Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-04-13 / 15. szám

A bizalmat nem lehet igazságtalanságra építeni — Nem lehetne várnt az eset közlésével? A járáson belül Igyekeznénk elintézni a dolgot. Mondjuk, úgy májusban ml is részt vennénk a községben összehívott pártgyülésen. Miért nem maradhat az eset a járáson belül? Miért? Erre a járási szervek által feltett kérdésre csupán a tények felsorolásával szeretnék válaszolni. Azzal, amit olvastam, lát­tam és hallottam. Hosszabb kommentár nélkül... Az ügy panaszlevéllel kezdődött. Legalábbis a szerkesztőség számára. Ténylegesen a munkahelyen esett sérelemmel, ami az igazság utáni kálváriával folytatódott és végső fokon a szer­kesztőség asztalára került. — Jelen esetben csak arra vagyok kíváncsi, hogy egy elnök­nek, Illetve a szövetkezet vezetőségének szabad-e megtorló Intézkedéseket tenni azok ellen, akik nyílt és egészséges bírá­lattal akarják a termelést jellendíteni vagy megakadályozni a rossz cselekedetet, — írja a levélíró. A panaszos Ábel Vrábel. Már 18 éve az ímelyi szövetkezet tagja. Tanulni és érvényesülni vágyó, középkorú férfi. • 1951-ben a gútai gépállomáson elvégezte a gépszerelői és traktorvezetői tanfolyamot. 9 1957-ben Rimaszombaton elvégezte a kombájnszerelői tan­folyamot. • 1960-ban 180 órás tanfolyamon elnyeri a traktorszerelői képesítést. • Ugyanabban az évben három hónapos autó- és motorvil­lanyszerelői tanfolyamra jár. • 1961-ben a komáromi villanytelep szakembereinek elő­adásait hallgatja és fél év alatt hálózati villanyszerelői képe­sítést nyer. 9 1964-ben jó eredménnyel elvégzi a Galántai Gépszerelői Mesteriskolát. 9 1965-ben sikeresen befejezte a gépészeti technikumot. Szóval olyan sokoldalú képesítést nyert, hogy önkénytelenül is arra gondol az ember, bármelyik szövetkezet örülne, ha ilyen szakemberhez jutna. Mint technikumot végzett szakem­ber ímelyen is másfél évig a gépesített brigád vezetője volt. Ám 1967 februárjában leváltották, áthelyezték a gépjavító mű­helybe, ahol képesítés nélküli vezető keze alatt egyszerű gép­javítóként ugyanolyan munkabérért dolgozott, mint a mező­­gazdasági tanonciskolát végzett munkatársai. Amikor kérte, hogy a szakképesítése szerint díjazzák, az elnök azt válaszol­ta, hogy a mesteriskolája és technikuma nem ér fel egy ta­nonciskolái végzettséggel... # * • Miért? Talán nem felelt meg az előző munkahelyén? 1956-ban a gyallai gépállomás körzetében őszi szántásban a legjobb eredményeket érte el, s ezért jutalomból magyar­­országi tanulmányútra ment. 1958-ban a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal által a ku­korica kombájnos betakarításában kihirdetett verseny folya­mán az élre került és 700 korona jutalmat kapott. 1961-ben ugyanilyen versenyben kerületi győztesként 1500 korona jutalmat kapott. Azóta még további három szakiskolát és tanfolyamot vég­zett, tehát feltehető, hogy ügyességéhez és szorgalmához egyre fokozódó szakképzettség járult. Ez abban is kifejezésre Jutott, hogy kinevezték a gépesített brigád vezetőjévé. Miért vált hirtelenében alkalmatlanná? — Amikor 1965 őszén a mostani elnököt megválasztották — magyarázza Vrábel Ábel — én ellene szavaztam. Azzal indo­koltam álláspontomat, hogy régebben ismerem, és szerintem nem Jog megfelelni az elnöki tisztség betöltésére. Ezt termé­szetesen éreztette velem. 1966 májusában mint a gépesítési brigád vezetője utasítást adtam Samuhel Imre traktorosnak, hogy a gyótvai dűlőben Dikotexszel végezzen gyomirtást. Fi­gyelmeztettem, hogy mérgező anyaggal dolgozik, tehát tartsa be a munkabiztonsági előírásokat és szabályokat. Az illető azonban könnyíteni akart munkáján és a messzebb eső enge­délyezett vízforrás helyett a közelebbi Detvicei Állami Gazda­ság kútjáből merített vizet. Valamennyi vegyianyag a kút kö­rüli fűre jutott és egy ott legelésző anyakoca elpusztult. Az elnök a traktorost 250 korona büntetéssel, engem pedig 500 korona büntetéssel sújtott. Amikor tiltakoztam, az én bünteté­semet 800 koronára emelte és a prémiumomból azonnal levo­nattá. Vita vitát követet. Vrábel Ábel rámutatott arra, hogy az elnök hibájából sokkal több és nagyobb kár keletkezett és mégsem fizette meg az elnökség által előírt kártérítést. Tor­­zsalkodtak — a vége az lett, hogy Vrábel Ábelt leváltották. Lefokozása és szakképzettségének semmibevevése nem hagy­ta nyugton. A szövetkezet vagyonával való visszaélések miatt panaszt tett a járási termelési igazgatóságon és a JNB népi ellenőrző bizottságán. Panaszát kivizsgálták. Utána a műhely­ből a legrosszabb kereseti lehetőségeket nyújtó mezőgazdasági csoportba, vagy ahogyan a szövetkezet elnöke nevezi „bünte­tőtáborba“ tették. Az ügy komolyságát növeli, hogy az ügy kivizsgálásával kap­csolatban a szövetkezet vezetőségi gyűlésén megjelent Varga Gyula járási párttitkár és Szobota József, a termelési igazga­tóság igazgatója is. A lefektetett jegyzőkönyvben többek kö zőtt ez áll: Varga Gyula járási párttitkár: A járási szervek nem engedik meg, hogy a becsületes 'doU gozókat, főként a funkcionáriusokat... Ilyen goromba módon sértegessék és rágalmazzák. Javasolta, hogy a szövetkezet ve­zetősége, amennyiben a panaszos ismét az eddigi módszerek­hez folyamodik a taggyűlésen tegyen javaslatot Vrábel Abel kizárására. A panaszost figyelmeztette, hogy ha a jövőben is­mét sértegetni fogja a szövetkezet vezetőségét, akkor büntető­jogi eljárást indíthatnak ellene. A jegyzőkönyv szerint ezzel Szobota József igazgató is igyetértett és azt javasolta, hogy a dologgal tovább ne is fog­lalkozzanak, és ha Vrábel Ábel ismét panaszt tenne valahová, zárják ki a szövetkezetből. • * * Nem szokásom lebecsülni a járási funkcionáriusok vélemé­nyét Az ember elvárja és hiszi, hogy a járási szervek vezető dolgozói nagytapasztalatú, felkészült, igazságos, jó ítélőképes­ségű emberek. Ami mégis elgondolkoztatásra késztetett ben­nünket az az a tény volt, hogy Vrábel Ábel az említett fenye­getés ellenére — miután a járásban már minden lehetőséget kimerített — „rágalmait“, illetve komoly vádjait szerkesztő­ségünkbe küldött levelében megismételte. Lehetséges, hogy valaki, ha nincsen igaza, ilyen csökönyö­sen és céltudatosan menne az ügy után? A vádak konkrétak és komolyak voltak — ezért úgy dön­töttünk, hogy a levélíró igazáról vagy tévedéséről a helyszínen győződünk meg. így döntöttünk már csak azért is, mert ugyan­abból a községből egy másik panaszlevél is érkezett. M » A — Miskovics Kálmánról van szó, ugye? — kérdezte Kollár János, a járási párttitkárság dolgozója (akinek Instruktori kör­zetébe az ímelyi szövetkezet tartozik), amikor megemlítettem, hogy egy panaszlevél ügyében járok. No lám, egy harmadik panaszos, akiről nem is tudtunk. Kérdésemre elmondta, hogy Miskovics elvtárs az ímelyi szö­vetkezeti klub vezetője volt de leváltották. A büffét is vezet­te, drágította az árut és leváltásakor 18 ezer korona hiánya volt. Most éjjeliőr és megrögzött panaszlevélíró. Amikor megtudta, hogy Vrábel Ábel ügyében járok, megje­gyezte: — Tehát mégis kizárják a szövetkezetből. Figyelmeztették erre és mégis írt. Kellemetlen érzés fogott el, hogy talán éppen az én látoga­tásom okoz még nagyob bajt a levélírónak. — Nem látja logikátlannak és természetellenesnek, hogy a levélíró, amennyiben nincs igaza, a kizárás és büntetőjogi el­járás veszélye ellenére is kitart állásfoglalása és vádjai mel­lett? — kockáztattam meg a kérdést. A népi ellenőrző és vizsgálóbizottság is foglalkozott az ügy­gyei. Kollár elvtárs azt tanácsolta, látogassak el hozzájuk, biztosan lesznek erről feljegyzések. A járási termelési igazgatóságon (ma már a mezőgazdasági társulás igazgatósága) szintén rágalmazásnak minősítették a vádakat. Ügy magyarázták a dolgot, hogy Vrábel Ábel ellen­séges viszonyban van az elnökkel, tehát a bírálatot is így kell értelmezni. Szintén említették Miskovicsot, az érvelés ugyanolyan volt, mint a járási párttitkárságon. De ha már itt vagyok, szeret­ném elolvasni az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyvet. S itt ért az első meglepetés. Mivel az alábbiakban érvként említeni fogom a Miskovics Kálmán által a népi ellenőrző bizottságnak beküldött feljelen­tésben szereplő adatokat (a 19 oldalas feljelentés másolata, valamint a faluból még egy további panaszlevél azóta szer­kesztőségünkbe érkezett), szükségesnek tartom megjegyezni, az alábbiakat: Kérdésemre az ímelyi pártszervezet titkára ilyen tájékozta­tást adott: Nem igaz, hogy Miskovics bácsinak 18 ezer korona hiánya volt. A Jednotától a szövetkezetbe erre az összegre számla érkezett ugyan, de ő ezt a pénzt úgy, ahogyan a büfében az áru fo­gyott, fokozatosan visszafizette. Tehát befektetett összeg volt. Lehet hogy a pénzátadás rendszeresebb is lehetett volna, de mankója nem volt. Az elszámolásnál 1000 koronával kevesebb hiány volt ugyan, de mindnyájan tudjuk, hogy a kultúrházban budapesti művészek léptek fel, a fellépésért fizettünk, de ők valamilyen oknál fogva még az írásbeli kérés ellenére sem küldtek erről elismerést. Ami az áru drágítását illeti, a sört saját magának kellett szállítania, s ennek fejében üvegenként 10 fillér felárat számíthatott. Amikor a szövetkezet magára vállalta a sör szállítását, figyelmeztették, hogy erre a 10 fil­lérre nincs joga. Az elmondottakat a pártszervezet jelenlevő elnöke is iga­zolta. A feljelentés után a szövetkezeti elnök Miskovics Kálmánt felmentette a gépesített brigádban betöltött segédökonómusi beosztásától is. így lett éjjeliőr. Végezetül még annyit, hogy Miskovics Kálmán feljelentésére írásbeli választ kapott, amelyben többek között ez áll: „A Komáromi NB népi ellenőrző bizottsága panaszát kivizs­gálta, és megállapította, hogy jogos volt. Megjegyezzük, hogy a kivizsgálás eredményeit további vizs­gálat céljából a biztonsági szerveknek továbbítjuk." Ehhez talán nem is kell kommentár. De vegyük sorra Vrábel Ábel és Miskovics Kálmán „rágal­mait“. 1. Az elnök, a vincellér szakvéleménye ellenére a szőlőoltvá­nyokat gyökereztetésre lótrágyába vermeltette, és ott 8000 vessző tönkrement. Az ebből eredő kár csak a ráfordított termelési értékben kitesz 5000 koronát. A szövetkezet veze­tősége úgy döntött, hogy a kárt az elnöknek meg kell térí­tenie, ami nem történt meg. Az elnök elismervénnyel bizonyítja, hogy tavaly június 30-án, tehát az első kivizsgálás előtt 348,72 koronát (1) befizetett a szövetkezet pénztárába. Az elismervény dá­tumának helyességét a pénztári könyvben lehetne csak leellenőrizni. Most utólag nem kételkednék benne, ha a többi megtérítés nem valósult volna meg, csak a vizs­gálat utáni időszakban! 2. A szövetkezet vezetőségének tagjai 10 ezer korona jutalmat osztottak el egymás között a tagság jóváhagyása nélkül (ál­lítólag a termelési igazgatóság javaslatára) azon a címen, hogy megoldották az istállótérségek baromfinevelésre való felhasználásának kérdését. A termelési igazgatóságon erről a javaslatról nem tudnak. Ez egy versenyfeladat volt, amiért Tvrdoü mérnök az ímelyi szövetkezet zootechnikusa a verseny feltételeinek megfele­lően a termelési igazgatóságtól megkapta a kitűzött jutalmat. Ui. ez az ő újítási javaslata volt. Valóban, a saját szememmel láttam, hogy az újítási javas­latot Tvrdoü mérnök nevén vezetik. Ennek ellenére a vezető­ségi tagok egyenként 150—250 koronát, a szövetkezeti elnök és a zootechnikus 3400—3400 koronát fizettettek ki maguknak fejenként a szövetkezet pénzéből. 3. Az elnök Chlebocev Mihály állami erdésznek jogtalanul 80 ár szövetkezeti szántóföldet adott csak azért, mert ettől egy pótkocsi szerszámfát kapott ingyen szőlőkarónak a saját szőlőjébe. Erről a területről Vrábel Abel takarította be kom­bájnnal az árpát, s a birtokában levő munkakimutatás bizo­nyítja, hogy 82 árról van szó. Az elnök 20—30 árnyi nehezen hozzáférhető (és mégis kombájnnal aratható!) területről beszél. 4. Ugyanennek az erdésznek egy pótkocsi lucernaszénát adtak ingyen. Az elnök szerint, csak két petrence szénát adtak, mivel az erdőben nem termett széna az idén, s ezért a szolgá­latért az erdész hulladékfa-kiutalást intéz el a szövet­kezetnek. 5. Chlebovec Mihály állami erdésznek egyetlen gazdasági év ideje alatt három előrehaladott vemhességű kocát adtak közvetlenül ellés előtt három sertés ellenében, ami lényeges értékkülönbözetet jelent. Ezért a cserét egyáltalán nem je­gyezték be a nyilvántartásba. A három koca összesen 20 ma­lacot ellett, s ezeket az erdész értékesítette. Ugyanezt bizonyítja Miskovics Kálmán és Gogol József is. * • * A JNB népi ellenőrző bizottsága 1967. augusztus 22-én készí­tett jegyzőkönyvéből idézek: Gogol József sertésetetö: Január 7-én segítettem pótkocsira emelni a Chlebovec erdésznek adót vemhes kocát. Vrábel András, sertésetető: Én is segítettem a kocát pótko­csira emelni. Keszan Irén, koca- és malacgondozó: A farm vezetője még 1966 decemberében parancsot adott arra, hogy egy kiselejte­zett kocát át kell hajtani a hizlaldába. Azt mondta, hogy Chle­bovec helyette egy sertést adott le a vágóhídra. A kocát ja­nuárban vitte el. Ogy hallottam, hogy a szövetkezeti elnök ezért egy pótkocsi karófát kapott tőle. Tudok arról, hogy a 3-as számú kocaszállásról is kapott ugyanez az erdész egy kocát. Vrábel Péter, a farm vezetője: Az erdész azt akarta, hogy búgassuk be az ő kocáját, de én féltem, hogy fertőzést hur­colhat be, ezért inkább cseréltek. 1966-ban is eladott neki egy 100 kg-os kocát, kg-ját 15 koronáért. Ezért kapott az erdésztől egy pótkocsi fát, amelyből szőlőkaróikat készített. Már ponto­san nem emlékszik mennyit fizetett érte. Ezenkívül október­ben vagy novemberben felkerestet őt Bacigál Anna, aki a Ga­rant gépkocsival jár, hogy adjon át egy sertést. A parancsot az elnök vagy a zootechnikus adta. Azt sem tudta kinek megy a koca, csak egyszerűen kiírta az eladott sertésekkel együtt. Tvrdoü Ádám mérnök, zootechnikus: Jankulár elvtárs a Ze­lenina felvásárlója elpanaszolta, hogy az árvíz óta nincsen sertése, de pénze sincs, (az ellenőrző bizottság megállapítot­ta, hogy abban az időben 10 ezer korona volt a betétkönyvén!) Ezért a zootechnikus az elnöknek azt javasolta, hogy kölcsö­nözzenek neki egy sertést (110 kg-os volt) azzal, hogy egy éven belül visszaadja, vagy kilóját 15 koronában kifizeti. Ezt sem vezették be a nyilvántartásba. Vrábel Baltazár, szövetkezeti elnök: A januári cseréről tu­dok, a többiről nem. Chlebovectől 1964-ben kb. 50 kéve rozsét vettem és ingyen kaptam 15 db 180 cm hosszú gömbfát. (Vrá^ bel Ábel és mások szerint két pótkocsira valót még ma is találnának belőle a fészerben.) Abban az időben kertészi mi­nőségben dolgoztam és viszonzásul körülbelül másfél négyzet­­méternyi melegágyból gyökérzöldség-palántát adtak az erdész­nek a (szövetkezet vagyonából!). 6. Miskovics Kálmán szerint Vrábel Péter farmvezető Mészáros István kocsmárosnak egy választott malacot adott el. A pénzt nem utalta a pénztárba, 120 koronát elosztott belőle a mala­cot leszállító Gogola és Vrábel között. Keresztfiának, Lovász Lajosnak szeptemberben két választott malacot adott ingyen, Bagina Anna baro'mfigondozónak pedig két választott mala­cot kb. 40—50 kg-os súlyban, de csak 15 kg-ot számlázta­­tott neki. Ezenkívül Beüovsky, az érsekújvári Csehszlovák Teherszállító Vállalat diszpécsere kacsákat, baromfit, tojást és körülbelül 200 kg szőlőt kapott, hogy a szövetkezeti elnök fia és a farmvezető fia bekerülhessen a vállalatba inasnak. A szőlő, kacsa, baromfi, bor és más termékek ajándékozá­sáról feljegyzések nincsenek, de az is igaz, hogy az ajándé­kozást a rosszul vezetett nyilvántartás lehetővé teszi. Pl. a raktárlapon 1440 liter bor szerepel, de a raktári könyvelő jegy­zetfüzetében 2854 liter. A kiadott bor leírása utólagosan tör­tént, a tavalyi termésű ribizlibor az ellenőrzés idején még nem volt nyilvántartva. A kacsafarmon 110 kacsa hiányzott, s ezek értékének fejében a gondozónők a kivizsgálást követő két hó­nap múlva 949 korona kártérítést fizettek. Jankulár felvásárló is a kivizsgálás után fizette ki a nyilvántartásban nem sze­replő adósságát. A népi ellenőrző bizottságnak őszintén válaszoló Gogol Jó­zsefet és Vrábel Andrást Miskovcis Adámmal egyidőben, tehát október 2-án, az elnök rosszabbul fizetett munkahelyre he­lyezte át, azzal az indokolással, hogy a helyükbe kerülő fia­talabb szövetkezeti dolgozók jobban rászorulnak a nagyobb keresetre (Gogol József közel 50 éves, tizedmagával él egy két szoba-konyhás lakásban!). A károsultak nem tudtak igazságot és pártfogást találni sem a vezetőségben, sem a pártbizott­ságban, ezért három öreg kommunista — Gogol József, Vrábel András és Bagin József — tiltakozásuk jeléül — helytelenül ugyan — visszaadták pártigazolványukat. A járási párttitkárság ezzel kapcsolatban részletes indokolást kért. — Mit írjak? — mondja Kovács Mihály a helyi pártszervezet titkára. — Semmi rosszat nem követtek el, hogyan indokoljam! Nem kellett volna a pártigazolványt elhamarkodva a járásra továbbítani. Még szerencse, hogy a járás vezető titkára sze­mélyesen ígérte felülvizsgálni az ügyet. Ezekután logikus a kérdés, milyen „rágalmazás" miatt kellet ne Vrábel Ábelt ismételt panaszlevele miatt elbocsátani, úgy ahogyan azt a járásról érkező elvtársak javasolták? Helyszűke miatt nem soroltunk fel minden adatot, nem idéztünk minden embert, akitől véleményt kértünk. De ha valóban azt akarjuk, hogy végetérjen a viszály, akkor az ügyet igazságosan kell lezárni. Itt nem lehet szó arról, hogy valaki a „mi emberünk“, s ezért védjük még akkor is, ha nincsen igaza. Ábelnek is meg kellett volna mondani, hogy hol hibázott. Hogy minden­kire vonatkoznak a szövetkezetben érvényes munkaszabályok. Am az elnöknek és társainak egyúttal fel kellett volna róni az önkényességet és a közösség vagyonának osztogatását. * * * Az ügy túlságosan elmérgesedett. Az elnök kemény bánás­módja nem helyénvaló. „Idézés kihallgatásra“, „jegyzőkönyv a kihallgatásról“. Ez kissé furcsán, csendőrmódra hangzik, ha a munkatársaknak kézbesítik ki. Az is helytelen, hogy a szö­vetkezet elnöke nem tartotta be az évzáró gyűlés határozatát, ahol a tagok személy szerint kérték az ellenőrző bizottság Vrábel Vendellel (volt szövetkezeti elnök, aki 15 évig állt a szövetkezet élén) és Pastorek elvtárssal való kiegészítését. Az ellenőrző bizottságot a szövetkezeti elnök hívta össze, bejelen­tette, hogy a két — tagok által jelölt — elvtársat nem vehetik be az ellenőrző bizottságba, mivel felsőbb helyekre csak öt­tagú ellenőrző bizottságot jelentett be (pedig kilencre is fel­emelhetik az ellenőrző bizottság tagjainak számát! A szerk. megjegyzése). S ezért a nem kívánatos személyek hagyják el a helyiséget. Ezután bejelentette, hogy az ellenőrző bizottság elnöke az ő védence, Jakubáö Mihály lesz. Ezzel megszegte az alapszabályokat is, mivel az ellenőrző bizottságot a legidősebb tagnak kell összehívnia és annak elnökét az ellenőrző bizott­ság tagjai jelölik és választják. Az olvasónak biztosan feltűnt, hogy ebben a cikkben sok a Vrábel. A szövetkezet első elnöke id Vrábel Vendel volt, aki 1965-ig állt a szövetkezet élén. Mindenki megbecsüléssel és tisztelettel emlegeti. Helyébe Vrábel Baltazár, édestestvérének fia lépett. Vrábel Péter, a farm sokat emlegetett vezetője a szövetkezeti elnök nagybátyja. Baltazár, a szövetkezet elnöke, ifj. Vrábel Vendel a párt helyi elnöke, Antal, a CSISZ elnöke és Imre a HESZ elnöke unokatestvérek. Sőt, még a HNB elnö­ke is, aki a Szlovák Nemzeti Front helyi elnöke is egyszemlly­­ben, harmadágon rokonuk. A község körülbelül 2500 lelket számlál. Nem egészen szerencsés az ilyen családi vezetőség még akkor sem, ha tehetséges emberekből áll és összefogás helyett nézeteltérések vannak közöttük. A panaszkodó Vrábel Abel sem engedett volna meg magának olyan hangnemet, ha nem tartozna a rokonsághoz — ugyanis a szövetkezeti elnök unokatestvére. Pedig a mostani választási listán is mind ott szerepelnek ... ClDERNÉ G. IRÉN

Next

/
Thumbnails
Contents