Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-04-13 / 15. szám
A méhlegelő kérdései a mezőgazdaság, mind az erdészet vezetőit fel kellene világosítani arról, hogy a méheknek nagy szerep Jut a gyümölcsösök és a pillangósvirágú takarmányaink beporzásában. Ezen kívül a méz fontos élelmiszer, ugyanakkor a méhméreg és anyapempő gyógyszerként Jön számításba. Tanácsos lenne, ha a vezető szakemberek a felsorolt tények tudatában segítenének megoldani a méhészek jogos és indokolt kérését. Amikor a méhészek kettenhárman összejönnek, akár gyűlésen, akár az utcán, a legtöbb szó a méhlegelő körül forog. Először azért, mert méhlegelő nélkül a legügyesebb méhész sem pergethet, bármilyen kedvező is az időjárás. Igaz, hogy a sikeres méhészkedés egyik alapfeltétele a méhek szeretete, de ehhez, illetve a siker eléréséhez bőséges méhlegelőre van szükség. Tudjuk, hogy a nagyüzemi gazdálkodással egyetemben eltűnt a tisztesfű és az utóbbi években a vadon burjánzó gyomnövények is. Az Is igaz, hogy számos helyen a nagyüzemi gazdálkodás a tavaszi méhlegelőt a repce termesztésével feljavította. Ennek vetését szövetkezetünk Is szorgalmazza s ezért a méhek beporzó munkájukkal meg is fizetnek. A „Vitázzunk“ című vitaindító írásban a következőket olvashatjuk: „Bármennyire jogos a méhészek ebbeli panasza, egyelőre segíteni ezen nem tudunk.“ Sajnos, ez így van. Mi egyszerű méhészek, sőt a nagyüzemi méhészek sem tudnak ezen hiányosságon segíteni. Lehet, hogy célravezető lenne, ha a méhészek felvennék a kapcsolatot a mezőgazdasági üzemekkel, de ez egyelőre hiányzik. Ismét a vitaindító cikkbfp Idézek: „Jó és hasznos lenne, ha méhészeink hozzászólásaikban nem általános jellegű, köztudott tények hangoztatásával, hanem saját helyzetüknek megfelelő, saját körülményeik felmérésével szólnának a vitához. Úgy gondolom, a méhészek panasza mindenütt általános jelleggel bír ezen a téren. Én azonban megpróbálom saját körülményeim között felmérni, hogy lehetne a méhlegelőn javítani. Először kezdjük a tisztesfűvel. Szövetkezetünk területe három község között terül el. Mindhárom községet szántóföld övezi. A kultúrnövények minden fajtáját termelik, mindhárom község területén. A méhcsaládok szintén három községben vannak. (A földterület nagyságát tekintve a méhcsaládok száma elég magas.) Ha a tavaszi vetemények alá szeptember végén szántana a szövetkezet, úgy a méhcsaládok a tisztesfűvet teljes egészében kiaknázhatnák. A talaj minőségében pedig amennyit a kései szántás rontana, a zöldtrágya leszántása ezt duplán pótolná. Ugyanakkor a további szántást még a fagyok beállta előtt el lehetne végezni. Második pontként említem, hogy mindhárom községhez gazdasági major tartozik, melyeknek területe elég nagy. Ehhez tartoznak még a különböző baromfitelepek. Ha ezeket a területeket körül ültetnék akáccal, hárssal, számottevő mézelő virágokhoz jutnánk. Arról nem is beszélek, hogy a gazdaság 10—20 év elmúltával nagymennyiségű faanyaghoz jutna. Továbbá mivel a szövetkezetek földterületét a déli oldalról erdő övezi, ott is sok mézelő fát lehetne elültetni. Jelenleg csupán fűzfa áll rendelkezésre, ugyanaakor a Duna mentén 30 km hosszúságban 1000 méhcsaládja van az erdőgazdaságnak. Ezeken a szakaszokon sok akácfát kiirtanak, ugyanakkor semmilyen mézelőfát nem ültetnek helyette. Ezen helytelen cselekedetről már sokat vitatkoztunk az erdőgazdaság vezetőivel, de a mai napig nem értünk el eredményt, mert a felsőbb szervek irányítása szerint az erdőgazdaság csak nyárfát ültethet, amely nem mézel. Sokat javítana a mézlegelőn, ha a mézelő takarmányokat nem kaszálnák le virágzásuk kezdetén. Köztudomású, hogy a baltacím kiválóan mézel, azonban amikor az első virágok megjelennek, azonnal kaszálják. Ha legalább egy hétig virágozni hagynák, a későbbi kaszálásból eredő mennyiség pótolná a fehérje veszteséget. Ezek után a méhek által gyűjtött nektárból tiszta haszna származna az erdőgazdaságnak. Sajnos, ezt a vezetők nem veszik tudomásul. Nekik csupán az a fontos, mennyi mézet termel a méhész, ezzel szemben mennyi a kiadás. Röviden, a méhlegelő javítását két fontos tényezőben állapítanám meg környékünkön, de általában az egész országban: a felsőbb szervek intézkedhetnének a fent leírt hiányosságokkal szemben. Továbbá, mind HASZNÁLJUNK JŐ FÜSTÖLŰSZERT Ma még legjobb a fújtatós füstölő. Használatkor ajánlatos előre begyújtani és a kezelés idejére megszakítás nélkül üzemben tartani, hogy szükség esetén kéznél legyen. Sokan rossz füstölőszert használnak, • ezért a füstölőjük rosszul működik, vagy kialszik. Jő az a füstölőszer, amely folyamatosan ég, még akkor is, ha a füstölőt használat közben egykét órára félretesszük, mert nincs rá szükségünk. A füstölőszernek kevés hamuja maradjon, hogy közben ne kelljen kihámozni. A jó füstölő anyag nem újkeletű csodaszer, hanem már régóta használatos, mint például a taplógomba vagy a korhadt fa. Ez utóbbinak a gyűjtése nem okoz nehézséget, mert az ország minden táján találunk podvás fűz-, nyár-, hárs-, bükk- és gyertyánfákat. Jók a föld felett elfűrészelt, földben hagyott, több éves tüskök is. A korhadék olyan legyen, hogy száraz kézzel is lehessen a megkívánt nagyságú darabokra tördelni. Mindig szárazon kerüljön a füstölőbe. SZEDERKÉNYI GYÖRGY 4 Több szakértelmet a méhészet iránt Minden ember tudja, hogy a méhészet alapfeltétele a megfelelő méhlegelő. A mezőgazdaság intenzitása következtében azonban nem lehet támaszkodni teljesen a természeti adottságokra. Hiába van kevés méhcsalád nagy mezőgazdasági területen, nem biztos, hogy a méhésznek a szórakozáson kívül haszna is lesz a méhészkedésből. Néhány mézelő növényt a vegyszeres gyomirtással, korai tarlóhántással elpusztítanak, de ezeket bőven pótolhatnák mesterséges méhlegelő létesítésével, mely javítaná a virágpor gyűjtését, valamint a mézhozamot is. A méhek mezőgazdasági szempontból szinte felbecsülhetetlen munkát végeznek beporzó munkájukkal a termés növelésében a gyümölcsfákon, takarmánynövényeken, olajos-növényeken, kobakosokon, zöldség- és főzelékféléken. Jó hatással van nemcsak a termés mennyiségére, hanem a minőségre is. Ezt tudnia kellene minden agronómusnak. Sokan vannak olyanok, akik ezt tudják is. A baj ott van, hogy néhányan nem törődnek a méhekkel. Ha Igen, csak addig, amíg szükség van rájuk a beporzásnál. Előfordul olyan eset is, hogy szükség volna beporzó méhekre. Nem vándorolnak oda a méhészek, mert nem tudják hol a méhlegelő. Ezért szükség volna arra, hogy az EFSZ és ÄG vezetői már tavasszal értesítenék a méhészszövetséget, hogy hová, mikor mennyi méhcsaládra lenne szükségük. A nemtörődömséggel sokszor ártanak a közösnek is. Bizonyításul szolgáljon a következő példa; 1967 május 5-én méhcsaládjaimmal egy távolabbi helyre vándoroltam. Méheimtől nyugatra akácos, keletre 100 m távolságra repcetábla volt. Nagyon gazdag virágzásnak néztem elébe. Az EFSZ agronómusa megígérte, hogy a permetezés előtt értesíteni fog. Értesített is. Megtettem a szükséges óvintézkedést méheim érdekében. A permetezés azonban elmaradt, sajnos a virágzás is. Nem gyűjthettek a méhek, mert a virágokat elpusztította a repcebolha. Etetni és serkenteni kellett május közepén! A rossz időjárás miatt a közvetlen közelben levő akác is hiábavaló volt, mert nem mézelt. A szövetkezetnek nem volt haszna a repcéből, én pedig ráfizettem a vándorlásra. Kovács János, tanár. Bővíthetnénk a méhlegelőt, de... A régi kasos világban nem került napirendre a méhlegelő kérdése, mivel mindenütt volt belőle elegendő. Ennek tudatában jelenleg ' is számos méhész sóhajtozik, hogy könnyű volt akkoriban a méhészkedés. Sajnos most már nagyon sok a villany- és telefonvezeték s alatta nem fér el az akác, a hárs. Jóllehet a városokban is bővíthetnék a méhlegelőt. A minap olvastam például, hogy Kassán egyegy lakósra hét négyzetméter park jut. Ezeken a helyeken nagyon jól megférne a hárs, mely óriási lombjával nyáron árnyat ad. Környékünkön nagyon kevés a hárs, de még kevesebb az akác, mely egyre fogy. Ennek megakadályozása végett olyan gondolatom támadt, mi lenne, ha az útkarbantartó vállalatok is méhészkedőének. Ekkor minden bizonnyal a falu körül ültetnének akác- és hársfát. A méhlegelő rosszabbodása láttán az idősebb méhészek lebeszélik a kezdőt, mondván, nem érdemes méhészkedni. Lehet, hogy jelenleg kisebbek a lehetőségek, de a jövőben javulhat a méhlegelő sorsa. Errevonatkozólag ajánlanám, hogy a nagyüzemi szőlőikben, ahol hat soronként két méteres út van, vethetnénk két sor facéliát., Ahol viszont négy méter széles utak vannak, annak közepén egy méteres sávban facéliát termelhetnénk. Továbbá nagyon sok új kanális készül s partjain nagymennyiségű facéliát vethetnénk. Ismertem egy méhészt, aki a kanális töltés egy darabját bevetette mézelő növénnyel és nemcsak az első éven, de a másodikon is bőven pergetett. Az is igaz, hogy egy fecske nem csinál nyarat, így jó lenne, ha a helyi méhészszervezet tagjai közösen tennének valamit a méhlegelő érdekében. Román József
