Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-13 / 2. szám
Ébredő fiatalság Ellesett párbeszéd VASÁRNAP lévén, a gellei autóbuszra várakoztam a dunaszerdahelyi vasútállomás előtt, két húsz év körüli fiatalember társaságában. A decemberi szél hópelyheket csapkod arcunkba. Topogunk egyhelyben, így űzzük a hideget. — Te ... tényleg érdemes kiutazni? — kérdi a hosszúnyakú. — Már megint izgatod magad — veti vissza a szót a prémgalléros. — Hosszúnyakú! Ha belépetsz, ráfizetsz, mert ülőkén billentlek ... úgy, hogy a Holdon kötsz ki... — Azt hiszem, Inkább egy kis angyal nyakában... — Így a prémgalléros, s közben nagyot hunyorít a balszemével. összenéznek, nevetnek, s egy pillanatra abbahagyják a tlpródást. Szívesen mennék én is ... GELLE. Éppen olyan, mint a többi csallóközi falu, talán csak annyi a különbség, hogy itt a templom két tornya mered az égnek. Az autóbuszból kiszállva a kocsma felé nyújtom lépteim. Átfáztam. Remélem egy rumostea felmelegit. Szokatlan kép fogad. A csapszék mögül egy feltűnően csinos fiatal kocsmároslány mosolya villan felém. A kocsma félig üres. Csodálkozom ... Téli vasárnap, s a koGsma mégis kong az ürességtől. Csupán három asztalnál verik a kártyát, azok is mind Idősebbek. Faggatóra fogom az előbb felém küldött mosoly tulajdonosát. — Itt nincsenek fiatalok? Vagy tán az öregek faluja Gelle? Hiszen Önön kívül egy szál fiatalt sem látok, pedig másutt szívesen őriznének a legények ilyen szép rózsaszálat!? Ojabb kedves mosoly (már ezért is érdemes volt bejönni, ráadásul a tea is kitűnő!).' — Több, mint gondolná, csak most a kultúrházban vannak, mert klubdélután van. — Itt klub? — Még nem hallott róla? Mennék én is szívesen oda, de hát ma szolgálatban vagyok. Hpgy ízlik a tea?... — Köszönöm, kitűnő — mondom, s közben már azon jár az eszem, hogy milyen is lehet az a klubdélután. Az anyagi támogatást a szövetkezet adja A SZÍNPADON öttagú beat-zenekar játszik, táncolnak a párok. A sarokban — Reggelizett ma? — Igen. Számított rá, hogy külföldre kerül? — Nem. Az orvos felkelt az asztaltól, és megint kiengedte a levegőt a Pavel karját szorító gumicsőből, mert a fiú alkarja elzsibbadt és elkékült. Befejeződött a kihallgatás második fordulója, és most Pavel felfedezhetett bizonyos rendszert. Az ártatlan kérdések közé, amelyekre a választ már amúgy is tudták, hiszen Pavel kétszer is írt önéletrajzot, beszúrták a lényeges, fontos kérdéseket. A hamis igenek és nemek a papírszalagon különböznek a többitől. Az orvos újra felfújta a gumicsövet. Tehát lesz még egy menet. — Magát Pavelnek hív|ák? — Igen. — Maga Matvejev? — Igen. — Tud pisztolyból lőni? — Nem. — Maga csekista? — Nem. Pavel egyre ingerültebben nézett az orvos foncsoros szemüvegére. A menynyezeti lámpák visszatükröződtek a szemüvegen, és vakították Pavelt. Szeretett volna elfordulni. Idegesítette, hogy nem látja az orvos szemét. — Sprechen Sie deutsch? — Nem. Sebastian kikapcsolta a készüléket. — Miért válaszol, ha nem beszél németül? Pavel fáradtan elmosolyodott. — Ezt a kifejezést értem. Már mondtam, hogy az iskolában tanultam németül. Az orvos útra szabaddá tette Pavel kezét. — Emelje fel a kezét, és mozgassa az ujjait. Kint esett az eső. Elég volt néhány pillanatig odafigyelni, erre a monoton hangra, máris természetellenesnek, értelmetlennek érezte ezt az egész komédiát. Szerette volna lerázni magáról a vezetékeket, és nagyot kiáltani: „Elég a cirkuszból!“ Hiszen ha ez csak játék lett volna!... Elkezdődött a negyedik forduló. Ez már rövidebb ideig tartott, mint az előbbiek. Szünet után következett az ötödik. A kérdések kettő kivételével semmitmondóak voltak. Sebastian újra megsakkoznak. Jól bírják a lármát. Az asztaloknál kávét szürcsölnek. A kisteremben pattog a pingpong-labda. Jómagam pedig a könyvtárteremben beszélgetek a fiatalok egy csoportjával. — Mikor alakult Gellén a klub? — November elején alakultunk meg 52 taggal, de ennél sokkal többen járnak már most is ide — mondja Ágh György, aki egyébként a dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Technikum harmadosztélyos tanulója. — Mi késztetett benneteket arra, hogy klubot alakítsatok? — A kultúrház itt állt üresen, mi pedig nem tudtunk sokszor mit kezdeni a szabad időnkkel. De erről talán bővebben majd az elnökünk — mutat maga mellé balra. Bevallom, másként képzeltem el egy falusi klubelnököt. A többitől idősebbnek, megfontoltabbnak, tekintélyparancsolőbbnak. Nos, itt áll előttem Álló Szilveszter, a gellei klub elnöke, aki személyiségével rácáfol valamennyi előítéletemre. Szelíd tekintetű, mosolygősképű fiú, akinek arcát csak nemrég érintette először borotvapenge. — Hát igen! Itt élünk, hétköznap dolgozunk, esténként és vasárnap meg unatkozunk. A Csemadok nem működik, tagjai mind öregebbek, és a CSISZ sem fejt ki különösebb tevékenységet. — S nektek mit sikerült már eddig megvalósítani? — Zenekart alakítottunk. Igaz, külön-külön mind jó zenész, de egy fa még nem erdő. A szövetkezet a legmesszebbmenőkig támogat minket. A hangszereket is a közös gazdaság vásárolta. Milyen klub ez valójában? — Szövetkezeti klub. De nyugodt lelkiismerettel úgy is mondhatnám, szövetkezeti ifjúsági klub. Hiszen a legidősebb tagunk is csak 24 éves. Persze, nemcsak a szövetkezet fiataljai lehetnek klub-tagok, de bárki, aki aláveti magát a klub alapszabályainak. — Klub-alapszabályzat is van? — Hát lehet enélkül klubot csinálni? — néz rám sértődötten. Hogy fel ne süljek, gyorsan a jövő terveire terelném a szót, de Álló Szilveszter klubelnök nem nagyon hagy beszélni. — A zenekar Horina Mátyás, a Nyitrai Pedagógiai Főiskola zeneszakos hallgatója vezeti. Ezenkívül megalakult az öntevékeny színjátszó csoport, amely a közeljövőben egy esztrádműsorral lép a közönség elé, majd egy színdarabot tanulunk be .., kérdezte, hogy nem kommunista-e, nem cseklsta-e Pavel. Végül háromszor egymás után megismételték a kulccsal folytatott műveletet. Az orvos kérte, hogy Pavel az egyest ne írja fel. Pavel először a hetest, majd kétszer egymás után az ötöst jelölte meg. Az orvos csak a hetest találta el. Pavel észrevette, hogy nem nagyon elégedettek. Amikor az orvos elhúzta a függönyt, az eső még mindig esett, de már világosabb volt. A felhők elvonultak délnek. Alekszandr az órájára nézett, és Pavel látta, hogy már négy óra volt. Sebastian szó nélkül távozott, Alekszandr pedig kocsiért telefonált. — Elviszem magát haza. — Hangjában egyáltalán nem érződött, hogy neheztel Pavelre. Még a háromórás kihallgatás sem rontotta el a hangulatát. Szótlanul ültek a kocsiban. Csak egyszer szólalt meg Alekszandr, panaszkodott, hogy szörnyen éhes. — Leonyid Krug már régen megebédelt, de szokása ellenére nem aludt. Látszott rajta, hogy izgatottan várta Pavel visszatérését. — Kihallgattak? — kérdezte, amikor Pavel fáradtan leült a fotelágyra. — Igen. — A készülékkel? — Igen. — Na milyen? Hasonlít arra, amit mondtam? — Hasonlít. Csak sokkal rosszabb. Pavel fáradtan nézte ökölbe szorított kezét. A bőre száraz volt, fehérlett. Megnyalta a jobb tenyerét, és nagyot káromkodott. — Mi a fene ez. só? — A nadrágjába törölte a tenyerét. Krugot csak az izgatta, hogy kérdezték-e a szökéssel kapcsolatban. Pavel megnyugtatta. — Arról az étszakáról több mindent kérdeztek. Ogy feleltem, ahogy megbeszéltük. — Menl ebédelni. Pavelnek nem Volt kedve enni. — Inkább aludjunk. Levetette a cipőjét és a nadrágját, lefeküdt, magára húzta a takarót. Krug végig sem szívta a cigarettáját, Pavel már hortyogott. Csakugyan nagyon fáradt volt. (Folytatjuk) — Ki a színjátszók vezetője? — Bors Sándor, a helyi kilencéves alapiskola igazgatója. Persze, ő nem klubtag, de szívesen foglalkozik a fiatalokkal, aminek mi nagyon örülünk. — Milyenek a távlati tervek? A kis csoport összenéz. Az elnök bíztatja őket: „Mondjátok el ti, én már eleget beszéltem!" Egy kis mosoly, egy kis bíztatás, majd egy tüzesszemű barna lány szólal meg: — Szeretnénk irodalmi esteket rendezni, könyvvitákat tartani, s tavaszszal egy szabadtéri tánchelyiséget, s egy parkot létesíteni társadalmi munkával. Az anyagi támogatást a szövetkezet adja. — Segít benneteket a helyi nemzeti bizottság is? — Sajnos, a HNB-től még semmilyen segítséget nem kaptunk — nyílik panaszra a klubelnök szája —, pedig tagjainknak csak a fele dolgozik a szövetkezetben Azt hiszem, adódna erre lehetőségük. Hiszen a pénz mindig kell! Szeretnénk a kultúrházat szolidan berendezni. Remélem, ami késik nem múlik! — A klubotok célja? — Mindenekelőtt szeretnénk Jól szórakozni, de úgy, hogy közben önmagunk műveléséről se feledkezzünk meg. Ogy hiszem, a siker nem maradhat el — válaszol Ágh György. •ír A KISTEREMBEN pattog a pingpong-labda. 16:18 — mondja az önkéntes asztalitenisz bíró. A sarokban a fehér futóval sakkot adnak. A zenekar a színpadon lassú táncdalba kezd: „Szeretlek én, jöjj vissza hozzám ...“ — énekli a gitáros. A fiatalok táncra perdülnek. A prémgalléros fiú, aki Dunaszerdahelyről utazott ki, egy szép kis fekete lány csillogó szemefényében fürdik, a hosszúnyakú pedig egy asztaltársaságban két csinos lányt szórakoztat vidám történetekkel, majd harsány nevetés tör fel az asztaltól. Jó a kedv, derűs a hangulat. __Ogy látszik, a prémgalléros mégsem kapja meg a kezdő sebességet a Holdra induláshoz... Zirig Árpád 11 MAGÁRA TALÁLT | í : a CSEMADOK ji :j losonci helyi i| ji szervezte jj i Gyér, de lelkesen vitázó tag- <' (i ság előtt folyt le a CSEMADOK l[ (• losonci helyi szervezetének év- 1, i * záró közgyűlése. A túlsúlyban <, 11 fiatalok által vezetett helyi 11 <1 szervezet új erőre kapott 1907- (i (' ben, úgy, hogy munkatervének j i (' több mint 80 százalékát teljes!- ] i <, teni is tudta. v . i i ( Varga Ervin elnökkel az élen (i I, komoly és értékes munkát vég- ,1 11 zett a helyiszervezethez tartozó (1 (i Korunk ifjúsági klub Farkas (1 i Veronika, Duray Éva és Jakab (1 i Róza vezetésével. S ha tekin- <' i tetbe vesszük, hogy a helyi ( 11 szervezet igen mostoha körül- < 1» mények között munkálkodott, az 1, i eredmény dicséretet érdemlő. * ( A losonci fiatalok a haladó S ]• hagyományok ápolásán kívül ' i (i keresik a mai élet kifejezésé- 1 > nek új módját. Már másodízben ( , * megrendezték a Madách-napo- , > (1 kát, sor került ezúttal Bácskái (i i' Béla festőművész első nyilvá- (> < nos kiállítására, majd a Ma- (* C dách-díjas írókkal történő be- i1 / szélgetésre. i * I' Tánccsoport alakult, amely a ( farsangi bálon bemutatott pa- < ( lotással aratott sikert. Jelenleg i irodalmi, dalos és táncos összei( állításával a környék falvait i, járja. Az irodalmi színpad a '> „Szembe, ha szeretsz“-szel és a '> (l „Beszélgetés a forradalomról“ S > című összeállítással lépett szín- i I re. A Madách-színkör bemutat- ] i » ta Életem Zsóka c. színdarabot (l ]> és Dedák Sándor „Losonc híres (i város...“ című tréfás esztrád- (* (» műsorát. Kétszer irodalmi és <1 (* kétszer képzőművészeti vetél- i1 (1 kedőre is sor került. Értékes i1 11 előadások hangzottak el a ma- i1 (' gyár irodalom kiválóságairól és < „Az ifjúság bűnözésének meg- i < ( előzése“, valamint az „Építé- i 11 szett stílusok" stb. címmel. An- (. I, kétot is rendeztek, többek kö-I > zött a pozsonyi rádió magyar * > II szerkesztőségével. 1, ' I Ebből is látható, hogy a vég- * i I zett munka a közelmúlthoz vi- j i I szonyítva tartalmas és bőséges i 11 volt. Reméljük, hogy 1968-ban ] I (i még eredményesebb és színvo- , • ,* nalasabb munkát fejt ki a CSE- , > I * MADOK losonci szervezetének (• (* tagsága. -om— (I A konferencia küldöttei nagy tigyelemmel hallgatják a beszámolót. Eredményes év a népművelésben A CSEMADOK helyi szervezetei még az elmúlt év végén megtartották az évzáró közgyűléseket. Az évzáró közgyűlés legtöbbhelyütt gondosan elő volt készítve, s ennek eredményeként az ntébbi időben valóban felélénkült a kulturális élet falvainkon. E hónapban már a járási konferenciákon tanácskoznak az elmúlt évi tevékenységről, irányt szabnak a munkának s megválasztják a járási bizottságot. ☆ Dunaszerdahelyen a szövetkezeti társulás borozójába hívták össze a járási konferenciát. A konferencián a megjelenés majdnem száz százalékos volt. Fél Miklós járási titkár beszámolójában megfontolt alapossággal boncolta a járás kulturális helyzetét és a vitafelszólalók Is sok Jelentős problémát érintettek, amelyeknek megoldása még termékenyebb munkát eredményez. Miről vitatkoztak? Több felszólaló foglalkozott a színjátszással. Arról beszéltek, nincs megfelelő választék színdarabokból és a szakmai segítség sem kielégítő. A propaganda Is kevés az új színdarabok közül és egyes rendezők sokszor csak akkor tudnak egy-egy színdarabról, amikor valamelyik környékbeli együttes lejátssza. Kevés az iskolai színjátszó csoport a járásban. Pedig már ott meg kellene szerettetni a műkedvelő színjátszást, hogy kellő utánpótlás legyen. A Csallóközi Színházi Napok jelentőségével Is foglalkoztak. A nagyszabású kulturális megmozdulás még jobban sikerülhetett volna, ha körültekintően szervezik. A jövőben nem szabad, hogy egy ember vállára nehezedjen a sokrétű munka. Stekler Rezső a Járási népművelési otthon Igazgatója a jőnevű Csallóközt Népművelődési Együttes helyzetével foglalkozott. Arról beszélt, hogy az együttes tagjai 30 község fiataljaiból tevődnek össze. Szomorú, hogy az ilyen lelkes gárdának nincs megfelelő helysége, ahol gondtalanul gyakorolhatnának. De az is fájó, hogy alig akad szereplési lehetőségük a járásban. Egyes szövetkezeti és gazdasági vezetők más együtteseknek busásan fizetnek, tőlük viszont a filléreket is sajnálják. Pedig az együttes úgy belföldi, mint külföldi szereplésével elismerést harcolt ki. Stekler elvtárs külön kiemelte a zenekar szereplését. A kitűnő zenészek alig kapnak honoráriumot, mégsem ismernek fáradtságot a próbákon ás fellépéseken. Dömény János, a nyérasdi szövetkezet elnöke arról számolt be, hogy tavaly a szövetkezetből 305 személy vett részt különböző kiránduláson, tanulmányúton. Európa több országába, és még a tengeren túlra Is ellátogattak közülük. Szomorú, hogy a kirándulóknak csak kevés hányada volt kíváncsi a kulturális és történelmi nevezetességekre. Ebből kiindulva úgy gondolja, hogy előbb az emberek alapműveltségét kell fokozni, hogy bővüljön az érdeklődési körük. Ezért hatékonyabb népmüvelődési munkát kall kifejteni a falvakban. Ennek az alapja, hogy meg kell javítani az Ismeretterjesztő tevékenységet. Nem lehet az előadásokat úgy szervezni, mint eddig. Arra senki nem kíváncsi, hogy az előadó brosúrából összeszedett anyagot olvasson fel a hallgatóknak. Színvonalas ismeretterjesztő előadásokra van szükség. Inkább meg kell fizetni az előadót, de az mondjon újat, és érdekesen adjon elő, ami leköti a hallgatóság figyelmét. Hogy a színvonalas, érdekes előadások érdeklik a hallgatóságot, az nemrégiben is beigazolódott a dunaszerdahelyi járásban. Dr. Buga László, érdemes orvos öt előadásán több mint 1500 hallgató vett részt és nagyon meg voltak elégedve. Ezért a járási bizottság úgy döntött, hogy februárban újra meghívja a népszerű előadót. Többen vitatták az együttműködés kérdését. Somorján nézeteltérésekről beszélt az egyik felszólaló a Csemadok és az ifjúság között. A konferencia tisztázta ezt a dolgot. Végül az derült ki, hogy nincs megfelelő helység, ahol tevékenykedhetnének. A Csamadoknak 445 tagja van és még kiválóbb munkát végezhetnénk, ha végre már megfelelő otthonra találnának. A népi fogyasztási szövetkezet képviselője viszont arról beszélt, hogy jól együtt működnek a Csemadokkal. Azt is említette, hogy kulturális célra bizonyos pénzösszeggel rendelkeznek, és örülnek, ha a Csemadok közreműködésével eredményesen felhasználhatnák. Dr. Szabó Rezső, a Csemadok vezető titkára foglalkozott a tagság létszámának a növelésével. A dunaszerdahelyi járásban majdnem 80 ezer a magyar ajkú lakosság létszáma és a Csemadoké alig éri el a 5500-at. A Csemadok IX. országos közgyűlésének a határozata alapján legalább a lakosság 10 százalékát kellene beszervezni a Csemadokba. Több példa azt mutatja, hogy ez lehetséges, sőt vannak faluk, mint például Illésháza, ahol 700 lakosból 184 tagja a Csemadoknak. De van több község is, ahol megközelíti a Csemadok-tagság a 20 százalékot. A konferencián elhangzottak szerint egy kis törődéssel a legtöbb helyen jelentősen lehetne emelni a taglétszámot. A konferencián a nemzeti érzékenységről és a nemzetek közeledésének problémájáról is szó esett. A küldöttek azt hangoztatták, hogy főleg azt kell propagálni, ami összeköti, nem pedig szétválasztja a nemzeteket. A konferencia jő munkát végzett és a végkicsengését Így összegezhetnénk: az elért jó gazdasági eredmények mellett fokozottabban kell törődni a sokoladlú népműveléssel, nehogy az hátráltassa a további gazdasági fejlődést. Tóth Dezső 1. Fél Mlklős Járási titkár — „Tevékenységben gazdag évre tekinthetünk vissza“. 2. Szuhy Emil — „több Ifjúsági színjátszó csoportot szeretnénk“. 3. Nagy Margit — „Legjobban Buga doktor előadása tetszett“. 4. Zirig Árpád — „Azt kell propagálni, ami a nemzeteket összeköti". 5. Polák István — „A népi fogyasztást szövetkezet anyagiakkal segíti a CSMADOKOT“. 6. Gyurcsik József, a CSEMADOK járási elnöke — „Minden biztosíték megvan, hogy az idén jó munkát végezzünk“.
