Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-04-13 / 15. szám
Gazdasági életünk időszerű problémái A NEMZETISÉGI KÉRDÉS MEGOLDÁSÁNAK TÜKRÉBEN A hazánkban lezajló demokratlzációs folyamat társadalmi életünk minden szakaszára kihat. Ma már világosan látjuk, hogy a politikai irányításban végbement személyi változások teljes mértékben érintik államunk politikai, gazdasági és államjogi struktúráját is. Nem szerénytelenség kijelenteni, hogy a hazánkban kialakult belpolitikai helyzet világviszonylatban a gyakorlati marxizmus Jelenlegi legfelsőbb fokát jelenti. Történelmi szükségszerűségből és Csehszlovákia sajátságos helyzetéből adódik, hogy erre az újabb történelmi lépésre éppen a szocialista Csehszlovákiában kerül sor, hiszen az újkori demokráciának nálunk vannak a legmélyebb gyökerei és így a mi országunk mutatkozik a legalkalmasabbnak a demokrácia és a szocializmus szintézisére. Ez a megállapítás nem von le semmit pártunk progresszív erőinek, különösen Dubőek elvtársnak az érdemeiből, hiszen ma már tudjuk, hogy a vezetés átvétele — szomorú és sajnálatos okok miatt — rendkívül nehéz körülmények között zajlott le és sok erőfeszítésbe fog kerülni, amíg a vezetés a társadalmi élet minden szakaszán a progresszív erők kezébe megy át. Az előttünk álló nagy feladatok megvalósításánál számolnunk kell még a politikai életben és a közigazgatásban meghúzódó, egyéni vagy csoport érdekeket védő konzervatív elemekkel. A demokratizáció további kibontakoztatása harcot jelent a bürokratikus irányításból egyéni érdekeket húzó konzervatív erőkkel szemben, ez a harc azonban az elvek és az eszmék harca lesz és ha felmérjük a fejlődéssel szemben álló retrográd erők szellemi képességeit, a mérleg teljes mértékben a progresszív erők oldalára billen. Ismernünk kell azonban a „hadihelyzetet“, a haladó erők célkitűzéseit, tudnunk kell, hogy melyek azok a támaszpontok, amelyek bevétele a további sikerek érdekében a legsürgősebb és melyek azok a célkitűzések, amelyek csak távlatilag jöhetnek számításba. Ismernünk kell az eseményeket kiváltó mélyreható gazdasági okokat, a politikai életben bekövetkezett személyi változások gazdasági vonatkozású célkitűzéseit, nem elég csak a felszínen mozogva, a politikai életbe felkerült vagy újra felkerült nevek iránt érzett bizalom vagy bizalmatlanság alapján ítélkeznünk a kialakult helyzet felett. Nem téveszthetnek meg minket azok az emocionális kísérő jelenségek sem, amelyek a nemzeti érzés néhány sajátságos kifejezésében jelenleg megmutatkoznak. Nem telik bele sok idő és a figyelem a nemzeti jellegű kérdésekről a tudományos igényességet követelő gazdasági kérdésekre tér át és az előttünk álló gazdasági reformok megvalósítása során rendre megvalósíthatjuk nemzetiségi célkitűzéseinket is. Látva a progresszív szlovák politikusok, publicisták, tudományos dolgozók, közgazdászok előtt álló mérhetetlenül nagy feladatokat, a magam részéről azon sem csodálkozom, hogy figyelmük ma még nem terjed ki a nemzetiségek és a nemzetiségi területek sajátságos problémáira. Természetesen a progresszív erőknél is találkozhatunk hibás előítéletekkel, rosszul értelmezett nemzeti érdekekkel, viszont az is tény, hogy a jövőben az ésszerű és össztársadalmi érdekeket képező javaslatainkat nem utasíthatja el a hivatali önkény, módunkban lesz argumentálni értelmi síkon és a nyilvánosság teljes bevonásával. Az a hatalmas feladat, amelynek megvalósítása érdekében az első lépéseket már megtettük, nem szorítkozik a szlovák nemzet eddig háttérbe szorított nemzeti érdekeinek a kielégítésére, bár ez a motívum nagy jelentőséggel bírt és az adott esetben az indikátor és a katalizátor szerepét egyaránt betöltötte. Hazánk politikai, gazdasági és államjogi modelljének teljes átszervezéséről van sző, ami hazánk minden dolgozójától hozzáértő körültekintést és felkészültséget követel. A januári plénum eddigi eredményei lehetővé tették, hogy a figyelmet most már az ökonómiai kérdések területére összpontosítsuk, hogy a valóban tudományos szempontokat maradéktalanul figyelembe véve — ami az eddigi direktív modellben lehetetlen volt — a társadalom ökonómiai és nemzeti érdekei párhuzamosan nyerjenek megoldást. A demokratizációs folyamat legnagyobb jelentősége éppen abban van, hogy lehetővé teszi az eddigi politikai, gazdasági és államjogi modell átszervezését. A direktív irányítás közigazgatási rendszerünkre is rányomta bélyegét és már az eddigi tapasztalatok alapján is kijelenthetjük, hogy a kerületek és járások 1960-ban bevezetett struktúrája a direktív vezetés centralisztikus követelményeit szolgálta és az előttünk álló Mint valami óriási erődítmény emelkedik ki a csallóközi rónán a Nemesócsa közelében épülő szenázs és takarmánykeverő. Mindenre lehet megoldást találni. A Zselizi Állami Gazdaság nagymühelyének ügyeskezű dolgozói olyan ketreceket készítettek a sertésólakba, hogy az anyadisznó semmiképpen se nyomhassa agyon a malacot. új viszonyok között kérlelhetetlenül ellentétbe ikerül i fejlődéssel. Az eddigi közigazgatásnak az volt a legnagyobb hi bája, hogy nem vette figyelembe a történelmileg kiala kult, némely esetben nemzeti jelleggel is bíró ökonómia területegységek gazdasági jelentőségét. Ez a megállapí tás vonatkozik éppúgy Szlovákiára, mint az egyes össze függő területegységekre Szlovákia területén belül. As olyan több pólusú területi egységek, mint a jelenleg kerületek és egyes túlméretezett járások, nem (képezhet nek egységes gazdasági érdekterületeket. Ilyen feltételek mellett nem bontakozhatott ki egész séges gazdasági integráció és a beruházások felülrő jövő „adományozása“, csak fokozta a gazdasági diszhar móniát. Tekintve, hogy az iparosításban csaknem kizá rólagosan a munkalehetőségek növelése volt a fő krité rium, szükségszerűen hiányosak maradtak az egyes tér melési ágazatok közötti horizontális összefüggések. Ez f helyzet az utóbbi években a termelés stagnálásához, t termelési költségek növekedéséhez és nem utolsó sor ban a hiánycikkek kialakulásához vezetett. Az első számú feladat tehát az integráció megoldása melynek keretében megoldásra vár úgy a területi, min a területek közötti, valamint az államközi integráció Ami Szlovákia helyzetét illeti, bizonyos szempontbő előnyös, hogy Szlovákia még az iparosítás befejezése előtt áll, és így a soron következő iparosítás már alkal mazkodhat a gazdasági integráció követelményeihez. Et feltételezi az egyes területek dinamikus fejlődését, e gazdasági élet demokratizmusát, és az értékesítés dina mikáját. Sajnos, az integráció maradéktalan kibontakoztatásának útját állják még a rezortérdekek, az egyes ágazati szakigazgatóságok és a jelenleg még érvényber lévő közigazgatási rendszer is. Nehéz ma még jóslatokba bocsájtkozni, de az adotl helyzetből és a vázolt feladatokból kiindulva megen gedhetünk magunknak néhány következtetést. A Szlo vákia területén kialakítandó központi irányító és végrehajtó szervek mellett a kerületi szervekre gyakorlatilag nem lesz mór szükség. Esetleg a főváros központtól távol eső fekvése teszi majd szükségessé egyes kirendeltségek fenntartását a másik két jelenlegi kerületi székhelyen. A gazdasági élet ökonómiai irányításának ú; rendszere lényeges mértékben tehermentesítheti a nemzeti bizottságok munkáját, melynek hatásköre lényegében a közügyek intézésére korlátozódik. Ennek következtében szükségesnek és megoldhatónak mutatkozik egyes túlméretezett járások felbontása a járások terüle tén belül történelmileg kialakult gazdasági központok szerint. Mindenesetre szükséges lesz, hogy az így kialakult új járási nemzeti bizottságok továbbra is inspirálják a járás gazdasági életét, főleg az integrációs megoldások területén. Ez a megoldás egyébként több szempontból is előnyösnek mutatkozik, ezeket a következe sorrendben rendszerezhetnénk: 1. Az ügyintézés járási szinten közelebb kerül a polgárokhoz, kevesebb lesz a munkából való kimaradás és kevesebb az utazgatásokból adódó bosszúság. 2. Egyes dél-szlovákiai járásokban megvalósítható az anyanyelven történő ügyintézés és a kétnyelvűség a társadalmi élet minden szakaszán. 3. Egységes horizontális gazdasági integráció alakulhat ki a járás területén, ami főleg a mezőgazdasági termelés területén és a termékek feldolgozásánál érvényesülhetne. 4. Megvalósulhatna végre a mezőgazdasági vállalatok célszerű szakosítása és a termelés koncentrációja, amil egyes járások az eddigi feltételek mellett képtelenek voltak megvalósítani. 5. A mezőgazdasági vállalatok közös vállalkozásai a brutto jövedelem elosztása alapján részt vállalhatnak a környék iparosításában és a foglalkoztatottság növelésében. 6. Megvalósulhatnak a gazdaságilag jelenleg elmaradottabb körzetek kulturális viszonyai, ami kihatással lehet a tudományos munkamódszerek fokozottabb bevezetésére és a termelés intenzitásának növelésére. 7. A mezőgazdasági vállalatok integrációs együttműködése alapján kialakulhatnak a feltételek az egyes vállalatok egyesülésére és magasabb szintű együttműködési formák kifejlesztésére. A mezőgazdasági vonatkozású gazdasági integráció elsősorban Dél-Szlovákiai viszonyai között bontakozhat ki, ahol a termelés intenzitása talajjavítással, öntözéssel és kemizációval szinte korlátlanul fokozható és így Dél-Szlovákia a gazdasági élet jelentős tényezőjévé válhat, döntő mértékben hozzájárulhat az egész ország gazdasági fellendítéséhez. Sajnos, a jelenlegi feltételek mellett nincsenek meg a lehetőségek az integráció egészséges kibontakozására. Néhány dél-szlovákiai járásban két-három központi fekvésű város is van [például a lévai járásban Léva, Zselíz és Ipolyság) és ezek együtt a jelenlegi járások keretében nem képezhetnek egységes gazdasági területet. Gyakorlatilag hasonló aszimetrikus modell alakult itt ki — kicsinyített formában — mint amilyen országos viszonylatban érvényesült és számos gazdasági problémának lett okozója. A lévai járásban például az a kérdés is felmerült, hogy célszerű lenne az említett városok érdekterületeinek megfelelően több mezőgazdasági társulást kialakítani. Természetesen a jelenlegi direktív irányítási módszerek szempontjából az ilyen javaslatok nem fogadhatók el. Pedig tapasztalatból tudjuk, hogy egy ilyen kolosszális méretű járási mezőgazdasági társulásba tömörült vállalatok képviselőinek munkaértekezletén a képviselőknek több mint a fele szóhoz sem tud jutni, nemhogy részletesen megtárgyaljon néhány közös problémát. Persze ez is csak a direktív, antidemokratikus irányítási módszernek kedvez. Ezekből az okokból kifolyólag célszerűbbnek mutatkozik a területileg kisebb közigazgatási egységek rendszere, ahol a mezőgazdasági társulásba is optimális létszámú vállalat tömörülhet (30—40), melyek valóban aktív és demokratikus együttműködésre képesek és lehetővé teszik az ökonómiai faktornak, az emberi tudásnak és hozzájárulásnak, jobb kihasználását. Mert bármilyen tiszta képet akarunk is nyerni országunk jelenlegi gazdasági helyzetéről, számunkra az egyedül járható út minden esetben csak a termelésre pozitívan kiható faktorok maradéktalan alkalmazása lehet, ide tartozik többek között anyanyelvűnk érvényesítése is, a termelési értekezletek fórumán. Makrai Miklós, Ipolyság I Az utóbbi két évtized alatt hazánkéban és külföldön egyaránt a nagyobb termőképességű hibridkukoricák ter- Imesztése terjedt el. Ezekben az évek|ben végzett pontos kísérletek alapján megállapítható, hogy a kukorica legmegfelelőbb vetési ideje április má- Isodik fele. Száraz hazai viszonyaink mellett az a kukorica fejlődik a legszebben, melyet ebben az időszakban vetnek el. Azokon a táblákon kezdjük először a vetést, ahol a kukorica után őszi 1 búzát tervezünk vetni. Arra töreked- Ijünk, hogy a gondos felkészüléssel a legmegfelelőbb időpontban vessük a kukoricát. Jól melegedő, homokosabb jellegű talajon korábban, hideg talajon későbben vessünk. A nehezebben művelhető talajokon is célszerűbb a vetést korábban kezdeni, mivel ezek a talajok rendszerint hidegebbek, ezért több idő szükséges a kukorica csírázásához, illetve keléséhez. Azokon a talajokon, ahol erős gyomosodást észlelünk, ott vetés előtt ajánlatos a kultivátorozást elvégezni, mert a gyomok kipusztításával elősegítjük a kukorica gyorsabb fejlődését. Április második felében — de különösen végefelé már — a talaj hőmérséklete vetésmélységben eléri a 10—12 C fok hőmérsékletet. Ebben az időszakban már bátran vethetünk, hiszen a korai vetéssel a szárazságtól is kevesebbet szenved a kukorica. Megfigyelhettük, hogy május elején, de gyakrabban május közepén a gyakori lehűlések és fagyok miatt sem érdemes késlekedni a vetéssel. A már megerősödött kukorica jobban elviseli a kisebb fagyokat, mint az, amelyik éppen kelőfélben van. Természetesen a túl korai, hideg talajba történő vetés sem kívánatos. A hideg talajban a mag vontatottan csírázik, csak elpusztul, inegpenészedik. Az ilyen állomány rendszerint ritka marad. Ajánlatos a vetőmagot vetés előtt 1—2 nappal higanytartalmú porcsáváző szerrel csávázni. Ha a talaj drótféreggel fertőzött, akkor a vetőmagot Fernosan 75 W tartalmú gomba és rovarölő hatóanyagú porcsávázószerrel kezeljük. Egy mázsa vetőmagra 20 dkg-ot használjunk. Abban az esetben, ha erősebb drótféreg fertőtlenítés esetén sem végzünk talajfertőtlenítést, akkor ajánlható a későbbi vetés, mert a meleg miatt gyorsabban fejlődő kukoricát a drótféreg kevésbé támadja meg. Nagyon fertőzött talajon — ha négyzetkilométerenként 4-nél több drótféreg vagy pajor található — vetés előtt 10 nappal műtrágyaszórógéppel 40—50 kg HCH-t szórjunk ki a talajra és azt tárcsával vagy boronával dolgozzuk be. Az így felmerült kiadás a többtermeléssel bőségesen megtérül. A vetés mélységét illetően is az a kukorica fejlődött a legjobban, amelyik elég mélyre került. A nyirkos talajrétegbe került kukorica gyorsabban és egyenletesebben kel, mint az, amely a talaj felszínéhez közel került és a szárazság hatására csak „sínylődik“. Optimális vetésmélység száraz homokon 7—8 cm, közepesen laza talajon a 6—7 cm. Kötött talajon — mivel annak felső rétege nehezebben szárad ki — a sekélyebben végzett 5—6 cm-es vetéssel is jő eredményt érhetünk el. Csupán a rosszul előkészített magágy esetében kívánatos a mélyebben végzett (7—10 cm-es) vetés a talajban előforduló sok levegő miatt. Régebben a növényszámot az egyelés során alakították ki. Ma már a szemenkénti vetőgépek elterjedésével arra (kell törekedni, hogy a vetőgép pontos beállításával a kívánt magmennyiséget juttassuk a talajba. Az elmúlt évi időjárási viszonyok mellett a legnagyobb termést a 20—23 ezer közötti tőszám adta. A korábbi évekkel összehasonlítva megállapítható, hogy a tőszámneveléssel már bizonyos előrehaladás tapasztalható. A jelenleg köztermesztésben szereplő hibridek — megfelelő táperőben lévő vályogtalajon — gondos növényápolás mellett négyzetméterenként elbírják a 4—5 növényt. A kukorica legjobb sortávolsága 70 cm. E sortávolság mellett a tőtávolság — száraz művelés mellett — a középkésőiek érési csoportjában 45 cm, a középkoraikban 40 cm, a koraiakban 35 cm körül a legjobb. Ennek megfelelően alakul a kát. holdankénti 18—24 ezer tőszám. Öntözéses kukoricatermesztés esetén a 70 cm-es sortávolság mellett a 25—30 cm-es tőtávolság a legmegfelelőbb. Ebben az esetben a holdankénti növényszám 28—31 ezer között alakul. Ezzel a növényszámmal már 10 %-kal nagyobb átlagtermést lehet elérni, mintha holdanként a régebben kialakult 20 ezres tőszámot érjük el. A kukoricatáblánk állományának egyenletessége a vetés során alakítható ki. A nagyobb növényszám elérés érdekében arra törekedjünk, hogy jó vetőágyba, jó minőségű vetőmagból, jó minőségben végezzük el a szántőföldön legnagyobb területen termesztett kukoricát. A gondosan végzett vetésnek nem marad el az eredménye. László László, tudományos munkatárs, Mosonmagyaróvár A szántóföldi takarmánytermesztés jövője az NDK-ban Az NDK takarmánytermesztése 0,8 —0,9 millió tonna emészthető fehérjére és 4,7 millió tonna keményítő értékre tehető. A szükséglet több mint egymillió tonna emészthető fehérje, és 6,5 millió tonna keményítő érték. A hozamokat a legjobb termelési technikával fokozni kell, terjeszteni lehet azokat a takarmánynövényeket, amelyek a legtöbb tápanyagot adják, a kettős termesztést ki kell bővíteni és a veszteségeket a tárolási technológia útján csökkenteni kell. A műtrágyázással és az öntözés fejlesztésével fokozható leginkább a hozam. Az eddigi tapasztalatok szerint általában a legjobb termést hozzák: a többévesek közűi a vöröshere és a lucerna néhány fűféle mellett, az egyévesek közül a takarmányrépa, a kukorica és a takarmánykáposzta, az őszi vetésű takarmányrozs, szagosbűkköny és takarmánytarlórépa, valamint a tavasszal vetett takarmány napraforgó, csillagfürt, szardella stb. A több éves takarmányok területét célszerű kiszélesíteni. A takarmányrépa mintegy 150 ezer hektárral a legjelentősebb takarmánynövényekhez tartozik. Munkaerő-gazdasági okok miatt az utóbbi évben majdnem felére csökkent vetésterülete. Az NDK-ban a herefélék, különösen a lucerna nagyarányú elterjesztése mellett a kukoricatermesztés csökkentését javasolják, s ugyancsak bővíteni kívánják a kettős termesztésben szereplő növényeket. K. M. SZABAD FÖLDMŰVES £ 1968. április 13. Biztosabb termést ad a korán vetett kukorica
