Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-13 / 2. szám
Tpste, mindjárt megérkezésem után találkoztam vele. Azt is azonnal megtudtam, hogy Lamtű a neve. Egyszerűen 0 maga közölte velem. Olyan egyszerűen, mintha a játszótársam lett volna. Régen, nagyon régen történt ez,,, alig tíz esztendős lehettem akkorde jelenleg is oly elevenen áll előttem, mintha csak most lépne ide be hozzám Lamió, miközben ezeket a sorokat írom. Mintha Ideges, száraz kezét nyújtaná felém, beltsztezett, tágra nyitott szájában bizalmas nevetéssel. Ugyanis az arca teljesen lisztes volt, amikor bemutatkozott nekem. S legelőször ez lepett meg engem. 0 maga ts észrevehette, mert ujjúval a négy sor líszteszsákra mutogatott a dagasztóteknő mellett. — Látod, most ébredtem csak föl. — Ön itt alszik lent, Lamió úr? Elnevette magát, de nyomban abba Is hagyta. — Perszehogyl Hol szeretnéd, hogy aludjam? — Hát az ágyában. — Ha úgy tetszik: ez az én ágyami Levette sapkáját, mely egészen fehér volt, beledugta a kezefejét s úgy dörzsölte végig arcát és koponyáját Gondolkodás nélkül válaszoltam, vele,mint a mosdökesztyűvel szokták. Csak rövid ideje ismertem Lamiót, Enyhén megütközve figyeltem ezt a mégis úgy éreztem, mintha régi baráműveletet. tómat leltem volna fel újra, jóval idő— Vedd tudomásul — szólalt meg sebb testvér-félét, akinek semmi más közben — szükségtelen az az úr a ne-, kötelessége nincs, csak hogy velem vemhez. Elég csak Lamió. Hívj úgy, törődjék. Most különös ötletem támint bárki más. madt, amikor péklegény cipőjére esett — De .., a tekintetem. Több helyen roncsos volt — Semmi de. Lamió vagyok és soha az e lábbeli, melyből a nagy-ujj kisenkl sem hívott engem másképpen, kandikált, de még nagy darab talp is, Sipkáját hozzácsapdosta a combjá- mely fényes volt, mint az érő alma. hoz és ezzel sűrűn gomolygó felhőt A cipötalp viszont szétvált és legyezőtámasztott, azután sipkáját a kenyér- re emlékeztetett. Lamió tgen szegény sütő kemencére hajította, ahol a ró- lehetett. Sok szegényt láttam már komái mérleg serpenyője és vaslánco- rábban ts, de sohasem ébredt fel bentata hevert. Majd vedret ragadott ke- nem a vágy arra, hogy megcsókoljam lébe s a kijárat mellett ágaskodó szí- őket. S most hirtelen megrohant a kívattyúskúthoz lépett, mely húzás köz- vánság, hogy megcsókoljam Lamiót. ben bizarrul csukló hangokat halla- De Lamió már rátért az ösvényre, tott. Amikor jobban odanéztem, felfe-. mely a folyó mellett kanyarog a kérdeztem a félig alagsori sütőházat, tek és az emeletes házak alján. Állanmelyben unokanővérem a kenyeret dóan az utat figyeltem, s így csak fél árulta. A konyha ablakán át felfedez- szemmel láttam Lamiót. Most szünet tem odakünn az Ain-folyót, mely ott nélkül a viperákról beszélt, méghozzá kanyarog a Champagnole házai alatt, olyan érdekfeszítően, hogy semmt Az jutott eszembe, hogy a konyhán másra sem gondolhattam közben, keresztül le lehetne jutni a kertbe. ... . ... . „ ,, — Ez az ajtó vezet le a folyóhoz? Vl^atíTtün]cu után*st* i*9“* — kérdeztem a Vőlegénynek, együtt hordtuk ki a — Eltaláltad - felelte Lamió és telt ?úktárb6l a fatáblákat t együtt rakvödrét a sütőkemencéhez vitte. [uk ^1 azokat a ktrakatra. Én ebben Már el is indultam az ajtó felé, amU bizonyára csak gátoltam és akadályozkor meqállítotv tam' de ^ azt a látszatot keltette, — Megállj csak, majd együtt mesegítséget feledtettem gyünk mindketten. v°[na nekl; „ . — Nem ts azért mondom. Hallgass „** asztalnál unokanővérem szembe csak rám. Majd együtt megyünk altetett Dele- Szö nélkal fogyasztotta Visszatértem hozzá. Mosolygott, ka- « »acsorát, de valahányszor tekintecsintott is egyet, miközben ingét le- tünk kereszteződött, kifejezésre jutta - húzta. Sovány volt a teste, fehér bőre ta, hogy van valami közöttünk. Titok alól kiálló bordákkal. Nagy lélegzetet “ felnőtteknek nem szabad vett, majd egyszerre belemerült fejé- jajbnmök. vei a veder vízbe. A víz kiloccsant és * önmagáról különben nem beszélt, folyni kezdett a kövezeten. A macskafejeket kikerülve egyesültek a vízerecskék s a száradt tésztavégeknél felduzzadtak. Lamió nagyokat lélegzett, prüszkölt, köhögött, vállára páskolta a vizet, még a hátán ts végtgfolyatta. Amikor újra felöltözködött, haját hátulról előre fésülte a homlokába. Beleköpött a vederbe, mielőtt kiöntötte volna. Erős konyharonggyal törülközött meg, mely a lépcső aljában lógott. Aztán hozzám lépett és így szólt: — Most már mehetünk! Kis szekrényből hajlékony pálcát vett elő, melyet megsuhogtatott a fülem mellett: — Itt — jegyezte meg nevetve — soha e nélkül nem tanácsos járni... Gyere mögöttem és ne csapj lármát a lábaddal. Kinyitotta a kaput és a kellemes délutáni nap beözönlött, mely még mindig vakító volt. Követtem a kicsi embert, akinek árnyéka az omlatag kövekből rakott lépcsőkre esett. Tudtam, hogy az Atn-folyó mentében sok a vipera és csöppet sem nyugtatott meg a pálca és Lamió önhitt mosolya. Mégis azt kérdem most, mentem volna-e akkor bárkt mással így? A csúszó-mászóktól mindig rettenetesen féltem, s maga a gondolat kétségbe ejtett, hogy ebbe a kertbe belépjek. Le nem vettem a szemem a lépcsőkről s előbb jól megnéztem a helyet, ahová lábamat helyeztem. Néhány lépést kis teraszon mentünk, majd megint lépcsők következtek, menint terasz, és megint lépcsők. így váltakozott ez ötször vagy hatszor! míg elérkeztünk a folyóhoz, ahol a kövek hátán csobogott a víz. Csak ekkor vettem észre, hogy nagy cseppekben csorog rólam az tzzadtság. Lamió elnevette magát. — Nem szabad ennoire félni — mondta —, nincs itt belőlük annyi, mint giliszta a halász szelencéjében. De én eayetlen enyet sem akarok közülük elhibázni. Tavaly hetet pusztítottam el belőlük, ez évben most vadászom a hatodikra és mén csak július van. Ebben az esztendőben új csúcsot teremthetek Néhány pillanatig hallgatott, majd fojtott hangon így szólt: — Nem szólva arról, hogy a tanácsházban negyven szül fizetnek ki minden elejtett kígyóért. Ha most eredménnyel tárunk, a pénzből cukorkát veszek neked. Szereted a cukorkát? — De még mennyire. Későbben tudtam meg, hogy Lamió olyan ember volt, akiről senki sem tudott semmit. Abban az időben, amikor én találkoztam vele, hatvan éves lehetett. Ebben a pékségben legénykedett, s amíg a tulajdonosok egymást váltották, Lamió változatlanul kitartott egymásra halmozott zsákjai között. Ügy fizették öt, mint a többi péklegényt, de 0 soha semmire sem költött és senkt sem tudta, mire fordítja a pénzét. Kicsi volt az ő világa: néhány méter a folyó partján, a kis kert és a sütőház éjszaka, hogy dolgozzék, nappal pedig, hagy aludják benne pár órát. Soha senki nem szólt neki munkájára vonatkozóan olyan pontosan járt el kötelességeiben. Senki sem ismerte, se barát, se ellenség, és azt hiszem, azért léptem be azon a júliusi délutánon a sütőházba hozzá, hogy megtanítsam arra, mi a barátság. Hiszen hosszú két hónapon át voltam együtt vele. Hozzá szaladtam a sütőházba, amint felkeltem ágyamból. Lamió minden lyukacskát ismert a kertben és minden rést a falban, ahová vipera vehette be magát. Órákon át beszélt nekem erről és én soha sem untam meg. Ottlétem alatt három viperát ölt meg, melyek közül az egyik piros volt, s minden alkalommal cukorkát vásárolt nekem. Minden ilyen alkalommal erőt vett rajtam a vágy, hogy megöleljem és megcsókoljam, de soha sem jutottam el odáig. Érthetetlen, de így volt. A szünidő véget ért. Lamió unokatestvéreimmel együtt kijött velem az állomásra. Ragaszkodott ehhez. Vele szálltam fel targoncájára, mégpedig a hátsó rekesztékbe, ahol a kocsialj tele volt kenyérmorzsával. Az állomáson megcsókoltam unokatestvéreimet és erősen megszorítottam Lamió felém nyújtott kezét. Valami összeszorította a torkomat úgy, hogy egyetlen szót sem tudtam kinyögnt. Felszálltam fülkémbe és csak amikor a vonat már elindult, akkor jött meg az erőm, hogy felkiáltsak: — Lamió! Lamió! Es ez volt az egész. Lamió hirtelen a szeméhez nyúlt, majd sipkájával Integetni kezdett. Oly erősen rázta sipkáját, hogy fehér porfelhő támadt belőle, mely a vonat mozgásától okozott légáramlástól szárnyra kelt. Francia eredetiből fordította: Mohr Gedeon GO s ^2 Egyre ritkábbak az év hajnalai, Ha néha én is még derengést látok. Engem csak néha szeret már valaki. S amikor elmegy, riadt szava átok! — Elmúlás homálya ködük szememben. Menekül, s én utána nem kiáltok. Csak néha szeret még valaki engem .., Amikor elhagy, már vissza se tartom. Tűnő árnyához nincs is mit esengnem. S az átkot és sóhajt némító parton Állok az egekig meredő csendben, És hűs magány cirógatja az arcom. (1966) 25. ELFOGULT KIHALLGATÁS Sebastian hamar megjött. Úgy látszik, Lókupec a fedőneve. Pavel már előbb is észrevette, hogy itt eléggé elterjedt a fedőnév használata. A beszélgetések közben gyakran hallott ilyen neveket: Szerzetes, Zenész, Cicero, Pitypang stb. Előfordult, hogy az ellenkező tulajdonságok alapján adtak nevet egy-egy személynek. Leonyid Krug elmondta Pavelnek, hogy a főnököt azért hívják Szerzetesnek, mert nagyon szereti a nőket. Most, hogy a gondolatai néhány pillanatra elterelődtek, Pavel megkönynyebült, úgy érezte magát, mintha friss levegőt szívott volna. Leonyid Krug azt mondta, hogy ilyen esetben jő, ha az ember előzőleg iszik. Hiszen ha tudta volna... Amíg az orvos leszerelte Alekszandrról a készülék bilincseit, Pavel azon tűnődött, milyen elv szerint működhet ez a gép. Hiszen ha az ember kíváncsi valamilyen érthetetlen jelenség titkára, már feleannyira sem fél tőle. A bordázott cső a légzést és a szívműködést rögzíti. A vékony cső a vérnyomást méri. De minek kellenek a tenyerén elhelyezett gumipárnák? Leonyid Krugnak azt mondta Viktor, hogy ezzel mérik a verejtékezést. A három írőfej tehát ezeknek az adatait rögzíti papírra. Nyilvánvaló, hogy a készülék működésének alapja az az egyszerű tény, hogy az idegrendszer, amely az egész emberi szervezet működését szabályozza, nem engedelmeskedik az ember akaratának. De az akarat mégis létezikl Sebastian, Alekszandr és az orvos az ablaknál tanácskozott, majd Sebastian közelebb húzta a székhez az orvos fehér asztalát. Az orvos a hengerre csavart egy tekercs papírt, majd így szólt Pavelhez: — Öljön a székbe, és tűrje fel az ingujját. Felrakta Pavelre a csöveket, a szorítókat, a tenyerére helyezte a megnedvesített gumipárnákat, aztán leült vele szemben. Sebastian és Alekszandr Pavel háta mögé állt úgy, hogy nem láthatta őket. — Minden kérdésre csak igennel vagy nemmel feleljen — mondta az orvos. — Nézzen a szemembe. — A kulccsal kezdjük? — kérdezte Sebastian. — Kezdhetjük azzal is. Sebastian felírta a papírra a számokat egytől tízig. Az orvos levette Pavel jobb kezéről a gumipárnát, és egy darab papírt meg ceruzát tolt elé az asztal szélére. — Most ugyanazt csináljuk, amit már látott. Gondoljon egy számot, és írja fel erre a papírra. Mi elfordulunk. A papírt dugja a zsebébe. Mindhárman elfordultak. Pavel egy hármast írt fel, majd összehajtotta, és zsebre tette a papírt. — Lehet — mondta Pavel vidáman, mintha társasjátékot játszanának. Sebastian bekapcsolta a készüléket. — Abban az esetben is, amikor az ön számát mondom, azt kell válaszolnia, hogy nem — figyelmeztette az orvos. — Gyerünk. — Egy? — Nem. — Kettő? — Nem. — Három? — Nem. Így ment egészen tízig. Aztán az orvos megnézte a papírszalagot, és közönyösen kijelentette: — A hármast írta fel. Pavel kezdte rosszul érezni magát. Szóval a készülék pontosan dolgozik. Az írófejek megremegnek, amikor'hazudik, s ezzel elárulják. Hát nem lehet őket becsapni? — Még egyszer? — kérdezte Alekszandr. i— Igen — mondta Sebastian. Pavel most az egyest írta le. Most azonban az orvos sokáig tanulmányozta a szalagot, összeráncolta a szemöldökét, rágta az ajkát és hallgatott. Végül megszólalt, de nem olyan magabiztosan. — A hármast ÍTta fel. — Nem — mondta örömmel Pavel. — Isten bizony, nemi Nézzék meg. Sebastien két ujjal kihúzta Pavel zsebéből az összehajtogatott papírdarabot. Valóban egyes volt rajta. — A végén megismételjük a kulcsot — mondta az orvos. — Ez előfordul, amikor az első számot nevezik meg... Pavel kinézett az ablakon. Az utcán sötétedett. A tenger felől jövő felhők már ideértek. Nagy cseppekben kezdett esni az eső, de a vihar még csak most volt készülőben. Az orvos mindkét ablakon behúzta a függönyt, és felgyújtotta a villanyt. Sebastien és Alekszandr újra Pavel háta mögé állt, az orvos vele szemben az asztal mellé ült. — Most kérdésekre fog válaszolni. Nézzen a szemembe. Csak igennel és nemmel feleljen. Sebastian bekapcsolta a készüléket. — Moszkvában született? — tette fel az első kérdést Alekszandr. — Igen. — Él az apja? — Nem. — Maga kommunista? — vágott közbe Sebastian. — Nem. — Börtönben ült? — Igen. — Tetszik itt magának? — Nem. — Szereti a bort? — Igen. — Szolgált a Szovjet Hadseregben? — Nem. — Az állambiztonsági szervek tagja? — Nem. — Vannak gyermekei? — Nincsenek. — Kommunista? — Nem. Sebastian kikapcsolta a készüléket. Az orvos felkelt, Pavelhez lépett, kiengedte a levegőt a karját szorító gumicsőből, majd fél perc múlva ismét felfújta. — fői megy a felelés? — kérdezte Pavel. — Nagyon Jól, kitűnően — mondta gunyorosan az orvos. Pavel gyorsan átfutotta gondolatban a tíz kérdést, megjegyezte sorrendjüket. Nyugodtan válaszolt rájuk. Onnan tudta, mert egyszer sem dobbant nagyobbat a szíve. Tehát nem izgult. Azelőtt régen, előfordult, hogy hallotta saját szíve dobbanását. Megpróbált valamilyen rendszert felfedezni a kérdések sorrendjében. De nem talált. Talán csak az volt a feltűnő, hogy a fontos kérdéseket mindig kevésbé fontosak előzték meg. — Folytassuk — mondta az orvos. Pavelnek elzsibbadt a lába, kinyújtotta. A vállizmai sajogtak, szeretett volna nagyot nyújtózkodni, de nem lehetett. A három pár elektromos vezetéket, amellyel a készülékhez kötötték, bilincsnek érezte. Elkezdődött a második forduló. — Él az anyja? — kérdezte Sebastian. — Igen. — Szereti? — Igen. Sebastian lassan, nyugodtan kérdezett. Alekszandr egész más ütemben folytatta. — Zarokov taxisofőr? Pavel elfordult az orvostól, és a kövérre nézett. — Mit válaszoljak? Nem ismerek semmiféle Zarokovot. Hátrafordulva Pavel meglátta, hogy Sebastian is, Alekszandr is nyitott jegyzetfüzetet tart a kezében. Tehát a kérdéseket előre összeállították. — Na jól van, menjünk tovább — mondta az orvos. — Maga kommunista? — kérdezte Sebastian. Ez a kérdés már hadmadszor hangzott el. Pavel nagyot kiáltott: — Nem. — Ne ordítson, fiatalember — mondta Alekszandr. — Válaszoljon nyugodtan. — Maga ment a földmintáért? — Igen. — Maga tolvaj? — Igen. — Nős? — Nem. — Leonyid Krug kapott táviratot az üdülőben? — Igen. — Gvemboviccsal vendéglőben ismerkedett meg? — Igen. N I DÄ o 5 u C/5 a > o X Cd Cd N Cd Cd sí CO « > O s O <S “í s cd O h o < C* o <
