép tisztelete Svoboda iránt —, hogy mérlegelés tárgyává tették, vajon a tábornokot nem illetné-e meg tisztség a kormányban. Svoboda újabb megjelenése a történetem színpadán felette idegesítette, sőt felbőszítette Antonín Novotny-t, a köztársaság leghatalmasabb emberét. — „Ez az ember csak bonyodalmakat okozna nekünkl“ — jelentette ki Novotny, és Svoboda — legalábbis akkor — nem került a kormányba. A Hadtörténelmi Intézetre, ahol a tábornok annak idején dolgozott, a prágii Várból nyílik kilátás. És vajon hányszor tekintett oda A Novotny?! K ti ÁPRILIS 24-ÉN NYÍLIK MEG I. szlovákiai virág-, gyümölcs- és feldolgozó ipari kiállítás nemzetközi részvétellel. A kiállítás öt napig tart
