Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-03-23 / 12. szám

A mély, tölgyes erdő bozótos sűrűjében alighanem valami rendkívüli történt. Az áthatolhatatlan, tüskés bokrok közepéből sóhajtásszerű röffenések hangjait vékony, szaggatott sivítás kíséri, mint a háztáji sertésólban, malacozáskor. És valóban, jól elrejtett vackán a vaddisznó emséje ellett meg, 12 apró, vörösbarnásfehércsíkos kismalacnak adva életet. Ilyen intim családi jelenetet csak az a vadász figyelhet meg, aki szenvedélyesen és fáradhatatlanul, minden szabad idejében járja a pagonyt. Egyik legszebb vadunk: a vaddisznó bizony eléggé elrejti életének titkait előlünk. Kimondottan éjjeli vad, csak a sötétség beálltával hagyja el az erdőt, fiatalosok bokros sűrűjét, hogy örökké éhes gyomrát megtöltse. Olykor nagy kondákba verődve látogatják nyáron és ősszel a legkülönfélébb mezőgazdasági földeket, nagy károkat okozva a terményekben. Főleg a zab, kukorica, burgonya és répa kedvenc csemegéje. Jól is lakik belőlük s tetemes zsírréteget gyűjt magának a hideg téli napokra. Ha már betakarítottak minden termést, ha fogytán a makk az erdőn s a kis maradékot is fagyott, mély hó fedi, beéri a vaddisznó ágak, száraz szederlevelek és gyökerek kosztján is, a hiányzó kalóriákat pedig saját zsírrétegéből fedezi.

ÁPRILIS - KOS HAVA

A párzás, búgás rendszerint november-december hónapba történik s 16—18 heti vemhesség után áprilisban malacozik az emse. Az eltérések azonban elég gyakoriak s meglehetős nagyok. A kocamalac már egy éves korában ivarérett, míg a kan csak további egy év elteltével.

Kóbortermészetű vad, de főleg az eleség hiánya készteti őt nagyobb vándorlásokra. Állandó etetéssel könynyen megtartható pagonyunkban. Különösen a kismalacait vezető koca szívesen keresi fel a nap mint nap megtöltött szórókat. Mivel a mezőgazdaságban néha nagy károkat okoz, még ma is dúvadként kezelik.

A vadkan egész éven át lőhető s csak az emse és a malacok élveznek védelmet január 16-tól július 31-ig. Ez a túl csekély védelem nagyban hozzájárul létszámuk csökkenéséhez. Míg 1962-ben Szlovákiában 3041 darab került terítékre, addig 1966-ban már csak 2321 és a tavaszi törzsállomány 1967-ben már csak 7603 darab volt. Ez a szép nagyvadunk, amely a legélvezetesebb és legizgalmasabb vadászatok egyikét nyújtja nekünk.

Nagyvadas területeinken áprilisban folytatjuk a vadászati berendezések javítását, pótlását. Cserkészutaink, magasleseink az őzbakidény kezdete előtt már teljesen rendben legyenek. Sózóinkat állandóan lássuk el megfelelő tartalommal. Vadföldjeinket beültetjük és bevetjük rendelkezésre álló és megfelelő terménnyel. Nagyon ajánlható a csicsóka, különösen a vaddisznós pagonyokban.

Apróvadas területeken a vadvédelem fokozott mértékben kívánatos. A tojásokat rakó fogoly és fácántyúk percnyi lankadását is kihasználja a sok fészekrabló: varjú, szarka, menyét és megannyi társuk. A törvényadta lehetőségek között irtsuk a kártékony vadat. Eredményes a szárnyas rablók fészkeinek kilövése, mert ilyenkor nemcsak a fészket romboljuk szét, hanem a lerakott tojásokat és legtöbb esetben a fészekben ülő tojót is megsemmisítjük. A szárnyas ragadozókkal azonban vigyázzunk isi Már csak a galambászhéja lőhető.

Hasznos vadjaink közül április 16-tól már védelemben részesül az erdei szalonka, a pézsmapocok. Lőhető a siketfajd- és nyírfajd kakas a jóváhagyott lelövési terv szerint.

Amelyik vadászgazda még nem küldte be az esedékes statisztikai és terv kimutatásokat, április 3-ig még gyorsan küldje el a kővetkezőket: 1. „Mysl. (MZLHj 1-01- Vykaz o honitbe, stavu a lovu zvere“, 2. „Mysl/001 — Plán chovu a lovu — 1.“ 3. „Mysl/005 — Plán péCe o zver."

A március 31. dátummal elvégzett, mindenévi, kötelező vadszámlálás eredményeit a „Mysl/008 — SCítací list zvere“ Jelzésű nyomtatványban összegezzük és ezeket az adatokat a lelövési tervek összeállításánál dolgozzuk fel. K. K.

Világszerte kísért a veszettség réme

Annyit ma már az iskolás gyerekek is tudnak a veszettségről, hogy fertőzött állatok marása által terjed állatra, emberre egyaránt. Azt is tudjuk, hogy a tudományosan lyssa vagy rabies néven ismert betegség elleni első hatékony védőoltást Louis Pasteur [ejtsd:' PasztőrJ francia vegyész fedezte fel a múlt század végén. Mindezen ismereteink azonban nem elegendőek ahhoz, hogy eredményesen szembeszálljunk a borzalmas kórral, amelynek újabb terjedéséről — néhány ország kivételével — egyre riasztóbb hírek érkeznek a világ minden tájáról. Mivel járulhatunk tehát hozzá elsősorban a kórmegelőzéshez?

Mindenekelőtt meg kell döntenünk azt a tévhiedelmet, hogy a betegséget kizárólag vagy túlnyomó többségben a veszett kutyák terjesztik. Tévedés! Hiszen az ún. házőrző ebek többé-kevésbé gazdáik ellenőrzése alatt állnak, akik a törvényes előírások értelmében rendszeres védőoltásoknak kötelesek alávetni az állatokat. Ugyanez vonatkozik a vadászkutyákra. A gazdátlan, elvadult és a határban kóborló kutyákat pedig minden öntudatos vadász köteles pusztítani — ugyancsak az érvényes előírások értelmében.

Sokkal nagyobb veszély fenyeget a fertőzött macskák részéről, amelyekre semmilyen védőoltási rendelet nem vonatkozik, hacsak kóborlásuk közepette nem végez velük a vadász golyója. — Igen ám, de melyik vadász „szakosítaná“ magát macskairtásra, amikor lövöldözésével eleve elhessegeti a kiszemelt vadat?

Nemzetközi kimutatások alapján ma már bízvást állíthatjuk, hogy valamennyi négylábú közül a legveszélyesebb „bacilusgazda“ a róka. A Német Szövetségi Köztársaságnak Würtemberg nevű tartományában például néhány év előtt valóságos irtó hadjáratot rendeltek el a mezőgazdasági és egészségügyi szervek. Egy 60 km széles földsávon, lépésről lépésre végigpásztáztak minden talpalattnyi területet és fojtógázzal árasztottak el minden egyes rókalyukat. Minden elpusztított rókáért 15 nyugatnémet márkát fizettek a hatóságok. A sikeres akció befejezése után megállapították, hogy az aránylag csekély számú kutyán és macskán kívül teheneket, juhokat, sertéseket martak meg a veszett rókák, amelyek éppúgy elhullottak, mint az általuk fertőzött rengeteg őzvad. A fő károsult tehát a vadállomány voltl Nagy kár, hogy a valamikor hagyományos rókavadászatok „divatjukat“ múlták. Nyugati szomszédjához hasonlóan a Német Demokratikus Köztársaság is kb. 80 csehszlovák koronának megfelelő prémiumot fizet minden elejtett rókáért. És nálunk?

Tudatosítanunk kell, hogy a

veszettségbe esett erdei vad látszólag megszelídül, szinte kezes báránnyá változik, közben azonban hol az egyik, hol a másik játszadozó gyermeket megharapja. És mire a gyermek észbe kap vagy bevallja szüleinek „jelentéktelen“ sérülését, rendszerint már rajta is kitör az immár gyógyíthatatlan betegség. Elsősorban a vadászokra hárulna a kötelesség, hogy nemcsak a felnőtteket, hanem főleg a szabadban táborozó gyermekeket felvilágosítsák a rájuk leselkedő veszedelemről, amíg nem késő! A róka fokozott veszélyessége azzal magyarázható, hogy egyaránt kerül érintkezésbe az erdei vaddal és a mezőn legelésző háziállatokkal, nem is szólva a kóbor kutyákról, macskákról stb., ha összemarakodik velük. Ne feledjük, hogy a róka lövésére nálunk nincs tilalmi idő!

összefoglalóul és miheztartás végett megemlítjük, hogy a veszett állatok jellegzetessége a következő: a megváltozott magatartás, a bágyadtság és levertség, „sodródás“ az emberhez, az izgágáskodás, a kancsal tekintet, nyelési nehézség, nyálfolyás, állkapocslógás, később a bénulási tünetek. Az ilyen állattól óvakodni kell.

A vírus okozta betegség a veszett állat marásakor a nyállal kerül a szervezetbe és megtámadja a központi idegrendszert. Lappangási ideje lehet egy hét, de néha — sajnos — hónapokig, sőt 1—2 évig is eltarthat (a prágai Pasteur-intézetben jómagam is szemtanúja voltam ilyen kivételes esetnek).

Végül pedig a legfontosabb figyelmeztető: veszett, vagy veszettségre gyanús állat marása után haladéktalanul orvoshoz kell fordulnunk. Az ember sebéből azonban az orvos sem tudja megállapítani, vajon a harapás veszett állattól származott-e vagy sem. Ezt csak akkor lehet megtudni, ha sikerült az állatot kézre keríteni és állatorvosi megfigyelés alatt tartani. Ha idejében fordulunk tehát orvoshoz, a védőoltás hatása biztos. Ha viszont elmulasztjuk ezt és már kitört rajtunk a veszettség, gyógyulásunk esélye egyenlő a nullával!

(Feldolgozta: K. E.)