Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-23 / 12. szám
Becsüljük meg földműveseinket A szövetkezetek VII. kongresszusán a CSKP KB első titkára Alexander Dubőek elvtárs többek közt rámutatott beszédében a földművesek társadalmi helyzetének Javulására is. Mennyi keserűség érte földműveseinket az efsz-ek megalapítása 6ta! Egyszer fúrőberendezésekkel jelentek meg a búzatáblák közepén, mert — úgymond — földtani vizsgálatot kellett ott végezni, aztán cölöpöket vertek le az ültetvényeken, s szőlőskertekben, nyár derekán, de építeni csak a következő év tavaszán kezdtek. Még emlékezetünkben él, mikor népgazdaságunk egyéb ágazatai számára toborozták a mezőgazdasági dolgozókat, sőt ezek a szakemberek még toborzási illetéket is kaptak, ha elhagyták a földeket. A szövetkezetesítés gyorsabb ütemben haladt, mint a földműves utánpótlás felnevelése, ami több részlegen éreztette áldatlan következményeit, főképpen a nagyüzemi gazdálkodás első éveiben. Felelőtlenül ellenőrzés nélkül építettek fel olyan mezőgazdasági létesítményeket, mint amilyenek a betonból készült disznóólak voltak, amelyekben a választott malacok télen halomra pusztultak a nyirkosságtól. Itt volt aztán az a szerencsétlen, annyit kifogásolt gépkiutalás. Azok a szövetkezetek például, amelyek sekély termőrétegű, köves talajon gazdálkodtak, rendelés nélkül kénytelenek voltak nehéz ekéket átvenni. A gépek árát az elosztóvállalat aztán felvette a bankban a szövetkezetek terhére. A mezőgazdasági üzemek erről az üzletről csupán a bank értesítése alapján vettek tudomást. Ez olyasvalami, mintha valaki egy 48-as számú tavaszi kabátot akarna vásárolni, s a ruhakészítő vállalat egy 54-es számú télikabátot küldene számára. A vásárló munkaadóját pedig egyúttal felszólítanák, hogy alkalmazottja fizetéséből vonja le a télikabát árát. Árképzés terén is sok minden sántított. A tej felvásárlási árát például a felvásárló állapította meg, a zsírtartalom alapján, de csak odahaza, Ellenértékét pedig csak a dekád lejártával fizette meg á termelőnek. Ez olyasvalami, mintha a fogyasztó a vendéglőben elfogyasztott ebéd árát odahaza maga állapítaná meg és fi zetné ki, mondjuk egy hét múlva. Más termények (cseresznye, szilva stb.) árát olyan alacsonyra szabták, hogy a szövetkezeti dolgozók inkább odaajándékozták, hogy a felvásárló maga gyűjtse be és szállítsa el. A termelésben nemegyszer az adminisztratív intézkedések különféle módozatait érvényesítették. Sokat lehetne beszélni a földművesek gyermekeinek különböző munkahelyekről való elbocsátásáról, valamint nehézségeikről az iskolába történő felvétel körül, majd a sok tökéletesítésre szoruló szociális gondoskodásról épp. úgy, akárcsak a nem megfelelő mezőgazdasági gépekről, a silány építőanyagokról és a szakszerűtlenül végzett építkezésekről. Végül pedig arról az unalomig elcsépelt állításról, hogy a mezőgazdasági üzem képtelen teljesíteni a tervfeladatot. Ezzel szemben beigazolódott hogy népgazdaságunknak még rendkívüli támogatásban részesített ágazatai sem tudták a tervet mindig teljesíteni. Könnyű volt viszont azoknak a feldolgozó vállalatoknak, amelyek olcsó nyersanyagokat kaptak a „maradi mezőgazdaságtól“. Jövedelmezés tekintetében is mostohán bántak a földművesekkel, mert több és nehezebb munkáért Jóval kevesebbet kaptak, mint más ágazatok dolgozói. Nemrégen még szinte hagyományos volt a szövetkezeti tagok munkájának lebecsülése. Már megváltozott a helyzet. Pártunk legfőbb képviselője is rámutatott a hibákra, Beszédében megemlítette, hogy a földműveseknek kemény, áldozatos és hasznos munkájukért meg kell adnunk a kellő tiszteletet s megbecsülést. Nem segíteni, hanem adni kell, mert ezekre a szavakra a szövetkezeti tagok nagyon érzékenyek, hiszen a „segély“ szó akkor született, amikor könnyen, s olcsón vitték el a mezőgazdasági üzemekből a termékeket, s ugyanakkor drágán adták el nekik az erősen kifogásolható minőségű gépeket és más eszközöket. Hogyan lehetne most mindezt jóvá tenni? Földműveseink túlnyomó része a szövetkezetekben dolgozik. De nin csenek szervezve. Csupán az állami gazdaságokban, a gépállomásokon és a mezőgazdasági kutatóintézetekben alkalmazott dolgozók tagjai a szakszervezetnek. Az efsz-ek dolgozóit senki sem képviseli, ha pl. a szakszervezetek központi tanácsa tárgyal a kormánnyal. Ez a kérdés tehát megoldásra vár. Kétségtelen, hogy a mezőgazdasági és az ipari cikkek közti árkülönbség egyre nagyobb. Amíg a mezőgazdasági terményekre érvényes a megszabott felső árhatár, addig az ipari termékek árát maguk a vállalatok szabják meg és szüntelenül emelik! Az egyes díjszabások közti különbségeket is már áthidaltuk. Ha önellátókká akarunk válni, az alapvető fontosságú élelmiszerek termelésében, az első lépésnek mindenképpen a mezőgazdasági dolgozók egyenjogúsításának kellene lennie. Hosszú éveken keresztül 11 százalékot adtunk vissza a mezőgazdaságnak népgazdaságunk jövedelméből, mert állítólag csak ennyi értéket termelt. Következetes számítások azonban bizonyították, hogy éppen a mezőgazdaság „táplálja" a belőle élő feldolgozó ipart és máris 28 százalékra szökött a részesedés aránya. Fel kell újítanunk a mezőgazdasági dolgozóknak kijáró tiszteletet, s visz sza kell állítanunk mezőgazdaságunkat arra a helyre, amely a népgazdaságban megilleti. így döntöttek erről helyesen felsőbb képviselőink alapos mérlegelés és megfontolás után. Mezőgazdasági terményeket külföldről egyre nehezebben és drágábban tudunk beszerezni. A népszaporulat üteme azonban gyorsabb, mint az élelmiszertermelés. Nálunk megvannak az adottságok, hogy jóformán összes szükségleteinket a hazat termelésből fedezzük. S hogy ezek a feltételek csakugyan megvannak, ékesen bizonyítják az új gazdaságirányítási rendszer eddigi eredményei. D. Královsky mérnök HALÁLOZÁS Váratlanul ragadta e! sorainkból a halál Bacsó Lajost, a berzétei szövetkezet elnökét. Bacsó elvtárs egyike volt azok-S nak, akik a rozsnyói járásban élharcosai voltak a szövetkezeti mozgalomnak és a nagyüzemi mezőgazdaság kialakításának. Lapunk olvosójának, levelezőié, nek és barátunknak emlékét szeretettel őrizzük. Szerkesztőség AHOL A „MILLIÓS ÖTLET« SOKMILLIŐT EREDMÉNYEZETT Szokássá vált, hogy nagyhorderejű események évfordulói alkalmával hazánk dolgozói munkafelajánlással és fokozottabb termelékenységgel járulnak hozzá az évforduló méltó megünnepléséhez. Ugyanilyen volt a helyzet, amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére a nemzeti bizottságok versenyt hirdettek. A nyitrai járásban például a 102 község nemzeti bizottsága bekapcsolódott a nemes versenybe. A kezdeményezők a Nyitrai Városi Nemzeti Bizottság és a Velöicei Helyi Nemzeti Bizottság voltak. A járás dolgozói kötelezték magukat 3 millió 184 ezer brigádőra ledolgozására, 42 millió 878 ezer 192 korona értékben. Az egyes nemzeti bizottságok versenyeredményeinek értékelése ékesen bizonyította, hogy a községek vállalásai nagyon értékesek voltak. A nemzeti bizottságok szerveinek fokozott tevékenységén kívül javult a lakosságnak nyújtott szolgáltatás, s a létfeltételek kérdése, valamint a községek és a falvak fellendülése. A polgárok 77 089 folyóméter új utat építettek, 91060 folyóméteren pedig kijavították a régebbi úthálózatot. Több mint 81 ezer folyóméteren új járdát építettek, 43 815 m2- en parkot létesítettek, s 200 ezer fát és díszcserjét ültettek ki, s végül 43 594 m2-en pedig játszóteret készítettek. Velőicén, Zikaván, Luíian kyn, Dőlné Obdo kovcén, Vofkovcén, Nevidzanyban, V. Záluzien és Beladicén új kultúrotthonokat adtak át. Községeinkben továbbá tűzoltószertárakat, sportöltözőket, barkácsoló műhelyeket is építettek. Különösen figyelemreméltó eredményt ért el a Nyitrai Városi Nemzeti Bizottság, amely „a milliós ötlet“ jelige alatt indított mozgalomba bekapcsolódott, s nutriafarmot, sampinyon-termesztő telepet, jéggyártó üzemet, salakbeton gyártó telepet és más üzemeket létesített. Ezekből a vállalkozásokból több mint 2 millió 800 ezer korona nyereség származott. Megemlíthetjük még Vinodolt, melynek polgárai 146 110 órát dolgoztak le társadalmi munkában, s több mint 4 millió korona értékben. Oj utakat, járdákat építettek, parkot létesítettek, ahol saját készítésű padokat helyeztek el. Ugyancsak példás munkát végeztek a járokiak, a Veiké ZáluZie-iek, Polny Kesnviak, a Nevidzanyiak és a RiS- üovceiek. A nyitrai járás mindkét részében csaknem 4 millió brigádórát dolgoztak le díjtalanul a polgárok, s magasan túlszárnyalták vállalt kötelezettségeiket. A Műszakok ellenértékéből a „község az iskolának“ elnevezésű mozgalom keretében 3 millió 251 ezer 908 korona értékű javak keletkeztek, 960 ezer brigádőra ledolgozásával. Az iskolák javarésze új sporttelepek létesítésénél, az iskolaudvarok bekerítésénél, s a műhelyek berendezésénél tevékenykedett. A nemzeti bizottságok szocialista versenye különböző feladatok megoldását segítette elő. így például a városokban és egyes községekben újabb ágaaztokkal bővítették a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokat. Nyitrán megkezdték a fedett úszócsarnok, a melegházak építését, valamint a téglagyártását és a kőfejtést. Bízvást állíthatjuk, hogy a nyitrai járásban a nemzeti bizottságok kezde ményezésére a lakosság bekapcsolódása a vállalásokba tömegmozgalom má terebélyesedett. Tekintettel arra, hogy ugyancsak idén ünnepeljük Csehszlovákia dolgozó népe győzelmének 20.. évfordulóját, és állami önállóságának 50. évfordulóját, tovább folytatjuk a kötelezettségvállalások szervezését. Stefan S u p e k, Nyitra Ezekben a hetekben országszerte befejeződtek a szövetkezetek évzáró közgyűlései. Jőleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy eredményes esztendőt zártunk. A hektárhozamok s az állattenyésztés terén kimagasló eredmények születtek. Gabonafélékből nem volt ritkaság az ötven-ötvenöt mázsás hozam, vagy a tehenészetben a háromezer-háromezerötszáz literes tejelékenység. S természetesen szövetkezeteinknek az eredmények jő pénzt hoztak, s az alapok feltöltése után a tiszta haszon egy része a szövetkezeti dolgozók közt került kiosztásra. Nemcsak a lévai járásban, de másutt is kevés az olyan szövetkezet, ahol a munkaegység értéke csak tizenhárom vagy tizenöt korona volt. A legtöbb gazdaságban ma már húsz koronán felül fizetnek, de nem ritkaság a harminc, negyven, vagy az ötven koronás munkaegységérték sem. Ebből is látható, hogy nagy fejlődésen ment keresztül mezőgazdaságunk. Nem véletlen, hogy az évi tervben a valamikori százötven mázsa cukorrépa helyett most négyszáz mázsán felül, az ezernyolcszáz liter tejhozam helyett pedig háromezer liter körül terveznek. Ezért szükséges, hogy necsak az évzáró közgyűléseken, de máskor is tisztelettel adózzunk dolgozó parasztságunknak, akik kora tavasztól késő őszig sok-sok verítéket hullatnak az életet adó rögre. Ünnepi közgyűlések alkalmával eszünkbe jut a múlt. Nem volt könnyű a megtett út. Tudjuk, hogy a hajdani parasztok, a ma szövetkezetének tagjai görcsösen ragaszkodtak a földhöz, melyet őseiktől örököltek, vagy küzdelmes élet munkájával szereztek. Ez érthető, hisz Gondolatok évzáró közgyűlések után a múlt hagyatéka volt, hogy a föld biztos támasz. Nemegy büszke paraszt a Garam-mentén, s az Ipoly völgyében vagy másutt reszkető kézzel írta alá a szövetkezetbe való belépési nyilatkozatot s úgy érezte, hogy ezután már céltalan az élete. Az élet másképp igazolta a dolgokat, ugyanez az ember ma örömtől sugárzó arccal dobja le a padlásról a valamikor nagy értéket képviselő, már csak tűzre jó, szúette hámfákat, és a szétszáradt kocsikerekeket. Ha a múltat idézzük, kell, hogy eszünkbe Jusson, hogy tíz- és százezer szegény zsellér és napszámos nyomorgott a grófi és egyházi méltóságok birtokain. Hányán laktak penészes, dohos pincelakásokban, ahol a tüdővész pusztított. Ha semmi mást nem tettünk volna, csak azt, hogy a múltnak ezt a káros csökevényét felszámoltuk, úgy is tisztelettel kellene adóznunk a szocialista társadalomnak, s Csehszlovákia Kommunista Pártjának. Meg kellene említeni még azt az áldozatos harcot, melyet őseink vívtak a múltban, Dózsa György jobbágylázadásától egészen a felszabadulásig. Dózsát az urak tüzes trónon égették el, mert Jobb életet akart a parasztnak. De az eszme megmaradt, s világítófáklyaként mutatta az utat évszázadokon keresztül. A szabadság 1945-ben megérkezett, s 1948 győzelmes februárjával konkretizálódott, amikor végre a dolgozó nép vette kezébe sorsa irányítását. Ezt akartuk elérni. Az ember hadd érezze, hogy szabad, senki sem zsarnokoskodik felette. Oda kef* hatnunk, hogy a nép érezze, a munka már nem teher, hanem szocialista életünk értelme. -Csákéi Ernő, a felsőszecsei szövetkezet zootechnikusa Új utakon A zselízl szövetkezet éveken keresztül lassan haladt előre. Egyszóval: az elért gazdasági eredményekkel nem dicsekedhettek. A felsőbb szervek többször is személycserét javasoltak, de ez sem segített. A legnagyobb baj a munkafegyelemmel volt. Különösen az állattenyésztés szakaszán mutatkoztak fogyatékosságok. Volt olyan időszak, amikor a szövetkezet teheneinek és sertéseinek szánt abraktakarmány a magánháztartásokba „vándorolt“. Mindez azonban ma már a múlté. Dóka Ernő elnökké választása helyesnek bizonyult. Azóta fordulat állt be a szövetkezet életében. Az elnök igyekezett meggyőzni a dolgozókat, hogy csak becsületes munkával lendíthetik fel a gazdálkodást s teremthetik meg maguk számára a biztos jövőt. Ez azonban nem ment simán, mert voltak, akik nehezen illeszkedtek bele a megváltozott körülményekbe. A dolgozók többsége tudatosította, hogy a fellendüléshez vezető egyedüli út a Jobb szervezésen alapuló, becsületes munka. Majdnem az elnökkel együtt került a szövetkezetbe Szűcs Imre zootechnikus is. Eleinte neki sem volt könynyű a dolga. Jól fel kellett gyűrkőznie, hogy megmutathassa tudását. Akkoriban a napi fejési átlag csak 2—3 liter között mozgott. De őt sem olyan fából faragták, aki meghátrál a nehézségek elől. Egyeseknek nem nagyon tetszett, hogy már nem mehetnek a saját fejük után. Ezek persze jobbnak látták az odébbállást. A többség azonban magáévá tette a vezetőség elgondolását, s munkához látott. Az utóbbi évek igazolták azokat, akik bíztak a vezetőkben. A közös gazdálkodás kijutott a „kátyúból“ Kezdetben fő feladatul tűzték ki a tehénállománynál a TBC likvidálását. A kiselejtezett teheneket előhasl üszőkkel pótoltak. Az intézkedés ked vezően hatott a tejhasznosság növelésére. Az eredmények javulása nagy ban a tehenészek érdeme, akik a sikerek láttán nagy kedvvel végzik feladatukat. A termeléssel párhuzamosan az ő jövedelmük is növekedett. Horváth Géza ökonómus arról tájékoztatott, hogy bár a múlt évben nem sikerült elérniük a tervezett tehénállományt (11 a lemaradás), a napi fejési átlag mégis 7,80 liter lett. Ez tette lehetővé, hogy teljesítették az előirányzott eladási tervet. A tervezett 2467 literes évi átlaggal szemben 2500 liter tejet fejtek tehenenként. Ugyanakkor a borjak elválasztása is javult. A sikerek serkentőleg hatottak a fejőkre és a tehenészekre. Havi jövedelmük sokszor meghaladja a 2000 koronát s ehhez még hozzájön munkaegységenként az 1,5 kg gabona is. A szövetkezet vezetősége él a lehe-. tőséggel és az új gazdaságirányítási rendszer-adta jogokkal. Az állati termelés szakaszán olyan átcsoportosítást hajtanak végre, mely a szövetkezet adottságainak a legjobban megfelelő. A szövetkezet hosszú időn keresztül foglalkozott baromfitenyésztéssel. A múlt évben fertőzéses megbetegedés végett kénytelenek voltak felszámolni az állományt, s a szövetkezet vezetősége úgy döntött, hogy inkább áttér a szarvasmarha-hizlalásra. A járási szervek kezdetben ellenezték, végül is beleegyeztek. Az eddigi eredmények jóknak mondhatók s ez arra ösztönzi a szövetkezet vezetőit, hogy a következő években nagyobb mértékben foglalkozzanak szarvasmarha-hizlalással. Tavaly kevés takarmánya termett a szövetkezetnek, ám sikerült megbirkózniuk a nehézségekkel, ami annak köszönhető, hogy az előző esztendőről jelentős készletük maradt. Míg 1966-ban 60 vagon szálastakarmányuk termett, addig a múlt évben csupán 20 vagonnyi. A szárazság következtében 40 hektár lucernát kiszántottak. Most, tavasszal pedig további 15 hektár lucerna kerül kiszántásra. A te) és a hústermelés szempontjából ez évben igényes mércét állítottak fel. Növelni kívánják a tejhasznosságot, mivel az előfeltételek erre adva vannak. Húsokból (marha és sertéshús) 200—200 mázsával szándékszanak többet értékesíteni. Andriskin József, Komárom A parkok és a zöld övezetek ^létesítésénél 15—20 éves fákat ültettek át. A munkálatokat a „milliós ötlet“ keretében Alojz Kvapil építész irányította. A szerző felvétele.
