Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-04-06 / 14. szám

DIÓHÉJBAN AZ IPOLYSÁGI NÉPGYŰLÉSRŐL

Forradalmi időket élünk, a megújhődás korszakát. Az emberek már évek óta nem olvastak annyi újságot, nem hallgatták annyit a rádiót és nem gyfiléseztek olyan sokat, mint az elmúlt hetekben. A demokratizációs folyamat a legfőbb beszédtéma, minden más a háttérbe szorul. Politizálnak az iskolások, politizálnak a nyugdíjasok is. És nemcsak a városokban, hanem falvainkon is, ahol népgyűléseken is megvitatják napjaink eseményeit.

A demokratizációs folyamattal kapcsolatos népgyűlések csaknem mindenütt elég viharos, de lelkes környezetben zajlottak és zajlanak le. A március 28-án megtartott Ipolysági összejövetel sem jelentett kivételt. A terem, melyben összejöttek az ipolysági és környékbeli lakosok, zsúfolásig megtelt.

Lapunk főszerkesztője, Pathó elvtárs már a bevezető beszédében kihangsúlyozta, hogy ezekben a történelmi napokban az elsődleges kérdések a fontosak, elsősorban azokat kell megoldani. A másodlagos problémákkal most ne foglalkozzunk, mert ezzel csak felapróznánk erőnket. A magyar nemzetiségi kérdést — mondotta a továbbiakban Pathó elvtárs — a szlovákokkal együtt akarjuk és kell is megoldanunk.

A megnyitó beszéd után egy kissé nehezen, vontatottan kezdődött a vita, de az első felszólalókat egyre többen követték, úgy hogy a hétkor kezdődő gyűlés csak este tizenegykor fejeződött be. A gyűlés igen, a vita azonban nem. A hallgatóság egy-egy csoportja még a zárórész után is sokáig vitatta, latolgatta a szlovákiai magyarság legégetőbb kérdéseit, problémáit.

Sokan bizakodással és optimizmussal várják a nemzetiség problémájának megoldását, de akadtak szép számmal olyanok is, akik még mindig félnek, bizalmatlanok. A bizalmatlanságot senkitől sem lehet rossznéven venni, hiszen az elmúlt esztendők alatt sok keserű pirulát kellett lenyelniük a szlovákiai magyaroknak.

Amikor megérkeztünk az volt az ipolyságiak első kérdése, mi van a Petőfi szoborral. Az a hír terjedt el ugyanis a környéken, hogy Pozsonyban demolálták az emlékművet. Nos az Ipolyságiaknak és a többieknek, ahol szárnyra kelt ez a hír, csak annyit: a szobor áll, csupán a kard markolata és maga a kard van letörve [ez azonban nem egészen újkeletű sérülés).

Sokan nemtetszésüket fejezték ki amiatt, hogy a szlovák lapok édeskeveset foglalkoznak a szlovákiai magyarság helyzetével, problémáival.

Az ipolysági gyűlésen is szó volt a magyar ifjúság elhelyezkedése és továbbtanulása problémájának megoldásáról, mely a felszólalások során a népgyűlés egyik központi kérdésévé vált.

— Iskolákat akarunk, művelődnünk kell! Nem akarjuk, hogy fiainkból és leányainkból csak jő traktorosok, fejőnők, munkások legyenek, de szeretnénk és követeljük, hogy az arra érdemesek magasabb funkciókat is betölthessenek. A keresetek is legyenek egyenlőek. Ne legyen olyan nagy különbség a cseh, a szlovák és a magyar munkások bére között — hangsúlyozták többen.

Abban valamennyi résztvevő egyetértett, hogy ma»gyár főiskolákra igenis szükség van! Földrajzi helyzetünknél fogva pedig elsősorban a mezőgazdasági főiskolát hiányolják a magyar fiatalok, A többi főiskola szükségességét illetően már megoszlottak a vélemények. Voltak, akik technikai, orvosi stb. főiskolákat is rendkívül fontosnak tartják, a másik tábor viszont rámutatott az ezzel járó objektív nehézségekre.

Ami még az iskolákat illeti, olyan javaslat is elhangzott, hogy orosz nyelvből ne osztályozzanak a tanárok. Rengeteg gyereknek még a szlovák nyelv elsajátítása is nehézséget okoz, amit az orosz nyelv tanulása még csak betetőz.

Egy további felszólaló arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy ezt a gyűlést nem csak azért hívták össze, hogy követeljünk, a múltat hánytorgassuk. Gyakoroljunk önkritikát is. Elsősorban saját sorainkat kell rendeznünk, a megfelelő helyre csak megfelelő embereket ültessünk. Olyanokat, akik rászolgálnak a nép bizalmára, és minden esetben csak a nép érdekeit szolgálják majd.

— Hol van a járási pártszervezet titkára? — hangzott el a további kérdés. — Öt is meghívtuk, mégsem jött el. Ne keljen mindig nekünk hozzá menni, néha ő is jöjjön el közénk. Követeljük a választások elhalasztását, hogy ne a régi bürokraták kerüljenek újabb négy évre a nyeregbe — mondták mások.

Ilyen és ehhez hasonló kérdések sokasága hangzott el, majd a CSEMADOK helyi szervezete a CSEMADOK és a város magyar dolgozói nevében összeállított egy rezolúciót, melynek felolvasását nagy taps követte. Tudósításomat ennek az állásfoglalásnak befejező részével szeretném lezárni. A rezolúcíó utolsó sorai így hangzanak:

Ígérjük,

— hogy a javaslatok megvalósításáért keményen, meggondoltan, türelemmel küzdeni fogunk saját munkaterületünkön,

— hogy felzárkózva a cseh és a szlovák dolgozókhoz

becsületesen fogunk dolgozni a szocializmus, a nép javáért. Ordódy Vilmos

Haladó módszerek alkalmazásával növelik a termelést

Huszonhárom évvel ezelőtt szabadult fel Szlovákia fővárosa

1945. április 4-én foglalták el a szovjet hadseregek Bratislavát. Felszabadult egy város, amely azóta mérföldes léptekkel halad előre a fejlődés útján. Üj üzemek létesültek, s a lakóházak, valamint a lakosság száma megkétszereződött. A nemrégiben befejezett és épülő városrészek, lakónegyedeit, iskoláit, középületeit, nyílegyenes utcáit megcsodálják a városlátogatók. Ojak épültek, de mellettük a város történelmi nevezetességeit, köztük a várost jelképező ősi várat is restaurálták.

A város további fejlődésének szempontjából nagy jelentőséggel bír, hogy Bratislava törvényileg is Szlovákia fővárosa lett. így Bratislava Városi Nemzeti Bizottsága közvetlenül a kormány, illetve a Szlovák Nemzeti Tanács irányítása alá került, amely által biztosítva van, hogy a város igényei és szükséglete — közbeeső szervek beavatkozása nélkül — valójában objektív szempontokból kerüljenek elbírálásra. Az új törvény biztosítja, bogy a Bratislava területén működő nemzeti bizottságoknak olyan irányítási módszere alakuljon ki, amely maximálisan hatékony lesz, elegendő működési területet nyújt a hatásukban egész Szlovákiára kiterjedő szervek és intézmények számára, és biztosítja a rugalmasabb együttműködést a központi, állami és egyéb szervekkel.

Természetesen mint mindenütt, Szlovákia fővárosában is sok még a tennivaló, s bizony a régebben felállított távlati tervek egy része nem valósult meg. Az építkezés üteme, utak javítása, vasútvonalak eltávolítása a város területéről stb. csak úgy gyorsulhat meg, ha hasonlóan, mint Prágában, az egész társadalmunkat mozgósítjuk a megvalósítására.

Bár még sok a tennivaló, mégis bátran állíthatjuk, hogy Bratislava a szlovák nemzet kulturális központjává épült ki. Sajnos, ezt nem mondhatjuk el a magyar lakosság szempontjából, pedig azt hiszem, Pozsony talán a legnagyobb magyar város is Szlovákia területén. Külösen akkor az, ha az ittélő magyarajkú lakossághoz hozzászámítjuk azokat a csallóközieket és más vidékről itt dolgozókat, tanulókat, akik csak időközönként járnak haza családjukhoz. Ezért nagyon fontos volna a bejáróknak, a diákságnak, s a városban élő magyar lakosságnak bővebb művelődési lehetőséget teremteni. Ennek a megoldásához elsősorban egy kényelmes székház lenne szükséges, ahol hivatásos szervezők, szakemberek irányítanák a művelődési életet. Természetesen az is nagyon fontos lenne, hogy a magyar szervek, kulturális intézmények, esetleg a megalakuló főiskolai tagozatok szintén Pozsonyban lennének elhelyezve.

A jövőben minden bizonnyal még jobban nő az idegenforgalom és a hivatalos látogatókból is egyre több jön Szlovákia épülő, szépülő fővárosába. Ebből a szempontból is fontosak lennének a magyar intézmények, hivatásos együttesek, mivel a külföldieknek közvetlen Szlovákia fővárosában lenne majd módjuk megismerkedni a nemzetiségi kérdés marxista megoldásával.

—tt—

A gondolat folytatása

A Dunaszerdahelyi Műszaki Mezőgazdasági Középiskola tanulói különféle növényeket termelnek a kísérleti parcellákon. —tt—

ÁPRILISBAN ÁPRILISI IDŐJÁRÁS

SZABAD Ftlü.DMÜVES 3

zási csoport hatáskörébe tartozik a műtrágyák száraz helyen való elraktározása is.

Bartakovics mérnök elvtárs a továbbiakban arról is tájékoztatott, hogy a növénytermesztés szakaszán kísérleti munkákat is beiktattak. Ezek egyrészt helyi jellegűek, másrészt pedig az állami kísérleti akcióba tartoznak. Ez esetben az őszi búzafajták összehasonlításáról van szó, melyek között az ismert nagyteljesítményű fajtákon kívül olasz és jugoszláv fajtákkal is kísérleteznek. Többek között a Leonardo San Pastore, Bácska és Brukurír fajtákkal.

Kísérleti munkákat két helyen — a határ két különböző részén — végzik, egy-egy hektáros területen. A kísérletre beállított fajták élettanának, trágyázásainak, agrotechnikai intézkedéseknek és egyéb természeti feltételeknek feljegyzése igen fontos feladat.

Az állami kísérlet keretén belül trágyázás! kísérlettel foglalkozik a szövetkezet az állami tudományos kísérletek alapján három-három hektáros területén — komposzttal és szervestrágyával.

A kísérleti parcellák beállítása a

következő:

Az 1. számú parcella Vitahum B-vel trágyázva és ősszel leszántva.

A 2. számú parcella istállótrágyával trágyázva és ősszel leszántva.

A 3. számú parcella kálium és foszfát tartalmú műtrágyával trágyázva, amelyet szintén ősszel dolgoztak be.

A 4. számú az ellenőrző parcella.

A kísérleti parcellákon kukoricát termelnek.

További kísérleteket a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola növénytermesztési tanszékével közösen végzik. Ez esetben a kukoricafajták összehasonlító kísérletéről van szó. A fajta összehasonlítására túlsúlyban jugoszláv és magyar hibrideket termesztenek. Andriskin József

nők —, új technológiát vezetünk be ezen a szakaszon. Áttérünk az intenzív kultúrák termesztésére. Már ez évben is a nagyhozamú büzafajták jutottak szóhoz. Bezosztájából 200, Mironovszkéjából 150, Belocerkovszkájából 150 hektárt vetettünk. A növények igen jól teleltek, januárban már elérték az első fejlődési fokot, ami lehetővé tette a nitratáciő elvégzését.

Mivel a szövetkezet egyelőre nem rendelkezik olyan mennyiségű mezőgazdasági géppel, hogy biztosítani tudná a 2800 hektáros terület megmunkálását, e célból az ógyallai gépállomással kötöttek szerződést. A szerződés értelmében a gépállomás végzi el mindazon munkálatokat, melyeket a szövetkezet saját erejéből elvégezni nem képes.

Jelentős újításnak számít, hogy két trágyázási csoportot létesítettek. A három-három tagból és a csoportvezetőből álló csoport feladata gondoskodni az istállókból kikerülő trágyáknak rendszeres elszállításáról a kijelölt helyekre. Arról is gondoskodniok kell, hogy az általuk kezelt trágya meleg erjedése biztosítva legyen. Tekintettel arra, hogy a szövetkezet termőterületei humuszban igen szegények — 0,68—0,70 a talajban levő humusztartalom — a hiányt Vitahum komposzttal pótolják, melyből az elmúlt évben 110 vagonnal használtak föl. Ez évben e mennyiséget 200 vagonra növelik. Ugyancsak a trágyá-Nemrégen másodízben kopogtattam be az alsópéderi szövetkezetbe, bár kora reggel volt, de már javában folyt a munka. A mezőgazdászt azonban hiába kerestem irodájában. A gazdasági udvarban ellenőrizte a traktorosok készülődését, akik a tavasziak vetését végezték. Amint utólag megtudtam, erre azért volt szükség, mert Bartakovics mérnök néhány napos tapasztalatcserén volt Csehországban, s így akart tájékozódni a hazai munkák menetéről. Csak amikor meggyőződött mindenről, tért vissza az irodába. Morvái Tibor elnökkel beszélgettünk, amikor megérkezett. A jövőt illetően előbb az elnök, majd a mezőgazdász tájékoztatott.

— Talán ott kezdeném — mondta Morvái elvtárs —, hogy ez évben 2 600 000 koronás befektetéssel meliorációs munkák végzését kezdtük meg, mely lehetővé teszi 261 hektár terület termékennyé tételét. Csatornahálózat kiépítésére is sor kerül, amely lehetővé teszi a környező területek rendszeres öntözését. A feltételek megteremtése céljából egy szivattyútelepet Is építünk, melynek feladata az lesz, hogy a főcsatornából mellékcsatornába emelje át a vizet. Ügy tervezzük, hogy később a csatornák vizét belevezetjük és egyidejűleg kedvező feltételeket teremtünk a szárnyasok tenyésztésére.

— Ami a növénytermesztést illeti — veszi át a szót Bartakovics mér-Érdeklődéssel olvastam a Szabad Földműves vezércikkét. Szerzője — Pathó elvtárs — alapos körülütekintéssel boncolgatta, elemezte országunk valamennyi polgárát érintő kérdéseket. Néhány mondatot szeretnék hozzá fűzni az olvasottakhoz.

A hazánkban megindult demokratizálódási folyamat minden becsületesen dolgozó embert arra ösztönöz, hogy annak célkitűzéseit támogatva részt vállaljon ezek megvalósításában. Az események egyre fokozódó iramban peregnek, s mint a megáradt folyó magával ragad párttagot és párton kívülit egyaránt. Látjuk mindnyájan, hogy valami elindult megállíthatatlanul. Érezzük, ami következik csak Jobb, igazabb lehet az eddiginél. Bízunk azokban, akik ezt a folyamatot elindították és az élen Járnak.

Nem vagyok politikus, párttag sem. Csak egyszerű, falun élő dolgozó nő. Ennek ellenére szeretném elmondani, milyen érzések kavarognak bennem az újságok olvasása, a rádió, a TV hallgatása közben. A már eddig elhangzottak azt igazolják, a párt politikájában egy olyan folyamat van

kibontakozóban, amely támaszt nyújt országunk minden becsületes polgárának problémái megoldásában. Az igaz és őszinte szavak bizalmat előlegeznek. A bizalom megteremtése a legfontosabb és a legnemesebb emberi kapocs, amely előfeltétel arra, hogy megelégedetté, boldoggá tegyen valamennyiünket. Hogy félelem nélkül elmondhassuk, ha fáj valami, úgy beszélhessünk örömeinkről, gondjainkról, mint egy nagy család gyermekei, testvérei. Ne legyen bűn az, ha valaki Csehszlovákiában magyarnak születik. Érezze ő is a szülőföld csodálatos, felemelő varázsát, amely hű gyermekeként minden itt élő, becsületes embert, nemzetiségi megkülönböztetés nélkül keblére ölel.

A nemzetiségi kérdés igazságos megoldása csak abban az esetben valósulhat meg, ha az pártunk KB-jának programjában a többi sürgető, megoldásra váró feladattal egyenrangú helyet foglal el. A felmerült problémák alapos elemzést kívánnak. Ügy kell megoldásukhoz hozzáfogni, hogy az ország legkisebb falujában élő ember is azt érezze: róla is döntenek, akik erre hivatottak. Nem akarunk állandóan a múlt hibáin rágódni, de kell, szükséges, hogy okuljunk belőlük. Teremtse meg a demokratizálódás országunk minden becsületes polgára számára az emberi jogokat, vele együtt a kötelességeket is. Mi, magyarok, necsak lakói, hanem egyenrangú alkotói, gazdái lehessünk ennek az országnak. Merjük remélni, hogy a rügyet fakasztó, virágot bontó tavasz a mi számunkra is emberhez méltó jogokat biztosít az új alkotmányban, s nem leszünk mostoha gyermekei szülőföldünknek. Kurucz Lujza

Ahogy mondani szokták — szeszélyes az április. Ezt elsősorban a levegő hőmérsékletének ingadozása idézi elő. Áprilisi éjszakákon néha még a síkságokon sem ritkák a talajmenti fagyok, ezzel szemben — ha nyugodt az időjárás — a nappali hőmérséklet a 20 fokot is meghaladhatja.

A hosszú időre széló időjárás-előrejelzés szerint az idei áprilisi hőmérséklet normális lesz, viszont kevesebb lesz a csapadék, s ezért száraz időjárásra számíthatunk. A hónap tíz napjában felhőátvonulások, időnként sűrűsödő felhőzet, futó esők, 15—20 fok nappali és 2—5 fok éjjeli hőmérséklet várható. A nappali hőmérséklet időnként 8—12 fokig, éjszaka pedig valamivel fagypont alá süllyed. A következő tíz nap időjárására eleinte sűrű felhőzet és futó esők, később pedig felhőátvonulások lesznek jellemzők. Éjszaka 0,4 fok, napközben 10, később 18—20 fok hőmérséklet várható. A hónap utolsó tíz napjában felhős és verőfényes napok váltakoznak, napközben 18—20 fok, éjszaka pedig 4 fok körüli hőmérsékletre, a hónap végén a levegő lehűlésére s gyakori futó esőkre számíthatunk. P. F.