Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-04-06 / 14. szám

Összpontosítsunk minden erőt a megújhodás befejezésére (Folytatás az 1. oldalról) és magasabb társadalmi fokra emelé­se. Az egész pártnak ezt az igényes feladatot kell fokozatosan teljesíteni. A szocialista demokrácia a társadalom valamennyi rétegére hat Egyöntetűen meg kell állapítani, hogy a januári plénum döntése és megállapításai nagyon helyeseknek bizonyultak. Szükségesek és idősze­rűek voltak, mert a fennállt helyzet számos megoldásra megérett, de meg­oldatlan problémák felgyülemlése kö­vetkeztében heves politikai válság­gal fenyegetett. A társadalom reagá­lása is ezt bizonyítja. Ez viszont arra kötelezi a pártot, hogy következete­sen megvalósítsa a szocialista demok­ráciát, elemezze e döntő pozitív fej­lődést, s ezt a továbbiakban is bon­takoztassuk ki. Viszont ki kell hang­súlyozni, hogy nem akármilyen de­mokráciáról, hanem szocialista de­mokráciáról van sző, nem lehet szó a párt vezető szerepének gyöngíté­­séről, hanem csupán annak lenini, hatásos, célszerű, az új viszonyoknak megfelelő érvényesítéséről. A szocia­lista demokrácia lényegét abban lát­juk, hogy valamennyi társadalmi ré­tegre közvetlenül kihat abban, hogy nemcsak intézmények irányában, ha­nem az emberek társadalmi életének valamennyi területén érvényesül. A szocialista demokráciában olyan rend­szert látunk, amelyben minden dol­gozó embernek helye, megbecsülése van, biztosítottak jogai és jövője is. Ez a rendszer az emberek részvéte­lére, együttműködésére, összetartásá­ra épül. Továbbra is a munkásosztályra támaszkodunk A szocialista forradalom további teljes megvalósítása eszméinek alap­vető képviselője a munkásosztály, amelyre a társadalmi haladás a múlt­ban is, ma is támaszkodik. Szociális és politikai szempontból elsősorban ez az osztály érdekelt társadalmunk további sokoldalú fejlesztésében, lét­érdeke ez a fejlődés, s csak ez a fej­lődés hozhatja meg a munkásosztály­nak, s így az egész társadalomnak is a további sokrétű felszabadulást. Ugyanakkor a társadalmi változások üteme attól függ, hogy a munkásosz­tály forradalmi módon hogyan tesz túl önmagán. Ma is érvényes, hogy a munkásosztálynak újra és újra min­den új helyzetben fel kell ismernie társadalmi szerepét. Duböek elvtárs ezután foglalkozott a szocialista forradalom új szakaszá­val és megköszönte azok fáradozását, akik évtizedeken keresztül forradal­mi harcban előkészítették ezt az új szakaszt. Hangsúlyozta, hogy nehéz munka volt ez, telítve kereséssel, meg nem értéssel, lemondással, személyi helytállással, áldozatkészséggel. Fő feladat a megújhodási folyamat elmélyítése Dubőek elvtárs beszéde további ré­szében leszögezte, hogy az adott idő­szakban a legfontosabb probléma a megújhodási folyamat elmélyítése, konkretizálása, konszolidálása. Eddig a figyelem központjában a szükséges személyi és káderváltozások állnak, de már körvonalazódik a további és lényegesebb időszak. Csupán szemé­lyi változásokkal nem érhetjük el alapvető céljainkat, s ugyancsak nem lehet gyorsan rögtönözötten az utób­bi hetek jellemző lendületében szor­galmazni alapvető változást, mert ezt a lendületet sem a közvélemény, sem a párt nem tudná huzamosabb ideig tartani. A plénumnak olyan irányban kell tárgyalnia, hogy az akciós prog­ram megvalósítására összpontosuljon minden erő a jövőben. Ezután meg­említette, hogy senki és semmi sem állíthatja meg szocialista társadal­munk pozitív fejlődését, munkánk azonban sem holnap, sem a jövőben nem lesz könnyű. Szükséges gazdasági és politikai fejlődésünk komoly elemzése A pozitív jelenségek mellett sok régi, de új hiba és fogyatékosság mu­tatkozik a mostani demokratizálódási folyamatban is. Ez abban is megnyil­vánul, hogy a kritikai folyamat még nem ért el mindent, ami elavult, s amit le kell küzdenünk, főként nem éri el mindig társadalmi életünk lé­nyegét, hanem gyakran csak a felü­letét. A kritika a hibák okait nem tárja fel. Például megállapítanak kü­lönféle hibákat és fogyatékosságokat, 2\ SZABAD FÖLDMŰVES 1968. április 6. s ezeket többé-kevésbé csak bizo­nyos személyekkel hozzák összefüg­gésbe. Hiányzik a hibák és fogyaté­kosságok keletkezésének tüzetesebb történelmi és elemző szemlélete. A XIV. kongresszus előkészítésével kap­csolatban társadalmi életünk demok­ratizálódásának további pozitív lefo­lyásának érdekében szükség lesz szo­cialista társadalmunk egész eddigi gazdasági és politikai fejlődésének valóban komoly elemzésére. A párt programalkotó szerepének elmélyülé­sével párhuzamosan az általános pártmunkának és általában a politi­kának a politikai ráhatásnak vala­mennyi fokon és szakaszon vissza kell térnie az emberek körében végzett következetesebb tervező munkához az emberekkel fenntartott élénkebb kap­csolathoz, az emberek igazi nézetei­nek közvetlen megismeréséhez. Ez funkcionáriusokra és minden egyes párttagra is vonatkozik. Mert párttag­ságuk értelme: a politika ismerete, részvétel a politika kialakításában, további megvalósításában és megma­gyarázásában. Alapos tájékoztatást Helyesnek bizonyult, hogy a Köz­ponti Bizottság Elnöksége számos alapvető kérdésben állást foglalt. Fontolóra kell vennünk azonban, hogy erről a gyűlésről nyilvánosságra ho­zott anyag mélyebben tükrözze a helyzetet, jobban feltárja az adott jelenségek okait, és így kiváltsa a kommunisták még nagyobb aktivitá­sát, nagyobb akaratukat, és kedvüket a fontos társadalmi kérdések megol­dásában. A pártapparátusnak azt a helyet kell betöltenie, amely megilleti. Sem többet, sem kevesebbet. Fontos helyet tölt be a pártmunka rendszerében és nem helyénvaló, a pártapparátus munkájának általános bírálata. Zöm­mel derekas, becsületes emberek van­nak benne, akik odaadóan szolgálják pártunkat és népünket. Az elnökség a további munka szem­pontjából döntő fontosságúnak tartot­ta, hogy figyelmünket a soron lévő időszak munkatartalmára összponto­sítsuk és csak azután, ezen az alapon valósítsuk meg a személyi változáso­kat, nem pedig megfordítva. Az Ifjúsági szervezetről szólva Dub­öek elvtárs hangsúlyozta, hogy tisz­teletben kell tartania ennek a szer­vezetnek a fiatalok differenciált ér­dekeit, de ugyanakkor meg kell őriz­ni a CSISZ egységét abban, amely egyes alkotóelemeit összefűzi, nehogy ereje szétforgácsolódjon. Nem téveszt­hetjük szem elől azt a tényt, hogy évtizedeken át harcoltunk az ifjúsági szervezet egységéért, hogy az ifjúság hatásosabban érvényesíthesse befo­lyását. Az ifjúsági mozgalomnak már ezért sem szabadna lemondani egy­ségéről. Duböek elvtárs ezután kijelentette, hogy nem térhetünk vissza, de nem is akarunk visszatérni a társadalom, az egyes szociális csoportok egymás közti felsőbbségi viszonyához. Mély és tárgyilagos elemzésnek kell alá­vetni a Központi Bizottság elmúlt idő­szakban hozott döntéseit és hatályta­lanítani kellene azokat a döntéseket, amelyek téveseknek bizonyultak. Fontolóra vettük, a Csehszlovák írószövetség IV. kongresszusával kap­csolatos pártálláspont politikai felül­vizsgálatát. Hatálytalanítani kell a Központi Bizottságnak azokat az in­tézkedéseit, amelyek hatalmi szóval és adminisztratív módon beleavatkoz­tak a nézetek harcába, amelyeket ideológiai eszközökkel kellett volna megoldani. Javasoljuk, a Központi El­lenőrző és Revíziós Bizottság azon javaslatának elfogadását, hogy von­juk vissza a Kiima, Liehm és Vaculik elvtárs pártból való kizárására, Pa­vel Kohut elvtárs szigorú megdorgá­­lására, és Milan Kundera elvtárs el­leni pártfegyelmi elindítására vonat­kozó határozatot. A távlati program kidolgozásának feltételei Már most ki kell alakítani a távlati program kidolgozásának feltételeit. Ennék érdekében aktivizáljuk és han­­guljuk össze a tudományos kutatás összes ágazatának munkáját. Ne le­gyen úrrá rajtunk a túlzott sietés és utasítsuk vissza az olcsó, minden ala­pot nélkülöző jelszavakat és ígérete­ket. Viszont ne féljünk kitűzni meré­szebbnél merészebb célokat, amelyek­nek reális volta tudományosan felté­telezhető. A párt és az állam, illetve más in­tézmények, valamint szervezetek köz­ti újszerű kapcsolattal párhuzamosan emeljük ki az említett szervekben működő kommunisták kiválasztásának és irányításának jelentőségét. A párt főleg azokkal töltse be a sorait, akik a legjobban beváltak és elismert köz­életi tényezőkké lettek. Mindenki megérti a kongresszus előkészítése meggyorsításának okait. Ha élére akarunk állni a jelenlegi, de főleg a jövőben társadalmi válto­zásoknak, akkor ezt nem tehetjük túlnyomó részt a propaganda vagy csupán a személyi változások vona­lán. A vezetés és az ösztönzés reális és világos politikát követel. A nép joggal elvárja, hogy a párt következő kongresszusán átfogó formában fejez­zük ki világos programunkat. Ide tar­toznak az életszínvonal emelésének problémái, az ötéves terv alapvető célkitűzései, a távlati gazdasági fej­lődés előirányzata. A kongresszus minden bizonnyal arra épít majd, ami a múlt politikájában és a párt történetében életképes és valóban ha­ladó volt, s ami a történelmi próbát kiállta. Az első feladat a Központi Bizott­ság Elnökségének és Titkárságának átszervezése. E szerveknek azután ja­vasolniuk kell a központi apparátus szerkezeti felépítésének s konkrét át­alakításának módját. Szocialista rendszerünk megszilárdításának irányvonala Rendszerünk megszilárdításának ré­sze az állam szervezet sokoldalú ra­cionalizálása. Ezen a téren az első lépést az új köztársasági elnök meg­választásával tettük meg. Rendíthetet­len meggyőződésünk, hogy Ludvik Svoboda elvtárs megválasztása hoz­zájárul a haladó erők egyesítéséhez, az állam politikai viszonyainak kon­szolidálásához és törekvéseink javára szolgál. A kormány ne legyen csak az egyes tárcákat képviselő miniszterek testü­leté, hanem olyan kollektív szerv, amely a köztársaságot valóban kor­mányozza és eleget tesz- a párt és a Nemzeti Front politikájában kifeje­zésre jutó társadalmi szükségletek­nek. Fokozatosan szabaduljon meg a kormány a gazdaság és a kultúra aránytalanul túlsúlyba került, túlzott direktív-operatív irányítási módjától, és elsősorban a hatékony államigaz­gatás elgondolásait és a távlatokat megszabó szervvé váljon. Szükségesnek mutatkozik lényege­sen megváltoztatni a kormány szemé­lyi összetételét, hogy az megfeleljen munkája és küldetése új feltételeinek. A nyilvánosság elvárja, hogy az új kormány tagjai olyan emberek legye­nek, akik kezeskednek a rájuk bí­zott szakasz jó irányításáért. Az utóbbi időben sokat bírálták a belügyminisztérium és a Biztonsági Szervek tevékenységét. Nyugtalanítot­ta a nyilvánosságot számos napvilág­ra került tény egyes Biztonsági Szer­veknek az ötvenes években kifejtett tevékenységéről. A pártkonferenciák és a szolgálati aktíva-gyűlések igazol­ták, hogy a Biztonsági Szervekben teljes túlsúlyban vannak az egészsé­ges erők. Ezek az erők zálogát képe­zik annak, hogy megújul a nyilvános­ság bizalma a Biztonsági Szervek iránt. Nemzeteink egyenjogúságának kérdéséről A csehek és szlovákok egyenjogú­sága alapelvének államjogi kifejezése és biztosítása lényeges változásokat igényel. A szlovák nemzeti szervek jelenlegi elrendezése jogos bírálat tárgya. A mi feladatunk a cseh és szlovák nemzet kapcsolatait egészsé­ges alapokon a közös csehszlovák államiság megszilárdítása érdekében fejleszteni. Ezért szükséges belátható időn belül még a Nemzetgyűlés és a Szlovák Nemzeti Tanács választásai előtt elkészíteni az új Alkotmánytör­vényt. Ez a reform, amelynek ez el­lenállási harcban és a nemzeti és de­mokratikus forradalom kezdetén ki­alakult pozitív gondolatokra és ja­vaslatokra kell épülnie, alapvetően megváltoztatja a szlovák nemzeti szervek helyzetét és hatáskörét. E rendezésnek nemzeteink és nemzeti­ségeink kívánságaiból és szükségle­teiből kellene kiindulnia, teljes mér­tékben biztosítva nemzeti fejlődésü­ket és így hozzájárulva a csehszlovák államiság megszilárdításához. Elemez­ni kell az eddigi államügyi fejlődést, annak továbi irányzatát. Ezen elem­zés alapján, valamint a politikai, kul­turális és főként a gazdasági kapcso­latok elemzése alapján kell kidolgoz­ni államunk föderatív elrendezését is, mint a nemzetiségi kérdés, államjogi megoldásának egyik lenini formáját. Az alkotmánytörvényben világosan kifejezésre kellene juttatni, hogy a Szlovák Nemzeti Tanácsnak törvény­hozó szervként kell megalakulnia. A törvényhozó és a végrehajtó hatal­mat külön kell választani. A szocialista demokrácia kérdései Az utóbbi időben megkezdtük a szocialista demokrácia több kérdésé­nek megoldását. A szólásszabadság és a bírálat, valamint a sajtószabad­ság ma már nem követelés, hanem valóság. Végérvényesen megoldjuk az ártatlanul üldözött emberek — kom­munisták és párton kívüliek rehabili­tálásának problémáját. Űj módon kez­di értelmezni feladatát a Nemzetgyű­lés, valamint a Szlovák Nemzeti Ta­nács is. Fontos változások történtek állami, párt és társadalmi tisztségek­ben. De mindez csak első lépés volt. Most arról van szó, hogy olyan tör­vényeket hozzunk, amelyek biztosít­ják a szólás és bírálat szabadságát, a sajtószabadságot, a gyülekezési sza­badságot. A demokrácia, tehát a mi szocia­lista demokráciánk sem élhet sokáig abból, hogy a különféle nézetek sza­badon kifejezésre jutnak, hogy lehet bírálni. Ez önmagában akkor a leg­fontosabb, ha a szabad és egészséges bírálat eltávolítja az akadályokat a haladás útjából. Hogy társadalmunk­ban demokratikusan éljünk és kormá­nyozzunk akkor is, ha majd ezek az akadályok végleg megszűnnek, ahhoz jól működő intézmények, szervek és szervezetek rendszerére van szüksé­günk, amelyek majd újszerűén és ha­tékonyan fognak dolgozni, amikor már az új politikát kell folytatni, s e szervek a lakosság állandó demokra­tikus ellenőrzése alatt fognak állni. Ezért az a sürgős követelmény áll előttünk, hogy politikai viszonyain­kat konszolidálni és társadalmunk egész politikai irányítási rendszerét úgy bontakoztassuk ki, hogy ez telje­sen összekapcsolja a szocializmust és a demokráciát, és képes legyen tár­gyilagosan és szakértelemmel megol­dani társadalmunk életének szükség­leteit. E rendszer, amely megoldja a felelősség és az ellenőrzés kapcsola­tát, világosan kitűzi, ki miért, és ki­nek felelős, s pontosan meghatározza mindenki önálló jogkörét és felada­taiért viselt felelősséget. A szocialista bázison lezajló jelen­legi fejlődés során valóban demokra­tikus módon kell érvényesülnie tár­sadalmunk valamennyi csoportja ér­dekének, s ennek a fejlődésnek biz­tosítania kell nemzetközi kötelékeink tartósságát. Ezeket a létfontosságú követelményeket nem teljesíthetjük a kommunista párt vezető szerepe nél­kül. Politikai rendszerünk semmikép­pen sem tér vissza ahhoz az állapot­hoz, hogy bázisát csak a politikai pártok viszonya képezze. A szocia­lista demokrácia rendszerében több­ről van szó, mint a formális demok­ráciát jellemző parlamentarizmus utánzásáról. Célunk fokozni a társa­dalmi és érdekvédelmi szervezetek önállóságát, célunk az állam képvise­leti testületéit — egészen a Nemzet­­gyűlésig — olyan szervekké alakíta­ni, amelyek valóban munkálkodni fognak az állam politikai döntésein. Természetesen ma még nem hatá­rozhatjuk meg a működő szocialista demokrácia modelljét. Még csak a kezdetnél tartunk. Figyelemmel kell kísérnünk a demokratikus erők és megnyilvánulások mozgását, támogat­nunk és fejlesztenünk kell ezeket a megnyilvánulásokat. A népgazdaság konszolidálása és fejlesztése Dubőek elvtárs kifejezte azt a né­zetét, hogy a gazdaság jelenlegi hely­zetét az új kormánynak programnyi­latkozatban kellene értékelni. Ennek az értékelésnek kellene megelőznie azt a magyarázatot, amely számot adna róla, miképpen kívánjuk bizto­sítani gazdaságunk egyenletes, folya­matos és hatásos fejlesztését. Következetesen érvényesíteni akar­juk az új gazdasági rendszert. Ne be­széljünk az irányítási rendszer töké­letesítéséről, világosan mondjuk meg, hogy célunk a mély gazdasági reform, a szocialista gazdaság új rendszeré­nek kialakítása. Tudjuk, hogy ez a rendszer a terv és a piac szintézisére támaszkodik. Ebben a szintézisben a gazdasági te­vékenység mércéi nem a direktív mó­don értelmezett terv formális mutató­számai lesznek, hanem a társadalmi célok elérését biztosító közgazdasági eszközök, a piac és a társadalompo­litikai elvek objektív mércéi. Olyan rendszerre gondolunk, amely teljes egészében megbecsüli a jó minőségű és célszerű munkát, biztosítja, hogy az embereket necsak a ráfordított fi­zikai és szellemi energia, hanem első­sorban azoknak az eredményeknek az alapján fogjuk díjazni, amelyekkel hozzájárultak a társadalmi szükség­letek kielégítéséhez. A vállalatokat illetően számolunk azzal, hogy ezek Olyan önállóságra tesznek szert, amely lehetővé teszi a vállalkozót aktivitás teljes mérvű ki­bontakozását. A vállalatokon belül demokratikus irányító szervek fognak működni, amelyeknek felelősséggel tartoznak majd az igazgatók. Az al­kalmazottak érdekeinek érvényesíté­sében és az irányítás ellenőrzésében szava lesz a Szakszervezetnek is. Az irányítási rendszer mélyreható változásait kiegészíti a termelési struktúra kiterjedt módosítása. Az eddigi struktúra nem felel meg a csehszlovákiai feltételeknek és a ter­melőeszközök progresszív kibontakoz­tatása olyan objektív irányzatainak sem, amelyek minden Iparilag fejlett országban érvényre jutnak. Ez az át­alakulás nehéz lesz és érinteni fog sok részleges érdeket. Más választá­sunk azonban nincs. Ugyanakkor azonban törődnünk kell azzal, hogy ezekre a változtatásokra ne fizesse­nek rá azok, akik nem tehetnek róla, hogy a jelenlegi termelési struktúra nem felel meg. Ezek az intézkedések szorosan ösz­­szefüggnek az életszínvonal emelésé­nek programjával. Jólétet csak kor­szerű, rendkívül nagy teljesítőképes­ségű, minőségét a nagy világkonkur­­renciában érvényesíteni tudó gazda­ság bázisán lehet teremteni. Minden más út csak ideiglenes és kockázatos. Ma még csak a legégetőbb szociális problémákat tudjuk megoldani, ahogy azt a decemberi plénumon elfoga­dott dokumentumban megfogalmaz­tuk. Ugyanakkor hangsúlyozni aka­rom, hogy a központi irányítás és a közkiadások terén is keresnünk kell a megtakarítás lehetőségét, amelyeket a lakosság szociális viszonyainak ja­vítására használunk fel. A hatásosabb javulás szempontjából azonban az lesz a döntő, hogyan fogunk tudni gazdálkodni a jövőben. A gazdasági hatékonyság megoldása és a gazda­sági nehézségek megszüntetése sem­mi esetre sem történhet a nép élet­­színvonalának rovására. A termelés­ben kell megtalálni e feladat megol­dásához szükséges erőforrásokat és tartalékokat. Külpolitikánk alapjai A viharos belpolitikai fejlemények látszólag mellékvágányra szorították a külpolitikát. Ám újra bebizonyoso­dott, hogy az összes bonyolult és igényes belpolitikai feladatokat bizo­nyos konkrét nemzetközi helyzetben valósítjuk meg most és a jövőben is. Viszonylag rövid idő alatt a szocia­lista országok együttműködésének erősítése és a nemzetközi kommunista mozgalom egységére irányuló törek­vés szempontjából sokoldalú találko­zókra kerül sor. A budapesti találko­zón kifejezetten támogattuk az összes imperialista-ellenes erők szövetségé­nek lényeges bővítését, állást foglal­tunk a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetségének múltbeli helytelen érté­keléséhez és küldöttségünk felemelte szavát azon testvérpártokkal való kapcsolatok ésszerű fejlesztésének érdekében, amelyek számos kérdés­ben más nézetet vallanak. Ezután Duböek elvtárs rövidesen érintette a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének Szófiában tartott ülését, a drezdai találkozót, majd Brezsnyev, Kádár és Gomulka elvtárssal folytatott tanácskozásait. Majd kifejezte azt a nézetét, hogy a csehszlovák külpolitikai irányzat alapja: az egyenjogúság a Szovjet­unióval és a szocialista országokkal, a kölcsönös előnyösség, a be nem avatkozás, a nemzetközi szolidaritás elvein alapuló szilárd szövetség és a sokoldalú együttműködés. Ez az irányzat megfelel népeink biztonsága és gazdaságunk fejlődése legfonto­sabb szükségleteinek. Hangsúlyozta, hogy pórul jár mindenki, aki megkí­sérelné bármily módon is kétségbe vonni a rendíthetetlen csehszlovák­­szovjet barátságot. E barátság nem­csak hazánk népének történelmi ta­pasztalataiból fakad, hanem elsősor­ban köztársaságunknak a környező világban elfoglalt mai helyzete reá­lis értékelésének az eredménye. Hogy ma köztársaságunkat nem fenyegeti semmilyen akút külső veszély, — ami egyeseknél néha nem éppen mély kö­vetkeztetésekre vezet a veszély léte­zéséről vagy nem létezéséről — ez éppen a Szovjetunióval való szövet­ségünk és a Szovjetunió nyújtotta oltalom eredménye. Szocialista országunk külpolitikájá­nak ma is és a jövőben is az alapja a proletár nemzetköziség, s annak gyakorlati érvényre juttatása a többi szocialista országgal, az egész nem­zetközi kommunista mozgalommal, valamint fontos közös érdekeink tisz­teletben tartása és mindannak előse­gítése, ami társadalmi haladást jelent a világban. A továbbiakban Dubőek elvtárs az akcióprogram további célkitűzéseit elemezte. Végül hangsúlyozta, hogy az akcióprogramnak olyan fontos po­litikai platformmá kell válnia, amely­ben egyesül a párt megújhodásra irá­nyuló erőfeszítése, alkotó kezdemé­nyezésre ösztönözve az egész pártot és a népet szocialista társadalmunk fejlesztése érdekében. Gyakorlati tet­tekre kell rátérni minden munkahe­lyen, a szavakról át kell térnünk a tettekre, a munkát úgy kell végezni és megszervezni, hogy mindenki érez­ze, szükség van rá, és számítanak rá.

Next

/
Thumbnails
Contents