Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-04-13 / 15. szám
HOGYAN KEZDTEM MÉHÉSZKEDNI? Hasznos tanács kezdők részére i. Az elmondottakból világos, hogy kísérletem alatt 40 kiló cukor feletetésével sem tudtam elérni, hogy a széles ládában 10 lépnél többet építsenek, vagyis oldal irányban fejlődjenek méheim. Ogy véltem, hogy ennek az volt az oka, hogy lefelé adtam lehetőséget az építkezésre. A család áttelelt, tavasszal nagyra fejlődött. Eljött a gyümölcs, majd az akác Ideje. A közel méter mélyen leépített lépeket nem volt kívánatos bolygatni. Akác alatt a hordás nagy erővel megindult, de már az 5. napon — dacára a jó időnek — lassubbodott, majd megszűnt. Ekkor lecsavartam a felső hosszú láda alsó deszkáját és felnéztem a kaptárba. Meglepődtem, mert mindkét oldalról csak egy-egy lép épült és a méhek a sok méztől és zsúfoltságtól rajzáshoz készültek. Ebből meggyőződtem a sok vitában hallott állítás igazáról. A méhek oldalirányban csak emberi beavatkozással építkeznek és termelnek. Lefelé akár 2 méter mélyen is, amint azt évezredeken át az odúkban tették. Ezek után a döntés megtörtént. Megrendeltem 4 új, többfiókos rakodó kaptárt, majd vártam az első rajt. Meg is jött. Három kilón felüli lehetett. Betelepítettem. Tíz nap múlva jött a második, majd 3 nap múlva a harmadik. Valamennyi helyére került. Napok múlva a „törzs“ család nyugtalanságára lettem figyelmes. Népe erősen megcsappant, ami cselekvésre bírt. Ogy döntöttem, hogy egyik este segítségül hívom az egyik méhésztársamat és megbontjuk a ládákat. Egy helyett kettő jött, mert híre ment kísérletezésemnek. Látni akarták, mi történt. Előre kellően felszereltem magam. Füstölő, hosszú kenyérvágó kés, feszítő vas, stb. Amikor a két ládát feszítő vassal egymástól annyira szétfeszítettük, hogy a hosszú kés befért a hézagon, óvatosan megvizezett hosszú késsel benyúltam. Lassan szétvágtam a mélyen lenyúló lépeket. Ez nem ment könnyen, mert mind tele volt mézzel. Fél óra is beletelt, amíg a hosszú ládát eltávolíthattuk az alsó keskenyebb ládáról. Sajnos a család anyátlan lett. Egyenként lefaragtuk a lépeket és a már előre elkészített új keretekbe helyeztük egy viaszkos vászonnal letakart asztalon. Négy kereszt kötést alkalmaztunk rafiával, majd egy új kaptárba helyeztük. Ügy történt ez valamennyivel. Nem volt könnyű munka a sok méz miatt. Este volt, rablástól félni nem kellett. A kaptárt a mézes lépekkel, röpnyilásával pontosan azonos helyre állítottuk és a kb. egy kilőnyi méhet, amely erősen mézes volt, besepertük, illetve átsepertük az új helyre. Ezzel az eddig leírt tanulmánnyal egy életre való tapasztalatra tettem szert. Nagy része volt munkám sikerének a segítés és a jó tanács. Lássuk ezek után, milyen tapasztalatokra, meggyőződésekre tettem szert kísérletem során: 1. Nem lehet méhészkedni anélkül, hogy gyakorló méhészek tanácsát, segítségét ne kérjük. 2. A szervezeti életben hallható sok gyakorlati vita, előadás nélkül a méhész taposatlan úton jár. 3. Szakirodalom és szaklap nélkül a gyakorlat nem sokat ér, de fordítva sem. 4. Tudomány nélkül kaptárakba, felszerelésekbe egyetlen garast se fektessünk. Kísérleteim fő erdeménye, hogy egy életre szóló kaptártipust választottam magamnak. Ez a többfiókos rakodórendszerű kaptár. A kivágott lépek gerinceinek távolságából megállapíthattam, hogy ez nem mértani pontosságú, de nagy általánosságban 35—36 m közötti. Minden eltérő szélesség a természet rendje elleni vétség. Megállapíthattam, hogy hiába volt a hosszú ládában még Jó 10 lépnek hely, a méhek inkább a rajzást választották. Mivel a kezdő lépen sok és néha tenyérnyi kiterjedésű heresejtet találtam, megállapíthattam, hogy a raj első raj lehetett, tehát gondoskodni kell az első befogott raj anyjának leválasztásáról. Megtanultam azt is, hogy a harmadik raj után könnyen előfordul az anyátlanság. Meggyőződtem, hogy a láda felső részének beviaszolása erős pára lecsapódást okoz a telítettség pedig rajzást. Ugyanígy a levegőtlenség. A rajzás pedig terméskiesést jelent. Szándékosan végére hagytam a kérdést, hány kaptárral kezdjen a fiatal méhész. Ha fennt említett pontokat a kezdő méhész betartja, akkor 4 kaptárral és jő két segítő méhésztárssal. Ha nőtlen, egy jó feleséget vegyen élettársul, ha nős igyekezzék feleségét még jobbá nevelni, mert bizony előfordulhat, hogy a rossz idő, vagy vegyszeres porzás, permetezés kárt tehet a méhekben, a termésben. Ilyenkor a lelki egyensúlyra és a pénztárcára is szükség lehet. Hála méhecskéinknek és a nagy természetnek, erre ritkán kerül sor. Mottóm: Italbolt helyett méhészkedjünk! Németh László A méhcsaládok tavaszi fejlődésének feltételei Ismert tény, hogy a tavaszi fejlődési feltételektől függően többé kevésbé a méhcsalád bizonyos fokú fejlettséget ér el. A gyakorlati méhész a maximális fejlettségű családokra törekszik, mert ez a biztosítéka a méhlegelő jobb kihasználásának. Ez annál is sürgetőbb kérdés, mert az akácvirágzást gyakran szeszélyes hideg időjárás kíséri. Ebből kell kiindulnia minden méhésznek, s a jó eredmények eléréséhez számos gyakorlati „húzásra“ van szükség. Tapasztalataim alapján ebből szeretnék elmondani néhányat méhésztársaimnak. A serkentő etetés a viták ellenére, (amelyek a „Vöelár" és más szaklapok hasábjain láttak napvilágát) kétségtelenül az egyik fontos gyakorlati fogáshoz tartozik. Az etetés módjában azonban vannak jobb és kevésbé ajánlatos módszerek. Szerintem az etetés módját és minőségét az idő és a méztartalék szabja meg. Ez akkor a legeredményesebb, ha a táplálék mennyiségét családonként szabjuk meg! Az idei rosszul kezdődő tavaszi fejlődésnél feltétlenül a pékélesztős szirup etetését ajánlom belső keret etetőkkel, 1:1 arány hígításban. A vitaminos serkentésen kívül az álca neveléshez szükséges vizet biztosítjuk. Ez fontos tényező, mert a belső itatás a méhveszteséget is csökkenti! Tavasszal a jobb virágport és korai nektárt adó vidéken (nálunk a Garain, illetve az Ipoly-mentén is gyakran a szeszélyes tavaszi idő miatt) szükséges a virágpor pótlása is! Legeredményesebb szójalisztes és sovány tejporos cukor tésztával etetni. A tészta előkészítése porcukor szója 1:1 arányával + minden 5 kg pépre V2 kg sovány tejport ajánlok. Az így kigyúrt tésztát a méhek szívesebben fogyasztják, ha egy kis mézzel is ízesítjük. (1 kg pépes tészta kb. 10—14 napra elegendő). A művelet a virágpor bőséges megindulásával beszüntethető. Ezután a virágpor hordását a méhek ösztönösen szorgalmazzák. Nálunk ilyenkor nagyon hasznos fogás a „virágpor fésű“, amelyet legegyszerűbben a síma Haneman-rács elhelyezésével oldok meg. A méhkijáróra fogatom a rács egy ráilleszkedő részét és így megakadályozom az anya petéző terének a virágporral való leblokkolását! Ezt a fogást nagyon hasznosnak tartom és sok éven át sikeresen is alkalmazom. Az egész eljárást egy népi mondással támasztanám alá „a jóból is megárt a sok“ a méhész szemszögéből nézve pedig csak egy kis logikus beavatkozás a család erőteljesebb fejlődésére. Az összegyűjtött virágport pedig az anyapároztató virágpor pótlására használom fel. Ugyanis gyakori eset, hogy a pároztató „kis családja“ virágpor hiányában szenved. Ez annál is inkább ajánlatos, mert a jó anya előfeltétele a bőséges tápláltság. Zabrenszky Imre, méhésztanító KRISTÄLYCUKROS LÉP A régi kasos méhészek széthajtogatták a felfordított kas lépeinek alját, és mézet öntöttek az üres sejtekbe. Keretes lépekkel sem Ismeretlen az ilyen etetés. A levegő azonban elég sok helyet foglal el a sejtekben, az eleség csöpögése pedig kellemetlen, rablást is kelthet. Buck kristálycukrot szór a lépre, míg a sejtek félig meg nem telnek. Aztán cukorszörppel tölti meg az üresen maradt részt. A rakodókaptár fészkére ilyen cukros lépekkel megrakott mézkamrát helyez az élelem pótlása végett. 3
