Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-04-06 / 14. szám

A zoboraljai palóc népdal nyomában A zoboraljai palóc félsziget, a Vícsapapáti—Lédec— Nagycétény—Berencs határolta nagyklterjedésfl tájegy­ség jellegzetes falvaiban a népviselet, néphagyományok, régi népszokások ápolása napjainkban se megy ritkaság­számba. Nagy számban maradtak fenn a magyar népdal­kincs remekei, a palócföld örökszép népdalai is, amelyek az ősi talajból fakadt, a pogánykor hiedelmeinek bűv­körében fennmaradt népszokások alkalmával felcsen­dültek a dalos ajkakon, hogy hirdessék a népiélek gaz­dagságát, a ránk maradt dalklncs-hagyaték örök értékét. A nyitragerencséri palóc nótacsokorból kiszakított né­hány szirom, a palócföld népdalköltészetének egyszerű­ségében is igaz értéke, ízelítőt nyújt örömről, bánatról, szerelemről, csalódásról zengő strófáiban. A kertemben rózsafa 611, három bimbó van rajta Arra jár egy barna legény, szakajtani akarja Ne szakajsd le barna legény, kinyíl az nemsokára Majd hogyha az esti csillag szépen ragyog le rája. A palóc népköltészet sok remekét mentette meg az enyészettől a zoboraljai etnikum területén Kodály Zol­tán és Bartók Béla, akik egy emberöltő előtt jártak a vén Zobor tövében és lankadatlan szorgalommal gyűj­tötték a nép ajkán élő dalokat. Felbecsülhetetlen értékű munkájuknak köszönhető az is, hogy két zoboraljai pa­lóc falu: Csitár és Gerencsér neve világszerte ismertté vált két palóc népdal, a „Csitári hegyek alatt" és a „Gerencsér! utca, végig piros rózsa" révén. A magyar zene két halhatatlan óriásának gazdag ara­tása örök emléket állított nekik a nép lelkében a ka­nyargó Nyitra mentén, a Zobor tövében, a palócföld lankáin és mindenütt, almi magyar népdal csendül az ajkakon. Az elmúlt évtizedek alatt sokan léptek a két nagy népdalgyűjtő nyomdokaiba, hogy tovább kutassanak és összegyűjtsék a falvak kallódó népdalkincsének még ismeretlen gyöngyszemeit. És mégis, minden nagy igye­kezet ellenére se szeri, se száma azoknak az évszáza­dos népdaloknak, amelyek végérvényesen elkallódtak, vagy csak töredékekben maradtak fenn. Sok csillogó gyöngyszem szakadt le a palóc dalfüzérről és veszett feledésbe mindörökre. Sok nóta halt el az örökre eltá­vozott palócok ajkán, melyekre a gyermekek, unokák már nem emlékeznek. A sirató, gyermekjáték dalok, ősi táncdalok, pogány­­kori szokások dalai, a kézfogó, és lakodalmas strófák és rigmusok, vágyakozásról, szertehullott reményről zengő dalok ma is élnek a nép ajkán. Százados múltjuk dacára üdén hatnak mint a mezei virágból kinőtt cso­kor. Felugrott a, felugrott a kakas a kapunkra jártam hozzád kisangyalom, egész világ tudja Jártam hozzád, de nem fogok járni Tudom kedves kisangyalom, fog a szíved fájni. A népdal, mint a faji összetartozás egyik ősi megnyil­vánulása, a társadalmi élet művészi kísérője, a nép lé­­lekrezdüléseinek kifejezője, érzésvilágának megnyilvá­nulása, fokozott figyelmet érdemel, ha a kallödástő! való megmentéséről van szó. A magyar népdal jelentő­ségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy elsősor­ban a népdalnak köszönhető, hogy a művelt nemzetek sorában előkelő helyet biztosított a magyar zenének. Azok a zenei alkotások, amelyek a népdal kimeríthetet­­nagyanyók dúdolgatják dalaikat a ringó bölcső felett, amelyben az élet csöppnyi emberpalántája szenderül álomba... DALLOS ISTVÁN len forrásából merítettek, Juttatták a magyar zenét arra a magaslatra, amelyen napjainkban áll. Nem a kávé­házak asztalának márványlapján összeeszkábélt mester­kélt hallgatók, mfldalok, kocsmahangulatot árasztó éne­kek, a szomorú vasárnap halálszagú epekedése tették Ismertté a magyar zenét a messzf idegenben, hanem a népdal, a feldolgozott népdalmotivumok, a nép leikéből fakadt melódiák. A népi szigetek és peremmagyarok ajkán csendülő népdalok őrizték meg a maguk egyszerű kifejezési mód­jával a legtisztábban a régmúlt idők népdalemlékeit. Amit Bartók és Kodály a népdalok világából merített és művészt felkészültséggel, tudományos alapossággal fel­dolgozott, irányt mutat a mai fiatal és a jövő nemzedék­nek is. A hagyománygyűjtés fiataljait, a népdalok, a népi kultúra kutatóit szeretettel várja a magyar falu a zobor­aljai palócok földjén. Olyan a palóc népdal, mint a csalogány éneke, lei pici tarka kakas, szép a legény hogyha magas Ha nem magas, de szemfüles, szép a legény ha szerelmes Omnibusznak négy ablaka, nyújtsd ki babám karod rajta Nyújtsd ki babám mind a kettőt, én vagyok a te szeretőd. A népdalkutatásnak nem szabad lankadnia. A CSEMA­­DOK közgyűlés határozatának maradéktalan valóravál­­tása, a fiatalság szervezett aktivizálásával és nem utol­sósorban a pedagógiai fakultás magyar hallgatóinak, a jövő pedagógusainak szerves bekapcsolásával kellene lehetővé tenni a kallódó népdalkincs megmentését. Ami a múltban csak szórványos jelenség, néhány lelkes és a múlt hagyományainak érdekeit mentő igyekezet volt, azt kell rendszeres, módszeres kutatással valósággá ér­lelni, hogy ne váljon hiábavalóvá az elmúlt évtizedek szórványszorgalma, mely csak korlátozott lehetőségek között vágott keskeny mezsgyét a rengetegben. Csak szív kell hozzá felkutatni, összegyűjteni a feledésbe menő ősi palóc népdalokat, rigmusokat, a vén palócok emlékezetében duruzsoló dallamokat. Ma a tranzisztoros magnetofon világában sokkal köny­­nyebb elvégezni ezt a munkát, mint fél évszázaddal ez­előtt a nyikorgó fonográf korában. Általában nehéz lenne megállapítani, vajon a nép aj­kán ma is élő népdalok szövege teljes mértékben meg­őrizte-e eredeti formáját. Egyik-másik népdalnál kimu­tatható, hogy a ma ismert szöveg nem olyan régi, mint a dallam és az idők folyamán változásokon esett át, ami részben a nyelv fejlődésének tudható be, másrészt azonban, sajnos, fellelhető javításnak szánt torzítás, szö­vegrontás is. A rendszeres, módszeres kutatás, a szak­szerű feldolgozás választ adhat erre a kérdésre is. Ürítsük a kancsót, nosza rajta gyorsan Ne álljon itt a sok kupa bor sorban Asszonyok, menyecskék, hozzá kell csak nyúlni El szokott a jó bor asszonynak is csúszni. A zoboraljai palóc népköltészet gyöngyszemei felcsil­lannak a holdvilágos estéken, amikor a szerelmesszívű legény dalol a kedvese ablaka alatt, az ősi eredetű nép­szokások alkalmával, amikor a leányok és legények aj­kán csendülnek fel a régi melódiák. Szól a nóta a szür­ke hétköznapok dolgos óriában, amikor szorgos munkás­kezek vetik el a magot, és nyomában aranykalászba szökken a határ, akárcsak az őszi szüret idején, amikor víg nótaszó mellett szedik a hegyoldalon a mosolygó fürtöket. És felcsendülnek az esti homályba vesző apró házikők szobáiban, amikor édesanyák és töpörödött csapásra elpárolgott. Lelki szeme előtt ködösen kirajzolódtak egy ocs­­mány bűntény körvonalat, amelynek sok évvel ezelőtt akaratlanul Jutott nyomára a francia Riviérán és amely­hez hasonlót ott sejtett a Szentor­­mődy-kúria falai mögött. — Lehetsé­ges volna? — kérdezte inkább önma­gától. Végül is felülkerekedett benne az orvos: emberéletet kell menteni! A vén trottyal majd csak elbánik vala­hogyan, ha netán kedve szottyan­na... — gondolta. Hirtelen elhatá­rozással elbúcsúzott barátaitól és ki­rohant a vaksötét éjszakába. Csupán orvosi műszertáskáját vitte magával. Bukdácsolva botorkált le a sziklás hegyi ösvényen, de szeme a keresztút­­nál sem szokott még hozzá az áthatol­hatatlan sötétséghez. Mégis, mintha egy furcsa fogat körvonalai bonta­koznának ki az erdélyi bércek szi­luettjeinek hátteréből. De miféle — halottas kocsi ez? És miért bújtat­ták a lovak fejét fekete kámzsába? Eh, a vén különctől elvégre minden bolondság kitelik! — nyugtatta meg magát az orvos, amikor a bakon ülő, ugyancsak fekte pelerrlnbe burkolt alak kellemetlen fisztula-hangján megszólalt: — Tessék csak beszállni, doktor úr! Mintha már hallotta volna valahol ezt az utálatos, sípoló fejhangot. És azokat a denevérkarmokra emlékez­tető ujjakat, amelyek az ostor nyelét markolásszák, vajon hol is látta? Élő emberen, boncolás alkalmával? Vagy csak érzékcsalódás, káprázat az egész? Amikor azonban a várszerű kastélyhoz érve a bakon ülő alak ol­dalt fordult s meglátta annak kar­valyorrát, derengeni kezdett benne: ez csak maga a gróf lehet, vagy pe­dig? ... Hopp, megvan! Franciaor­szágban annak idején nem sikerült lefülelni azon áldozatok aljas gyilko­sát, aki csupán picike sebet ejtett testükön, és azután kiszívta vérüket. Amíg az orvos ekképpen töprengett a múlton, már ki is tárult az ódon kapu és előtte állott a kocsisnak ál­cázott gróf, hogy beljebb invitálja vendégét. A kötelességtudó doktor először a beteget akarta látni, de a kastély ura egy kézlegyintéssel meg­nyugtatta: túl van az már a veszé­lyen, ráér azután is megvizsgálni. Mindenekelőtt — úgymond — egy kis harapnivalóval akarja kedves vendé­gét megkínálni. Bevonultak a középkorbell lovag­terembe, ahol dúsan terített asztal várta, őket. A hideg sülthöz a gróf átnyújtotta vendégének a kenyeret, szeljen belőle magának tetszés sze­rinti karéjt. Az orvos mit sem sejtve eleget tett kérésének. De a következő pillanatban fájdalmasan felszisszent, mert a kés pengéje lesiklott a kő­kemény kenyérről és végigvágta bal keze tenyerét. Vér fröccsent, kés és kenyér a földre hullott. Mielőtt az orvos feleszmélt, Szent­­ormódy rávetette magát és mohón szürcsölte a tenyeréből kibuggyanó vért. Ugyanakkor vasmarokkal fogta le áldozatának sértetlen jobb kezét. A gróf két kézzel dulakodott, ellen­fele csak egyik kezét használhatta. Különben sem tételezett volna fel ennyi erőt a fenevaddá tébolyodott emberroncsban. Orvos létére viszont azt is tudta, hogy fokozódó vérvesz­teségével párhuzamosan erejének is csökkennie kell... — Nem tudnám megmondani — jelentette ki másnap a körorvos a kiszállott bizottságnak — meddig tar­tott ez az élethalál-küzdelem. Ellen­álló képességem rohamosan fogyott, sebfájdalmamat a tűrhetetlenségig fokozta a sátánfajzat fogainak kímé­letlen marása. Az is lehet, hogy ér­zékszerveim, nevezetesen látóképes­ségem kezdte felmondani a szolgála­tot, mert amint vergődéseim közepet­te véletlenül a falitükörbe néztem — bármilyen forcsán hangzik — csak magamat láttam benne. Támadómnak nyoma sem volt a tükörképben... De ez érzékcsalódás is lehetett. Amikor viszont további tekintetem a falióra számlapjára esett, amely egy perc múlva éjfélt jelzett, önkéntelenül eszembe Jutott a Drakula-monda, amely szerint éjfélkor elszabadul a sátán és megtörik hatalma, varázsa. És bár sosem hittem babonában, mire a nagymutató elérte a tizenkettest, engedett a vasmarok szorítása, meg­merevedtek a rágóizmok. Az emberi szörnyeteg megtört szemmel, tompa huppanással zöttyent a karosszékbe. — Fogammal tépést szakítottam a magammal hozott kötszerből — foly­tatta vallomását az orvos — és kö­tést hevenyésztem sajgó sebemre. Az­után a dulakodástól még mindig ki­fulladva megvizsgáltam a grófot, de azt már csakugyan elvitte az ördög. Üveges szeméből akkor is még kaján gonoszság áradt... Mire kibújtak az első hóvirágok, befejezték a hatósági nyomozást. Majd mire harangba pattantak a gyöngy­virágok, a csíkországi fenyvesekben, a kővetkezőkben számolt be barátainak a körorvos a vizsgálat eredményé­ről: — Jóllehet több állam rendőrsége elfogató parancsot adott ki Szentor­­módy ellen, sose sikerült bíróság elé állítani. Minden országban más-más álnév alatt garázdálkodott. Amikor ta­valy kénytelen volt ősi fészkébe ha­zamenekülni, ügyesen kihasználta undok üzelmei céljaira a hegyilakók babonás félelmét és a Drakula-legen­­da „főördögének“ dicsfényében tet­szetett magának. Hazai áldozatai fő­leg előre lepénzelt és félrevezetett cselédek soraiból kerültek ki, akik közül az utolsó, a szerencsétlen szé­kely leányka, már kiszenvedett, mire a kastélyba értem. — Amikor Szentormódy tudomást szerzett áthelyezésemről — fejezte be magyarázatát az orvos — feszen­geni kezdett. Alighanem visszaemlé­kezett, hogy Franciaországban, ahol hajszál híján lebukott, én is „szelet" kaptam nemi eltévelyedéséről. Beteg­­látogatás ürügyén tehát fellegvárába csalt, ahol én — elég elővigyázatla­nul — bekaptam a „horgot". Eleve kiagyalt halálomat azután bizonyára véletlen baleset meséjével igyekezett volna kimagyarázni. Merő véletlen volt azonban, hogy pont éjfélkor érte szívszélhűdés a felingerelt kéjencet. Ezt a tényt különben a rendőri vizs­gálat is megállapította és megerősí­tette. Derék Grovesqu barátunk vi­szont égre-földre esküdözött, hogy Luca napján szíven szúrtam a grófot és a „Drakula-szabályok" értelmében a benne lakózó vámpírt is megöltem. Az erdőkerülő tehát akaratlanul és jóhiszeműen gondoskodott az álhír terjesztéséről, én meg szívesen ma­gamra vállaltam a „gyllkoságot" a nép körében — a derék gyergyöi pa­rasztok nyugalma kedvéért. Feldolgozta: K. E. GIGANTIKUS ISKOLA Magyarországon az új Iskolák egész sora épült a felszabadulás után. Nemcsak a falvakban, hanem a tanyavilág központiéban is tágas, nagyab* lakos iskolába járnak a gyerekek. Az ország egyik legnagyobb általános iskolája Dunaújvároson épült. A Ságvári Endre Általános Iskola 58 osztá­­lyában közel 2500 tanuló jár, akiket 90 pedagógus oktat, nevel. Hat osztály­ban tanítják egyszerre az ábécét, s a többi osztályokból Is hat-tíz van as iskolában. A gyerekeken kívül mintegy 1500 az esti-iskolás és a levelezd tagozaton hallgatók száma. A pedagógiai nagyüzembe főleg a Dunai Vasműben dolgozók gyermeket járnak. Az új város lakói modern, kényelmes épületekben laknak s az meglátszik a tanulmányi eredményeken is. Természetesen a jó tanulmányi eredmények elsősorban a korszerűen felszerelt iskolának és az ott tevé­kenykedő pedagógusoknak köszönhetők. —tt-* A MATESZ áprilisi terve Április 8 — Kosát 19.30 Szent Antal csodája — Május Búcs ' 19.30 Nem angyal a feleségem Április 7 — Királyfa 19.30 Nem angyal a feleségem Komárom 19.30 Bosszú Április 8 — Pozsony 19.00 Rómeó és Júlia (Hviezd. Sz.) Április 9 — Feketenyék 19.30 Nem angyal a feleségem Április 10 — Ekecs 11.00 Őzikék ás a Farkas Április 17 — Érsekújvár 19.30 Leszámolás Naszvad 11.00 őzikék és a Farkas Április 18 — Perbete 19.30 A néma levente Április 19 — Komárom 19.30 Rómeó és Júlia Április 20 — Sókszelőce 19.30 Liliomfi Április 21 — Ekecs 19.30 Szent Péter esernyője Április 23 — Deáki 19.30 Nem angyal a feleségem Április 24 — Cs.-Csütörtök 19.30 Szent Antal csodája — Május Április 25 — Taksony 19.30 Leszámolás Taksony 14.00 Őzikék és a Farkas Április 26 — Komárom (bemut.) 19.00 Nem angyal a feleségem Diószeg 19.00 A bosszú Április 27 — Nagyölved 19.00 Liliomfi Április 28 — Komárom 19.00 Nem angyal a feleségem Április 30 — Nyitra 19.00 Rómeó és Júlia PANORÁMA 1+- Április 15-én kezdődik Kassán, a Művészetek Házában a hagyomá­nyos ZENEI TAVASZ XIV. hangver­senysorozata. Az idei nagyszabásúnak ígérkező rendezvény fontosságát eme­li az a tény, hogy a szervező bizott­ság ezúttal Igen változatos és szín­vonalas műsort hirdet, — élenjáró hazai és külföldi művészek közremű­ködésével. [ta} + Geraldine Chaplin elhatározta, hogy fellép az egyik párizsi színpa­don. Theo Firaby angol szerző szo­katlan című vígjátékában, az „Egy lány van a levesemben" vállalt sze­repet. A darabot Jacques Charon ren­dezi.-f A CSEMADOK lévai járási bi­zottsága, a JNB iskola- és művelő­désügyi osztályával karöltve 1968. március 16-án „Juhász Gyula Nap" címmel a járás vers- és prózamondói­nak versenyét rendezte meg, valamint az irodalmi színpadok fesztiválját. (vv) + A június 1-e és 15-e között meg­tartandó blédi Nemzetközi Művelő­dési Ünnepek keretében megrendezik a bábszínházak nemzetközi fesztivál­„Énekelni fogom Theodorakisz dalait“ „Küzdeni fogok Görögország sza­badságáért, énekelni fogom Theodo­rakisz dalait, amelyet a junta betil­tott, szavalni fogok azoknak az írók­nak a műveiből, akiket Patakosz kon­centrációs táborokban tart" — jelen­tette ki Melina Merkur! közismert görög művésznő az interjújában, ame­lyet Bécsben tartandó turnéjával kap­csolatban a Kurier lapnak adott. A művésznő bejelentette, hogy turnéját a nyugat-európai országokban folytat­ja. — Utazásom célja — szögezte le — mozgósítani a közvéleményt a gö­rögországi diktatórikus rendszer elle­ni harcra. Hangversenyeim bevételei­nek egy részét felajánlom a Görög­ország szabadságáért küzdő harcosok megsegítésére. ját is. A szemlén tizenöt ország vesz részt, s az összes bábelőadást eszpe­rantó nyelven tartják majd.-4- Bártfa-fürdő sétányain — gon­dos ízléssel és szakértelemmel kiválo­gatott Löffler szobrokat helyeztek el, javarészt vakítóan fehér carraral márványból, (tä) + Oszkár Golfuz Alma Ata-i zene­szerző befejezte első operáját. A dal­mű főhőse Sorge, a második világi háború legendás hírű szovjet hírszer­zője. + Csábon Tamási Áron: „Énekes madár" című színdarabját tanulják. A lelkes fiatalok a község óvodájá­ban készülnek fel a bemutatóra. Miért az óvodában? Hiszen kultúrhelyiség is rendelkezésre áll?! A „vámszedés“ miatt... Vajon nem-e az illetékesek szűkmarkúsága ez?... (SL)-4- Beatlesek regénye. A londoni Heinemann könyvkiadó közölte, hogy szeptemberben megjelenteti a Beatles­­csoport életrajzát. A 32 esztendős Hunter Davies írta, aki így nyilatko­zott: — Az elmúlt 14 hónap minden szabad pillanatát azzal töltöttem, hogy erről a könyvről gondolkodtam és álmodoztam. Munkáját a Beatles-együttes tagjai elolvasták és jóváhagyták. A Heine­­mann könyvkiadó cég „az év üzletét" sejti az Ősszel piacra kerülő kötet­ben.-4- Anyanyelvükön tanulnak. Az ok­tóberi forradalomig a kirgizek nem tanulhattak, nem szerezhettek mű­veltséget. Ma anyanyelvükön tanul­nak az Iskolákban. A köztársaságban 106 000 közép- és felsőfokú végzett­ségű szakember dolgozik. Ezek közül 55 000 nő.-4- Üj ifjúsági regény. Ezekben a napokban jelenik meg Rácz Olivér kassai író „Rezeda-cirkusz" című új ifjúsági regénye. A könyvben a szer­ző a serdülő ifjúság problémáit elem­zi. (tä) SZABAD FÖLDMŰVES 7 1968. április 6.

Next

/
Thumbnails
Contents