Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-13 / 2. szám
Korszerű technológiával 34 percenként 100 kg hús A száj- és körömfájás rejtelmet terjedése Európában Mezőgazdaságunk tervszerű Irányításának népgazdasági szempontból fontos tényezője az alaposság. Helyesebben, minél több okszerű, önálló kezdeményezésen alapuló módszert vinni a termelés különféle ágazataiba, és az elgondolásokat tovább fejleszteni. Hogy ez mennyire Így helyes, azt a Párkányi Állami Gazdaság példája méltán bizonyltja. Az 1960-as esztendőig hagyományos módon hizlalták a sertéseket, de közben Medovarsky Mihály Igazgatőtés Severin Árpád mezőgazdasági mérnököt erősen foglalkoztatta a gondolat, hogyan lehetne korszerűsíteni, olcsóbbá tenni és fejleszteni a termelést. Leszűrték a gondolatok lényegét, s munkához láttak. A régi épületet a célnak megfelelően átalakították és berendezték, s ezzel az előbbi 500 helyett 70 sertés hizlalása vált lehetővé. Ezt követőleg újabb épületet rendeztek be, s 1400 hízót korszerű, automatizációs berendezéssel Jeremiás Pál egymaga látott el, s évente 3 millió 130 ezer korona értékű húst termelt. Akkoriban a hús kilóját 8, 9 koronáért termelte. Egy kg hús munkabérköltsége 9 fillér volt. Három esztendei megfigyelés után elhatározták, hogy a szerzett tapasztalatok alapján még Okszerűbb módszert iktatnak be a termelési folyamatba. Ehhez új épületre volt szükségük, ahol egyszerre 2600 sertés elhelyezése vált lehetővé. A munkafolyamatokat teljesen automatizálták. Értem ezalatt az etetést, az ürülék eltávolítását, s természetesen az eleség elkészítését. Számolnak azzal, hogy ebben az épületben évente több mint 6000 110 kg-os átlagsúlyú sertést hizlalnak. Természetes, itt is egyetlen, de már gépészl képesítéssel rendelkező szakember végzi majd a termelői tevékenységet, mely abből áll, hogy a műszerfaltól különféle gombok nyomogatásával beindítja a berendezéseket. koronát. Ha összüzeml szempontból vizsgáljuk a dolgot, azt kell mondanunk, hogy ez az összeg az állattenyésztésből származó bevételnek kerek 40 százaléka. Szükségesnek tartom megemlíteni még azt is, hogy a fenti értékeket 6 millió 445 ezer 925 koronás önköltséggel termelik, s a hizlalda egyetlen dolgozó gépésze 3 millió 156 ezer 499 korona nyersjövedelmet biztosit évente a gazdaságnak. A felsorakoztatott számszerű adatokból az üzemgazdásznak nem nehéz megállapítania, hogy a beruházási érték visszatérülésl Ideje csupán 1,6 év. Népgazdasági szempontból manapság nagyonis lényeges kérdés ez. További adatok bizonyítják, hogy a létesítmény termelési technológiáját úgy állították be, hogy 34 percenként lehetővé váljon 100 kg hús termelése. Egy kg hús előállítást munkabére pedig csak 7 fillér lesz. Érdekes még az is, ha a dolgozó naponta 55 dkg-os átlagos súlygyarapodást elér. ügy a havi bére meghaladja a 3000 koronát, de ehhez még hozzájöhet a többlettermelésért kifizetésre kerülő prémium is. A közgazdasági tételek arról Is számot adnak, hogy minden egyes munkabérként kifizetett korona 86 koronát hoz a gazdaságnak. A hústermeléshez évente körülbelül 400 vagonnyl abrakkeverékre lesz szükségük. A keveréket szerződéses alapon a terményforgalmi vállalattól kapják a megegyezett Időközökben és minőségben. Felmerül még a kérdés, hogy honnan szerzik be a hizlaláshoz szükséges alapanyagot. E téren természetesen nem szorulnak külső segítségre. Egyelőre még több helyen foglalkoznak malacneveléssel, de 1968-ban a hizlalda közelében egy háromemeletes, 800 anyasertést befogadó ólat építenek, ahol szlovák fehér nemes, esetleg Landrasse keresztezésű kocákat tartanak majd. így az önköltség tétele az eddigihez mérten még alacsonyabb lesz. Hoksza István Azzal kezdődött, hogy egy Joseph Towey nevű dublini lakost 50 font sterling pénzbírságra Ítéltek valótlan hírek terjesztése miatt. Toweyról ugyanis feltételezték az állategészségügyi szervek, hogy fi hurcolta bs Angliába a száj- és körömfájást valamilyen más, fertőzött vidékről, amit a nevezett konokul tagadott Towey állításéval szemben, hogy legalább négy hétig közelében sem járt járványgyanús vidéknek, tény az, hogy immár hetedik hete elkeseredett harcot vívnak Angliában a ragály ellen. Ugyanakkor azonban az is kétségtelen, hogy Nagy Britannián kívül egyebütt Is dühöng az alattomos járvány. Riadókészültségben Az ENSZ mellett működő európai mezőgazdasági bizottság (rövidítve: FAO), amelynek feladatai közé tartozik a száj- és körömfájás megelőzése és leküzdése, már 1967 decemberében nyilatkozatot tett közzé Rómában Dr. Boldrini nevű titkára révén, amely szerint a Romániával, Csehszlovákiával ás Lengyelországgal határos három szovjet köztársaságban felütötte fejét a járvány egyik válfaja. Dr. Boldrini kijelentése szerint az „A-22“-es válfajról van szó, amely a „O—l“-es vírusnál Is nagyobb pusztítást végezhet az európai állatállományban. Angliában viszont a „O—l“-es virus okozta állítólag a fertőzést, amely ellen nem rendelkeznek elegendő mennyiségű védőanyaggal. A FAO szakemberei Romániában máris úgynevezett ütköző-zónát létesítettek, vagyis valamennyi szarvasmarhát beoltották az ország északkeleti határövezetében. — Közép-Európában egyelőre nagyjában véve megnyugtató a helyzet — mondotta Dr. Boldrini. — De vajon az marad-e tovább Is? A száj és körömfájást tudvalevőleg vírus váltja ki, amelynek több válfaja van, de minden egyes heveny fertő-REKORD VÉTELÁR CSIKÓÉRT 200 000 dollárt kapott egy tenyésztő egy Bold Rulertől származó éves csikóért a koenlandi (USA) nyári árverésen. Ezzel megdőlt az 1964-ben ugyancsak Bold Ruler egyik éves csikójáért fizetett 170 000 dolláros árrekord. A következő áralakulást nem befolyásolta az a körülmény, hogy a csikó anyja, La Dauphine nem futott versenyben, és hogy apai féltestvére, az 1964. évi árrekorder, nem startolt még ez Ideig. zést okoz. Behurcolható érintés, lábbeli, ruházat, közlekedési eszközök kerekei, madarak, férgek, sőt az angolok állítása szerint — szél által is. Az angliai példa mindenesetre tanulságos! A „radikális“ angolok jóllehet a fertőzés által aránylag kevés állat hull el, mégis maga után vonja a szarvasmarha idült megbetegedését, ami viszont legyengíti a fertőzött állatokat, hátráltatja növekedésüket, csökkenti a tehenek tejelékenységét. Mindennek persze végzetes következményei lehetnek az állattenyésztésre nézve. Az angol kormány ezért máris elhatározta, hogy inkább felszámolja a fertőzött állatokat, mintsem csökkent haszonhozamú állományt neveljen. Olyan nézetek is felmerültek, hogy nincs az az oltóanyag, amely a vírusok valamennyi változatát gyökeresen kiirtaná. A védőoltásokat különben is háromszor kellene évenként megismételni, ami 50 millió font sterlinget emésztene fel. így tehát eddig 269 000 darab gazdasági állatot pusztítottak el Nagy Britanniában. Az állatok tetemét toiőlemezes talajegyengetők segítségével oltatlan mésszel telt, mély gödrökbe hányták, és elföldelték. A kényszervágásra rendelt állatokért térítést kapnak a farmerek a kormánytól a piaci ár értékének megfelelően. Ezen a címen eddig 6 millió font sterling kártérítést fizetett ki az angol kormány. Ez azonban csak töredéke a tényleges veszteségnek. Lényegesen nagyobb kárt szenvedtek nevezetesen azok az állattenyésztők, akik egy emberéleten át különösen értékes tenyészállatok nevelésével foglalkoztak. Ezzel magyarázható, hogy az angol farmerek a kártérítések ellenére is gátat igyekeznek vetni a további fertőzésnek. A megelőző fertőtlenítéstől a robbanó-berendezésig Ma már annyira elmérgesedett a helyzet a ködös Albionban, hogy egyes farmerek a világon senkit sem bocsátanak be gazdaságukba, legyen az állatorvos, vagy a Mezőgazdasági Minisztérium küldöttje. Ezért vagy húsz gazdaságban erőszakot kellett alkalmazniuk az állategészségügyi közegeknek, hogy „beljebb kerülhessenek“. Az a gyanú is felmerült, hogy a száj- és körömfájást fertőzött hússal hurcolták be a szigetországba. Ettől függetlenül más téren is folytatják az ellenintézkedéseket. Fertőtlenítik a* érkezők lábbelijét, járműveket nem engednek tovább a bejáratnál és csak a legnélkülözhetetlenebb egyének léphetik át a fertőtlenítőszerrel átitatott gvékénvt. Levelek, újságok stb. szigorúan elszigetelt rekeszbe kerülnek a hei*rat e'őtt. A gazdasági épületek körül a farmerek nannal különleges szerkezeteket alkalmaznak, amelyek egyenletes időközökben nagyot robbannak, hogy elhessegessék a bacilusgazda-gyanús madársereget. De minden óvintézkedés ellenére gyarapszik a fertőzött farmok száma. A vírusok rejtélyes vándorlása A vírusok „O—l“-es jelzésű válfaja, amely az elmúlt hónapokban elárasztotta Nagv Britanniát, elvétve előfordult Nvuga*-Németországban, Magyarországon, Görög- és Olaszországban is. Angliában az állatállománynak csupán egv-két egvedét támadta meg, viszont ugrásszerűen terjedt tovább és egvre több állatot fertőzött meg. Az egyes gócpontok közti távolság a 70 kilométert is meghaladta. Az angolok tisztában vannak azzal, hogv állatállományuk megrontéja a „O—l“-es vírusfalta, c«ak azt nem tudiék, vajon Dél- Amerikábél vaev az eurőuai szárazföldről hurcolták-e be hozzájuk. Az „A—22“-es jelzésű vírusfajta, amely jelenleg a Szovietuniő egyes vidékein nusztít, egv hőnan alatt tette meg a Moszul és Isztambul közti tekintélyes utat. Magában Törökországban viszont, amelv az elmúlt Időben több Ilyen lárvánvhullámon esett keresztül, nem észlelték néhány hőnap óta az „A—22“-es vírus előfordulását. Kétségtelen azonban, hogy a Szovjetunió nvugati határain észlelt fertőzések aggodalommal töltik el a románokat: hová irányul a vírus legközelebbi „ugrása“? Feldolgozta: K. E. Severin Árpád, az újítók egyike Természetes, hogy az épületet szellőztető berendezéssel Is ellátták. Ennek az a küldetése, hogy télen kellő hőmérsékletet tartson, nyáron pedig eltávolítsa a bűzt, s friss levegőt Juttasson az ólba. Minden egyes kutricának három része van. A fekvőhelyet aszfalttal vonták be, hogy az állatok meg ne fázzanak. Az etetőtérben Medovarsky és Severin elvtársak újítása alapján készített mozgóvályúrendszert építettek be rácsozattal, hogy az állatok lábaikkal ne szennyezhessék az eleséget. A kiürülő helyet rácsos padozattal oldották meg, miszerint az ürülékei könnyen eltávolíthatják. Tartozéka az épületnek a 140 vagon abrakkeveréket befogadó szilótorony. Az egész létesítmény pénzértéke nem kevesebb, mint 5 millió 144 ezer korona. Előzetes számítások alapján a korszerű termelési technológiával 717 ezer 640 kg sertéshús termelése válik itt lehetővé évente, s a piaci termelés pénzértéke megközelíti a 10 millió EGY SZÖVETKEZETI ELNÖK VÉLEMÉNYE Az egyszerű, de nagyszerű megoldású rácsozott vályúrendszer 4 SZABAD FÖLDMŰVES 1968. január 13. A szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás eddig megtett útja eh érkezett egy Sjabb határkő* höz. A február 1—3-ra összehívott VII. országos kong* resszus hivatva lesz arra, hogy fel* mérje az eddig elért eredményeket, értékelje a megtett út helyességét és Irányt szabjon a további Időszakra a mezőgazdasági termelés fejlesztésé* nek a társadalom szükségleteinek ki* elégítésében. Most, amikor a járási konferenciák már mögöttünk vannak, ahol a kiadott tézisek anyagát tanulmányozva meg* választottuk a kongresszus küldötteit, felvetődik a kérdés, ml az ami eddigi munkánkban jőnak mondható, és me-' lyek azok a fogyatékosságok, amelyek a termelést még ma is gátolják. A kongresszus téziseit tanulmányoz* va szükségesnek tartom, hogy úgy a ml szövetkezetünk, mint általában a szövetkezetek jelenlegi helyzetének ismerete alapján kifejtsem nézetemet a felvetett kérdésekkel kapcsolatban. A kérdéscsoportok, melyeket érinteni kívánok és amelyekkel a tézisek is foglalkoznak a szövetkezetek jelenlegi küldetése, a tagság viszonya a szövetkezethez, a szövetkezeten belüli demokrácia, a megalakítandó járási mezőgazdasági társulás, ezen belül az integrációs és kooperációs kapcsolatok lehetőségei, valamint több egyéb, szerintem időszerű kérdés. Az első kérdéssel kapcsolatban, ami a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás jelenlegi küldetését Illeti, meg kell jegyezni azt, hogy mind az összterme* lés, mind az árutermelés tekintetében szorosan felzárkózott a népgazdaság többi termelő ágazataihoz és a nem* zetl jövedelem jelentős százalékát ké* pezi. Ez abből a következtetésből ered, hogv a társadalom egyre nagyobb igé* nyékét támasztő megrendeléseit is eredményesen kielégíti, amit azonban a Jövőben még fokozni lehet. Ez aknait következménve, hogy a direktív irányítás helyett főleg az úl irányítási rendszerben érvényesül az üzemen he* lüli Irányítás konkrét elve, ahol a vezetők és a dolgozók személyesen Is érdekelve vannak abban, hogy a tér* melésben egvre nagyobb eredménye* két érlenek el. Amíg a földműves egyénileg gazdái* kodott, törvényszerűleg elmélyültebb volt a társadalom Iránti egyéni fele* lőssége is. Ez megnyilvánult abban, hogy bár kötelező beadás formájában, de biztosította az ország lakosságának a kenyerét. Ezt a terhet földműveseink válláról levette a szövetkezet. Most az a feladat, hogy új szerepkörében, a szövetkezetben Is érezze azt, hogy fe* lelős a termelési feladatok teljesíté* séért. Ebből következik, hogy a szövetke* zet tagjainak jogait feltétlenül függő* vé kell tenni a kötelességük teljesí* tésétől, ami egyben a legfontosabb tényező a szövetkezeti gazdálkodás jelenlegi helyzetében és jövőjében is. Ez azonban nevelés kérdése, amit nem lehet máról holnapra megoldani, éveken keresztül el volt hanyagolva, de hozzá kell kezdeni, mert a szövet* kezet csak akkor tudja betölteni a társadalmi küldetését, ha annak tag* sága egyénenként és kollektíván Is felelősséget érez a termelés fejlesz* téséért. Ez a kérdés persze szorosan össze* függ a szövetkezeti demokráciával is. Mivelhogy a szövetkezetek már bizonyos fejlődésen mentek keresztül más* képpen kell értelmezni a demokráciát. Az érvényben lévő alapszabály* zat ugyan tárgyalja a tagság jogait és kötelességeit, de már több tekintet* be módosításra szorul, éppen a belső demokrácia helyes értelmezése szem* pontjából. Az a tény, hogy a szövet* kezet tagjai gazdái is a közös vagyon* nak, természetes. De figyelembe kell venni azt, hogy a közös vagyon ma már többszöröse annak, mint a szövet* kezet megalakulásakor volt, és amely* hez a termelő munka mellett a szocia* lista állam is hozzátett különféle se* gltségek formájában. Itt tehát bővített újratermelés folyik, amiből az követ* kezik, hogy elsősorban azoknak a ta* goknak lehet szavuk, akik munkájuk* kai elősegítették a közös vagyon gya* rapodását. Véleményem a taggyűlésről Szerintem a taggyűlés, amelyről azt mondjuk, hogy a szövetkezet legfel* sőbb szerve, már nem tudja megoldani a szövetkezet legfontosabb problémáit, mert annak a tárgyalásai formálisak lettek, sőt sok esetben a taggyűléseken a vezetők egyenesen célpontjai voltak egyes tagok oknélküli támadá* sainak. A taggyűléseken egyébként a tagságot csak az érdekli, hogy mit kap, mit tud osztani a szövetkezet, de nem tud megoldani és dönteni olyan kérdésekben, amelyeket nem Ismer. A taggyűlést szerintem helyettesíthet* né — főleg a nagyobb szövetkezetek* ben — az egyes termelési egységek, vagy ágazatok választott küldötteinek értekezlete, ahol olyan személyek ven* nének részt, akik ismerik a szövetke* zet problémáit és szívügyüknek tekin* tik a gazdálkodás sokrétű fejlesztését. Véleményem szerint ez a képviseleti szerv tudná helyettesíteni a taggyűlést, anélkül, hogy tagok jogait bárki Is megsérthetné. Szükséges volna tovább bővíteni és alapszabályba foglalni a vezetőség jogkörét, hogy az dönteni tudjon olyan kérdésekben is, mint a beruházások, a kooperációs kapcsolatok stb. A sző* vetkezet gazdasági profiljának meghatározása, az Integrációs kapcsolatok kiépítése, tervek és az évi mérleg jő* váhagyása továbbra is a küldött gyű* lések jogkörébe tartozna. KI kellene bővíteni az elnök jogkö* rét is, hogy az a belátása és hozzáértése alapján dönteni tudjon főleg személyes természetű kérdésekben, a közös vagyon megkárosítói és a mun* kafegyelem megsértői eseteiben stb. A küldöttek gyűlését — a fent emlf* tett kérdések tárgyalása céljából — elég volna összehívni évenként egy* két esetben. Van azonban még egy kérdés a szövetkezeti demokrácia érvényesítésével kapcsolatban, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, és ami a tagok kötelességei teljesítésével függ össze. Ez a rokoni vagv baráti kaDCsolatokból eredő részrehajlásokkal, érdem* télén előnyök nvúitásával kapcsolatos. Ez Igen fontos kérdés, mert ebből már számos nem kívánatos, a szövetkezet belső életét romboló eset történt. A szövetkezeti belső demokrácia he* lyes alkalmazása terén oda kell el* jutni minden egyes szövetkezeti veze* tőnek és tagnak, hogy merje felismer* ni a kollektíva egységes Igazát és az igazság győzelméért harcolni tudjon. Tisztában kell lenni azzal, hogy egyre nagyobb értékeket csak fegyelmezett társadalomban és közösségben lehet előteremteni, viszont szocialista demokrácia csak ott lehet, ahol érvénye* sül az emberek alkotó szabadsága. Legfontosabb a jó kapcsolatok megteremtése A járási mezőgazdasági társulás megalakulásával kapcsolatos kérdés szinte minden egyes mezőgazdasági üzemben megértésre talált járásunk* ban ts. A társulás létrejöttében az lrá* nyitás további demokratizálódását látjuk. Gyakorlati munkájukról az a né* zetem, hogy minden attól függ, meny* nyiben tudja a társult szövetkezetek értékeit képviselni, az integrációs kap* csolatok kiépítése terén tud-e helyes utat választani a mezőgazdasági üze* mek eredményes gazdálkodásához. Ez nagyban függ majd a választott szerv, a vezetőség munkájától, amelynek többek között az lesz az egyik legfon* tosabb feladata, hogy az apparátus munkája megjavítására törekedve tart* sa szem előtt a társult üzemek érdekeit, azok termelési és természeti fel* tételei alapján. Az integrációs kapcsolatok létreho* zása terén járásunkban sok a lehető* ség. Már eddig is történtek bizonyos megállapodások. Közös hizlaldák és szárítóberendezések építése már útban van. Sző van arról Is, hogy a jövőben borüzemet építünk a szőlőtermesztő szövetkezetek és az állami borászati üzemek társtulajdonaként. Ezt a kér* dést nagyon meg kell gondolni. Pl. a madarl szövetkezetnek eddig már 62 ha szőlője van. A telepítés a többi szövetkezetekben már a befejezéshez közeledik. Tehát arra már nincs nagy szükség, hogy az állami borászati üzem anyagiakkal is hozzájáruljon to* vábbi szőlők telepítéséhez. Ha e terű* leteket itt-ott még bővíteni akarják, meg tudják azt oldani a maguk ereiéből. Igen, mi integrációs kapcsolatba lépünk a borüzemmel, s ha a haszon* bői annak arányában részesülhetünk, amilyen arányban leadjuk a szőlőt a feldolgozásra. Ha ez nem lehetséges, a szőlőtermesztő gazdaságok maguk építsenek közösen borüzemet, palac* kozóüzemet, hogy legyen konkurren* cia, amt a piacra kerülő borok minő* ségének javulását is eredményezné. Járásunk több szövetkezetében tér* mesztünk nagyobb területeken fűszer* paprikát. Itt is, amennyiben nem jö* hét létre megfelelő kapcsolat a nyu* gat-szlovákial konzervgyárakkal és ha a felajánlott haszonrészesedéssel nem értünk egyet, üzemközi (2—3 szövet* kezet tulajdona) paprikaszárítőt kelle*