Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-03-30 / 13. szám

Tegnap, ma, holnap

ÁPRILIS

j AZ ERDŐK HÓNAPJA

Csallóközi erdők

tésről. Pedig hát az erdőkről nemcsak ekkor kellene beszélni, nem feledve azt sem, hogy a propaganda egymagában nem elegendő. Ezért ebben az évben áprilist, az erdők hónapját a népszerűsítés jegyében rendezzük meg és fokozottabb figyelemben részesítsük államháztartásunk egyik legfontosabb éltető elemét, becsüljük és szeressük az erdőt.

Ez idei erdők hónapja ünnepi hangulata alkalmával megemlítendő az a körülmény is, hogy a CSKP KB 1966. decemberi plénumának határozatával összhangban az erdő- és vízgazdaság kivált a Földművelésügyi Minisztérium jogköréből és a Nemzetggyűlés elnöksége 1967. január 12-én törvényrendelettel Erdő- és Vízgazdaságügyi Minisztériumot létesített. Ezt követően a Szlovák Nemzeti Tanács 1967. február 17:én Erdő- és Vízgazdaságügyi Bizottságot létesített, amelynek végrehajtó szerve, az Erdő- és Vízgazdaságügyi Megbízotti Hivatal.

Ugyanakkor két erdőgazdasági szakágazati igazgatóság is alakult, az egyik a cseh országrészek, a másik pedig Szlovákia erdőgazdaságának irányítására. A kisebb termelési-szervezési egységek, tehát az erdészetek, erdőgazdaságok, valamint a vállalati igazgatóságok továbbra is változatlanul megmaradtak. A vállalati igazgatóságok az erdőgazdasági üzemeket irányítják, amelyek erdészetekre, azok pedig erdőkerületekre tagozódnak. A Tátrai Nemzeti Park Igazgatóságát közvetlenül a SZNT Erdő- és Vízgazdaságügyi Megbízotti Hivatala irányítja.

Végül nem mulasztható el ez alkalommal is hangsúlyozni, hogy erdeink igazi értékét ma még csak sejtjük. Egyet azonban bizonyosra vehetünk: a jövőben a csend, a vadon, az érintetlen természet lesz az ember számára a legnagyobb fényűzés, s egyben a legelemibb életszükséglet is. v Matisz Gyula

Harcban az elemekkel

Virten is korszerű székházban irányítják a szövetkezetét

SZABAD Föl DMÍJVES

1968. március 30,

! Nemcsak mlnálunk, de európai viszonylatban is a falszükséglet meghaladja a kitermelést. Annak ellenére, jvagy éppen azért —, hogy hazánk erdők tekintetében a leggazdagabb országok közé tartozik, a fával ésszerűen kell gazdálkodnunk. Hogyan használhatjuk ki mljnél hatékonyabban a rendelkezésünkre álló faanyagot? :Ezt szemléltetik a következő adatok: egy köbméter ha'szonfa értéke 280—360 korona — ezzel szemben az I ebből készült bútor értéke 2990—4000 korona, sőt a viszj kóza müselyem értéke 4730 korona!

Rossz gazdák lennénk, ha a kitermelésen kívül nem [gondoskodnánk erdőink felújításáról is. Az utóbbi évek|ben erdészeink e téren figyelemreméltó munkát végezitek. A harmadik ötéves terv folyamán közel 180 ezer 'hektárt fásítottak, s a tervek szerint 1970-ig betelepítik I az összes egy évnél idősebb irtásokat. A Kelet-szlovákiai j Erdőgazdaságra ezen a téren is nagy feladatok hárulnak. Több mint 100 ezer hektár delimitált területet kell I erdősítenünk.

I Ez a többéves szorgalmas munka azonban kifizetődik, .hisz erdőgazdálkodásunk nagyban hozzájárul a társadalom anyagi javainak gyarapításához. S az évek során I a gyarapításnak az üteme még fokozódik. A fa egyre I keresettebb „cikk“ lesz. A termelési kérdések mellett nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a civilizálódás következtében a legnagyobb „cikk“ az érintetlen természet lesz, melynek jelentősége — mint az egészség ,és a pihenés forrása — sokkal gyorsabban növekszik majd, mint a faanyagszükséglet. Másszóval: az erdő I élvezete hovatovább sokkal jelentősebb és fontosabb lesz I az ember számára, mint az erdőgazdálkodásból származó anyagi javak, aminek már ma is részben szemtanúi vagyunk. A célból a védett erdőterületek bővítése és gondozása már napjainkban több figyelmet érdemel. Különösen Szlovákia gazdag és érintetlen természetben. Kelet-Szlovákiában például évszázados őserdők vannak, I amelyek európai viszonylatban is párjukat ritkítják.

I Olyan természeti kinccsel rendelkezünk, amire büszkék lehetünk. Arról van tehát szó, hogy az anyagi érdekek mellett ne feledkezzünk meg a „humánus“ érdekekről sem és erdőgazdálkodásunk fejlesztése és a beruházások során gondoljunk a távlatokra; Ogy gazdálkodjunk ezzel a kinccsel, mint a jó gazda. Lehetőségeinkhez mérten mindnyájan tevékenyen járuljunk hozzá az erdőgazdaságok munkájának elvégzéséhez, főként a fásítás terén, valamint az erdőink szépségének és gazdaságának népszerűsítése által.

Tudvalevő, hogy az erdőgazdaságunk jelenlegi helyzete nem nagyon kecsegtető. Ahhoz, hogy a mérleget helyrebillentsük, a fakitermelésben intenzívebb módszereket kell alkalmaznunk. Szükséges, hogy a lomblevelű fákat az eddiginél sokkal hatékonyabban tudjuk értékesíteni, ipari célokra felhasználni. Ugyanakkor nem kevésbé fontos, hogy feldolgozó üzemeinket korszerűsítsük, bennük is alkalmazzuk a modern technikát és technológiát, valamint az új gazdasági irányítás hatékonyabb módszereit.

Az erdővédelemnek nálunk már tradíciói vannak, amennyiben az év negyedik hónapját huszonhárom évvel ezelőtt az erdők hónapjává nyílvánították. Azóta minden év áprilisában sok szó esett az erdőkről, a fakiültetaláljunk. Mi itt születtünk. Hogy hol j vannak az ellenségeink, nem tudom. j De azt tudom, hogy én itthon vagyok.' A CSEMADOK Központi Bizottsága I határozatával teljes mértékben egyet- j értek. A járások átszervezésére néze- * tem szerint új népszámlálás lehet az| alap. Jogot és igazságot várunk az | ország vezetőitől.

— Miért nem jönnek a járási párt-« bizottság vezetői ide? Az az érzésem, I hogy nem értenek egyet az új esz- j mékkel. Az ember tudjon kiállni a « saját igazsága mellett. Mindenkinek | tudnia kell, hogy ma hol a helye, j Harcolni kell, igenis, harcolni kell, j hogy a progresszív erők győzzenek.!

— A vezetésben az arányosságnak J

kell érvényre jutni. Képviselőink tő- j rődjenek a mi ügyeinkkel, neosak sa-j ját érdekeiket tartsák szem előtt. Jöj-j jenek közénk, ismerjék meg problé-1 máinkat. Miért vannak még most isj mellőzve Füleken a magyar kommu-! nisták? Miért nincsenek a vállalatok I vezetőségeiben? {

♦

Irodalmi est

I

Tulajdonképpen nem is egyről, ha-j nem kettőről akarok itt beszélni. Az • elmúlt héten vasárnap Aranyoson, J pénteken pedig, — Fülekről hazafeléi jövet — Várkonyon, Dunaszerdahely ] mellett voltam. Ez a két irodalmi est, ' vagy író-olvasó találkozó különbözött! minden korábbitól, amelyen valaha is | résztvettem. Hogy miért? Mert mind-t két esetben az irodalom egy kicsit" másodlagossá vált. Az emberek ér- j deklődése a versek után vagy éppen j a versek ürügyén, a közélet legizga-" több területére csapott át. Aranyoson I és Várkonyon is azok a kérdések ke-1 rültek előtérbe, amelyekről a márt előbb említett gyűléseken beszéltek ! az emberek: hogyan jutnak érvényre j az új irányvonal eddig elért eredmé- j nyei a falunkban? Mi lesz a szlovákiai ♦ magyarság további sorsa? A gyakor-1 lati rendezésre kíváncsiak mindenütt. | S ettől nem lehet elválasztani azt a t tényt, hogy a választások jelölőlistái! már elkészültek. Hogy a demokrácia | valóban érvényre jusson, felül kell { vizsgálni ezeket a kérdéseket, hogy a ♦ nemzetiségek megfelelő arányban ke-1 rüljenek a nemzeti bizottságokba. És | ennek csak egyetlen módja van, ha í elhalasztják a választásokat. Dióhéj- f ban ez, ennyi két irodalmi est lénye-1 gei

Visszatérd gondolat

♦

Mi lesz velünk? Hogyan oldódnak! meg azok a problémák, amelyek ki- g töltik mai valóságunkat? Ezek voltak 2 azok a kérdések, amelyekkel a leg-. gyakrabban találkoztam. Ezek azok I a gondolatok, amelyek nyugtalanítják | az embereket, s amelyek állandóan ♦ visszatérnek. Nem könnyű megnyug- J tató feleletet találni rájuk. Egy azon-| ban bizonyos: az a program, amellyel2 a párt Központi Bizottsága, s amellyel! a CSEMADOK Központi Bizottsága lé-É pett a nyilvánosság elé, bíztató ígé-1 rét. Hogy megvalósuljon, minden ♦ erőnkkel támogatni kell.

Gál Sándort

(Folytatás az 1. oldalról.) ez, hogy milyen nyelven mondja. Pedig mi egy család vagyunk. Kell, hogy odafigyeljünk egymásra. Ezt egy szlovák kommunista mondta egyszer. Azt az elvtársat annak idején eltávolították közülünk. Aki kommunista, csak embert ismer. Örülök annak a javaslatnak is, amely a járások átszervezésére irányul. Bízom abban, hogy az új irányvonal érvényt szerez jogainknak.

Jonatík Frantisek: — Én nem tudok valami jól magyarul, de tagja vagyok a CSEMADOK-nak. Csak azt akarom mondani, hogy a szövetkezeti tagoknak szabadságuk nem volt, csak munkájuk. De az aztán éppen elég. S még azt, hogy két-három hét nem pótolhatja húsz év mulasztásait. Ezeket a dolgokat nagyon nehéz lesz helyrehozni. Az ember már hisz is, meg nem is .,.

özv. Nagy Istvánná: — Hiába beszélek, senki sem hallgat meg...

Molnár Béláné: — Azért jöttem ide, hogy megtudjam: mi lesz velünk?

Ocsavai József: — Nem szeretek beszélni. Mi itt dolgozunk. Mondják meg, hogyan segítsünk, ha szükség lesz rá. Ennek látom az értelmét.

★

Fülek, március 21. Nem tudom hány lakosa van Füleknek. Az új kultúrházban 300—350 ember gyűlt össze. A téma ugyanaz, mint Nagydarócon. Csak a szenvedély több az emberekben. Ezen nincs mit csodálkozni. Fülek forradalmi múltú város. A felszólalók neveit nem sikerült feljegyeznem, de azt hiszem, nem is nagyon lényeges. Mert amit mondtak, nemcsak a saját gondjuk. Az egész városé, s azon túl mindannyiunké.

— Már ezelőtt 23 évvel így kellett volna gondolkodni a párt vezetőinek, ahogy most. Ha Dubéek elvtárs nem veti fel ezeket a kérdéseket, még meddig maradt volna minden olyannak mint amilyen eddig volt. Most csak az a kérdés, mi lesz azokkal, akik eddig mindenkit kiszolgáltak a saját érdekükben, a mi kárunkra?

— CSEMADOK tag vagyok, de szlovák nemzetiségű. A CSEMADOK tervei és határozata jó. Aláírom. De csak akkor, ha azok, akik meg akarják valósítani, legyenek akármilyen funkcióban, olyan kemény gerincűek legalább, mint én. Nehogy húsz év múlva megint úgy álljunk itt, mint most. Mert nagy ám a hallgatás. Nézzék meg, miért nincsenek itt a járás, vagy a kerület vezetői? Ök nem illetékesek talán? S az is baj, hogy megint tapsolunk ennek-annak. De mi a biztosíték arra, hogy öt év múlva nem azoknak kell ismét tapsolnunk, akiket ma elmarasztalunk? Az igazságra vagyunk kíváncsiak, hogy tudjuk, hová álljunk.

— Az, hogy nem voltak bátor emberek, az lehet. Okot is találhat rá, aki akar. Egy azonban biztos: úgy még nép megfélemlítve nem volt, ahogy a miénk. Az Alkotmányban nagyon pontosan meg kell határozni a nemzetek és nemzetiségek emberséges jogait. Tamási Áron Ábelje mondja: „Azért élünk, hogy valahol hazát

A szövetkezetnek jóllehet nem volt mindig rendben a szénája. A jég 1961-ben mégis megtört, s ma már eléri a 10 ezer koronás hektáronkénti nyerstermelést.

— Tavaly csúf játékot űztek velünk az elemek — panaszolta Ján Kufa elnök. Bővebb fölvilágositással aztán Juraj Dórié ökonómus szolgált.

— Valóban az elemek tombolásának tudható be, hogy a talaj annyira átnedvesedett, hogy a penész „ette“ az őszieket, a tavasziak pedig a nagy forróságban elégtek. Rozsból csupán 3,5, zabból alig 7,5 mázsa termett hektáronként.

Tény, hogy szemestakarmányok tekintetében valóban nagyon rosszul áll a szövetkezet. A vetőmagvakon kívül egyebük nem maradt, abraktakarmányból az állami alapokra szorítkoznak. Megcsappant a kései burgonya és kukorica termése is, úgyhogy összesen 1,8 millió korona károsodás érte a közöst.

De azért egészen még sem kellett beadniuk a derekukat. Terimés takarmányokból például több termett a sokévi átlagnál. Mégis fáj a veszteség.

De hogyan Is vészelték át a sok csapást? A józan észre hallgatva a vysoéanyak azokra a terményekre irányították figyelmüket, amelyek magas hozammal, biztos jövedelemmel kecsegtették őket. Tizenkét hektáron dohányt, 35 hektáron pedig kendert termesztenek. Megkezdték a gyógynövények termesztését, s innen hektáronként, évente 25 ezer korona tiszta jövedelmet várnak. Nem feledkeztek meg a zöldségtermesztésről sem. Juraj Kontra valóságos mestere ennek a szakmának.

A szövetkezet tagjai szinte habzsolják a tapasztalatcseréből eredő ismereteket. Nagyra becsülik a Michalovcei Egyetemes Mezőgazdasági Kutató Állomás közreműködését, amely Vysoká nad Uhomban kísérleti telepet is létesített. Sok hasznos tapasztalatot merítettek továbbá a magyarországi tanulmányútjuk alkalmával is, ahol saját adottságaiknak megfelelő teszeket látogattak meg. Megfigyelték, hogy ott csak a harmad kaszálású hereféléket hagyják magnak, ök pedig már a másodikat, ami nem járt különös sikerrel, ezért magyarországi vendéglátóik tapasztalatai szerint igazodtak.

Barázdás áztatással termesztik a korai burgonyát. 260 mázsát gyűjtöttek be hektáronként. Állattenyésztési vonalon Vt millió koronával túlszárnyalták a tervet. Remélik, hogy „behegesztik“ a fájó sebeket, s hogy egyszer csak mégis megnyugszik a természet.

G. Penkovsky mérnök

Aki felkötötte a kolompot, az kolompoljon

gyes lakosság által lakott területek gazdasági és kulturális fejlesztését, beleértve az iskolaügy nemzetiségi alapon történő tökéletes megoldását.

4. Meg kell oldani a magyar dől? gozók képviseletét mind a politika, mind a gazdaság, mind a tudomány, valamint a kulturális élet minden területén.

5. Kérjük a választások elhalasztását és egyúttal a Nemzetgyűlésbe Szlovák Nemzeti Tanácsba és a különböző fokú nemzeti bizottságok választott, és végrehajtó szerveiben a nemzetiségi kulcs szerinti arány szigorú és következetes betartását.

6. Szükségesnek tartjuk egy új népszámlálás megtartását.

7. Követeljük a Kassai Kormányprogram helytelen értelmezéséből következő, Csehszlovákia magyarságát diszkrimináló összes törvény eltörlését.

8. Biztosítani kell a magyar és más nemzetiségek által lakott területeken a kétnyelvűség törvényerű alkalmazását írásban és szóban, beleértve a történelmileg kialakult helységnevek visszaállítását is.

9. Kifogásoljuk a hazai magyar sajtó lassú tájékoztató munkáját, főleg Dénes Ferenc, az Űj Szó főszerkesztőjének magatartását. Felkérjük a CSEMADOK Központi Bizottságát, hogy vesse latba minden befolyását a magyar sajtó és a Rádió magyar szerkesztőségének aktivizálására. Továbbá kérjük, hogy a magyarság helyzetéről a szlovák sajtó is tájékoztassa a közvéleményt. Tóth Dezső

rási aktívájának résztvevői megvitatták a CSKP KB októberi, decemberi és januári ülésének az anyagát s teljes mértékben támogatják a párt progresszív erőit a társadalmunk demokratizálódására irányult törekvésben, amely minden bizonnyal megoldja a nemzetek és nemzetiségek együttélésének, együttműködésének további kérdéseit.

A járási aktíva egyöntetűen amellett áll, hogy a párt akciós programjába vegyék be a CSEMADOK KB-nak a magyar nemzetiségi kérdés megoldására vonatkozó javaslatait és a pártunk tegye saját ügyévé a nemzetiségi kérdésnek a proletár internacionalizmus szellemében való megoldását. Itt születtünk, ezt a földet — a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot — tartjuk hazánknak, Csehszlovákia Kommunista Pártját pedig pártunknak. Az elvi megállapítások mellett a CSEMADOK dunaszerdahely! széleskörű járási aktívájának résztvevői az alábbi határozati pontokat fogadták el egyhangúan.

1. A CSEMADOK Központi Bizottsága állásfoglalásával egyet értünk és semmiféle kompromisszumos megoldást nem támogatunk.

2. A CSEMADOK a jövőben necsak kulturális kérdésekkel foglalkozzék, hanem legyen a csehszlovákiai magyar dolgozók érdekvédelmi szervezete, és már most, az akcióprogram kidolgozásában a magyar dolgozók képviselői is vegyenek részt.

3. Biztosítani kell a magyar és ve(Folytatás az 1. oldalról.)

ség. De az is bizonyos, hogy nyitott fülekkel kell hallgatni az emberek véleményét. Az elmúlt években a CSEMADOK tagsága sokszor kezdeményezett, ez azonban legtöbbször nem talált megértésre. Most végre másként történt, és a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúrszövetségének Központi Bizottsága dolgozott ki javaslatot a nemzetiségi kérdés megoldására, s ebben kérte a tagság és a magyar dolgozók támogatását, vagyis a döntő szó kimondását egy széles tömegekre bízta.

Bizonyos az, hogy a progresszív erők győzelméhez feltétlenül szükséges a magyar lakosság felsorakozása. A Csehszlovákiában élő magyarok ezt meg is teszik, ha biztosítékot kapnak a nemzetiségi kérdés marxista módon történő megoldására. Gondolom, ha a magyar dolgozók képviselői bátran kiállnak az ügyért, e jogos kérdés megértésre talál, mivel a szlovák nemzet vezetői jól tudják, „nem lehet az a nemzet szabad, amely más nemzeteket elnyom.“

A dunaszerdahelyi járási aktíván új volt az, hogy az előre megválasztott javaslóbizottságot nem engedték addig dolgozni, míg be nem fejeződött a tanácskozás. Bár a határozati javaslat kidolgozása jó ideig eltartott, az aktíva résztvevőinek a többsége megvárta a jelenésüket, és több hozzászólás után az alábbi határozatot hagyták jóvá:

A CSEMADOK dunaszerdahelyi já-3