Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-23 / 12. szám
így dolgoznak a kereskényi gépállomáson A Szabad Földműves 2. számában „így látják a gépesltok“ cím alatt Andriskin József külső munkatársunk tollából Írás Jelent meg, melyben többek közt Virág László elvtársnak, a zsellzi szövetkezet gépesítőjének szavait idézve a kereskényi gépállomás Javító tevékenységével foglalkozik. A cikk érzékenyen érintette a gépállomás dolgozóit, s az igazgatóságon keresztül kérték, hogy látogassuk el hozzájuk, s a cikk írójával, a zsellzi szövetkezet gépesítőjével, valamint a gépállomás képviselőivel együtt vitassuk meg a dolgot, s öntsük tiszta vizet a pohárba. A megbeszélésre a gépállomás zsellzi részlegén került sor, ahol megállapítást nyert, hogy bizony a zselízi szövetkezet egyes traktorokat eléggé rossz műszaki állapotban adott át generáljavításra. Közülük az egyik Zetor 3011-es kerekes traktornak csupán a regisztráló jelzése volt meg, s az illetékes útbiztonságf szervek csak azért nem selejtezték ki, mert valójában egy újtípusú, — bár kritikán aluli állapotban lévő — traktorról volt szó. Így természetesen a generáljavítás is jóval többe került, mirtt egyébként került volna. Persze a gépállomás részéről is történtek hibák. A cikk a továbbiakban taglalja, hogy a zselízi szövetkezet egy traktor középjavítását 3000, generáljavítását pedig 9000 koronából kihozza. Ezt a gépállomás szakemberei lehetetlennek tartották, s alább kellőképpen meg Is indokolták, hogy ez miért lehetetlen. Végeredményben Julián Souc elvtárs, a gépállomás igazgatója hangsúlyozta, hogy üzemük munkaközössége nem a bírálat ellen van, hanem amellett, hogy a való igazságot kiderítsük, s ha csupa jókat írt volna róluk levelezőnk, akkor is tiltakoztak volna. Megjegyezte, hogy a cikk egyoldalúságára és pontatlanságára való tekintettel nem érthetnek egyet tartalmával. Ha azonban a benne foglaltak mellett az eredményeket is bemutatta volna, akkor másképp viszonyultak volna vele szemben. Itt azonban megjegyzem, hogy az említett cikk, amely több kérdéssel foglalkozott, nem adott megfelelő teret ahhoz, hogy a gépállomás sokrétű munkája értékelve legyen. Írásom további részében ezért a gépállomás tevékenységéről, eredményeiről számolok be. •ir Mikulái BenCat elvtárs, a gépjavítórészleg vezetője arról tájékoztatott, hogy a traktorok generáljavításánál már huzamosabb ideje áttértek az üzemen belüli speciallzációra. Mégpedig olymódon, hogy a Zetor 25-ös és az uniflkációs Zetor-sorozat traktorait Kereskényben, míg a Zetor Superokat és a lánctalpasokat Zsellzen javítják. Ez azzal az előnnyel jár, hogy a szerelők folyamatosan ugyanazt a munkát végezhetik, s a javító szakma specialistáivá válhatnak. A munkacsúcsok idején vagy máskor beszállított traktorok helyébe üzemképes gépeket is adnak, ha a mezőgazdasági üzem kívánja. A javításra szorulót, tehát a mezőgazdasági üzem átadási bizonylattal leadja, az üzemképes cseretraktort pedig azonnal átveheti az üzemképességről szóló átadási nyilatkozattal együtt. Ha azonban a beszállított, javításra szoruló traktor széjjelszerelésénél további (belső) hibákat észlelnek, azonnal hívják a gazdaság gépesítőjét és pontosítják az átadási bizonylatot. így egy-egy traktor műszaki állapotáról valóságos képet nyernek. Ha a traktor az előírásnak megfelelő műszaki állapotban érkezett a javítóműhelybe, s a gazdaság kimutatja a hajtóanyag-fogyasztást, abban az esetben a gép tulajdonosa 5 százalékos árengedményt és félesztendős garanciát kap generáljavítás után. Ha azonban a gépesítő nem tudja bemutatni a hajtóanyagfogyasztást, akkor csak 3 százalékos javítási árengedményre van joga. A gépállomáson hibának tartják, hogy a mezőgazdasági üzemekben a traktorok generáljavítását nem tervszerűen végeztetik. Számtalanszor előfordul, hogy így a gépállomás javítókapacitása nincs kellőképpen kihasználva, s ilyenkor a vezetők kénytelenek más munka után nézni. Akadnak azonban más példák is. A múlt esztendő második és harmadik negyedévében éppen a kapacitás kihasználására való törekvés érdekében tíz százalékos árengedményt is adtak a mezőgazdasági üzemeknek a műszaki állapot figyelembevétele nélkül, s ezt a páratlan lehetőséget számos szövetkezet jól kihasználta. S elérkeztem ahhoz a ponthoz, amikor az egyének, vagyis a gépjavítók munkatermelékenysége kerül szóba. Bencat elvtárs hangsúlyozta, hogy náluk egy-egy szerelőre havonta két kerekes traktor generáljavítésa esik. Ennyi a norma. Emellett felel a gép üzemképességéért a garantált időtartam alatt. Ha közben a traktor az ő hibájából üzemképtelenné válik, abban az esetben ingyen köteles kijavítani! S feltette a kérdést, hogy vajon mindezek érvényesülnek-e a szövetkezeti javítóműhelyben? Van-e ilyen munkatermelékenység ott egy szerelőre? Figyeli-e valaki, hogy a szövetkezeti műhelyekben generálozott traktorok lefutják-e hiba nélkül a rájuk kiszabott normaidőt s hogy a generálozott gépeknek hányszor kellett vesztegelniük a szövetkezeti műhelyek előtt, s felelősségre vonták-e a javítót a rossz munkáért? A kérdésekre sajnos még általános választ sem adhatunk, mert valóban úgy igaz, hogy a szövetkezeti műhelyek — néhány kivételével — nem képesek a valóságos önköltség kimutatására, ugyanis az anyagbeszerzéssel, az igazgatással, a leírással és más fontos részletkiadással kapcsolatos tételeket nem vezetik rá a javítással összefüggő kiadások listájára. így aztán pontatlan képet kapnak, amikor kimutatják egy-egy traktor generálozási költségét. Gondoljuk csak el, milyen lehet a munkatermelékenység egy négy szerelővel rendelkező szövetkezett javítóműhelyben, ahol mondjuk 15 kerekes traktorral rendelkeznek. A gépállomás normái szerint nem nehéz megállapítani, hogy a négy szerelőnek évente 96 kerekes traktort kellene generáloznia. Ebből pedig az következik, hogy az ilyen szövetkezet 15 traktora „aranyozott“, állandóan üzemképes állapotban dolgozhatna. A gépállomáson cáfolták egyesek állításait, kik szerint a szövetkezeti műhelyekben gyorsabban javítanak, mint a gépállomáson. Mint föntebb is említettem, a mezőgazdasági üzemeknek a gépállomáson módjukban áll az azonnali gépcsere, s ez már eleve kizárja a fentebbi állítást, bár nincs kizárva, hogy akadnak kivételes esetek. De göngyöljük csak tovább a fonalat. Tény, hogy a gépállomás életteret keres. Partnereivel jó kapcsolatot akar, amit az is bizonyít, hogy 1967-ben nyereségének egy bizonyos részét árengedmény címén — nem kevesebb, mint 117 ezer koronát — visszaszármaztatott a mezőgazdasági üzemeknek. Emellett a gyenge ökonómiai eredménnyel gazdálkodó szövetkezetekben végzett komplex tevékenységnél (szántás, vetés, betakarítás stb.) 250 ezer koronás árengedményt nyújtott. Az engedmények természetesen kedvező hatást váltottak ki a mezőgazdasági üzemekben, s az 1968-as esztendőre szóló szerződéskötésnél többen nagy érdeklődést tanúsítottak az iránt, hogy a traktorok generáljavítását a gépállomással végeztessék. A szerződések alapján két és fél millió korona értékű generáljavításra kerül sor, de vannak olyan üzemek is, amelyek nem kötöttek szerződést, s annak ellenére igényt tartanak a gépállomás javítótevékenységére. Természetes, hogy a gépállomás ezeket sem utasítja el. Érdemes még megemlíteni, hogy a kereskényi gépállomás ebben az esztendőben a mezőgazdasági termelő tevékenység szakaszán 418 ezer korona árengedményt ad partnereinek. ☆ összegezve az 1967-es évet nagyon kedvező eredménynyel zárták, s ha évközben előfordultak bizonyos apróbb hiányosságok, azok semmi esetre sem vetnek árnyékot a gépállomás dolgozóinak becsülettel végzett, áldozatkész munkájára. Hoksza István Sok panasz hangzott el az ekékkel kapcsolatosan. A képen látható PN— 30-as típusú függeszthető automatizált, kopírozó berendezéssel fölszerelt eke nem sok panaszra ad okot. (T. D.) Ne feledkezzünk meg a gépesítésről Se szeri, se száma azoknak a cikkeknek, amelyek az utóbbi években a sajtóban napvilágot láttak. Dicsérettel emlékeztek meg nevezetesen a komáromi járás traktorosairól, kombájnosairól, akik becsületes munkájukkal az élre törtek. Mellettük azonban alig méltatták a gépesítőket, akik már több mint tíz esztendő óta nyújtják szaktudásuk legjavát, s áldozatkész munkájukkal lényegesen hoz zájárulnak mezőgazdaságunk sikereihez. Ne bánjunk tehát mostohán velük, s említsünk meg néhányat közülük. BakilSr László, a marcellházi szövetkezet gépesítője ötrendbeli, de társadalmi szempont, ból egyenként is fontos funkció betöltése mellett a szövetkezet gépesítési részlegét irányítja, ahol a gépek és a vontatott eszközök csaknem öt millió korona értéket képviselnek. Gyakorlati tapasztalatokban gazdag, figyelemre méltó eredményt ért el. Beosztottjainak is lelkére köti a gép! eszközökről történő lelkiismeretes gondoskodás fontosságát. Körültekintése, a gépek és traktorok mindenkori állapotának ismerete, mindennapi kapcsolata beosztottjaival, lehetővé teszt számára a helyes szervezést, és a gépek gazdaságos kihasználását. Nagy fontosságot tulajdonít a gépek rendszeres karbantartásának, időbeni javításának, az önköltségcsökkentés elvének betartásával. Világos, hogy ezzel a gondoskodással ugyancsak növeli a gépek állandó munkafelké szültségét, s meghosszabbítja azok élettartamát. Mivel foglalkozik szabad idejében? Kedveli a gyümölcsészetet és a gyű mölcsösökben használatos gépi eszközöket. Fájlalja, hogy a gépek tekintetében nem kielégítő a választék. Általánosságban Bakulár elvtárs elismerően nyilatkozik a mezőgazdasági gépekről. Egyúttal azonban rámutat egyes alkatrészek ős szerkezetek silány minőségére. Ezzel szemben dicsérőleg nyilatkozik az NDK-ból vagy a Szovjetunióból behozott mezőgazdasági gépekről. A gépjavítás új elgondolása érvényesítésének keretében a marcellházi szövetkezetben központi javítóműhelyt létesítenek a környék számára. Ezzel egyidejűleg újabb problémák merülnek fel, amelyeket ugyancsak meg kell majd oldani. Az említett munkarészleget természetesen a kitűnő kezdeményező és szervezési képességgel rendelkező dolgozók Irányíthatják. Mivel pedig a járásban Bakulár elvtársat bízták meg ezekkel a teendőkkel, kétségtelen, hogy méltó emberre esett a választás. Kirucz József, a dunaradványi szövetkezet gépesítője Tapasztalt földművesről van szó, aki elsők között lépett a közösbe. Gyakorlati tapasztalatait először a gépállomáson, majd különféle iskolázta, tásokon sajátította el, s az ottani szövetkezet gépesítője lett. Minden idejét a munkája kezdetén felmerülő nehézségek leküzdésére szenteli, hogy gépesítés terén sikereket érjen el. Ügyes szervezőmunkával a gépieszközök okszerű kihasználásával a javításoknál és a pótalkatrészek lecserélésénél nagy önköltségcsökkenést ért el. Gondosan ügyel arra, hogy kizárólagosan jő minőségű anyagokkal javítsák a gépeket. Így két és fél millió korona megtakarítást ért el, mert egyre ritkábbak az üzemzavarok. Nemcsak gondoskodik a gépek karbantartásáról, hanem azok kihasználására és tökéletesítésére is törekszik. Mint újító, szívesen segít másokon, ha komoly feladatok megvalósításáról van szó. Egyetlen újítási javas, latéval 100 ezer korona megtakarítást ért el. Hasonló újítási javaslataiból pedig már több is van. Műszaki megoldási készsége kiselejtezett gépek felhasználására ösztönzi őt. Borka János, a gúlái szövetkezet gépesítője Köztársaságunk legnagyobb szövetkezetének gépesítője. Lelkiismeretes munkával, s eredményeivel a szakma legjobbjai közé küzdötte fel magát. A gondjaira bízott gépek értéke megközelíti a 11 millió koronát. A lehető legalacsonyabb költségráfordítással mindig idejében készíti elő a gépeket. Csúcsteljesítményét a múlt esztendő ben érte el. Még ma is nagyra becsülik az árvízveszély idején kifejtett tevékenységét. Éjt nappallá téve szervezte, irányította a mentési munkálatokat. További ismeretekre tett szert az NDK ban tanulmányúton. Támogat minden ésszerűsítési javaslatot. Egyik újítása 10 200 korona megtakarítást eredmé nyezett. Ám Borka elvtársnak nehézségekkel is meg kell küzdenie, amelyek bizonyos fokig hátráltatják kezdeményező készségét. Nehézséget okoz számára többek közt a hiányos anyagellátás, s ha időben és munkatehetségben nincs hiány, a javítók néha mégsem képesek feladataikat a lehető legjobban teljesíteni, mert kicsi a műhely, s a felszerelés is hiányos Rendezni kellene a termelő és a fogyasztó közti viszonyt és kellő megoldást kellene találni a traktorok központi kenésére. Különben olyan problémáról van szó, amely idővel úgyis megoldódik. A gútai gépesítő azok közé tartozik, akik nagy munkalendülettel állják helyüket. -mp-Galántai elképzelések A kooperációs, valamint integrációs üzemközi kapcsolatok kialakításának számtalan formája lehetséges, amely ötletekből sarjadó módozatok iránt napjainkban — amikor vehemensen felpezsdült a szervezési tevékenység — rendkívül nagy az érdeklődés. Megkértük ezért Varga Sándor mérnököt, hogy fontos beosztásának, vagyis a Galántai járási Mezőgazdasági Társulás főmérnökének szemszögéből nyilvánítson véleményt ezen kapcsolatok kialakításának lehetőségeiről járásuk vonatkozásában. — Járásunk legfontosabb mezőgazdasági problémái közé tartozik — mondotta — az állatállomány, szemestakarmánnyal történő kielégítő ellátása. Ezt a feladatot kisegítésképpen szárítóberendezések létesítésével szeretnénk végrehajtani. A szárítóberendezéseket az öntözött területek központi községeiben állítanánk fel. Az egyes szövetkezetek már megtették a szükséges lépéseket az elképzelések megvalósítására. Az első, Magyarországról behozott, LKB jelzésű lucernaszárító berendezés két éve működik már az Ürföldi Állami Gazdaságban. Az eddig elért eredmények azt mutatják, hogy az óránként tizenkét mázsa teljesítményű szárítóberendezéssel évente kétszáz-kétszázötven vagon mennyiségű lucernalisztet lehet előállítani, miáltal ez az állami gazdaság közvetve megoldotta szemestakarmány problémáját. Ugyanis a lucernalisztért a felvásárló üzemtől jóminőségű takarmánykeveréket kap. • Vajon az úrföldiek az LKB lucernaszárító berendezés folyamatos nyersanyagellátása és gazdaságos kihasználása érdekében kooperáltak-e más üzemekkel? — A környékbeli szövetkezetekkel, köztük a zsigárdival is szerződéses alapon együttműködés alakult ki, s ezek a mezőgazdasági üzemek lucernájukat, valamint vörösheréjüket itt szárították. Négy mázsa zöldlucernáért egy mázsa herelisztet kaptak az együttműködő szövetkezetek. 0 A jövőben nyilvánvalóan hasznos lenne még néhány ilyen szárítóüzem létesítése. Milyen a mezőgazdasági üzemek vezetőinek nézete ezzel kapcsolatban? — Tekintettel a kedvező eredményekre, több szövetkezetünk vezetősége magáévá tette a gondolatot. Ezek közé sorolhatnám például a végfarkasdiakat és a sókszelőceieket is. • A Mosonmagyaróvári Gépgyár egy új, MGF jelzésű univerzális berendezéssel lépett piacra, melyben nemcsak lucernát, de répát, burgonyát, kukoricát, gabonát és egyebeket lehet szárítani. Számolnak ilyen, vagy ehhez hasonló gépekkel is? — A kombinált szárítóberendezések kérdésével is foglalkoztunk, s ennek során szóba került a francia szabadalmi jogtulajdonos beleegyezése alapján nálunk az RND Ejpovice cég által gyártásra kerülő Promile 6p0 alkalmazása. A baj csupán az, hogy e gép ára egymillióhatszázezer korona lesz, ami az épülettel és a tereprendezéssel, valamint a bekötőutakkal együtt két és fél millió koronára alakul. Tekintettel óránkénti 6 mázsás teljesítményére, ez a típus túlságosan drága. 0 Milyen további lehetőségek mutatkoznak valamilyen kooperációs, vagy integrációs kapcsolat kialakítására a közeljövőben? — Foglalkozunk még a tojástermelés együttműködés útján történő megoldásának gondolatával. Szeretnénk 50—80 ezer tojótyúkot egy-egy helyre összpontosítani és az üzemelést kooperációs alapon végezni. Megalakítottuk a Galántai Járási Mezőgazdasági Társulást, amelybe szeretnénk bevonni az Ivánka-Feketevízl Baromfitenyésztési nemzeti vállalatot. • A tejbegyűjtés terén milyen elképzelések megvalósításával számolnak? — Szeretnénk körzeti összpontosító állomásokat létrehozni. Az ilyen központokba naponta több közeli EFSZ behozná az eladásra vagy feldolgozásra termelt tejet, ahol ezt szakszerűen lehűtenék, tisztítanák, majd ilyen állapotban szállítanák a Galántai Tejfeldolgozó Üzembe, mégpedig a feldolgozással összhangban lévő ütemben. Az első tejbegyűjtő központunk Vágfarkasdon működik, de a közeljövőben hasonlót kívánunk üzembe helyezni Vágsellyén, azután Pereden, majd további három helyen. • A Galántai Tejfeldolgozó Üzemből a mezőgazdasági üzemekbe takarmányozásra visszaszállított egalizált tej kezelésével kapcsolatban is vannak már bizonyos elgondolások? — Ilyen elgondolásaink még nincsenek, de a jövőben ez a kérdés szintén megoldásra vár, mert előnyökkel járna. A tejbegyűjtő központok létesítésének első szakaszában az az előny származik, hogy a tejfeldolgozó üzem az egyenetlen három váltás helyett, két egyenletes anyagellátású váltásban, továbbá kisebb fuvardíjjal és általában olcsóbban, károk keletkezése nélkül tudná megoldani az üzemelést. Az így létrejött haszon bizonyos részét a szövetkezetek kapják meg. 0 Milyen további elképzelés megoldásán fáradoznak? — Folyamatban van egy nagykapacitású összpontosított borjúnevelő létrehozása, körülbelül ötezer növendékállat részére. Ez az Ürföldi Állami Gazdaságban valósul meg és az egész elképzelés szintén kooperációs kapcsolaton alapul az EFSZ-ek és az állami gazdaságok között. A galántai járásban a felsoroltakon kívül számos egyéb 'elképzelés megvalósításával is foglalkoznak üzemközi vállalkozás alapján, ezek végrehajtására azonban csak a közeljövőben kerül sor. KUCSERA SZILÁRD
