Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-04-06 / 14. szám
A Szlovák Nemzeti Tanács Földművelés- és Élelmezésügyi Megbízotti Hivatalának A Szlovák Nemzeti Tanács Földművelés- és Élelmezésügyi hivatala Bratislavában, mint államunk Jelenleg létező intézményes rendszerének egyik része e Nyilatkozatával elsősorban teljes egyetértését és támogatását akarja dokumentálni a CSKP KB decemberi és Januári plenáris ülésének határozataival, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács Nyilatkozatával, amely a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szimmetrikus államjogí rendezésének elkerülhetetlenségét hangsúlyozza. Ezen felül egyúttal állást akarunk foglalni eddigi agrárpolitikánk legégetőbb problémáihoz, megkísérelni őszintén megállapítani saját részünket az eddigi hiányoságokban, de ugyanakkor távol akarjuk magunkat tartani attól az igyekezettől, amely tagadni akar mindent, ami a mi ágazatunkban az elmúlt 23 év alatt megvalósult. Teljes komolysággal akarunk kiállni minden fontos és lényeges mögé, amit mezőgazdaságunk eddigi fejlődése hozott. Ilyen elsősorban hazánk kistermelési agrárszerkezetének szocialista átalakulása. Ezzel megteremtettük az alapvető szociális-ökonómiai előfeltételeket és a szükséges teret a termelőerők fejlődésének meggyorsítására A szocialista társadalmasítással megteremtettük az első feltételt az elmaradottság felszámolására és a mezőgazdaság ebből származó ökonómiai diszkriminációjának megszüntetésére. A hibákat jóvá kell tenni Tudatában vagyunk annak, hogy ez a kiindulási folyamat lem valósult meg mindenütt komoly hibák nélkül, főként megvalósításának módjai és formái szempontjából. Úgy véljék, hogy azokat a hibákat, amelyeknek nem kellett volna feltétlenül megtörténniük, és kedvezőtlen politikai és gazdasági következményeket vontak maguk után azok számára, akiknek érdekében ez a folyamat megvalósult, következetesen jóvá kell tenni, s erre meg kell teremtenünk a feltétlenül szükséges intézményes és jogi biztosítékokat. A mezőgazdaságunk szocialista átépítésével megteremtett előfeltételeket eddig azonban nem használhattuk ki teljes mértékben főként azért, mivel ökonomikánk eddigi alakulása bosszú ideig nem teremtett optimális feltételeket a mezőgazdaság és az élelmiszeripar társadalmunk szükségleteinek megfelelő fejlődéséhez. Ezért annál is inkább értékelni kell mindazokat az eredményeket, amelyeket ágazataink dolgozói az adott feltételek között népünk élelmezésének biztosítása terén elértek. Szövetkezeti parasztságunk és ágazatunk többi dolgozói eddigi munkájukkal és munkaeredményeikkel bizonyították még jobban szocialista rendszerünkhöz való jó viszonyukat és odaadásukat. A mezőgazdaság és az élelmezésügy szakaszán eddig érvényesített politika egyes problémáihoz való állásfoglalásunk formálásakor mindenekelőtt világosan meg kell mondani, milyen helyet foglalt el a mi megbízotti hivatalunk az intézményes rendszerben. Az eddigi fejlődés folyamán megbízotti hivatalunk helyzete és részvétele az adott fejlődési szakasznak megfelelő agrárpolitika formálásában és érvényesítésében, a szlovák nemzeti szerveknek az állampolitika alkotásában és érvényesítésében való részvételétől és általános helyzetétől függött. A Szlovák Nemzeti Tanács helyzete és az ebből eredő jogköre, s vele együtt a Szlovák Nemzeti Tanács megbízotti hivatalainak helyzete és jogköre is, mint ismeretes, visszafelé, a minimalizácíó irányába fejlődött, egészen az Élelmiszeripari Megbízotti Hivatal 1960—64-es időszakra való teljes felszámolásáig. Ezzel összefüggésben kell értékelni egyrészt azt, milyen mértékben és hogyan tükröződtek vissza és valósultak meg az eddigi agrárpolitikában népünk társadalmi érdekei, valamint a földművesek és a többi dolgozók politikai, szociális és gazdasági érdekei. A Szlovákiai Földművesek Egységes Szervezetének, a földművesek e bevált társadalmi és érdekszervezetének megszüntetésével az állami szervekre ruházták a földművesek és a többi mezőgazdasági dolgozó szociális-gazdasági érdekeivel kapcsolatos feladatok képviseletét és megvalósítását. Ha irányító szervünk eddigi ténykedését az említett szemszögből értékeljük, akkor az igazságnak megfelelően meg kell állapítani, hogy számtalan pozitív oldala" mellett több negatív oldala is volt. Ezek főként abban mutatkoztak meg, hogy a múltban nem volt képes megakadályozni az eddigi agrárpolitika olyan negatív oldalainak érvényesülését, mint amilyen a földművesek és a többi mezőgazdasági dolgozó munkájának súlyos társadalmi és még súlyosabb gazdasági lebecsülése volt. A mezőgazdasággal és az élelmiszeriparral szemben hosszú évek folyamén érvényesített gazdasági lebecsülés, a gazdasági önállóság és kezdeményezés korlátozása kedvezőtlenül befolyásolta a fejlődést főként a szövetkezetekben. Nem voltunk képesek megvédeni a mezőgazdasági termelőket a szállítók és felvásárlók monopolista érdekeivel szemben stb. Az eddigi fejlődés egyes szakaszaiban döntő, de túlnyomórészt negatív feladatot játszott társadalmunkban a hosszú éveken át érvényesített adminisztratív-parancsoló irányítási rendszer. Ez a rendszer az önálló vállalatok önállóságának korlátozásához, valamint vállalati és vállalaton felüli szférákban a szövetkezeti demokrácia számtalan nagyon hatékony elveinek deformálásához vezető irányzatot érvényesített. Ez az irányítási rendszer gyakran meggondolatlan beavatkozásokat foganatosított az őstermelés, a feldolgozóipar, valamint a szolgáltatások anyagi-termelési alapjának szervezetébe, valamint azok anyagi-jogi kapcsolataiba. E rendszer követelményeinek megfelelően működött a központ, vagyis az állami és nemzeti szervek, amelyek maximális központosítást érvényesítettek még az olyan problémák döntésénél is, amelyek ténylegesen a vállalatok saját kompetenciájába tartoztak. A mezőgazdasági termelőkkel való kapcsolatokban érvényesülő gazdasági lebecsülés és aránytalanság a piac számtalan pozitív feladatának korlátozásához vezetett, ami aláásta a vállalati aktivitást, valamint a vállalatok ténykedésének ésszerűségét. Mindez a gazdálkodás gazdasági hatékonyságának leromlásához, s végső fokon a vállalatok gazdasági nehézségeinek elmélyítéséhez, a dolgozók egyéni gazdasági érdekeltségének csökkenéséhez vezetett. / Ilyen feltételek között az állami és nemzeti irányító szervek csupán a korlátozott anyagi és pénzügyi források adminisztratív elosztóivá váltak és ezeket a mezőgazdaságnak gyakran mint alamizsnát nyújtották át. Az aktív gazdaságpolitika és népgazdasági irányító ténykedés ezekben a szervekben, és 1960 után elsősorban a mi megbízotti hivatalunkban a minimumra csökkent. Az élelmiszeripar problémái A szocialista építés éveiben az élelmiszeripar termelési programjának struktúrája és az össztermelés nagysága jelentős változásokon ment át. A szocializálás befejezése után csupán néhány szakigazgatóságnak volt ipari nagyüzemi termelési jellege. A legtöbb szakigazgatóság termelése elaprózódott, s azok műszaki és technológiai ellátottsága alacsony színvonalú volt . Az utolsó húsz év folyamán az élelmiszeripar a mezőgazdaság árutermelésének növekedése következtében gyors fejlődésnek indult. Az élelmiszeripari dolgozók érdeme, hogy ezalatt az idő alatt a termelés az eredeti négyszeresére emelkedett. NYILATKOZATA A termelés fokozását a legtöbb szakaszon a már létező kapacitások kihasználásának intenziflkálásával érték el. Ez a helyzet végül az állóalapok teljes műszaki-gazdasági elhasználódásához vezetett. Ugyanakkor meggondolatlanul és gyakran idő előtt felszámoltak sok kisebb élelmiszeripari üzemet, ami kedvezőtlenül befolyásolta a piacot. Általában azonban elmondhatjuk, hogy az élelmiszeripari üzemek fejlesztésére szánt eszközök az utolsó húsz év alatt egyáltalán nem fedezték a szükségletet. Ez a helyzet annak az érvényes tézisnek a következménye volt, amely szerint az anyagi termelés I. csoportjába sorolt ágazatok — a termelőeszközöket gyártó termelési ágazatok — elsődleges fejlődését kellett biztosítani. Aránytalanságok keletkeztek az élelmiszerfeldolgoző kapacitások, valamint a mezőgazdasági árutermelés között. Bebizonyosodott, hogy az élelmiszeripari üzemek hálózata és ellátottságának színvonala nem felel meg a lakosság korszerű és folyamatos élelmiszerellátása strukturális követelményeinek. Szlovákiában az élelmiszeripar így kedvezőtlen befolyást gyakorolt a mezőgazdasági termelés további fejlődésére és hatékonysága nem alakít ki a mezőgazdasági nyersanyagforrásoknak megfelelő mennyiségű munkaalkalmat. A késztermékek gyártására nincsen megfelelő kapacitás, ezért a termékek egy részét kénytelenek vagyunk félkészárukká feldolgozni, illetve a nyersanyagok egy részét feldolgozás céljából a csehországi kerületekbe szállítani. E helyzet logikus következménye a szlovákiai élelmiszeripari üzemek nem megfelelő jövedelmezősége, amely lényegesen lemarad az országos színvonal mögött. Emiatt nincsen elegendő saját forrásuk az állóalapok bővített újratermelésére, tehát a legközelebbi években az országos átlagnál lényegesen gyorsabb ütemben kell megvalósítani az állóalapok saját for- ■ rásokből való újratermelését. A mezőgazdasági termelés irányításában található, itt felsorolt hiányosságok, valamint a mezőgazdasági termelés eddigi társadalmi lebecsülése ellenére földműveseink tudatában voltak annak, hogy ők is felelősek a lakosság élelmiszerellátásának biztosításáért. Ennek bizonyítéka, hogy Szlovákia mezőgazdasági termelése 1967-ig 56 %-kal meghaladta a háború előtti színvonalát. Ezt az eredményt annak ellenére érték el, hogy a mezőgazdasági talajterület 121 000 hektárral (kb. öt százalékkal) csökkent. Kellőképpen értékelni kell, hogy a mezőgazdasági termelés 1966-ig elért országos gyarapodása a háború előtti színvonallal szemben csaknem teljes mértékben a szlovákiai mezőgazdasági termelés fokozódásával egyenlő. Ilyen fejlődési ütemmel Szlovákia azok közé az államok közé emelkedett, amelyek a háború utáni időszakban a mezőgazdasági termelés legnagyobb fokozásával tűntek ki. Ez a siker a mezőgazdasági dolgozók lelkiismeretes munkájának eredménye, akik ki tudták használni a szocialista nagyüzemi termelés által nyújtott lehetőségeket. Az egész világon rohamosan növekedik a lakosság száma. Ez a tény a mezőgazdasági termelést és a mezőgazdasági dolgozókat az éhség elleni küzdelem döntő tényezőjévé tette. Nagy feladat vár elsősorban a gazdaságilag fejlett országokra, amelyekhez Csehszlovákia is tartozik. Társadalmunk ezért kénytelen a nagyüzemi termelés előnyeinek kihasználása révén a legközelebbi években a mezőgazdaság fejlesztésére olyan feltételeket teremteni, amelyek lehetővé tennék teljesíteni az emberiség élelmiszerellátása terén rá váró humánus történelmi feladatokat. Ezeket a feltételeket két csoportra oszthatjuk. Az első helyen az a követelmény áll, hogy a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban dolgozó embereknek vissza kell adni a becsületét és a hivatására való büszkeségét. A földművest, mint népgazdaságunk fontos szakaszán működő polgárt és dolgozót következetesen egyenjogúsítanunk kell lakosságunk többi csoportjaival. A szövetkezetekben, állami gazdaságokban dolgozó, vagy egyénileg gazdálkodó földműveseknek joguk van a munkájukért járó igazságos díjazásra. Meg kell oldanunk a szövetkezeti dolgozók és földművesek szociális kérdéseit és fel kell számolni az eddigi gyakorlatot, amely szerint az említett dolgozók Jogos követeléseit „népgazdaságunk lehetőségei szerint“ oldották meg, ami gyakorlatilag annyit jelent; hogy Csak a többi szociális-gazdasági csoport igényeinek kielégítése után. Több figyelmet kell fordítanunk ebben az ágazatban a munka kulturáltságának és a dolgozók szakképzésének kérdéseire. Véleményünk szerint a dolgozók szakmai előkészítésének javítása érdekében az irányítást ezen a szakaszon is a mezőgazdasági és élelmezésügyi reszort gondjaira keli bízni. A központi szervezetért Az EFSZ-ek VII. országos kongresszusának határozataival összhangban teljes mértékben támogatjuk a mezőgazdasági szövetkezetek, esetleg a mezőgazdaság (mint egész) központi szervezetének létesítését. E szervezet ténykedésének és belső munkatartalmának — a mezőgazdasági dolgozóink önérvéhyesülésén kívül — biztosítania kellene a földművesek saját tapasztalatainak, valamint a tudomány és technika ismereteinek kihasználását az anyagi termelés ezen ágazatának további intenzív fejlesztésére, mind a termelők és azok vállalatai, mind az egész társadalom javára. Véleményünk szerint a földművesek új érdekszervezetét Csehszlovákia szimmetrikus államjogi elrendezésével összhangban kell kiépíteni, ugyanakkor az egész mezőgazdaságot egy összállami koordináló szerv képviselné. Támogatjuk a szövetkezeti vállalkozást — mint a szocialista ökonomika progresszív formáját — nemcsak a mezőgazdasági alaptermelésben, ahol teljes mértékben bevált, hanem a szövetkezetközi vállalatok formájában is, amelyek a mezőgazdasági termékeket fokozatosan finalizálják és a végtermékeket közvetlenül a fogyasztókhoz juttatják. A kooperiációs és az integrációs kapcsolatok fejlesztésében teljes mértékben ki kellene használni a járási mezőgazdasági társulások által nyújtott lehetőségeket. Teljes mértékben egyetértünk azzal, hogy át kell vizsgálnunk a felvásárló és ellátó szervezet szövetkezeti alapokon való átépítésének lehetőségét. A mezőgazdaság társadalmi egyenjogúságának visszaállítása továbbá megköveteli, hogy népgazdaságunk többi ágazatai is tudatosítsák saját felelősségüket a lakosság élelmiszerellátásáért. Szövetkezeteink és állami gazdaságaink nem mindig egyenrangú üzletfelek, mivel az ipari üzemek néha önkényesen fokozzák termékeik árát. A vegyipar a külkereskedelemmel együtt sem képes eleget tenni a földművesek műtrágyákra vonatkozó követelményeinek nemcsak választék és minőség, hanem az utóbbi időben menynyiség szempontjából sem. A földművesekkel szemben az ún. „társadalmi megrendelést“ ennek ellenére teljes mértékben érvényesítik. Az illetékes reszortok és a tervező szervek még 1970-ig sem tudják biztosítani a műtrágyaszükséglet felelős legmagasabb pártszervek által jóváhagyott trendjét, s ezért a mezőgazdasági nyilvánosságnak sajnos nem tartoznak felelősséggel. Ugyanakkor még azok a szervek sem vonják Őket felelősségre á határozatok nem teljesítéséért, amelyek a határozatot hozták. Tudjuk, hogy a közellátást nem lehet továbbra is direktív módszerekkel biztosítani. A földművesek kapcsolatait partnereikkel a teljes vállalati önállóságon és gazdasági egyenjogúságon kell kiépíteni. A közellátás struktúrájába (élelmiszerfogyasztásba) az össztársadalmi érdekek és szempontok alapján az államnak is be kell avatkoznia, méghozzá a mezőgazdasági dolgozók, valamint a fogyasztók megfelelő védelmével. Belterjesítés az előtérben A Szlovák Nemzeti Tanács Földművelés- és Élelmezésügyi Megbízotti Hivatala a szlovákiai mezőgazdasági termelés belterjesftése érdekében a szlovák nemzeti szervek autoritásénak teljes súlyával az illetékes szervek eddigi határozatainak megvalósításáért száll síkra, s ennek szellemében további konkrét intézkedések kidolgozásához lát. A legnagyobb figyelmet a kedvező éghajlati feltételek teljes kihasználására fordítjuk. A köztársaságban sehol sincsen olyan nagy mennyiségű napenergia, mint Szlovákia déli részeiben, Malacka környékén és a kelet-szlovákiai síkságon. Ezekben a körzetekben minden igyekezetünkkel elősegítjük főként az öntözőhálózat kiépítését, hogy ezzel is hozzájáruljunk az élelmiszeri cikkek termelésének fokozásához. Az állam támogatását a termelés ilyen társadalmilag kívánatos fejlesztésében megfelelő intézkedésekkel kell kifejezésre Juttatni az állami szubvenciók és hitelpolitika szakaszán. Reszortunk specifikus feladata továbbá a hegyi és hegyvidéki körzetek gazdálkodási feltételeinek helyes kihasználása, mivel ezek Szlovákiában a mezőgazdasági talajterület egyharmadát ölelik fel. A megbízotti hivatal hatékony támogatást nyújt majd ezekben a körzetekben az összes szocialista mezőgazdasági üzemeknek a termelés okszerű szakosítására való áttérésére. Hatékonyabban kell majd megoldani a munkaerő kihasználását is. Ezzel kapcsolatban elítéljük az összes eddigi önkényes és törvényellenes beavatkozásokat, amelyek a melléktermelés fejlesztése, valamint annak szervezői ellen irányultak. Áttanulmányozzuk a talajalap és más termelési feltételek legmegfelelőbb kihasználásának összes lehetőségeit még az egyénileg gazdálkodó földművesek esetében is, akiknek munkáját teljes mértékben értékelni kell. Reszortunk további gazdaságpolitikája az élelmiszeripar szakaszán az alábbi feltételekből indul ki: — A lakosság racionális táplálkozásának követelményeivel összhangban irányítjuk majd a szakosztályok és a szakosztályok közöti kapcsolatok termelési programjának strukturális módosításait. Erre a célra kihasználjuk az élelmiszertermelés és élelmiszerkereskedelem egész folyamatában a piaci mechanizmus teljes kifejlődését lehetővé tevő árutermelési gazdasági kategóriákat. Ez elsősorban annyit jelent, hogy elsődlegesen fejlesztjük az állati eredetű termékek termelését, főként a hús, tej, baromfi, tojás és haltermelést. A növénytermesztésben lényegesen meggyorsítjuk a zöldség és gyümölcsfogyasztás növekedését az élelmezésben nem kívánatos nagy szénhidrátszükséglet, főként a liszt és cukorfogyasztás egyidejű csökkentésével. — Az élelmiszeripar kapacitását dinamikus összhangba hozzuk a mezőgazdasági termelés feltételezett fejlődésével, ami annyit jelent, hogy megfelelő kapacitás-tartalékkal számolunk a nyersanyagellátásban az év folyamán és az egyes évek között jelentkező ingadozások megoldására. — Az élelmiszeripar további fejlesztésére a hazai nyersanyagokon kívül (ahol Szlovákia adja az országos termelés túlnyomó részét, pl. a dohány, ipari zöldség, szőlő stb.) ki kell használni a behozott nyersanyagokat is, amelyeknek legnagyobb része a szocialista tábor országaiból Szlovákián keresztül halad át. így feltételeket kell teremteni Csehszlovákia integrált ökonómikája számára. Ugyanakkor nagy társadalmi költségmegtakarítást érhetünk el főként a szállítási költségek terén és a szabad munkaerőforrásokat is kihasználjuk. — Reszortunk a további kapacitások kiépítésekor következetesen ügyel arra, hogy a kapacitások maximális mértékben biztosítsák a termelés finalitását és minőségét olyképpen, hogy a legigényesebb fogyasztói követelményeket is kielégítse. — A már létező és építendő vállalatokban érvényesíteni fogja a tudományos-műszaki forradalom eredményeit, azaz a termelési folyamatok korszerűsítését és ésszerűsítését, valamint a komplex gépesítés és automatizálás elemeinek érvényesítését. — Rendkívüli figyelmet fordít majd reszortunk az élelmiszeripar szakaszán a munka kulturáltságára, a munkakörnyezet kulturáltságára és a termelés egészségügyi követelményeire. — Ami a külkereskedelemmel való kapcsolatokat illeti reszortunk igyekezni fog elősegíteni a külkereskedelmi mérleg javítását és a hazai termékek védelmét olyan értelemben biztosítani, hogy ne kerüljön sor olyan termékek behozatalára, amelyeket a hazai források és a nemzeti munka kihasználásával teljes sikerrel előállíthatunk. Nézetünk szerint külföldről csak luxuscikkeket és lukrativ termékeket kell behozni a piac tarkítására, ezek árát azonban szembetűnően meg kell különböztetni. Ott, ahol az export terén már hagyományaink vannak a termelést tovább kell fejleszteni, főként a hatékony termékek és azon termékek esetében, amelyeknél nagy a nemzeti munkaráfordítás és a devízahatékonyság is maximális. Ebben az irányban meg kell változtatni a termelési programok struktúráját. A korszerű élelmiszeriparnak, amelynek ki kell elégítenie a fogyasztók sokoldalú igényeit, a gépek és berendezések, valamint a csomagolótechnika szakaszán erre meg kell teremteni a szükséges feltételeket. Tökéletesebb irányítás Az SZNT Földművelés- és Élelmezésügyi Megbízotti Hivatalának vezetősége tudatosítja, hogy a szlovák nemzeti szervek új elrendezésének és helyzetének feltételei között a mezőgazdaság további sikeres fejlesztésének szükségessége a mezőgazdasági dolgozók áldozatteljes munkáján kívül új, tökéletesebb irányítási módszerek érvényesítését követeli. A megbízotti hivatal a mezőgazdaság és a feldolgozó ipar fejlesztését a tudomány és technika legújabb ismereteivel összhangban fogja biztosítani. Az SZNT földművelési és élelmezésügyi megbízotti hivatalának dolgozói további munkájukban a párt akciós programjából indulnak ki, s ezt — a reszort egyes ágazatainak anyagi termelésében dolgozó legjobb szakemberekkel egyttműködve — alkotó módon dolgozzák ki a szlovákiai mezőgazdaság és élelmiszeripar feltételeinek megfelelően. Legfőbb célunk, hogy ezen intézkedések megvalósítása a mezőgazdasági dolgozók teljes egyenjogúsítását eredményezze népgazdaságunk többi dolgozóival, elősegítse a lakosság élelmiszer-ellátásának javítását mind mennyiség, mint minőség terén, valamint a lakosság számára megközelíthető árakban. Meggyőződésünk, hogy mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk dolgozói Szlovákiában — ugyanúgy, mint eddig — továbbra is megbízhatóan teljesítik az akciósprograro által kitűzött feladatokat. A Szlovák Nemzeti Tanács Földművelés- és Élelmezésügyi Megbízotti Hivatala
