Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-30 / 13. szám
Az őszibarackfák ifjító metszése Nem minden kertészkedő végezte el idejekorán és helyesen őszibarackfájának metszését beültetése után, s így nem egy fa nőtt úgy, mint a „tőparti fűzfa“. De most mit csináljon, hogyan tegye jóvá mulasztását? Igaz, hogy a sűrű korona terem, sőt sok gyümölcsöt is ad, de csak aprót, értéktelent. A gyümölcsök a termővesszők végén helyezkednek el. A helyesen metszett fán a gyümölcsök a rövid oldalhajtásokon vannak, amelyek belepik a vázágakat és oldalvesszőket. Hogyan érjük el az ilyen elhanyagolt, vadon növő fák helyes koronaalakját? Szokványos késsel és ollóval végzett metszés erre nem elegendő. Fűrészre van szükség, az egész koronát mélyen vissza kell metszeni, azaz radikális ifjító metszés szükséges. E művelet elvégzésére a legcélszerűbb időszak március—április. Az ifjítandó fák tíz esztendősek is lehetnek. A siker előfeltétele azonban, hogy egészséges legyen a fa. Az ágakat, 30—50 cm hosszú csapra metsszük. A természetes korona kialakítására ennél valamivel hosszabbak is lehetnek, a katlankorona létrehozására rövidebbre metsszük. A lefűrészelt (lehetnek karvastagságú) ágak metszésfelületét éles késsel simára faragjuk és oltóviasszal kenjük be. Már májusban minden ágon igen sok új zöld hajtás mutatkozik. Azonnal, amint megállapítottuk, melyek helyezkednek el jól, hogy belőlük az eltávolítottakat kellőképpen helyettesítő korona kifejlődhessék, a válogatás során a hajtások többségét lecsípjük. Természetes koronaalakra minden csapból 4—5 hajtást hagyunk meg, a katlankoronára elegendő három hajtás is. A vezérvesszőnek az ág felső felén kell kifejlődnie, az oldalvesszők az ág oldalából is kinőhetnek. Tudnunk kell, hogy a meghagyott hajtásokat zölden többször is vissza kell csípni. Ha ezt nem végezzük el, akkor a fa ifjítása hiábavaló volt, a korona vesszői ismét a magasba törnek és nem fejlesztenek termővesszőket. Az új hajtásokat, amikor a kilombosodott vesszőn már 20— 25 levél van (rendszerint még májusban vagy június elején), a magasabban elhelyezkedő leendő vázágak vezérvesszőit a 15 levél fölött, az oldalhajtások vesszőit körülbelül a 10 levél fölött visszacsípjük. A vesszők a visszacsípés után ismét kihajtanak és amikor a másodrendű hajtások 20 levelesek, körülbelül július végén, a 15. levél fölött, az oldalhajtásokat a 6—8. levél fölött (különösen, ha igen buján nőnek) újból visszacsípjük. Csupán a korona alsó felén elhelyezkedő, többé-kevésbé lassabban növő hajtást nem kurtítjuk. Ezeken rendszerint virágrügyek fejlődnek, amely vesszőket csupán augusztus 20-a után, mint a termő fákon, hosszuk egy harmadával bekurtítjuk. A jövő évben már termést adhatnak. A következő év tavaszán az előző év augusztusában végzett metszést kiigazítjuk és megritkítjuk a koronát. A koronából kifelé növő legtöbb oldalhajtást rövidre, általában 3—4 rügyre, a korona alján pedig 4—6 rügyre vágjuk vissza. A vezérveszszők felső, fattyú részét a jól fejlett rügyekig vágjuk vissza, de a lehetőség szerint elég hosszúra hagyjuk. A vezérveszszők erős bekurtításával a fát arra késztetnénk, hogy ebben az évben is többféle szerteágazó (másod- és harmadrendű) értéktelen, fattyúhajtásokat fejlesszen. Lehetőség szerint eltávolítjuk az összes, a fa koronájának közepe felé, vagy a nagyon buján, esetleg a függőlegesen felfelé növő vesszőket. A tavaszi metszés után az ifjított fa ismét sok buja hajtást fejleszt, amelyeket május végén kellőképpen megritkítunk, hogy a szétágazások 2—4 hajtással egymástól 10—20 cm-re legyenek. Az előző évhez hasonló nyári metszést nem végzünk. Csupán ott van erre szükség, ahol a buján növő vesszők a levelek fölött másodrendű hajtásokat fejlesztenek. Ilyenkor a vesszők csúcsát az alsó, jól fejlett 3—4 rügyre vágjuk vissza. Ezek a nyár végéig kellőképpen megerősödnek és termőrügy-képződményeket is fejlesztenek. Az oldalhajtásokat nem fejlesztő elsőrendű hajtásokat is, augusztus 20-a táján, a termő őszibarack ún. nyári metszése alkalmával szintén bekurtítjuk. Minden hajtás csúcsát levágjuk, a hosszúra felnyurgultakat pedig egy harmadával is kurtítjuk. Az így ifjított őszibarackfa is termő lesz a következő évben. A következő, harmadik évben minden szétágazásból két négy hajtás közül legalább egyet ismét erősebben visszametszünk, a többit 6—10 termőrügyre kurtítjuk. Azok közül, amelyeket erősen bekurtítottunk, ismét csak a következő évben termő vesszők fejlődnek. Ezeket tartalék-hajtásoknak is nevezzük. Ügyeljünk arra, hogy a fa koronája újból be ne nőjjön, el ne vaduljon, mert így csak apró, selejtgyümölcsöt teremne. Hogy ezt elkerüljük, minden év augusztusában elvégezzük az előkészítő metszést, a következő év tavaszán pedig előző beavatkozásunkat kiigazítjuk. Gustáv Cejka Áprilisi teendők Áprilisban sürgősen végezzük el az esetleges be nem fejezett tavaszi munkálatokat. Áprilisban ültethetünk még dió-, kajszibarack-, őszibarack- és mandulaíacsemetéket. Mélyebb fekvésű és vizenyősebb talajon előnyösebb ezen gyümölcsfacsemeték ültetése tavasszal. A gyümölcsösökben és kiskertekben sok gyümölcsfajta nem felel meg a követelményeknek. Ezeket átoltással nemesítjük. A gyümölcsfa-iskolákban folytatjuk a nyesést, a kifagyott ágak eltávolítását és a fák koronáinak alakítását. Ugyanakkor nem feledkezünk meg a talajelőkészítésról és a cserjés körüli talaj megkapálásáról sem. Amennyiben ezen munkák valamelyikét eddig el nem végeztük volna, áprilisban feltétlenül be kell hoznunk a mulasztottakat. Ne feledkezzünk meg, hogy ebben az esztendőben ünnepeljük köztársaságunk fennállásának 50. évfordulóját. Minden gyümölcsös- és kerttulajdonos becsületbeli kötelessége, hogy házatáját rendbehozza, kertjét kitakarítsa és tetszetős zöld övezettel kerítse körül lakóházát. Pochyba kwwwvwwwwv Tanácsadó Háztáji gyümölcstermesztőink körében sok bosszúságot okoz a knkacos gyümölcs, mely rendszerint idő előtt lebull a fáról. Ez szinte évről-évre megismétlődik, ha időben nem teszszük meg a védőintézkedéseket. Számos termelő nem ismeri a nyűvesedés okát, ezért későn, a baj bekövetkeztével szeretne védekezni ellene. Az alma, körte és dió férgességét az almamoly okozza. Ellene a gyümölcs virágzása előtt, tehát bimbós állapotban és sziromhullás után kell permeteznünk. E célból nagyon jól bevált a Dykol, amelyet egy százalékos töménységben használunk. Almaféléknél, mivel a melegebb idők érkeztével a lisztharmat is fennállhat, a Dykolhoz 0,25 százalékos keverésben Sulkát, vagy 0,75 %-os keverésben Novozir 50-es vegyszert használunk. A vegyszer feloldásakor, majd a permetezésnél ügyeljünk, hogy a permet finom legyen, behatoljon a fa koronája közé, illetve ne maradjon egyetlen ág, termőrügy vegyszer nélkül. ☆ Őszibarackosainkban végezzük el a levélfodrosodás elleni második permetezést. Az első permetezést rézkészítményű szerekkel, már decemberben— januárban végre kellett hajtani. A második permetezés ideje rügyfakadáskor érkezik el. Amíg a fa nyugalmi állapotában erősebb töménységű vegyszert alkalmaztunk, addig most egy százalékos bordóilével, vagy egy százalékos töménységben Sulkával permetezhetünk. A rügyek előrehaladott állapotában, illetve tenyészidöben réztartalmú vegyszerek használata neir. ajánlatos, mert leperzseli a fák leveleit. ☆ Elérkezett az ideje, hogy átültessük szobanövényeinket. Átültetésre legjobb az új cserép. A régiek is hasznosíthatók, de kívül-belül alaposan súroljuk ki. A cserepeket olajos festékkel bemázolni nem szabad, mert ezzel eltömődnek a cserép pórusai, melyen keresztül a föld végzi levegőcseréjét A virág nagyon meghálálja a tápdús kerti földet. Ezért a cserepek megtöltéséhez jó érett komposztot használjunk. Ha nem tudunk beszerezni alkalmas virágföldet, magunk is készíthetünk. Ilyenkor a kert azon részén, ahol évről-évre legjobban díszük a növény, összelapátolunk egy kis földbuckát. Ehhez keverünk az ól alól kitakarított aprótrágyát, egy rész homokot, tőzeget vagy erdőből szerzett lombföldet. Ezt alaposan elkeverjük, néhány napig pihenni hagyjuk, azután hozzáláthatunk a virágok átültetéséhez. Ügyeljünk arra, hogy a növény ne kerüljön mélyebbre az előbbi ültetésnél. Amikor a cserepet a virág földlabdája körül földdel kitöltöttük, egy pálcikával enyhén tömítsiik, majd öntözzük meg. Ezután a növényt világos helyre tegyük, de védjük a napfénytől. - -sgy.zv 7
