Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-13 / 2. szám

Gazdasági megerősödésünk tényezői Ex ax újtípusú pótkocsi élőállatok szállítására készült. Egyszerre hat darab szarvasmarhát lehet biztonságosan szállítani rajtuk. A SZÁMÍTÁSI technika JOBB KIHASZNÁLÁSA A MEZŐGAZDASÁGBAN I A Szlovák Tudományos Akadémia kétnapos szimpóziumot rendezett Tátra Lomnicon, melyen előadások hangoz­tak el a számítási technika kihaszná­lásáról a mezőgazdaságban. Simunics elvtárs, a SZNT dolgozója, bevezető szavaiból megtudtuk, hogy a számí­tási technika jelenleg a mi mezőgaz­daságunkban eléggé alacsony színvo­nalon mozog. Országunkban 1445 szá­mítási állomási van, ebből Szlovákiá­ban 493 s ebből a mezőgazdaságban csak 44 működik, mely kevesebb a tíz százaléknál. Önműködő számítási gé­pek csak két esetben dolgoznak a me­zőgazdaság -részére. Mi az oka ennek a lemaradásnak? Először is a múltban ezt erősen elhanyagoltuk, másodszor pedig nehéziparunk nem tud kellő mennyiségű és minőségű gépeket gyár­tani. jelenleg minden huszadik szövet­kezet használja a számítási technika gépeit. Miért fontos, hogy minél több szövetkezet használja a számítási gé­peket? Dr. Kubiä és a többi előadó és vitafelszólaló elmondotta, hogy az üzemek önállóak lesznek, és önállóan kell gondolkodni is, mert az anyagi érdekeltség az tizem gazdaságától függ. No és, hogy az anyagi érdekelt­ség meglegyen, jobban és többet kell termelni. A termelést pedig úgy lehet fokozni, hogy az irányítási munkákat racionalizáljuk, melyet gépesített szá­mítási technika nélkül nehéz elkép­zelni. Horváth Lajos mg. mérnök, Szímő TOJÁSHÉJBÓL TAKARMÁNY A jutalom és bérrendszer Egy megoldatlan kérdés elért terméseredményből a növényter­mesztés részlegén szövetkezetünk 186 ezer koronát osztott szét eredmény­prémium címén a növénytermesztés dolgozói között. A növénytermesztés és az állatte­nyésztés részlegén alkalmazottak ke­resetében mutatkozó lényeges különb­ségeket úgy oldottuk meg, hogy a ju­talmakat (a teljesítmény egy egységé­re eső díjszabást) a növénytermesztés ágazatában átlagosan 25 %-kal emel­tük. Ezzel elértük azt, hogy a növény­­termesztés dolgozóinak jövedelme meg­közelítette az állattenyésztésben alkal­mazott dolgozók bevételi lehetőségeit. Annak lehetőségét, hogy a dolgozók egyszerre nagyobb pénzösszegeket kaphassanak, úgy oldottuk meg, hogy bevezettük a rendszeres havi üzemi takarékoskodást, kinek-kinek egyéni belátása szerint, s így minden egyes tagunk havonta 100-tól 1000 koronáig terjedő összeget takarít meg. Ez az Összeg a munkaegységekre eddig adott évvégi elszámolás összegét helyette­síti. Nem akarom azt állítani, hogy ez az új bérezési rendszerünk általános érvényű és minden bajt meggyógyít, illetve minden problémát megold. Ed­dig szerzet tapasztalataink alapján azonban kijelenthetem, hogy a bére­zésnek ez a rendszere sokkal előnyö­sebb, érthetőbb és célszerűbb főképp az olyan szövetkezetek és körzetek számára, ahol lépést kell tartani az Iparban, illetve a népgazdaság más ágazataiban kialakuló bérrendszerek­kel. A bérezés új rendszerének beveze­tése óta szövetkezetünkben, az egyes munkaágakban, dolgozóink a követ­kező jövedelemszlntet érték el (az 1967 január—október hónapok adatai alapján): 1800 Kős havonta 1500 Kős havonta 1500—1600 Kős havonta 1200-tól 2500 Kős havonta beosztásuk és a részleg eredményei szerint. A KONGRESSZUSI VITAANYAGHOZ ne építeni, amelynél a beruházott ösz­­szeg igen hamar visszatérülne, ha fi­gyelembe vesszük a paprika áránál a 20 és 26 Kős árkülönbséget. A kooperációs kapcsolatok terén lá­tom én a legnagyobb nehézségeket a jövőben és ezt szövetkezetünk szem­pontjából ítélem meg. Szövetkezetünk és a járásban még további 10 szövet­kezet van szakosítva marhahizlalásra. Ez a szakosítás akkor szükségmegol­dás volt, mert a szövetkezetünk a leg­gyengébbek közé tartozott. Azóta azon­ban, mint ahogy mondani szokják, „sok víz folyt le a Dunán“ — és a madarl szövetkezet — amelyben 1962- ben az összbevétel csupán 5 millió korona volt, 1967-ben már több mint 17 millió Kős bevételt ért el. Ez iga­zolja azt, hogy a termelés struktúrá­jában sokoldalú beavatkozás történt, és a marhahizlalás is jövedelmező ága­zat lett. Felvetődik a kérdés, hogy a szakosítás ilyen formáját lehet-e to­vábbra is fenntartani nyílt állatforgó­val? A jelenlegi helyzet erre nemet mond, mert a marhahizlalással például ebben az évben olyan üzemek is fog­lalkoztak, amelyek arra nincsenek sza­kosítva és amelyekből a hizlalási anyagnak át kellett volna kerülni a szakosított üzemekbe. Most úgy néz ki a helyzet, hogy a szakosítás ilyen formája egyre na­gyobb nehézségekbe ütközik, mert a hizlalási anyagot előállító üzemek, tejtermelő gazdaságok csak azt adják el, ami nekik nem kell. A javát meg­hagyják maguknak és amit eladnak, azért olyan árat kérnek, amit az olyan üzemek, amelyek a súlygyarapodásból élnek, nem igen tudnak megfizetni. Szerintem a kooperációs kapcsolatok Ilyen formája nem lehet tartós jelle­gű, és inkább integrációs kapcsolatok­ra kellene áttérni, amelyet úgy kép­zelnek el, hogy az az üzem, amelyik hizlalási anyagot ad a hizlalásra sza­kosított üzemnek, részesülne a közös haszonból a leadott állatok kg-ja. vagy darabja után. így létre jöhetne üzem­közi kapcsolaton keresztül a zárt ál­­latforgő, ami biztosítéka lenne a hiz­lalásra szakosított üzemek eredményes gazdálkodásának is. A megalakuló járási mezőgazdasági társulás lesz hivatott arra. hogy ilyen kérdéseket megoldjon, mert ha ezt nem tenné, mindaz amit évekkel ez­előtt létrehoztunk szakosítottunk, hiá­bavalónak bizonyul. A mi szövetkezetünkben ebben az évben több mint 2 millió korona érték­ben vásároltunk állatokat, köztük sok TBC-re reagáló tehenet is. Persze, ezt a vásárlást csak hitel igénybevételé­vel tudtuk lebonyolítani. Részünkre természetesen előnyösebb lenne, ha hasasüszőket vásárolnánk, mert így szövetkezetünk egy éven belül egész­séges tehénállománnyal rendelkezhet­ne és amint tudjuk, a tejtermelés a mai árak mellett már nemyáfizetéses üzemég. De ha már marhahlzlalásra szakosították a szövetkezetünket, úgy szívesen maradunk továbbra is annál, persze csak abban az esetben, ha azt jövedelmezőnek látjuk. A marhahizla­lás jövedelmezősége azonban veszé­­lyezve van, mert a hizlalásra szánt borjak vételára nagyon magas annak ellenére, hogy ma már a borjúnevelés lényegesen kisebb ráfordításokkal jár. Ha a 14—15 koronás kilónkénti ár mellett vizsgáljuk a borjúhizlalás jö­vedelmezőségét, arra a megállapításra jutunk, hogy a foglalkoztatottságon és a trágya értékén kívül kevés lesz a hasznuk. Az integrációs és kooperációs kap­csolatok kérdéseit boncolgatva felme­rül több más kérdés is. Ezeknek a kapcsolatoknak a létrejötte nemcsak egy-egy járásra terjed ki, hanem sok esetben azon kívül is. Ez a tény szük­ségszerűen követeli azt, hogy az egy­mással kapcsolatban lévő üzemek sok­kal rugalmasabb legyenek, mint eddig voltak. Gondolok itt pl. zöldségfélék gyors szállítására, vagy egyéb szállí­tásokra, amelyek az üzem szempont­jából fontosak, és ehhez nincs meg a szükséges autópark. Szövetkeze­teinkben a hadseregtől már régen ki­selejtezett Tatra 128-as teherautók vannak általában, melyeket a forga­lomból lassan ki kell vonni és he­lyettük újakat venni, nagyobb rak­felületűeket, Sajnos azonban, nagyobb távolságra is elküldhető autókat ven­ni nem tudunk. Szükséges volna, hogy a VII. országos kongresszus foglalkoz­na ilyen kérdésekkel is. S ha már a társadalom többet vár a mezőgazdasá­gi üzemektől, akkor mi is joggal el­várjuk. hogv az ipar irányában tá­masztott igényünk teljesítve legyen. Probléma a személyautók vásárlása is. A szövetkezet, mint olvan. ilyen autót nem igen vehet és ezért van az hogy eeves szövetkezetek vezetőt a tör­vénytelenség határát súrolva még a megvesztegetésig is elmentek és el­mennek, hogy autójuk legyen, amit nem azért tesznek, mert az elnök vagy más vezetők autón akarnak járni, ha­nem azért, hogy operatívabban tudja­nak intézkedni a szövetkezet és a ter­melés érdekében. Gondoskodjunk az öregekről Befejezésképpen még egy kérdést kívánok felemlíteni. Ez a szövetkeze­tekből kiöregedett és a jó pár évvel ezelőtt nyugdíjba ment tagok szociá­lis helyzetét érinti. Ezek az emberek azokkal szemben, akik most mennek nyugdíjba, hátrányos helyzetben van­nak, mert a nyugdíjuk magassága 240—300 Kős között mozog. Ezek rendszerint a szövetkezet alapító tag­jai voltak, amijük volt, beadták a szö­vetkezetbe és most nincs gondtalan öregségük. Véleményem szerint ezek az emberek, mint a szövetkezeti nagy­üzemi mezőgazdasági termelés úttörői — anyagiakban is kifejezett — na­gyobb megbecsülést érdemelnének. A mi szövetkezetünkben úgy kívá­nunk helyzetükön enyhíteni, hogy föl­det bocsájtunk a rendelkezésükre 10— 12 árat, és ezenkívül meghagyunk a részükre 5—10 ár szőlőt is, aszerint, egyedül vagy kettesben élnek-e. Ez szociális segítség a részükre, ha még tudnak dolgozni. Ha már munkaképte­lenek, ezt a földet akkor is megkap­ják, de a föld haszna rendszerint ak­kor már a fiataloké, vagy a családé, akikkel együtt vannak. Szerintem he­lyes lenne, ha ezek a kiöregedett szö­vetkezeti tagok megkapnák a január 1-től életbe lépő új szociális törvény által biztosított nyugdíjat, hogy senki­re nem szorulva élhetnék le öreg nap­jaikat. A kongresszus előtt — a kiadott té­zisek ismerete alapján — ezeket a kérdéseket kívántam érinteni. Szövet­kezeti életünkben még sok megoldat­lan probléma mutatkozik és ha irányt akarunk szabni, előre egyengetnünk kell azt az utat, amelyen járni aka­runk, hogy a mezőgazdaság és annak dolgozói a társadalomban be tudják tölteni az őket megillető helyet, anél­kül, hogy más ágazatok dolgozóival szemben hátrányban lennének. Soóky Lajos, a madari EFSZ elnökei szik. Így aztán a termékek ára a fe­lesleges szállítás következtében lénye­gesen megdrágul, s a termelőszövet­kezetek kevesebb haszonra tesznek szert. A tervezett baromfifeldolgozó kom­binát létrehozásához azonban felettes szerveink segítségére is szükségünk lesz. így legalább részben megoldhat­nánk Ifjú dolgozóink egész évi teljes foglalkoztatását szövetkezetünkben. Szakosítás és gépesítés Szövetkezetünkben, csakúgy mint sok más szövetkezetben is, komoly problémát jelent a fiatal tagok meg­nyerésének kérdése. Annak érdeké­ben, hogy fiatal munkaerőket nyer­jünk meg a mezőgazdasági termelés számára, igyekszünk a munkafeltétele­ket és a kereseti lehetőségeket más munkaágak és üzemek színvonalára hozni. A már részletesen ismertetett bére­zési és jutalmazást rendszeren kívül szövetkezetünkben bevezettük a fize­tett szabadságokat, (a fiatal tagok számára ez ugyanolyan előnyökkel jár mint az üzemekben). 1968. január 1- től kezdődően a többi munkarészlegen is rendszeresítiük a szabad szombato­kat. Ifjú tagjaink számára csoportos rekreációt, üdülést szervezünk (1968. januárjában egy csoDortban 30 fiatal dolgozónknak tesszük lehetővé az üdülést). Minden évben rendszeresen külföldi társasutazást rendezünk, amelyeken fiatal dolgozóink szintén előnyös fel­tételek mellett vehetnek részt. Az ifjúsági csoportban dolgozóknak a díj­szabás szerinti alapfizetésükhöz hű­ségjárulékot számítunk az idényben ledolgozott napok száma szerint, ami az alapfizetés 15 °/o-át teheti ki. Szövetkezetünkben ielenleg 62 fiatal dolgozik, akiknek életkora nem halad­ja meg a 29 évet. Ebből 42 lány és 20 fiú. Fiataljainknak több mint a fele (321 19 évesnél még nem idősebb. Ez eddig rendben is lenne. Problémánk csupán abban van, hogy ilyen tekinté­lyes számú fiatalnak nincs elegendő munkalehetőségünk s ebből kifolvólag nem oldottuk még meg az említett if'ak egész évi foglalkoztatásának kér­dését. * A kérdés megoldása érdekében, mi­vel szövetkezetünk nem rendelkezik segédüzemágakkal és baromfitermeié sünk is további bővítésre szorul, terv­be vettük, hogv baromfikombinátot éoítünk. Lehet, hogv ez a kombinát több szövetkezet részvételével létesül majd. Felénítésével további lehetősé­get ngernénk a baromfi és a toiás fel­dolgozására, mivel már a múlt évben is jelentősen megnövekedett a baromfi és a tolástermelés járásunkban. Ezáltal megoldhatnánk és kiküszö­bölhetnénk a baromfi- és a toláster­melés terén mutatkozó komolv gazda­sági veszteséget, amelv azáltal lép fel, hogy a baromfihúst és a tojást a lo­sonci járás nyugati részéből, Nvényé­­ről, Zomborról nem kellene a 70—80 km távolságra Tamásfalára (Tomaáov­­cel szállítani. E téren ielenleg az a helyzet, hogv a losonci iárás baromfi- és toiásterme­­lésének zöme a kékkői körzetben össznontosul, tehát egy nagv iárás egyik távoli csücskében, de a feldol­gozó üzem a járás másik végében fek­Sikereink és fejlődésünk további elősegítőjeként a szakosított és a na­gyobb arányú gépesítést nevezhetném meg. A szakosítás keretében szövetkeze­tünk legfőbb termelési irányzata az állattenyésztés terén a baromfitenyész­tés, amely ebben a munkaágazatban termelésünk 63 százalékát képviseli évi 3 millió tojással és 1000 mázsa baromfihússal. Az egy tojóra számított átlagos évi tojáshozam 202 darab, de az 1. sz. tojóházban 213 darabos tojás­hozamot értünk el. A baromfitenyész­tés nyerstermelésének értéke 4,5 mil­lió korona. A szarvasmarha-tenyésztésben vágó­marha-hizlalásunk az állattenyésztési ágazat 31 százalékát teszi ki és 1000 mázsa marhahús kitermelését bizto­sítja. A többi tenyészet szövetkezetünk állattenyésztésének 6 százalékát je­lenti. A növénytermesztésben vezető he­lyen áll szőlészetünk, amelyet jelenleg 40 hektáron folytatunk szélessoros, korszerű, kordonműveléses módszer­rel. Gabonaféléket 600 hektáron ter­mesztünk, legfontosabb szántóföldi növényeink a búza, az árpa és a ku­korica. Ezenkívül cukorrépát, takar­mányrépát, mákot és takarmánynövé­nyeket is termesztünk. Szántóterüle­tünk összesen 1000 hektár. A szakosítás és a növények Ilyen választéka lehetővé tette a termesztés és a betakarítás komplex gépesítését. Gabonafélékből termésünk 1967-ben 135 vagon volt, búzából 32,5 mázsás átlagos hektárhozamot értünk el. Az előzőkben ismertetett és felso­rolt adatokból világosan kitűnik, hogy szövetkezetünk a szakosítás ésszerű megvalósításával, valamint a bérezés, a jutalmazás úi rendszerének beveze­tésével hatalmas lépést tett a tartós sikerek elérése felé vezető úton. Ter­veink az eddigi eredmények alapián a további feilődés és megizmosodás, a gazdasági felemelkedés biztos zálo­gát kénezik. Grefto György az ipolynyéki EFSZ üzemgazdásza SZARAO FÖLDMŰVES 5 1968. január 13. ség (egy egység, ár, hektár, darab, liter, mázsa stb. szakmánybére) sze­rint jutalmazzuk. Az év közben a díjszabás szerint kifizetett alapbér a készpénz-alapbér 90 °/o-át teszi ki és az alapbér szilárd részét képviseli. Az alapbér fennma­radó 10 °/o-a képezi a készpénzben fi­zetett bérnek azt a változékony részét, amelynek kifizetése függ az illető termelő részleg, csoport vagy tenyé­szet tervezett nyerstermelésének telje­sítésétől. A természetben adott nyereségrésze­sedést az olyan kiválasztott termé­nyeknél vezettük be, mint amilyenek a cukorrépa, takarmányrépa, máit, ku­korica és a hagyományos tő- és sor­távolságú szőlők. Az említett termé­kek esetében a dolgozót megillető jutalmat a betakarítás után természet­ben egyenlítjük ki (ez esetben nincs pénzjutalom). A célprémiumokat és jutalmakat az év folyamán és az év végén rend­szerint a tervezett feladatok teljesí­tése után fizetjük ki. Az eredmény­­részesedés, nyereségrészesedés pré­miumait a terven felül elért termelés és a nyersbevétel alapján pénzben fizetjük ki az év végén, esetleg a be­takarítás után, de feltétlenül akkor, amikor a termelés eredménye már pontosan megállapítható. Minden ter­melési részlegnek, csoportnak, illetve tenyészetnek saját termelési terve van. Ugyanígy előre meghatározzuk a részlegek anyag- és munkaköltségei­nek tervét is. Az elért eredményeket egyénenként és külön-külön az egyes termelési részlegek, illetve tenyészetek és cso­portok szerint értékeljük és az elért eredmények alapján számoljuk el a részleget, illetve csoportot megillető prémiumot. 1967-ben a terven felül Nagyobb teljesítményű traktoros Kisebb teljesítményű traktoros Kocsisok, fogatosok Az állattenyésztés dolgozói Szövetkezetünk a gazdaságirányítás új rendszere keretében az egyes üze­meknek adott nagyobb gazdasági­pénzügyi hatáskör és önállóbb jogkör kihasználása alapján az anyagi érde­keltség elvének alkalmazásával új, progresszív bérrendszert dolgozott ki. Szem előtt tartottuk az eddig érvény­ben levő rendszert, másrészt viszont felhasználtuk eddigi tapasztalatainkat és nem feledkeztünk meg szövetkeze­tünk sajátos szükségleteiről sem. A Jutalmazás rendszere néhány vál­tozatának felhasználásakor követke­zetesen betartottuk a személyes anya­gi érdekeltség elvét. Az új rendszer bevezetésével megszüntettük mérték­­egységenként alkalmazni a munka­egységeket és a normákat. A jutalmazás új rendszere alapján az összbér készpénzben kifizetett alap­bérre, termékekben kiadott alap-nye­reségrészesedésre, készpénzben fizetett egyszeri prémiumokra, készpénzben adott évvégi nyereségrészesedésre és az alapbér természetbeni részének pénzben kifizetett ellenértékére tago­zódik. Az alapbért szilárd munkabér for­májában az év folyamán rendszeresen havonta fizetjük ki. A munkát egy szilárdan megszabott teljesítményegy-Szövetkezetünk, a losonci járás Ipolynyéki szövetkezete az 1967-es esztendőben össztermelését, bevételeit és összjövedelmét a tervben előirány­zott mutatókkal összehasonlítva 10— 12 százalékkal növelte, habár ez a terv az 1966-os évben elért tényleges eredményeket 10 százalékkal szárnyal­ta túl. Az állami felvásárlásra eladott termékek értéke 1 millió 404 ezer ko­ronával volt nagyobb a legutolsó há­rom esztendő évi átlagánál, s így a szövetkezet 1967-ben prémium címén 702 ezer koronára tarthat igényt. Feltehetnénk a kérdést, vajon mi tette lehetővé ennek a szép eredmény­nek elérését, minek köszönhető e ki­magasló siker? Több tényező közös hatása segítette elő azt, hogy szövet­kezetünk az 1967-es esztendőt jó ered­ménnyel zárhatta. E tényezők közül elsőként a jutalmazás, a bérezés pro­gresszív rendszerének bevezetését említeném. A találmányvédő hivatalban 93 361 szám alatt jegyezték be annak idején Burda mérnök és dr. Vav­­rousek találmányát a szárnyasok tollának és a tojáshéjnak takar­mánnyá való feldolgozására. Az előző laboratóriumi vizsgálatok tudniillik beigazolták, hogy a toll 85 százalékban nitrogént tartal­maz, mely eredeti állapotban emészthetetlen, de könnyen emészt­hetővé tehető. A két feltaláló kidolgozott egy módszert, melynek segítségével az emészthetetlen toli és tojáshéj tápláló takarmánnyá alakítható át. A takarmány sötétbarna, sűrű, szi­rupos folyadék. Egy mázsa takar­mány előállításához kb. 37 kiló toll is elegendő. A szirup külön­böző hőmérsékletet elbír, és kor­látlan ideig tárolható. Elsősorban a baromfiak takarmányának ki­egészítésére használják, 2,5 száza­lékot keverve az eredeti takar­mányhoz. A toliból és a tojáshéj­ból készített takarmány nemcsak az eledel takarmányértékét fokoz­za, az aprójószág emésztésére is nagyon jó hatást gyakorol. Ennek a hatásnak a nyomán az állat jobban értékesíti az eledelt, és így súlygyarapodásához kevesebb ta­karmányt fogyaszt. Az új takarmány használatával egy mázsa baromfihús előállítása kb. 68 koronával olcsóbb. Sőt, azt is megállapították, hogy hatására csökken az állatok kanunibalizmusa ami a baromfitenyésztő nagyüze­mekben egyébként gyakran ko­moly problémát jelent. P. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents