Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-03-30 / 13. szám

Tavaszi munkák a szőlőben Márciusban, Illetve áprilisban nagyon fontos, hogy minden kedvező napot kihasználjunk az időszerű munkák befejezésére. Például a szőlő metszését már­cius végéig el kell végeznünk. Fontos, hogy időben befejezzük a mélykapálást, illetve ásást, a trágyázás egyidejű elvégzése mellett. Nem szabad késnünk a szőlőkertek rendbehozásával, a szőlőkarók, illetve tartó oszlo­pok felállításával, de főleg az első növényvédelmi teendővel — az akarinózis elleni védeke­zéssel. Jelenlegi írásunkban ez­zel szeretnénk bővebben foglal­kozni. Az akarinózis és részben az Károsodott hajtás apró, zsugo­rodott levelekkel (jobb oldalt) egészséges hajtás (bal oldalt). erinőzis azon kártételek közé tartozik a szőlőn, amely évről­­évre növekvő mértékben fordul elő a szőlőskertekben s kárté­telük az utóbbi években nagyon is érzékelhető volt. Az akarinőzist főleg az Epit­­rimerus vitis, az erinózist pedig az Eriophyes vitis nevű atkák okozzák. Szabadszemmel alig láthatók, mikroszkőpikus nagy­ságú, lapított testű két pár lá­bú atkák. A kártétel a tőke földfeletti részein látható. A kártevő a föld feletti tőkerészek kéreg­szövete alatt, repedésekben, il­letve a rügypikkelyek alatt te­lel át, s a fakadó rügyekre ván­dorol, majd a hajtástengelyen és a levelek fonákján szívogat. Rövid szívogatás után rakja le tojásait, melyek hamarosan ki­kelnek, számuk rohamosan emelkedik s tömegesen szívo­­gatják a fiatal hajtásrészeket. A tenyészidő alatt az atkák mindig feljebb vándorolnak a fiatal növényrészekre. Károsí­tásuk eredménye, hogy a leve­lek nem fejlődnek normálisan, kicsinyek maradnak, deformá­lódnak. A leveleken áteső fény­ben a szívás helyén szemmel is jól látható, áteső foltocskákat fedezhetünk fel A hajtások rendszeresen rövidek marad­nak, rövid szártagúak, rendelle­nesen vastagok és merevek lesznek. Gyakran nagyszámban képződnek oldalhajtások s a tőke seprűszerű benyomást mu­tat. A kártevő igen ellenáll a szélsőséges hatásoknak. Így pél­dául bírja a tél és későtavaszi fagyokat, a nyári hőséget, sőt a csapadékot is. Erősebb elter­jedését elősegíti a meleg tavasz, nyárvége és az ősz, főként ha a jó idő több éven keresztül ismétlődik. A nyári bőséges csa­padék számukat nagymértékben csökkenti. Kártétele a szőlő vegetatív fejlődését akadályozza elsőként. Szélsőséges esetben a fakadás után olyan súlyos lehet az atka­­bántalom, hogy a kis fiatal hajtások le is száradnak. Leg­nagyobb károkat az új telepí­téseken okoz. Sok esetben az oltványokkal hurcolják be az iskolába s ott hamarosan elter­jed. Terjedését nagyban gátol­ja, ha lisztharmat ellen kéntar­talmú szerekkel gyakrabban permeteznek a szőlőiskolákban. Mivel az atkák terjedése rend­szerint már az iskolakertben történik, igen hasznos lenne, ha a szaporítóanyag védelmét nem a telepítés után, nagy területe­ken, de még az iskolában elvé­geznék. Ellenük kétszer-három­­szor permetezünk 0,25 százalé­kos Arafosfotion-oldattal. Fiatal telepítés, illetve termő­tőkék kezelését, amennyiben azokon a kártétel előző évben jelentkezett, még nyugalmi álla­potban el kell végezni. Mivel az atkák a tőke földfeletti ré­szein telelnek, ezért nagyon fontos, egy fakadás előtti per­metezés. Ezt metszés után, a fa­­kadást megelőző három héten Epitrimerus vitis — az akarinó­zis okozója. belül 3—5 %-os Polybarit, il­letve 5 %-os Sulka oldattal ala­posan lemosásszerüen kell el­végezni. Az atkák ellen nagyon eredményesen permetezhetünk az Oleakaration 1 %-os keve­rékével is. Június és júliusban, amikor az idő már tartósan felmelege­dett, a lisztharmat ellen alkal­mazott kéntartalmú védőszerek (0,7 %-os Sulikol K) akadályoz­zák az atka nagymérvű szapo­rodását. Vanek Gáspár mérnök IJazánk egyik legjelentősebb szőlészeti, gyümölcsészeti, illetve zöldségtermesztési kör­zete a komáromi járás. Amel­lett, hogy az árvíz nagy káro­kat okozott és fékezte a fejlő­dést, a mezőgazdaság ezen sza­kaszain nagy fejlődést tapasz­talhatunk. Ez jó részt köszön­hető a járás szakembereinek, akik tudásukat minden eszköz­zel növelik. A közelmúltban is nagyon tanulságos előadások­ra, illetve tanácskozásra került sor a Gúta-i Vág hotel vadász­termében. A meggy termesztéséről, a ma­gyarországi gyümölcstermesztés sikereiről és egyes kérdéseiről nagyon hasznos előadást tar­tott Vecsey Miklós mérnök, a Komáromi (Magyarország) Álla­mi Gazdaság fökertésze. Az elő­adás értékét fokozta, hogy a két komáromi járás talajössze­tétele, valamint éghajlati viszo­nyai hasonlóak. További elő­adást tartott fényképek és dia­filmek vetítésével illusztrálva Michalec mérnök, aki hét hó­napig tartó kanadai tanulmány­g*y-zv útjának tapasztalatait ismertet­te. Hnízdzik mérnök ugyancsak öt hőnapig tartó franciaországi tapasztalatait mondta el. Mind­ketten a privigyei Gyümölcsé­szeti Kutató Intézet dolgozói. Még érdekes előadást hallot­tunk Dusán Kubeéka, a brati­­slavai Szőlészeti és Kísérleti Állomás mérnökétől, a szőlő­karók vezetése és metszésének kísérleti tapasztalatairól. Jozef Mrva mérnök ugyanebből az in­tézetből nagyon érdekes elő­adást tartott. A szőlő trágyázá­sa címen hatéves kísérleteinek tapasztalatait mondotta el. Az iskolázás keretében ugyancsak megismerkedtünk a szőlő kár­tevői és betegségei elleni új védöszerek használatával. Annak ellenére, hogy az isko­lázás napirendi pontjai, az elő­adók neve, az iskolázás meg­kezdése előtt két héttel az ér­dekelt üzemek birtokában volt, — számos gazdaság nem kül­dött hallgatót. Lehet, hogy le­becsülték az iskolázás értékét, vagy hanyagságból nem tettek eleget a meghívásnak. Mondha­tom, nagyon helytelenül csele­kedtek. Az előadások értékét bizonyítja, hogy úgy határoz­tunk, évenként nem egyszer, de négy esetben jövünk össze a legkorszerűbben gazdálkodó szőlő avagy gyümölcsösben és a helyszínen vitatjuk meg az egyes művelési módszerek elő­nyeit, esetleg hátrányait. Az iskolázást, illetve a hasz­nos eszmecserét követően meg­ejtettük az immár hagyományos borkóstolót. A versenyre 32 faj­ta fehér és egy fajta vörösbor mintával neveztek be a járás szőlészei. A kóstolón részt vett az iskola minden résztvevője, de a teljesség kedvéért mégis egy bírálóbizottság hozott vég­ső döntést s állította fel a nyer­tes borok sorrendjét. A bizottság a bor érzékszervi értékelését titkos pontozás alap­ján végezte, figyelembe véve a tisztaság, szín, illat, zamat, íz és az üdeségét. A pontozás összértéke 0-tól 100-ig terjed­hetett. A pontszám összeadása alapján a komáromi járás ta­valy termelt borai közül a kő­vetkezők kerültek előtérbe: 1. dunamocsi EFSZ (Müller Thurgau), 2. dunamocsi EFSZ (Olasz rizling), 3. alsópéteri EFSZ (Leányka), 4. alsópéteri EFSZ (Tramin), 5. alsópéteri EFSZ (Semillon). A borkóstolás során az előbbi évek eredményét figyelembe vé­ve örömmel állapítottuk meg, hogy járásunkban a szőlőterü­let bővítése mellett a borok minősége is javul. Itt azonban meg kell említenünk azt a tényt, hogy a járás állami gaz­daságai, valamint a Karvai Sző­lészeti Iskola és néhány szövet­kezet nem vett részt az értéke­lésen. Pedig ez emelte volna a borkóstoló színvonalát. Űjabb tapasztalatcsere céljá­ból Idén jugoszláviai tanulmány­útra készülünk. Ehhez kérjük az illetékes mezőgazdasági üze­mek és a felettes szervek se­gítségét. Kása Mihály, Nemesócsa Hasznos tapasztalatcsere 6

Next

/
Thumbnails
Contents