Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-30 / 13. szám
IV. ÉVFOLYAM • A SZABAD FÖLDMŰVES HAVI MELLÉKLETE • 1968. ÁPRILIS Szőlészeti konferencia Nyitrán A közelmúltban kétnapos konferenciát tartottak Nyitrán a szőlőtermesztők, ahol én is jelen voltam. Az első napon a vörösbor készítésének technológiáját tárgyaltuk. Köztudomású, hogy tavaly a vörösbor nem volt oly gazdag színanyagban, mint 1966-ban. Ennek okát számos tényezőben kerestük. A mi vidékünkön tavaly nagy szárazság uralkodott. Három hónap alatt csupán egyszer volt egy félóráig tartó záporeső. A szárazság szeptember 15-ig tartott. A nyár folyamán bizony sokat sóhajtoztunk, amikor a szőlő földjén repedések keletkeztek. Pedig a szőlő gyomtalanítása, illetve művelése folyamán mindent megtettünk, hogy a talajnedvességet visszatartsuk. Jelszóként kitűztük, amint a föld repedezni kezd, azonnal kapálunk, hogy a repedéseket aprőmorzsás földdel betakarjuk. Természetes, ez csak lelkiismeretes munkával érhető el. Bizony akadtak olyan helyek, ahol a kapálásnál elkövetett hiányosságok, majd a tőke túlterhelése miatt a szőlő fejlődése visszamaradt. A szőlő alsó levelei megsárgultak, így a Kékfrankos esetében a szőlő bogyóiban sem a színanyag, sem a cukormennyiség nem volt a kívánt mennyiségben. Ahol azonban a talajápolás kellőképpen megtörtént, a szőlőbogyók jól kifejlődtek, színanyagban, valamint cukorban gazdagok voltak. Ilyen esetben szüret alkalmával nem ajánlatos, hogy a szőlőt együttesen keverve préseljük, ha kiváló vörösbort akarunk nyerni. Sajnos tavalyi borunk nagyon alul maradt az 1966-ban készítettel szemben. Érdekes, hogy ebben az évben nálunk sok volt a csapadék, viszont kevés a napsütés. A csapadék a tápanyagokat feloldotta a tőke számára, minek következményeként mind a színanyag, mind a bogyók rendesen kifejlődhettek s így elsőrendű vörösbort készíthettünk. Szerintem a felsorolt tényezőkben keresendő a tavalyi vörösbor gyengébb minősége. További oka lehet a szüretelés idejének helytelen megválasztása, majd a szőlő feldolgozásának körülményei. Fontos a helyiség hőmérséklete, a feldolgozás idejének betartása, az összes higiéniai követelményekkel egyetemben. Az 1966-os év őszén a Kékfrankos szüretelése idején a napi hőmérséklet 20—22 C fok volt. A leszemezett bogyók 6— 7 nap után a musttal együtt a kádban voltak. A szüretet kővetően a hatodik napon préseltük és szűrtük a törkölyt. A munkát másnap folytattuk. Ekkor azt tapasztaltam, hogy a törkölyből sötétebb színű mustot kapunk. Megjegyzem, a mustot nem kéneztem, de a munkaeszközöket, hordókat alaposan fertőtlenítettem. Ezek szerint a must aranytisztán került a hordókba. Ebből azután oly zamatos bor érett, hogy a kerületi borversenyen a csábi Kékfrankos első helyezést nyert. Sajnos a tavalyi borterméssel már nem dicsekedhetünk. Igaz, a szüret idején erősen ködös volt az idő s a ködfátyol csak a déli órákban szakadozott fel. Ugyanakkor a szőlő bogyózása, illetve zúzása napján 15—16 fok meleg volt és néhány nap után hirtelen lehűlt a levegő úgy, hogy éjszaka a hőmérő csak mínusz 2—3 fokot mutatott. A hűvös időben a kádban megakadt az erjedési folyamat, ugyanakkor fűtésre nem voltunk berendezkedve. Gondoltam a szokottnál két nappal tovább tartjuk a kádba a törkölyt, hogy a színanyag bomlása végbemenjen. A penészgomba elszaporodásának elkerülése végett a törkölyt a must alá szorítottuk. Ezt a módszert az egyik szőlészetben láttam, azért mertem alkalmazni. Őszintén szólva nem vált be. A szőlő színanyaga nem oldódott fel kellőképpen, bár a törkölyt 8—9 napon keresztül a kádban tartottuk. Tapasztalatom szerint tehát a színanyagban gazdag vörösbor készítésének fontos tényezője a 22 fokos meleg helyiség, a törköly naponkénti többszöri keverése, majd a kád takarása. A legújabb módszer szerint a must 15 százalékát 80 °C-ra felmelegítik, mely gyorsabb erjedési folyamatot idéz elő, — ugyancsak a törkölyt a fent említett idő megrövidítésével préselik. Ezáltal kevesebb veszteséggel erősebb szesztartalmú vörösbort állíthatunk elő. Az elmondottak alapján két főcsoportba osztott tényezők játszanak nagy szerepet a kiváló vörösbor előállításában. Az egyik csoportba a helyes agrotechnikát, talajművelést találjuk, a másikba pedig a szőlő feldolgozásának helyes technológiája játszik szerepet. (U. 1. A nyitrai konferencián sok hasznos dologról volt szó, azonban nagy hibát követtek el a szervezők, hogy az előadások szlovák nyelven folytak és nagyon sokan voltak, akik magyar anyanyelvűk folytán nem vittek sokat haza az elmondottakból. Reméljük, hogy a következő konferencián ezt a fogyatékosságot kiküszöbölik az illetékesek.) Pásztor József, a csábi szövetkezet szőlésze © — Zömök, egészséges palánták fejlődnek a tápkockákban — mutatja F i a 1 a István a farkasdi szövetkezet üvegházában. (Beszámoló a 3. oldalon.) GYÜMÖLCS ZÖIOSÍGVIRÍG A TARTALOMBÓL: Kiállítással egybekötött zöldség- és gyümölcsverseny 4> Tápkockás palántanevelés + a fajták helyes megválasztása => a siker záloga Fagyvédelem permetező öntözéssel 4* Élményem a Prunus tomentosával 4i Magas kordonos szőlők váltócsapos metszése Hasznos tapasztalatcsere Tavaszi munkák a szőlőben 4* Tanácsadó •I» Az őszibarackfák ifjító metszése •f» A gyümölcstermesztés jövője Naszvadon
