Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-16 / 11. szám
Tenyésztés Schleswig-Holstienban A Német Szövetségi Köztársaságban a schleswig-holsteini méhészek elismert tenyésztők. Rövid idő alatt elérték, hogy az ottani sötét, északi méhet egyre jobban sikerül krajnaival kicserélni. A múlt évről 86 méhész küldött jelentést. Kiderült, hogy a méheknek 70 %-a krajnai. A jelentők közül 9,5 % rajbölcsőből szerzett anyákat, 37,5 % mesterséges bölcsőben nevelt. Pároztató állomásra a jelentkezőknek csak 24 %-a küldött anyát. (Die Bienenzucht 1968. NSZK) A nem rajzó család mint tenyészcsalád Divatos a nem rajzó törzs keresése. Mennyivel egyszerűbb a mézeltetés, ha nem kell a család megrajzásától tartani. Zecha arra figyelmeztet, hogy a rajzás elmaradást sokszor a méhek betegsége vagy elkorcsosodása okozza. Az tehát, aki alkalmas tenyészcsaládot keres, erre is ügyeljen. (Bienenvater 1968. 1. Ausztria) Telelés takart és takaratlan kaptárban Régen vitatkoznak, melyik jobb. Az amerikai irodalomban kivált Farrar bizonyította, hogy a népes, fiatal méhes, jó anyás, mézzel és virágporral jól ellátott családok takaratlanul is jól telelnek, idejében fiasítani kezdenek, és méztermésük ugyanannyi, mint a takartaké. Haydak a minnesotai egyetem összehasonlító teleltetéséröl számol be. A kísérlet helye kb. a 45. északi szélesség, tehát nagyjából megfelel Magyarország déli részének. A cikk az 1943/44 és 1964/65 közti 22 telelést ismerteti. A családokat minden év augusztusában három csoportba osztották fiasításuk mennyisége szerint. Minden kaptár keretfedőjére 25 mm vastag deszkát tettek. A keretfedőnek azt a nyílását, melybe a méhszöktetőt illesztik, nyitva hagyták. A kaptároknak 7,5 cm hosszú középső kijárőjuk volt. A családok egy részét így hagyták, takaratlanul. Egy másik csoportot gyengén takartak bordás papírral, melyet egyszeres vagy kétszeres építőpapír (valószínűleg kátránypapír vagy efféle) burkolt. Egy harmadikat jól takartak két bordás papirossal vagy fagyapottal, s mindezeken kívül még építőpapírral vagy 12,5 mm-es szigetelő deszkával védték. A családokat úgy helyezték el három telepen, hogy mindenütt képviselve legyen a háromféle takarás. Az összehasonlított családok száma a 22. télen összesen 525 takaratlan, 602 gyengén és 584 erősen takart. A takarás előtti tíz napban a családok súlyát megmérték. Azt, hogy hány család maradt életben, márciusban jegyezték föl. Április végén vagy május elején újra megmérték a családokat, s utána megszámolták a fiasításos lépeket. Az eredmény következő részletezésében az első szám mindig a takaratlan családokra vonatkozik, a második a gyengén, a harmadik az erősen takartakra. A téli családveszteség legnagyobb volt a takaratlan, legkisebb az erősen takart családokban (25,7 %, 9 %). A fiasításos lépek száma ősszel átlagosan 5,6—5, 4—5,5 volt, tavaszszal 4,2—4, 6—4,6. A takart családok tehát valamivel jobban Hasítottak. Az átlagos mézfogyasztást csak az 1943—1958. közti időről közli a cikk: legtöbb a takaratlan családokban, de a különbség nem nagy (56—51—50 font; 1 font = 453 g). Minnesotában jobban vizsgáztak a takart családok. (A nem takart családok 25,7 %-ának elpusztulása 22 év átlagában érthetetlenül nagy. A fiasítás terjedelmét nem lehet elég pontosan megállapítani, csupán a fiasításos lépek számából.) Mézes gyümölcs Az észak-amerikai piacon Gamber kívánatos csemegével Jelentkezett. Aprított szamócát és őszibarackot külön-külön finoman kristályosított mézbe keverve. (Vagy talán kristályos mézzel keveri?) Az amerikai lap szerkesztősége szerint ez a mézes gyümölcs új utat nyithat a méz eladásának. (Gleanings in Bee Culture USA) APRÓHIRDETÉS 30 családos méhészet kaptáranként is eladó. Kaptárakat természetes rajjal akác előtt is betelepítik. Rajokat eladok! Cím: László Vince, Padán, okr. Dunajská Streda. Betegségem miatt kettősfalú rakodókaptárban (négy család préselt gyékény fekvőkaptárban) hat méhcsalád eladó. Cím: Molnár Géza, Pribeník 291, okr. Trebiáov. A „méhlegelö" kérdései Sok vitám, s hogy őszinte legyek, haragosom is akadt a méhlegelőből kifolyólag. Figyelem az élet fejleményeit, így éreztem, hogy a méhlegelő kérdéseiről rövidesen komolyan kell beszélnünk, illetve érdekében tennünk kell valamit. Nagy figyelemmel kísértem tehát a „Méhész“ valamennyi cikkét, míg végre találkoztam a „Vitázzunk“ című írással, mely a méhészek táborának nagy és jogos kérésével foglalkozik. Igaz, társadalmunk egyenjogúságon alapszik, de egyenjogúnak csak az tekinthető, aki a jogok mellett a kötelességekről sem feledkezik meg. Vagyis jogos követelés csak ott állhat fenn, és csak annyi lehet, amennyit hozzájárulásunkkal, munkánkkal törvényszerűen biztosítottunk. Ebből következik, hogy a halászok a halászat nemesítése, kellemesebbé és nem utolsó sorban a nagyobb eredmény elérésnek céljából sok-sok önkéntes brigádórát dolgoznak le. Igyekeznek jóvátenni azokat a károkat, amit a folyóvizek szabályozásával, valamint egyes gyárak létesítésével előidéztünk. A vadászok sok ezer csemetét ültettek el önkéntes brigádórákban, hogy szebbé, gazdagabbá tegyék a mindenki számára hozzá férhető természetet. Sőt, mi több, a vadász állandó kötelessége a vadállomány gondozása, védelme, sőt szükség esetén a vadak etetése is. így sorolhatnánk szinte a végtelenségig a sok-sok önkéntes brigádórákat, falvakon, gyárakban, munkahelyeken. Szinte nem akad szervezet, ahol a brigád szó ismeretlen lenne. Ennek tudatában mi méhészek tegyük szívünkre kezünket, ismerjük-e a brigád szót a méhészet szebbé és gazdagabbá tétele érdekében. Pedig hogy kellene a jó legelő, mert rohamosan növekszik a méhészek tábora. Tudjuk, hogy mit kellene tennünk, mégis ölhetett kézzel várjuk a sült galambot. Várjuk, sőt mi több, jogosan várjuk, hogy mezőgazdaságunk — abban az időben, amikor az új gazdasági reformok egymást követik, újabb és újabb feladatok hárulnak mezőgazdaságunkra — olyan növényeket termeljen, ami nekünk méhészeknek gond és munka nélkül jó méhlegelőt biztosítson. Ha ezen kissé elgondolkodunk, rájövünk, hogy ez jogtalan és lehetetlen követelés. Tavaly 27 ezerre szaporodott a méhészek nagy családja s ez a szám évről-évre növekszik. Tisztelet a kivételnek, a gyors gazdagodás reménye aránylag kevés munkával annyira megnöveli a méhállományt, hogy mezőgazdaságunk lassan, de biztosan áttérhetne a mézelő növények termesztésére, hogy egyéni jövedelmünk gyarapítása biztosítva legyen. Ezt igazán nem kívánhatjuk, nem követelhetjük. Tanácsos, ne várjuk a sült galambot. A méhészek saját erejük latbavetésével igyekezzenek szebbé és gazdagabbá tenni a méhészetet. Számos tisztségviselő nem néz szép szemmel a méhészekre. Gondolkodjunk el egy kissé. Mit tettünk mi falun a méhészet érdekében, azon kívül, hogy a jó haszon reményében elvisszük méheinket a mézelő növényre, akácra vagy hársra. Ha sikerült a hordás „panaszkodunk“, ha rossz volt, szitkozódunk. Ennyi amit teszünk hőn szeretett méheinkért. Sok akác és hársfát elültethetnénk a vízmosások s egyéb kihasználatlan területeken. Kérdezem a városi méhészeinket, hányszor vettek részt egy ilyen brigádon. Pedig ahová évenként vándorolnak, oda el kellene menni egy-két brigád napra. Elültetni néhány akác, hárs csemetét vagy éppen elvetni a mézelő növényeket. Nem néznének ránk rossz szemmel a vezetők vagy az ottani méhészek, ha jogaink mellett kötelességeinknek is eleget tennénk, a méhészet érdekében. A hárs, akác vagy egyéb mézelő növények kiültetése, méhészeteink, falvaink környékén sok hasznot és örömöt szerezhetne. Ezt nem csináljuk, sőt akadnak méhészek, kiknek kertjében mindent látunk, csak virágot nem. Sajnos, de mondjuk meg az igazat. Sok méhésszel találkoztam, aki azzal érvelt, öreg „róka“ a szakmában, de sajnos olyan nem akadt utamba, aki a kiültetett facsemeték számával dicsekedhetne. A mézelő növények termesztése nem ütközne nehézségekbe. Minden falun, város környékén akad olyan földterület, amit a szövetkezet vagy állami gazdaság átengedne a méhészeknek. Ezeket a gyengébb hozamú, vagy messzebb levő területeket némi munkával igénytelenebb mézelő növények termesztésére felhasználhatnánk. Nem akarok jóslatokba bocsátkozni, de a méhészet rohamos fejlődése megköveteli, hogy csak oda mehetünk a méhekkel, ahol hozzájárultunk a méhlegelő javításához. Eljön az idő, amikor egy-egy akácerdőt vagy egyéb mézelő területet, akárcsak a vadász vagy halász revíreket bérbe adják. Igen bérbe. Mert közös munkával közös a gyümölcs. Munka nélkül nincs kalács, és jogok sem léteznek kötelességük nélkül. Domik Karol
