Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-03-30 / 13. szám

Időszerű beszélgetés

A járási mezőgazdasági társulásokról ás a szövetkezeti mozgalom fejlesztéséről

4 SZABAD FÖLDMŰVES

1966. március 30.

Ilyen jól előkészített földben aztán gyorsan kikel és fejlődik az árpa.

A gyümölcsfák terméshozamának szakaszossága

A gyakorlatban gyakran találkozunk a gyümölcsfák ún. szakaszos terméshozamával, ami abban áll, hogy egyik évben nagy termést hoznak, — s emellett gyakran apró és nem teljes értékű a gyümölcsük, — a következő évben pedig nem teremnek, vagy csak jelentéktelen mennyiséget adnak. A szakaszos terméshozam mindenekelőtt az almatermésűeknél (alma, körte) és a csonthéjasoknál (szilva, őszibarack, kajszi) fordul elő. Nem figyelték meg a jelenséget a cseresznyénél és a meggynél.

A terméshozam váltakozása káros a gyümölcsfára és gazdasági szempontból sem kívánatos. Évtizedekig keresték a kutatók e jelenség okait. Sokaknak úgy tűnt, hogy a szakaszosság kiküszöbölése egyszerű feladat s a helytelen agrotechnika idézi elő. Jóllehet, az agrotechnika, a fajták megválasztása, a gyümölcsfák alanyai és más feltételek nagyon jelentősek a szakaszos termelés korlátozása szempontjából. Ennek a problémának a megoldása alapjában véve bonyolult és nehéz folyamat.

A kutatók nagy figyelmet kezdtek fordítani arra, hogy a növényi szövetek képződésére és a virágrügyek kialakulására milyen kémiai és fiziológiai behatások hatnak. Tanulmányozták a termőrügyek kialakulását, a gyümölcsképződés, a levelek mennyisége és a hajtások közötti kölcsönkapcsolatot.

A virágképződés kérdésével is sok kutató foglalkozott. Először főleg a német biológusok, az utóbbi évtizedekben pedig az angolok és az amerikaiak. Függetlenül attól, hogy ennek a problematikának kutatása jelenleg is folyik, mindezideig nem tudták meghatározni azokat az anyagokat, amelyek a virágok képződésére hatnak. Ez a bonyolult folyamat tulajdonképpen harmonikus kölcsönhatása különböző tényezőknek, amelyek közül egyik sem helyettesíthető, de különvéve egyik sem tud befolyást gyakorolni.

Számos munka és kutatás alapján az alábbi következtetéseket vonhatjuk le:

— a virágrügyek képződésének Ideje szorosan összefügg a fák növekedésével. Az erősen növekvő fákon a rügykezdemények később alakulnak ki, mint a gyenge növekedésű fákon. Ennek következtében azokon a fákon, amelyeknek rövidek a hajtásai, a virágképződés rövidebb idő alatt zajlik le. Ezt használják fel az ún. „spur-típusok“ termesztésénél, amelyeket az utóbbi időben Franciaországból és az Egyesült Államokból importáltak,

— a gyümölcsfák növekedése a tápanyag mennyiségétől függ. Tavasszal a növekedést a fában az előző felhalmozódott tápanyagkészlet mennyisége szabályozza. Ha ez a készlet nem kielégítő, akkor gyenge a növekedés. Abban az esetben, amikor a fa nagy termést hoz, a termés képzésére igen sokat használ fel elraktározott anyagaiból és így a következő évi növekedésre nem marad elegendő tápanyag. Az állandó nagy termés biztosítása érdekében feltétlenül arra kell törekedni, hogy a gyümölcsfák minden évben megfelelően hajtsanak és egyenletesen növekedjenek. A növekedés befejeződésének ideje egyenes összefüggésben van a termőrügyek képződésével: minél előbb fejeződik be a vegetációs növekedés, annál nagyobb fokú a rügydifferenciálódás.

Ugyancsak jelentősége van a levelek és a gyümölcsök közötti kölcsönös viszonynak. Szakirodalmi adatok szerint egy termés normális kifejlődéséhez 30—40 levél szükséges, ez a júniusi gyümölcshullás előtti időszakra vonatkozik. A legújabb adatok szerint a legtöbb fajtánál teljesen elegendő 15 levél egy gyümölcs kifejlődéséhez. Azok a fák, amelyek túlságosan sok virágot képeznek a kezdeti időszakban kevesebb levelet fejlesztenek.

A fáknak az az állapota ideális, amikor a fiatal hajtások (még nem termők) váltakoznak olyan vesszőkkel, amelyek már termőképesek. Ezt a helyzetet nevezik fiziológiai egyensúlynak, ami a vegetatív növekedés, a virágrügyek és a termések képződése közötti egyensúlynak a következménye.

Az elrúgott virágoknak és gyümölcsöknek a mennyisége mindenekelőtt attól függ, hogy májusban és júniusban milyen mennyiség halmozódott fel a gyümölcsök és a magvak képződéséhez és növekedéséhez szükséges nitrogénből. Amennyiben ennek a szükségletnek nagy része nem biztosítható a gyökéren keresztül történő tápanyagfelvétellel, a fa szükségletének egy részét ősszel elraktározott tápanyagaiból fedezi. Abban az esetben, ha a gyümölcsfának nincs raktározott tápanya és permettrágyázás révén sem látjuk el megfelelően nitrogénnel, akkor sok gyümölcsöt rúg el.

A normális növekedés és a gyümölcsfa rendszeres és folyamatos terméshozama szempontjából a felvehető tápanyagok optimális összetétele a döntő. Amennyiben ezek mennyisége megváltozik, úgy feltétlenül szükséges talajelemzés alapján az adott viszonyoknak megfelelően trágyázni. A gyümölcsfák akkor növekednek és teremnek a legjobban, ha a nitrogén, a foszfor és a kálium aránya 5:2:6.

A gyümölcsfák terméshozamának szakaszosságára kiható következő eljárás a defolácia (a levelek részleges eltávolítása). Mivel a levelekben képződnek a virágok kialakulásához szükséges anyagok, a defolácia korlátozza a törekvést a túlzott mennyiségű virág képzésére. A defolációhoz a legmegfelelőbbnek a rézgálic bizonyult. Mindazonáltal eddig még nem sikerült bebizonyítani, hogy a levelek részleges eltávolítása, vagy pedig a virágritkítás a kedvezőbb.

Egyik legfontosabb eljárás, amely a termés miőségét és a termőrügyek betakaródását befolyásolja a virágok és a gyümölcsritkítás. Nemrégiben kezdték alkalmazni a gyakorlatban, jóllehet előnyös hatása már jóval régebben ismeretes. A kézi ritkítás igen költséges és folyamatosan felváltja a vegyi anyagok használata. E célra megfelelőnek bizonyultak a dinitrovegyületek, a karbamidok és a növekedést szabályozó anyagok. Hatékonyságuk a ritkítás időtartamától függ. Minél későbben végzik el a vegyi ritkítást, annál kevésbé hat ki a termőrügyek differenciálódására. Éppen ezért javasoljuk, hogy a júniusi gyümölcshullás előtt végezzék el.

Már korábban is hangoztatták, hogy bőtermő év után terméketlen esztendő következik, mivel a fáknak pihenniük kell. A gyümölcsfák szakaszos terméshozását normális és természetes jelenségként tekintették. Jelenleg, amikor mindenütt áttérnek a gyümölcsfák intenzív termesztési és szaporítási formáira, az a feladat, hogy jő minőségű, rendszeres és egyenletes termést érjenek el. E cél megvalósítása érdekében feltétlenül szükséges megfelelő termőterületet választani és helyesen gondozni a gyümölcsfákat, beleértve ennek valamennyi tényezőjét, vagyis a racionális és irányított táplálást, a metszést, a ritkítást, hogy a fizológiai egyensúly érdekében meglegyen a harmonikus kölcsönviszony a levelek és a gyümölcsök mennyisége között. Ezenkívül feltétlenül nagy figyelmet kell fordítani a fák fiziológiai állapotára, valamint a megfelelő alany éz nemesfajták megválasztására.

Ezen a téren nagy eredményeket értek el a Tehobuzici Nemesítő Állomáson, a Litomericei ÁG-ban, a Podlesi és a Louceni szövetkezetekben stb., a helyes agrotechnika alkalmazása következtében elsőrangú minőségű gyümölcsöt takarítanak be.

követelményeknek. Bizottságunk, csak a kongresszus második napján létesült és kezdett dolgozni. A szövetkezetek országos csúcsszervezetére vonatkozó javaslatokat természetesen ilyen rövid idő alatt nem lehetett kidolgozni, sőt alaposan átgondolni sem. Ezért azt javasoltuk, hogy a kongresszusi bizottságok a kongreszszus befejezése után is egész éven át dolgozzanak. A mi bizottságunkban a minisztériumot képviselő elvtárs ez ellen sértődötten felszólalt, hogy talán nem hiszünk a minisztériumi dolgozókban? Talán udvariatlanul, de azt válaszoltam: „Na és ha az eddigi tapasztalatok alapján nem hiszünk? A szövetkezeti dolgozók ügyeiről a szövetkezeti szerveknek kell dönteniük. Ez a dolog rendje.“ Ezt a követelést őszintén szólva csak nagy nehézségek árán sikerült „becsempésznünk“ a kongresszusi határozatba. Csak most, az újságokból tudtam meg, hogy a javaslati bizottság élén mégis Dr. Jifi Karlík miniszterhelyettes áll.

— A gyakorlati problémák megoldása és a termelés milyen új feladatokat vetett fel?

— Azt, hogy a szövetkezetek csúcsszerve alá tartozzon az ellátás és értékesítés is. Hiszen a múltban ezt is szövetkezeti alapon szervezték a termelők! Fel kellene újítani ezt a hagyományt. Természetesen az új feltételeknek megfelelő formában. Garantáltan jobban tudná teljesíteni mind a közellátást, mind a mezőgazdasági üzemek ellátását, mint a mostani felvásárlóvállalat. Abban sem vagyok biztos, hogy az állami üzemek szocialistább szervezési formát jelentenek, mint a szövetkezeti formák.

— Ügy hallottam, hogy ez egészen reális terv, erről néhány nappal ezelőtt Mestek elvtárs földművelés- és élelmezésügyi miniszter nyilatkozott.

— Vannak nekünk még további észrevételeink is. Az árutöbbtermelési prémiumok és a serkentésre szánt felárak, valamint az irányítási rendszer más eszközeinek bevezetése az elmúlt évben a mi járásunkban ilyen átlagos eredményekhez vezetett: 1966- ban 1 Kcs befektetés 2,93 korona árubevételt eredményezett, 1967-ben pedig az 1 koronára eső árubevétel 2,31 koronára csökkent. Hasonlóképpen a mezőgazdasági termelésre fordított költségek minden egyes koronája után 1966-ban 4,31 korona árubevételt könyveltünk el, 1967-ben pedig csupán 3,10 koronát. Ez az arány még akkor sem lesz biztatóbb, ha ehhez a 3,10 koronához hozzászámítjuk a differenciális felárakat és az árutöbbtermelési prémiumokat is. Ilyen esetben járási átlagban a mezőgazdasági termékekért befolyó árubevétel minden 1 korona termelési költség után 3,24 koronára emelkedik, vagyis több mint 1 koronával kisebb, mint 1966- ban. Ugyanakkor a leírások emelkedtek: a biztosítási díjak 6,5 millió koronával, a mezőgazdasági és forgalmi adó több mint 11 millió koronával. A jövedelmezőség mértéke ugyanakkor 35,5 százalék átlagról 27,8 százalékra csökkent. Ilyen eredményeket tárt fel a járás szövetkezeteinek gazdasági elemzése. Az árutöbbtermelési prémium is évről évre változik, s így akadályozza a hosszúlejáratú tervek kidolgozását, és a szakosítást. Végletből végletbe esünk. Tavaly minden 100 korona értékű árutöbbtermelés után 50 korona prémiumot fizettek, ez évben a gabona esetében már 100 koronát. Ha ezt előre tudjuk, ki lenne olyan rossz gazda, hogy nagyhizlaldát építsen! Hiszen többet kap, ha gabonát termel, mintha takarmánygabonával állatokat hizlal. Néhány évvel ezelőtt nem volt borsó — felárral jutalmaztuk a termelőket. Erre a másik évben volt borsó, de nem volt bab. Akkor meg a bab után fizettek felárat. Ez évben előnyösebb a gabonatermelés, bolondok lennének borsót termeszteni helyette — ismét borsóhiány lesz. Ügy volt fokhagymával is. Előnyös ára volt, sokat termesztettek belőle, a végén nem akarták felvásárolni és nagy része tönkrement. Ennek következtében tavaly már jó, hogy patikában nem árulták, olyan kevés volt belőle. Komoly árpolitikát akarunk, hogy tudjunk azon építeni. Ha valamelyik termék termesztését fokozni kívánjuk, akkor ezt gyakori változtatás nélkül az árakba kell foglalni.

Még sok mondanivaló akadna, de már a járáson türelmetlenek. Egy napra talán ennyi is elég. Mit szólnak hozzá a többi járási termelési társulás elnökei?

ClDERNÉ G. IRÉN

Ságok a gazdasági veszteségeket fedezik vele. A beruházásokra nyújtott állami támogatásból is a két állami gazdaság számára 2 millió 500 ezer koronát, a 96 szövetkezet támogatására pedig 5 millió koronát kaptunk. Hasonló a helyzet a differenciális felárak esetében is. Az állami gazdaságok gazdasági helyzetük szerint kapják, de a szövetkezetek csak a telephelyi egységekbe való osztályozás szerint tarthatnak rá igényt, tekintet nélkül gazdasági helyzetükre. Ha egyenrangú partnerek vagyunk, akkor ezt a kérdést feltétlenül tisztázni kell. Minden játéknak és minden gazdasági vállalkozásnak megvannak a maga szabályai. Nem szabad, hogy a többi rovására néhány üzemnek kivételes helyzete legyen.

— Ügy hírlik, hogy a járási mezőgazdasági társulások ténykedésére vonatkozó törvényes intézkedések rövid időn belül életbelépnek.

— Kíváncsian várjuk. Jelenleg még lépten-nyomon olyan legyőzhetetlen akadályokba ütközünk, amelyek a termelés különböző ágazatainak és szakaszainak eltérő szervezési struktúrájából erednek. Ezt egységesíteni kell. Tisztázni kell a termelési társulás végrehajtó szervének, vagyis az igazgatóságnak a helyzetét is. A legtöbb járásban még ma sem változott meg a volt termelési igazgatóság munkája, csupán a cégtáblát cserélték ki. Nálunk kissé más a helyzet, mivel a termelési igazgatóság igazgatója nem került automatikusan a társulás végrehajtó szervének élére. Mást választottunk meg a társulás igazgatójává, s ezért nem olyan nagy a veszély, hogy minden a régi kerékvágásban marad. Köztünk legyen mondva (szerintem az sem helyes, hogy igazgatónak mondjuk, mivel tulajdonképpen nem a társulást igazgatja, erre a választott vezetőség a hivatott). Ám így is gyakran kell szabályozni a vezetőség és az igazgatóság közötti viszonyt. A hibát abban látom, hogy a minisztérium kerületi képviseletei, a kerületi termelési igazgatóságok még a régi szellemben működnek.

— Talán a szövetkezetek országos csúcsszervezetének létesítése sok bajt orvosol.

— A szövetkezetek VII. Országos Kongresszusén a küldöttek követelték a mezőgazdasági termelés eddigi irányítási rendszerének megváltoztatását. Vagyis minisztériumi irányítás helyett demokratikusan választott és demokratikusan irányító szövetkezeti csúcsszerv létesítését kértük. Nézze, én benne voltam az országos kongresszus demokratizáló bizottságában. Többek között már azt is természetellenesnek nyilvánítottuk, hogy Csehszlovákiában a szövetkezeti kongreszszust nem a szövetkezetek szerve, hanem állami hivatal, a minisztérium hívja össze. Ez sem felel meg a jogi

'Azt mondják, hogy amikor a járási : mezőgazdasági társulás élére állították a megtiszteltetéstől, földművestársai bizalmától elérzékenyült. Már hosszú évek óta csendben, szinte visszahúzódva élt. Vezeti a cíferi szövetkezetét, amelyet jó szervezőképességével, tudásával és az emberekhez való emberséges viszonyával kihúzott a kátyúból és az élenjáró szövetkezetek közé emelt. Arról Is másoktól szerez az ember tudomást, hogy kiváló munkájáért még jóval azelőtt, mint a szomszédos szövetkezet állattenyésztésének vezetőjét a Munkaérdemrenddel tüntették ki. Ám még ezt a kitüntetést sem tekinti olyan megtiszteltetésnek mint a járás földműveseinek bizalmát.

Kristofiő elvtárs számára ez a tiszteletbeli funkció az eddiginél sokkal nagyobb gondot és szaladgálást jelent, de szívesen teszi.

— Még csak két-három hónapja működik a társulás. Milyenek az első henyomásai — kérdem tőle annak ellenére, hogy a szövetkezeti irodának kinevezett fából készült házikó előtt 603-as állt meg, amely sürgős tanácskozásra a járási székhelyre viszi.

— Nem a legjobb. A termelési társulásokra, azok feladataira és irányítási formáira vonatkozó elképzelés még kiforratlan. Például a mi társulásunkat 96 szövetkezet és két állami gazdaság alapította meg, s ezenkívül természetesen a felvásárló és ellátó vállalat, valamint a mezőgazdasági építővállalat és a feldolgozó üzemek is tagjaivá váltak. Azt mondjuk, hogy egyenrangú partnerek. Igaz ez? Hiszen a társulás megalakítása óta még egyetlen egy integrációs kapcsolatot sem sikerült a feldolgozó vállalatokkal kiépítenünk! A feldolgozó üzemek nem határozhatnak önállóan, a javaslatot az illetékes szakigazgatóságoknak, azok a minisztériumoknak és még tudjisten hová továbbítják, így sehogy sem tudunk zöldágra vergődni. Vagy pedig vizsgáljuk meg az állami gazdaságok és a szövetkezetek egyenrangúságának kérdését. Az első dolog ami felháborította a vezetőség tagjait és hosszú vitát váltott ki, az volt, amikor a társulás vezetőségének el kellett döntenie, hogyan ossza szét a tagüzemek között a stabilizációs áltatni támogatást. Képzelheti mit mondtak a vezetőségi tagok amikor megtudták, hogy a mezőgazdasági terület nem egészen tíz százalékát művelő két állami gazdaság között 2 millió korona állami támogatást kell elosztaniuk, s a mezőgazdasági terület több mint 90 százalékát művelő 96 szövetkezet között pedig csupán 3 millió 300 ezer koronát. Annál is inkább furcsáljuk ezt, mivel tudjuk, hogy az állami támogatást a szövetkezetek a múltban is mindig a gazdálkodás fellendítésére fordították, ezzel szemben az állami gazda-A műtrágyaszállítás még mindig sok gondot okoz. Az egyre fejlődő műtrágyagyártásunk azonban lassanként megoldja a fontos szervetlen tápanyag műzsákokba való csomagolását.