Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-03-23 / 12. szám

Idénymérleg

Kulturális életünk területén tavasz közeledtével lezárunk egy olyan szakaszt, amelynek lényege a CSEMADOK helyi szervezeteinek felfokozott, aktívabb tevékenységében nyilvánul meg. Ez megmutatkozik egyaránt a helyi szervezetek életében és a járások egészének viszonylatában is.

Hogy mit és mennyit végzett a CSEMADOK dunaszerdahelyi járási bizottsága és ezen keresztül a járásban lévő helyi szervezetek, arról Fél Miklós, a CSEMADOK járási titkára tájékoztatott.

E tájékoztatás alapján a CSEMADOK járási vezetősége a januári járási konferencia után egyik fontos és elsőrendű feladatának tartotta a Februári Győzelem 20. évfordulójának méltó megünneplését. Ezen akció keretén belül több alapszervezetben ünnepi közgyűlést rendeztek és méltatták a Februári Győzelem 20. évfordulóját, s egyben rámutattak azokra az eredményekre, amelyeket az a szlovákiai magyarság szempontjából hozott. '

A CSEMADOK járási bizottsága a fentemlíttet jeleritős akció után fontosnak tartotta a járásban lévő többi érdekelt szervekkel alaposan megszervezni és előkészíteni a Járási

KÉTÉVES HEGEDŰS

Az amerikai gyermekpszichológusok egy csoportja szembeszáll azzal a hagyományos felfogással, hogy a gyerekek rendszeres tanítását csupán hatéves kor körül lehet megkezdeni. Nézetük szerint a gyermek megfelelő környezetben, kellő segítséggel sokkal korábban is alkalmas már a legkülönbözőbb ismeretek rendszeres elsajátítására. Így Chapel Hillben kísérleti egésznapos óvodát nyitottak egyhárom év közti gyermekeknek. Többségük elsősorban a kétéven felüliek könnyedén tanultak hegedülni s más hangszereken játszani. A három éven felüli gyermeknek a gépen írás és az olvasás nem okozott nehézséget. Az eddigi kísérletek alapján New York állam tanügyi főhatósága elhatározta, hogy 1978-tól ingyenes oktatásban részesíti mindazokat az apró gyermekeket, akiknek a szülei ezt óhajtják.

Ifjúsági Alkotóversenyt. Ezek között is első helyre került a járás színjátszó csoportjainak fesztiválja és a szavalóverseny megrendezése, amely nagy körültekintést és alapos előkészítő munkát igényel. E két főfeladat mellett nem feledkeztek meg a tánc- és népdalfesztivál megrendezéséről sem. A járási népdalfesztivál megrendezésére Nyárasdon került sor. A 32 jelentkező nagy sikerrel mutatkozott be a közönségnek. A táncdalfesztivál döntőjét Dunaszerdahelyen rendezték meg, és itt is nemvárt sikert arattak a versenyzők.

A színjátszócsoportok járási fesztiváljára 24 műkedvelő csoport nevezett be. Ez a szám nemcsak azt dokumentálja, hogy mennyiségi változások mentek végbe a járás területén a műkedvelő színjátszás helyzetében, hanem azt is mutatja, és ezen van a hangsúly, hogy dramaturgiailag is lényeges minőségi változások jöttek létre. Ezt elsősorban az igényesség bizonyítja. Nincs az, ami a múltban jellemző volt a műkedvelő színjátszó csoportokra. Ez elsősorban a színmű vek kiválasztásában mutatkozik meg. Még pár évvel ezelőtt is az az áldatlan helyzet uralkodott, hogy egy-egv színművet hét. nyolc, de több csoport is műsorra tűzött. A mostani színjátszó-fesztiválra benevezett 24 csoport közül alig akad két-három olyan csoport, amely azonos színművel készül.

A színjátszó csoportok fesztiváljának előkészülete már folyamatban van. Egy közös bírálóbizottság meg nézi az előadásokat, értékeli és kiválasztja a 24 közül a legjobb négyet, amelyek április végén Dunaszerdahelyen lépnek a közönség és a bíráló bizottság elé. Ott és akkor dől el az elsőség kérdése.

A járási alkotóversenyt a szervezőbizottság 12 ágban rendezte meg. Minden versenyágazatban nagy volt az érdeklődés. A CSEMADOK járási bizottsága mindezek mellett márciusban komoly és igényes munkát vállalt még magára. A Könyvhónap keretén belül nyolc író részvételével rendeznek a különböző helyi szervezetekben író—olvasó-találkozót. Sajnos, ezen a téren nem halad minden úgy, ahogy szeretnék. Ugyanis a járási bizottság továbbította a központi bizottság felé azon írók névsorát, akiket vendégül szeretne látni, azonban a központi bizottság illetékesei nem

reagáltak kellő időben erre a kérésre, s ebből kifolyólag úgy alakult a helyzet, hogy egyes író—olvasó találkozó időpontját az eredeti elképzeléssel szemben más időpontra kell halasztani.

Idénymérleget készítettünk csupán a teljesség igénye nélkül. Ennek eile, nére a felvázolt tények azt mutatják, hogy a CSEMADOK dunaszerdahelyi járási bizottsága és a járásban lévő alapszervezetek komoly és igényes munkát fejtenek ki kulturális téren. Ha itt-ott mutatkozik is hiányosság, az nem mindig abból származik, hogy nincs elég ambíció és tenniakarás. A kibontakozásnak sokszor objektív akadályai is vannak. Ennek ellenére a dunaszerdahelyi járásban alapos és átgondolt tervek szerint folytatják azt a munkát, amely népünk kulturális életének felemelkedését szolgálja. -gs-Farsangi népszokásaink azok közé a hagyományok közé tartoznak, melyek egy egyetemes nemzetközi szintbe olvadnak be, s melyet minden nép elfogadott és magáénak vallott. Az eredeti szokás az egész közösség aktív bekapcsolódását igénylő, télűző, tavaszköszöntő, termékenységvarázsló szokás volt, mely idővel értelmét vesztve, új funkciót nyert. A középkori Bachanáliák és a mai farsangi karneválok, a mohácsi Busójárás és a csallóközi Dőrejárás egy tőről fakadtak.

Valamikor faluhelyen a farsangi táncmulatságokat a legénybíró vezetésével, a falu legényei rendezték. A különböző hagyományos maskarába öltözött legények csoportja — melyből az ősi állatalakok sem hiányoztak — bejárta az egész falut. Dallal, zeneszóval és rigmusokkal köszöntötték a ház urát, amiért kolbászt, szalonnát, tojást (egyes helyeken szénát) kaptak, melynek árából a cigányzenekar költségeit fedezték. Egyúttal a tréfás felvonulás közben meghívták a hajadon lányokat az esti táncmuna Reményt ezzel a három szóval: „Le vagy tartóztatva“. Esetleg minden szó nélkül hátracsavarhatta volna a kezét, amint kilépnek a kocsiból, de ezt a műveletet, amelyért megszenvedett, szerette volna úgy befejezni, ahogyan eltervezte.

Közben a kocsi elérte a nyírest. A ritkás, vékony törzsű fákon túl látni lehetett a kis tavat. A parton nagy fekete személykocsi állt.

Pavel elővette az ülésre dobott zakójából az irattércáját, és egy újságkivágást nyújtott Remény felé.

— Nézd. csak, Mihail.

Az újságkivágás a párizsi gyászjelentés volt, Remény apjának teljes nevével.

Remény minden érdeklődés nélkül nyúlt az újságkivágásért, de amikor rápillantott, hirtelen előredőlt, mintha a kocsi hirtelen fékezett volna, és mozdulatlanná dermedve meredt a papírcsíkra. Az arca pillanatok alatt elfehéredett.

A fejét sem mozdítva, nem nézett Pavelre, halkan és nyugodtan ennyit mondott:

— Szóval mégis tudtad. De mikor... — Nem fejezte be a mondatot.

Pavel hallgatott. A' kocsi közben kiért a nyíresböl. A partig, ahol vártak rájuk, alig száz méter maradt. Remény felnézett, és a szélvédő üvegen át meglátta a fekete autó körül álló embereket.

— Értem' jöttek? — kérdezte, és hirtelen felkapta a karját, és beharapta a kabátja ujját. Pavel az arcába vágott, és a sarokba szorította.

— Csendesebben, Mihail.

A kocsi megállt. Remény közönyös arccal ült a kocsiban, mintha az egészhez nem volna semmi köze. Pavel kinyitotta az ajtót.

— Szálljon ki, Tuljev — mondta az ezredes. — Megyünk Moszkvába.

Remény Pavelre nézett, majd Markovra fordította tekintetét, összehúzta a szemét, lerázta magáról a dermedtséget, kiszállt a kocsiból, és kihúzta magát az ezredes előtt.

— Abba a nagyba — utasította Markov.

Reményt a fekete kocsihoz kísérték.

— Induljanak, én majd utolérem magukat — mondta Markov a nagy kocsi sofőrjéhez.

A kocsi elindult a part mentén, aztán befordult a nyíresbe.

Markov ezredes a vízhez lépett, és lehajolt, me^nedvesítette arcát, aztán

kivette a zsebkendőjét, megtörülközött. Pavel mellette állt. Kezében a Remény kabátjából kitépett ampullát tartotta.

— Hogy hívják Remény főnökét? — kérdezte Vlagyimir Gavrilovics.

— Szerzetes.

— Akkor a Szerzetesnek fogunk dolgozni. Mától fogva te vagy Remény.

Markov ezredes jelentéséből:

„ ... A kémközpontban kapott feladat jellegéből ítélve Bekasz, a mindenre kiterjedő és hosszú ellenőrzés után sem nyerte el a teljes bizalmat. A Remény első rádiótáviratára érkezett válaszban a központ nyugtalanságát fejezte ki Remény konspirációjával kapcsolatban. A legvalószínűbb, hogy a központ, amikor összekötő ügynökként a rádió nélkül maradt Remény felkutatására küldte Bekaszt, nem volt egészen biztos a sikerben. Feltételezték, hogy Leonyid Krug szökésével kapcsolatban Remény lebukott.

Bekasz küldetésének sikertelensége esetén a kémközpont nem sokat kockáztatott. A hordozható rádióban levő rejtjeltáblázat önmagában nem érdekes, mert csak a Sztanyiszlav Kurnakov néven rejtőzködő Reménynél volt meg hozzá a kulcs, amellyel megfejthette. Siker esetén viszont egy értékes ügynököt nyert a központ.

... Remény ellenőrzését a központ a nyílt levelezőlappal befejezte.

... Remény már az első kihallgatáson reálisan értékelte saját heyzetét, és a feltett kérdésekre kimerítő válaszokat adott. Ebben nagy szerepe volt annak a ténynek, hogy a kémközpont igazságtalanul bánt el Remény apjával, aki a váratlan nyugdíjazás után hamarosan meghalt Párizsban, valamint az, hogy Reményt gyengéd szálak fűzték Marijához.

... Andrej Szedih éberségének köszönhető, hogy újabb személyekre figyeltünk fel. Az egyik az Antikvárius, aki kultúrattasé. A másik Koko, Nyikolaj Kazin, szovjet állampolgár, moszkvai lakos, aki az ékszerüzérek között jól ismert, és kapcsolatban áll az attaséval. A harmadik Albert Sztu pin, moszkvai lakos, foglalkozásnál küli. Az Antikváriust és Kokót szigorú megfigyelés alá vettük. Sztupin ope ratív okok miatt megszakította kap csolatát Kokóval.

... Az ügy érdekében Gyembovics jó ismerősét, Emmát szabadlábon hagytuk, a lakását ellenőrzés alatt tartjuk.

... Marija nem sokkaL azután, hogy pénzt kapott Reménytől, jelentkezett az állambiztonsági szerveknél, és elmondta gyanúját.

... Három részben vettük és megfejtettük a kémközpont táviratát, amely Remény első fontos feladatát tartalmazza. így szól:

„Reménynek „Urán—5“ művelet. A kozmikus felderítés megállapította, hogy a BS—72—48-as koordinátában valamilyen építkezés kezdődött. A vidék jellegéből következően stratégiai rendeltetésű építkezésről lehet szó. Hivatalos személyek behatolása mind ez ideig nem járt eredménnyel. Ugyanakkor adatokat kaptunk, hogy ebbe a körzetbe nagyarányú szállítások kezdődtek. Az építkezés a vasútvonalaktól nagy távolságra folyik, vizuális és technikai felderítés lehetetlen. A stratégiai szolgálat reméli, ön mindent elkövet annak érdekében, hogy felderítse:

— az építkezés helyét és méretét:

— az odavezető utak számát, a szállítmányok jellegét (különös tekintettel a BS—72—44-es koordinátára);

— milyen szerv építi az objektumot, mi a neve az építkezés vezetőjének és főmérnökének: ha lehetséges, szerezze meg részletes jellemzésüket és eddigi munkahelyeik leírását;

— hogyan és hol toborozzák a munkaerőt. Előzőleg ellenőrzik-e az odakerülő személyeket (milyen kérdőíveket töltenek ki a felvételi irodán, különösen örülnénk egy ilyen felvételi ív egy példányának).

Ne sajnálja a fáradságot és a pénzt a cél érdekében, ne válogasson az eszközökben, de legyen óvatos.

Közölje, hogy mit szándékszik tenni ebben az ügyben. A továbbiakban az üzeneteiben hivatkozzék a művelet fedőnevére. Üdvözletüket küldik a barátai és az Édesapja. Sok sikert. Segítse az isten.“

... Bekasz a Sztanyiszlav Kurnakov névre szóló személyi igazolvánnyal július 15-től lakik K. városban. Sofőrként dolgozik. Végrehajtottuk az első rádiókapcsolatot a kémközponttal.

Az alábbi választáviratot küldtük:

„Urán—5 művelet. Felderítettem az objektumot megközelítő utakat. Lehetséges, hogy szükségem lesz a segítségükre. A részleteket egy hónap múlva közlöm. Addig nem tartom szükségesnek a kapcsolatot. Remény“.

Vége.

CSALLÓKÖZBEN

latságra. Közben sok mókás dolgot műveltek, amelyek közül a csínytevés sem hiányzott, különösen azokon a helyeken, ahol nem szívesen fogadták őket.

A régi farsangi szokásokról Bőd Péter a következőképpen tesz említést a „Szent Heortokrates“ című 1786-ban Pozsonyban kiadott könyvében: „Mert némelyek lárvákat vettenek, különböző nemnek ruhájában öltöztenek, sok vásottságot, feslettséget vittenek véghez: némellyek

sok-féle figurás köntösöket vévén magokra, mutatták magokat Pokolból jött lelkeknek; mellyre nézve hellyessen mondották sokan Ördögök Innepének.“

Örvendetes tény, hogy a csallóközi falvak, mint Tejfalu, Gomba, Vajka és még néhány falu, melyekről azt sem mondhatjuk, hogy eldugott, a várostól távol eső helységekről volna szó, a mai napig megtartották őst szokásaikat. Ez a hagyományőrző igyekezet, figyelmet és méltó elismerést érdemel.

Ez évben a Dőrejárást február 25-én farsang vasárnapján tartották. Tejfalun a helyi tűzoltószervezet, Gombán a CSEMADOK helyi csoport szervezete rendezte ezt a vidám, kedves népszokást. Mindkét helyen kizárólag legényekből, illetve férfiakból álló népes csoport járta a falut. A fő csoportot a lakodalmi menet alkotta a „menyasszonnyal“, vőlegénnyel, vőfélyei az élen. Tejfalun utánuk a két alabárdos testőr, a kosaras „aszszonyok“, a hentesek, vállukon a szatyorral és a zenészek. A többi mókacsinálók, a „szimkik“ a batyukkal, az

ördögök a korbáccsal, a meszelő „asszonyok“, a bolond borbélyok, a medvék és medvetáncoltató, valamint a drótos és a perselyes Dőrék többékevésbé önállóan tréfálkoztak a faluban. Az ördögök a bámészkodó gyerekeket és lányokat ijesztgették, a „szimkik“ pedig batyujukkal nagyokat ütöttek arra, aki nem tért ki az útjukból. A bolond borbélyok gyanútlan járókelőket szappanoztak be és borotváltak meg fából faragott borotvájukkal, s az asszonyoknak öltözött Dőrék még a mi kalapunkat sem kímélték. Az estig tartó vidám és látványos Dőrejárást este farsangi táncmulatság követte. Gombán is hasonlóképpen folyt a dőrejárás, csak a maskarákban volt némi különbség. Öreg betyárral és cigányasszonyoknak öltözött Dőrék-kel bővült a csoport. Új elemek Is kerültek a hagyományba Gombán. Az indiánnak öltözött Dőre, valamint a gyárilag készített, üzletben vett maszkok már a hagyomány elhalványulását mutatják. Ez természetes és elkerülhetetlen jelenség, akárcsak a cigányzenekarban a szaxofon megjelenése.

Mindkét községben dicséretet érdemelnek a Dőrejárás szervezői. Tekintettel arra, hogy ritka, vidám és látványos népszokásról van sző, érdemes lenne a Dőrejárást a magyarországi Busójáráshoz hasonlóan nagyobb szabású tájjellegű ünnepséggé bővíteni, melynek keretében helyet kapnának a csallóközi népművészeti együttesek, valamint a csallóközi néprajzi kiállítás is.

ÄG TIBOR,

a CSEMADOK néprajzi előadója

Rudolf Romák emlékkiállítása

(1911—1965)

A befejezetlen életmű mindig fájdalmas hiányérzetet kelt. Láttán kérdések vetődnek fel. Merre, hová vezetett volna a művész további útja? A kor viharos változásaival, a maga fejlődésével felvetődő problémákat miként oldotta volna meg?

Rudolf Hornák gyűjteményes kiállításának válogatása a Nemzeti Gálé riában ilyen váratlanul félbeszakadt életművet jelez. Egy-egy rajz, néhány dombormű, sok különböző témájú és méretű szobor vet fényt az 1965-ben elhunyt szobrász több mint hárnm évtizednyi munkásságára.

Hornák a Kis-Kárpátok alján fekvő Modorból indult el a cseh fővárosba, hogy annak ipariskoláján és akadé miáján elsajátítsa, miként lehet fába, agyagba, fémbe testesíteni a gondolatot, az érzést, — hogyan kell a valóságnak, az életnek egy-egy jelenségét plasztikusan megformálni? Ma ratka és Dvofák tanárok szorgalmas növendéke Párizsban is időzött néhány hónapot s ismerkedett a modern művészettel.

Érdeklődő tudását, tapasztalatait nemcsak a szobrászat nyelvén közölte, hanem érdemes elméleti és gyakorlati pedagógiai tevékenységet is fejtett ki. Iglón, Modorban közép, és szakiskolákban, Pozsony, majd Nagyszombat pedagógiai főiskoláin nevelte a fiatalságot a szép szeretetére, a rajzbeli, a kerámiai, a szobrászati alapismeretekre. Sok éves oktató, szervező, művészi munkásságáért elnyerte az Érdemes Művész címet.

Hornák tagja az 1909-es művész nemzedéknek, amely friss vérkeringést, modern szellemet hozott a szlovák művészetbe. Szobrászunk a hazai hagyományokból kiindulva, prágai

posztimpresszionista tanulságokon kívül hallgatott a cseh 0. Gutfreund és a szlovák Mikulás Gaianda ösztönzéseire. Erősen vonzotta az emberi test és az arc ábrázolása, és rajta a lélek, a belső ember kivetítése, tgy a portrészobrászat állott műve középpontjában. Neves közéleti tényezők, s művészek voltak modelljei. — Több ízes, humorral áthatott karikatúra-fej is került ki keze alól. És sok, gyöngéd érzéssel mintázott, bájos, komoly meg derűs gyermekképmás.

Adózott az ébredő leánytest tiszta varázsának a Tizenötéves leányban. Főképp a nő érzelemvilágának kifejezése izgatta. A „Bánat“, a „Szerelmesek“, az „Álmodozó“ szép egységbe foglalt valóságábrázolások. Finom lendület jellemzi a bronzba öntött „Pihenő táncosnőt“, a beteljesülés boldogsága az „Anyát és gyermekét“.

De reagál a mindennapi munkásélet eseményeire is. A modori lejtők szőlőskertjeinek vidám szüretelőit tünteti fel egy bronzplakett, — A burgonyaszedő asszonynak a föld áldott terméséhez áhítattal lehajlő alakját egyszerűséggel, veleérzéssel fogalmazta meg. S az erőteljesen formált Bányász tartásába, arcába belevéste a jől végzett munka büszke öntudatosságát.

A szobrok s emléktáblák Sklabina, Nagyszombat, Modor, Besztercebánya; Pozsony és más városok közterein s épületeik talán hirdetik Rudolf Hornák igazságkereső, az élet valóságát tükröző művészetét.

Bárkány Jenőm.

SZABAD FÖLDMŰVES /

1968. március 23.

FARSANGI DŐREJÁRÁS