Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-03-23 / 12. szám

VADASZ és A SZABAD FÖLDMŰVES HAVI MELLÉKLETE IV. ÉVFOLYAM 1968. MÁRCIUS Vadkár elleni szerek Vadállományunkból származó jövedelem nemzetgazdasági szempontból is jelentős tétel. Újabban azonban a vadászatból származó valuta bevételünk is örvendetesen növekedik. Saj­nos, tény azonban az is, hogy párhuzamosan ezzel sokhelyütt a vadak által az erdő és mező­­gazdaságban okozott károk nagysága is emelkedik. Szem­ben a vadállományunkból szár­mazó jövedelemmel, mely köny­­nyen kimutatható, a vadak ál­tal okozott károk nagyságáról csak kevés, főleg csak helyi jellegű, tehát teljes képet nem szolgáltatott adatokkal vagy becslésekkel rendelkezünk. Két­ségtelen tény azonban, hogy szőlőinkben és a gyümölcsfá­kon a nyulak és nem egy he­lyen a vaddisznók által a kuko­ricában okozott károk nagysága magasabb, mint a vadászatból származó összes jövedelem. Ma­gyarországon például 1962 te­lén a gyümölcsösökben a nyu­lak 24 millió forint kárt okoz­tak. Nem kisebbet a vadkárok az erdőgazdaságban sem. Szlo­vákiában az állami erdőkben 1966-ban ezeket a károkat kb. 14 millió koronára, Ausztriában pedig 1960-ban kb. 100 millió schillingre becsülték. Vadbőség esetén a vadak lét­számának lelövéssel történő ok­szerű apasztása már egymaga is sokhelyütt mérsékelhetné a károk nagyságát. Vonatkozik ez Szlovákiában pl. a szarva­sok létszámára. Létszámuk ma 1600 darabbal magasabb. Rész­ben célhoz vezethetne az is, ha több vadlegelő vagy erdei takarmányföld állna vadállomá­nyunk rendelkezésére és ha a kiadós téli etetés is mindenütt biztosítva volna. Ezeknek az intézkedéseknek a betartása azonban semmi esetre sem biz­tosíthatná erdő- és mezőgazda­ságunkat a vadkárok ellen. Az alacsony törzsű termőkaros gyümölcsösöket és faiskolákat ezért kerítések létesítése, az egyedülálló elszórt gyümölcs­fákat pedig különféle anyagok­ból készült fizikai eszközök ál­tal igyekszünk a vadkárok el­len megvédeni. A vadkárok csökkentése, il­letve megelőzése terén újabban a különféle „repelens“ vegysze­rek használatának kérdése is mindjobban előtérbe kerül. Ezek különböző összetételű anyagok, melyek kellemetlen illatuk, ízük, színük és más tu­lajdonságuk által riasztják a vadakat. Permetőszer, kenő­vagy áztatőszer alakban kerül­nek a legkülönfélébb elnevezé­sek alatt a világpiacon forga­lomba. A repelensek gyártásával ná­lunk a SPOLANA neratovicei nemzeti vállalat foglalkozik. Az „Ortus“ és „Karnofer“ mellett újabban két új repelens, éspe­dig a „Morsuvin“ • és a „Apu­­lin“-t hozott forgalomba. A „Morsuvint“ 5 százalék vízzel hígítva a vegetáció nyugalmi időszakában az erdészetben, a fatörzsre és vastagabb ágak be­­kenésére használják. Hatékony­ságának tartama 6—7 hónap. Ezer 3—4 éves csemete védel­mére körülbelül 8—10 kg Mor­suvin szükséges. Az Apulint eredeti állapotban, hígítás nél­kül használjuk. Ugyancsak a vegetáció nyugalmi időszaká­ban kerül alkalmazásra. Ezer darab 3—4 éves facsemete vé­delmére 1—3 kg Apulint hasz­nálunk. Némely érzékenyebb facsemete, például a bükk, a tölgy és mások esetében vi­gyázni kell, nehogy az egész csemetét bekenjük, mert ez ful­­ladási károkat okozhatna. Az említett és már engedé­lyezett repelensek mellett újab­ban a pezinoki Állami Erdő- Igazgatóság dolgozói a brati­­slavai Chemické závody J. Di­mitrova együttműködésével is foglalkoznak saját új repelen­­seik bevezetésével, illetve azok használhatóságának kipróbálá­sával. A még nem engedélye­zett repelenseik egyelőre „Ihlo­­listol“, illetve „Stromolykol“ elnevezést kaptak. A „Stromo­­lykol“-lal 1964 óta a pezinoki erdőigazgatóság erdeiben már közel 100 hektáron védekeztek jó eredménnyel. Használatéval jó eredményeket kaptak a gyü­mölcsösökben és a szőlőben is. A kásaszerű Stromolykolt ecet segítségével foltokban, éspedig egymástól kb. 5 cm távolságra vagy ugyanilyen távolságra sá­vokban alkalmazzuk — kenjük a fák száraz törzsére. Az eddi­gi tapasztalatok szerint 1 hek­tárra 15—19 kg „Stromolykol“ szükséges. Ez a készítmény te­hát a fák kéregrágását, hánto­­lását csökkenti, illetve akadá­lyozza. Az „Ihlolistol“ a facse­metéket, fiatal tű- és lombleve­lű fácskákat védi 5—7 éves korukig. A velünk szomszédos Auszt­riában a repelensek gyártásá­val a bécsi „Avenarius“ vegyi gyár foglalkozik. A nevezett gyár jelenleg a „Cilvacol A és K“, a „Monacói“ és „Cervacol“ elnevezésű gyártmányait forgal­mazza. A „Cilvacol A“ egy fe­kete kenőcs a fenyőfák védel­mére alkalmazzák. A „Cilvacol K“ ezzel szemben egy fekete, -erősen visszataszító szagú és undorító anyagokat tartalmazó sűrű folyadék. Zsák, rongy és hasonló anyagok áztatására al­kalmazzák, amelyeket aztán a védendő növények közelében akasztanak fel. A „Monacói“ rozsdavörös kenőcs vízzel a célnak megfelelően hígítva permetanyagként kerül felhasz­nálásra. A vegetáció nyugalmi időszakában gyümölcsfáknál 30—40 százalék, epernél 5 szá­zalék, szőlőnél 7—10 százalék, erdészetben pedig 33—50 szá­zalékos töménységű permetlé alakjában alkalmazzák. Dr. Ke­rekes Gyula a Budapesti Nö­vényvédelmi Kísérleti Állomás munkatársának adatai szerint ez a szer 30 százalékos tömény­ségben a nyúl és szarvas ellen sok más repelens közül a fiatal almások védelmére legalkalma­sabbnak bizonyult. A gyártó cég adatai szerint Hollandiában a 20 százalékos Monacolos per­------------------------------------------N 3. szám ATARTALOMBÓL: Világszerte kísért a veszettség réme ^ Vadásznaptár A Csehszlovák Vadász­szövetség hírei ^ Vaddisznó-lesen Lőfegyver — életveszély! Fenékólmos ponty­horgászat Halásznaptár ^ Sikeres lesz az „őrségváltás“ 7 4* Halaink fontos táplálékállatai ♦ jubileumi közgyűlés Párkányban 4* Érdekességek 4 Az óriás metezés az árpa, illetve zabve­tésekét a vadak ellen igen jól védte. A „Cervacol“ fehér krém­­szerű, szagtalan' kenőanyag. A lomb és tűlevelű fák védelmére készült. A vad által veszélyez­tetett, illetve megvédendő ág­részekre és végekre ezt a szert ősszel, mielőtt még a vadak kártétele megkezdődne, kefe segítségével vagy gumikesztyűs kézzel alkalmazzuk. Külföldön ma már számtalan repelens van forgalomba. Cél­szerű volna, ha egynéhányat közülük a mi gyártmányainkkal összehasonlíthatnánk. Ez már csak azért is fontos volna, mert közismert tény, hogy egy repe­­lensnek több éven át történő alkalmazása után a vadak hoz­zászoknak és ennek folytén a repelens teljesen hatástalanná is válhat. Renczég Vilmo* Az újvidéki kiállítás csehszlovák részlegén bemutatott szarvas- és őzagancsok egy csoportja. Fotó: Dr. Josef Neőns

Next

/
Thumbnails
Contents