Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-04-06 / 14. szám
Johnson bejelentése bombaként hatott Johnson visszavonulásának a hírét az Egyesült Államokban a közvélemény meglepetten, megdöbbentett és hitetlenkedve fogadta. A DPA tudósítója összefoglalójának ezt a címet adta: A Johnson-korszak vége. A világsajtó élénken foglalkozik Johnson lépésével. Politikai szakértők egy része azt véli, hogy manőverezik, másik része pedig határozottan kijelenti, hogy Johnsonnak meg kellett hátrálnia. Egyelőre még nem tiszta, miért nem jelölteti magát az elnöki választásokon és mi a háttere annak, hogy részlegesen korlátozza a VDK bombázását. Ugyanis újabban hírek érkeznek arról, hogy amerikai repülőgépek újból bombázták Észak-Vietnam sűrűn lakott területeit. Az elnök közölte, hogy az USA meggyorsítja a salgonl hadsereg felfegyverzését és ezzel egyidőben az amerikai kormány a legközelebbi hónapokban további 13 500 katonát küld Dél-Vietnamba. Az agresszió kiterjesztését bizonyítja az a tény is, hogy a mostani pénzügyi évben a vietnami háborúra további két és fél milliárd dollárt irányoznak elő. Egyik oldalon tehát látszólagos békeszándék, a másik oldalon hadikiadások emelése. Hírek érkeztek brit—szovjet tárgyalásokról is, amelyek szorgalmazzák egy újabb genfi értekezlet összehívását. A tárgyalásokkal kapcsolatban azonban a VDK képviselői kijelentették, hogy csak akkor kerülhet rá sor, ha az Egyesült Államok feltétel nélkül és teljesen beszünteti a légitámadásokat. A dél-vietnami kormány viszont úgy reagál az eseményekre, hogyha Hanoi nem válaszol kedvezően Johnson kezdeményezésére, akkor Dél-Vietnam elrendeli a teljes mozgósítást. A Biztonsági Tanács az izraeli agresszióról A Biztonsági Tanács megvitatta az izraeli agressziót Jordánia ellen. A jordániai küldött kifogásolta, hogy mostanában túl sokat foglalkoznak megfigyelők küldésével a fegyverszüneti vonalra, viszont túl keveset az elfoglalt arab területek kiürítésével. A francia küldött rámutatott, hogy a tanácsnak kötelessége az 1967. november 22-i és 1968. március 24-1 határozat teljesítésének gyakorlati megvalósítása. Nem szabad olyan kezdeményezést tennie, amely szentesítené az izraeli katonai megszállást. Pakisztán küldötte rámutatott, hogy az összes incidensek oka az a tény, hogy Izrael arab területeket foglalt el. Izraelben viszont olyan a hangulat, hogy a Jordánia területéről érkező bújtogatók ellen fegyverrel kell fellépni és büntető hadjáratot kell küldeni Jordánia ellen. Két elnök Panamában Ejy bukott koncefció Az elmúlt napokban hazánk polgárait majdnem kizárólag a belpolitikában lavinaszerűen rohanó események érdekelték. Egyik kollégám megfigyelése szerint ez külsőleg abban nyilvánult meg, hogy az újságolvasók már nem a lap utolsó oldalán kezdték meg az olvasást, hanem az elsőn. Egyszóval a politika foglalta el az érdeklődés első helyét. De ez így is van rendjén. A végeredményben életünket és jövőnket nem Szikora vagy Adamec góljai, hanem a társadalom vezetésének ügyei, a politika dönti el. A múlt kedden azonban mint egy bombarobbanás vonta magára a figyelmet egy teljesen váratlan politikai esemény: Johnson elnök bejelentette, hogy az őszi elnökválasztásokon nem jelölteti magát. Nem kívánok vitába szállni azokkal, akik most nagyképűen kijelentik, hogy ez várható volt. Megcáfolja ezt az állítást az a tény, hogy Johnson már előkészületeket tett egy nagyszabású választási kampányra és még az utolsó napokban is magából kikelve, ingerülten reagált egyik ellenfele Robert Kennedy szavaira, amelyekkel vietnami politikáját bírálta. Sőt sokan még ma sem hisznek visszavonulásának őszinteségében. A visszavonulás bejelentése senkit sem győz meg arról, hogy az alapos, hosszas megfontolásból, politikai tevékenységének és elért eredményeinek reális értékeléséből származott. Sokkal valószínűbb az, hogy esélyének csökkenése, tehát az amerikai közvélemény napról napra viharosan erősödő bírálata, saját szövetségeseinek, egyes semleges országok (mint például Svédország) kormányainak a vietnami agressziót elítélő fellépése váltotta ki. Ezt látszik bizonyítani az is, hogy visszavonulási szándékának bejelentésével egyidőben némi korrekciót vagy legalább annak látszatát igyekszik végrehajtani politikájában. Erre mutat bejelentése, hogy részlegesen beszünteti Észak-Vietnam bombázását és elismeri a Genfi Egyezmény érvényességét azzal, hogy Nagy-Britanniát és a Szovjetuniót a Genfi Egyezmény két társelnökét, kéri fel a vitenami kérdés megoldására. Norman Mailer ismert amerikai író egy interjúban így jellemezte az amerikai elnököt: „Johnson üres ember, aki még a hozzá közelállókat sem tudta megnyerni az amerikai politika számára. Éppen ellenkezőleg, eltávolodott a néptől. — Én csak a cinizmusát látom, politikai manipulációkban való jártasságát és gondolatszegénységét.“ Hozzátehetném még azt, hogy gyűlöletét mindenkivel szemben, aki nem osztja az ő nézeteit. Ezek pedig elsősorban a kommunisták. Visszavonulási szándékának bejelentése, ha ugyan őszinte, és nem újból valamilyen „politikai manipuláció“, egy bukott politikai koncepció bevallása. Johnson semmit sem volt képes, vagy nem is akart megvalósítani nagy garral hirdetett politikai programjából. A „nagy társadalom“ megalkotásának még első lépéseit sem tudta megtenni. A néger kérdés rendezésére irányuló tervének kudarcát a négerek már-már fegyveressé fejlődött ellenállása tanúsítja. Végül a dollár értékének példátlan leromlása, amelyet főleg a milliárdokat nyelő vietnami agresszió okozott, minden illúziótól megfosztotta az egyszerű amerikai polgárt, a Jólét társadalmának megteremtésével kapcsolatban. Nem cinizmus, ha feltételezem, hogy a dollár romlásától csordult ki az amerikai polgár türelmének színültig megtöltött pohara. Tagadhatatlan, hogy a sok csillagos lobogó polgára a zsebére a legérzékenyebb. Lyndon B. Johnson arcképe nem kerül bele a nagy amerikai elnökök arcképcsarnokába. A porondról való eltávozása nem sajnálatot és könnyeket, hanem rügyező reményt kelt a világ népeiben. Reményt a népek megértésében, a különböző politikai rendszerű országok jótékony együttműködésének megerősítésében. Reményt a békében. Perl Elemér Szántó Kovács János szobra a hajdanában híres vásárhelyi promenádon. Foto: —tt— A viharsarok is iparosodik Magyarország népének is a tavasz hozta a szabadságot. Huszonhárom évvel ezelőtt, április 4-én verte ki a szovjet hadsereg a fasizmus pusztító hadainak maradékait. Huszonhárom esztendő az emberiség életében egy röpke pillanat, s egy nép életében sem sok idő. Mégis a népidemokratikus Magyarország ez alatt az évek alatt óriásit lépett előre. A fejletlen agrárállam fejlett ipari országgá vált s manapság hatszor annyit termel a szocializmust építő ország ipara, mint a Horthy-uralom utolsó éveiben. A mezőgazdaságban is alapvetően megváltoztak a viszonyok és a termelőszövetkezetekbe tömörült parasztok élenjárói eredményeket értek el és a falvak arculata is jelentősen megváltozott. Az utóbbi években hozott intézkedések új szervek, szervezetek létesítése már valójában egyenjogúvá tette a múltban lenézett parasztot, mezőgazdasági dolgozót. A mai Magyarország fejlődésére sok falu, város tudna választ adni. Dióhéjban bemutatjuk a legtipikusabbak egyikét, Hódmezővásárhelyt. Az alföldi parasztváros neve a múlt század végén örökre bevésődött a munkásmozgalom történetébe. A vásárhelyi földmunkások sztrájkja, melyet Szántó Kovács János vezetett, messze túljutott a város, de még az ország határain is, igazolva, hogy az uralkodó osztály és a dolgozó nép között kibékíthetetlen ellentétek vannak. Sokszor lázongott az elnyomott nép és állt ki bátran a kizsákmányolókkal szemben. Harcuk azonban csak 1945-ben győzedelmeskedett igazán, amikor azé lett a föld, aki azt művelte. Hódmezővásárhely különben Budapest után a legnagyobb területű város, holott lakosainak a száma alig haladja meg az 50 ezret. A járási rangú városnak 83 ezer kát. hold a területe. Területének még mindig több mint egynegyede tanyavilág. A városban 13 termelőszövetkezet és két állami gazdaság osztozik az óriási hatz év január 31-én a nemzetek “ családja egy újabb taggal — a Naurui Köztársasággal — gyarapodott. Ne akarjuk megtalálni a világtérképén, mert csak bosszankodnánk. Nauru tudniillik egy kis sziget, melynek területe összesen 21 km2, tehát a térképen csak egy kis pontocska felelne meg neki. Ausztráliától kb. 2000 km távolságban fekszik északkeletre. Nauru egyforma messze van Sidneytől és Tokiótól — mind a két várostól mintegy 2500 km-nyire. Naurut Fearn brit kapitány fedezte fel 1789-ben, amikor Oj-Zélandról Kínába hajózott, és olyan kellemes benyomást tett rá, hogy Pleasant Islandnek, azaz kellemes, hangulatos szigetnek nevezte el. Alig száz évvel későbben, 1888-ban a császári Németország hajói keltek déltengeri hódító útjukra, s Nauru német gyarmat lett. A háború Naurut sem kerüli ki Az első világháborúban britek és ausztráliaiak szállták meg, s 1919 óta népszövetségi mandátumként Nagy- Britannia, Ausztrália és Oj-Zéland együttes közigazgatása alá tartozott. Azóta, hogy 1940-ben egy német hadihajó ágyútüzet zúdított Naurura, katasztrófa-sorozat kezdődött a szigeten. Egy évvel később japán repülőgépek jöttek, 1942-ben a japánok megszállták, s ez az amerikai légierő bombázásait váltotta ki. A japánok 1200 nauruit, tehát majdnem az egész férfilakosságot kényszermunkára vitték. Ezek közül csak 700-an maradtak életben, és 1946. január 31-én tértek haza szigetükre. Ezt az emlékezetes eseményt tartva szem előtt választották a nauruiak SZABAD FÖLDMŰVES A naurui önálló köztársaság Elbeszélés egy mosolygó szigetről Á Kansan Uutiset számára Irta Harry Sichrovsky 1968. április 6. január 31-ét önállóságuk kikiáltása napjának. Ausztrália 1947-től tartó ENSZ-mandátumának az ENSZ nagygyűlése a múlt év decemberében véget vetett, s Naurut függetlenné tette. A sziget közel 4000 lakosának a fele naurui. Rajtuk kívül 300 fehér (brit és ausztráliai), 700 kínai és kb. 1000 déltengeri lakik ott. Maguk a nauriak polinéziaiak, mikronéziaiak és melanéziaiak keveréke. Saját nyelvük van, amely világosan elüt a szomszédos sziget nyelveitől. A közigazgatási hatalmat eddig egy ügyvezető és kilenc tanácsosa gyakorolta. A fegyveres erő 58 rendőrből áll. A közlekedést egy autóbusz látja el, amely naponta négyszer kerüli meg a szigetet. Hírlap a szigeten nincs, ezt a távíróállomás hetente egyszer kifüggesztett közleménye helyettesíti. Vasárnaponként filmet vetítenek, mindig más-más faluban. A szigetnek van rádióállomása, iskolái, sőt repülőtere és szakszervezete: a Naurui Dolgozók Szervezete. Gazdag foszfátlelőhelyek A kis sziget olyan kincsnek van birtokában, amely előkelő helyet biztosít neki a világ gazdasági életében: itt vannak a földkerekség leggazdagabb foszfátlelőhelyei. A sziget felületét kitevő 2600 hektárból 2000 hektár foszfát tartalmú. Nem számítva néhány korallszigetet, banán- és ananászültetvényt, Nauru foszfátból áll. Eddig 20 millió tonnányit termeltek ki, amit a Csendes-óceáni Foszfáttársaság, a híres ICI (Imperial Chemical Industries) leányvállalata szállított a világpiacra, s kétmillió font sterling nyereséget követelt érte évente. Nauru tulajdonképpeni birtoklója tehát a foszfáttársaság. Neki van joga bérbe venni minden foszfát tartalmú földet, kivágni minden rajta tevő fát és tönkretenni a vegetációt. Kártérítésként a földművelő eddig 90 fontot kapott hektáronként és 60 pennyt minden tonna foszfát után. Ebből bizony nemigen tud megélni, s eltekintve a kis halászattól és kasfonástól meg kókuszszőnyeg-szövéstől, nincs is más életfenntartási lehetősége. Nauru sorsa a teljes kifosztás A nauruiak foszfátjuk kitermelésénél eddig nem jutottak keresethez. A társaság minden évben 600 kínai kulit hozat Hongkongból, akik kaszárnya-negyedekben laknak, s sokkal olcsóbban dolgoznak, mint a szigetbeliek. Ezért tudja a monopólium a naurui foszfátot sokkal olcsóbban eladni, mint ahogy az európai gyárosok a műtrágyát előállítják. A sziget egyetlen, 8 km hosszú keskeny vágányú vasútját is nem utasok, hanem a foszfát szállítására építették. Az állomásról a foszfátot acélhíd és szállítószalag segítségével a hajó gyomrába öntik, óránként 1500 tonnát. Becslések szerint Nauru foszfátkincse kb. 70 millió tonnát tesz ki. A jelenlegi termelési módszerekkel negyven évig tart még, míg a lelőhelyeket teljesen kimerítik. De mihez kezdjenek majd a nauruiak, ha szigetükön már nem lesz nyersanyag? Nauru egyre inkább holdkráterekre emlékeztet, a jó földet a foszfátbányászat elhordja, így eljöhet majd az idő, hogy puszta korallszigetek fognak meredni az égnek, és a kisparasztok földjei helyén nagy bemélyedések maradnak. Az ausztráliai kormány más lakóhelyet ajánlott fel a szigetbelieknek. Átköltözhetnének az ausztrál szárazföld közelében fekvő Curtis szigetére és Naurut a foszfátkészletek kimerülése után átengednék az enyészetnek. ... nauruiak maradunk De a nauruiak nem akarnak ausztráliaiak lenni, tartanak a bármiféle faji megkülönböztetésétől és a vietnami háborúban való esetleges részvételtől. Szép lakóhelyük van, ahol szabad emberként akarnak élni. Ezért az önálló Nauru első. dolga az volt, hogy az ENSZ-hez azzal a kéréssel fordult, hogy minden hajó, amely egyébként üresen jönne foszfátért a szigetre, köteles lenne hozni oda termőföldet és humuszt. Ilymódon a közeli évek és évtizedek munkájával megint termékeny szigetté lehet majd változtatni. Ezentúl megszüntetik a kínai kulik behozatalát, mert a nauruiak maguk is meg akarnak élni foszfátjuk bányászatából. A nauruiak mindent meg akarnak tenni annak érdekében, hogy fiatal szabad köztársaságuk egyszer valóban a Pleasant Island-dé váljon, aminek 170 évvel ezelőtt Fearn kapitány elnevezte. (Finnből fordította SF) táron. A termelőszövetkezetek fejlődése között nagy különbség van. Akad olyan is, ahol 28 ezer forint az egy dolgozóra eső átlagkereset, de olyanok is vannak, ahol csak 10—12 ezer forint között mozog. Az állami gazdaságban az átlagkereset megközelíti a legjobb termelőszövetkezetét. Bátran lehet mondani, hogy a vásárhelyi állami gazdaságok példamutatók a termelésben. A tsz-ek többségében a legnagyobb gondot a dolgozók magas életkora okozza. A fiatalok közül csak elenyészően kevesen választják a mezőgazdaságot hivatásul. A mezőgazdasági üzemek többségében most gondolkoznak a szakosítás szélesebbkörű kifejlesztéséről. Ezt elősegíti, hogy a múlt évben a makói járással egyetemben megalakították a termelőszövetkezetek területi szövetségét, s egyben célul tűzték ki közös létesítmények építését és az értékesítés gazdaságosabb megoldását. — Vásárhely fejlett ipari város lesz — mondta ottjártunkkor Vörös Mihály, a tanács vb elnöke. Azt hiszem, nem lesz, mert már most is hűen tükrözi az ország iparosításának ütemét. A Divat-Kötöttárugyárban 3800 munkás dolgozik és 67 országba exportálják a szebbnél szebb világsikert aratott kardigánokat és egyéb kötöttárut. A város másik büszkesége a kerámiai ipar, amely 16 országba exportálja a népi motívumokkal stilizált árut. Vásárhelyen van az ország egyetlen mérleggyára is. A világhírű vásárhelyi háziipar is sok ügyeskezű asszonynak ad munkát. Van egy mezőgazdasági gépjavítóműhelyük is, amelynek 1500 alkalmazottja van. A meglévő üzemeket az elkövetkező években tovább fejlesztik és így még jobban nő az iparban dolgozók száma, igaz, már most is több mint a lakosság 50 százaléka dolgozik a különböző ipari üzemekben. A több mint nyolc kilométer hoszszú város központjában sok már a korszerű lakóház. A gyors ipari fejlődés következtében még sincs elegendő lakás. A jövőben ezért 6—7 ezer lakásegység felépítését tervezik a városban. Hódmezővásárhelyen gazdag a kulturális tevékenység is. Az ottani képzőművészet nemcsak megyei, hanem országos hírnevű. Jelenleg is az Országos Képzőművészeti Szövetségnek 12 tagja van a városból. Ez azt jelenti, hogy a vásárhelyi képzőművészeti iskola most is olyan híres, mint hajdanában. Hogy a képzőművészek szeretik a városukat, mi sem igazolja jobban, minthogy a város utcatábláit is ők készítették el. A városban állandó képzőművészeti kiállítások vannak. A kiállítások csúcspontja a Vásárhelyi Hetek ünnepségeire esik, amely alkalommal méltóan megemlékeznek a város nagy művészeiről, Tornyai Jánosról, Mednyessy Ferencről és a többiekről. Tóth Dezső I szemle A Panamai Köztársaságban az ellenzék leváltotta Robles köztársasági elnököt, mert megsértette az ország alkotmányát, amennyiben beavatkozott a május 12-i választási kampányba. Az elnöki funkció gyakorlását Dervalle alelnök vette át és új kormányt alakított. Robles azonban nem vette tudomásul a Nemzetgyűlés döntését és fegyverrel akadályozta meg, hogy Dervalle bejuthasson az elnöki palotába. A háttérben az USA érdekei állnak, mert Robles rendkívüli előnyöket biztosított a Panama-csatornára vonatkozó szerződésben az Amerikai Egyesült Államoknak. Az ellenzék viszont elégedetlen és olyan elnököt akar, aki az ország érdekeit tartja szem előtt. 8
