Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-16 / 11. szám
HOGYAN KEZDTEM MÉHÉSZKEDNI? Napokon belül itt a tavasz. Sokan készülnek gondolatban anyagiakban a „nagy kezdésre“. Bevallom 40 évvel ezelőtt nekem is főtt a fejem, hogyan kezdjek a méhészkedéshez. Tanácsként elmondom, hogyan tettem meg az első lépéseket. Aki megfogadja, sok felesleges kiadástól, mérgelődéstől szabadul meg. Első lépésem volt, hogy olyan méhészek barátságát kerestem, akik szívesen láttak portájukon. Azért több méhésszel, mert két egyformán gondolkodó, cselekvő ember a legritkább, különösen a méhészkedésben. Ezek közül is úgy választottam, hogy 1—1 rakodás, egy-egy fekvőkaptáros barátom legyen. Minden szabad percemet felhasználtam, hogy az esti vizsgálatuknál jelen legyek, tanuljak. Szakirodalomban megvásároltam az igen ajánlott Ambrózy könyveket. Előfizettem a Magyar Méh-re, így egyúttal tagja lettem az OME-nek. Szorgalmasan eljártam a méhész gyűlésekre és hallgattam a sok hasznos eszmecserét. Akkortájt kezdődött a két rendszer közötti rivalizálás. Az egyik a rakodóra, a másik a fekvőre, a harmadik az Országosra, Balogh-ra, Neiser-re és ki tudja milyen más-más rendszerre esküdött. Ez az érdekes vita nem vette el kedvemet, sőt arra ösztökélt, hogy gyakorlati tapasztalataim bővítsem és kialakíthassam követendő utamat. Ez egy évig tartott. Ekkor nagy elhatározásra jutottam, amihez kétségtelen segítséget adott Ambrózy gyakorlati könyve. Magam akartam meggyőződni az igazságról és ezért a méheket kérdeztem meg. Hát ez hogyan történhetett? — gondolják az olvasók. Egy írógép boltban vásároltam 3 darab amerikai írógépszállító ládát. Ma is jól emlékszem Remington márkájára. Az egyik láda széles hengerű gépre szabott, a másik kettő normál méretű hengerre. A széles kb. 90 cm, a normálnak pedig 50 cm széles volt a belvilága. A ládák teljesen légmentesek voltak és simák. Fedelük csavarokkal zárható. A széles láda fenekét erős napon belülről forró viasszal kiöntöttem. A láda aljának mértani közepére a hosszirányra merőlegesen egy 2 cm széles műlép csíkot ragasztottam. A fedél és a láda találkozási helyére a ládán egy 13 cm hosszú és 1 cm magas nyílást fűrészeltem ki. Ez lett a kijáró, amikor a ládát úgy fordítottam, hogy a fedő lett az alja. A röpnyílás fölötti oldalon egy etető tálcát helyeztem el úgy, hogy kívülről vágott hegyű cső segítségével etethettem üvegen át. A vágott végű cső csak annyi élelmet engedett le, amennyit a méhek elszívtak. Amikor ez megvolt, olyan helyet kerestem, amely délig napos, déltől árnyékos és a röpnyílás dél-keletnek áll. Ami ezután történt, az volt a legizgalmasabb számomra. Egy közel három kilós raj betelepítése. Ez este történt .jóval naplemente után. A ládát fenekével felfelé fordítottam, a 4 csavart leoldottam és eltávolítottam a feneket. A kas népét egy jó zökkentéssel hegyére ejtettem és azonnal megfordítva a láda szögletére ütöttem. A raj beömlött a láda aljába (amely egyúttal a tető is volt). A tetőt gyorsan visszahelyeztem a ládára, majd hirtelen visszafordítottam. Az addig elkészített kb. V2 méter magas oszlopokra tettem és üvegből azonnal megkezdtem az etetést. Az első éjszaka közel egy liter szirupot fogyasztottak. Négy hét alatt 20 kilő szörpöt feletettem. Ekkor izgalmam elérte tetőfokát. Eljött az ideje, hogy a ládát leválasztva aljáról kétoldali emelőjével eltávolítsam. Mivel a ládát nem lehetett sem hátra, sem előre dönteni (félő volt, hogy a „mézzel“ telt építmény leszakad) csak alulról volt megtekinthető. A látvány lenyűgözött. Hófehér lépekböl a láda aljához épített négy középső lép, oldalt 3 és 2 lép kiépítve, de tovább a szélességben egy sem, csupán tenyérnyi vese lép. Az építmények aránylag rendezetten, párhuzamosan helyezkedtek el. Ekkor elhatároztam, hogy kísérletem tovább folytatom. A kiépített lépek alá helyeztem egy normál írógép ládát és a hosszú ládán keletkezett két oldali fenék hiányt az üres ládák tetejével pótoltam. (Alaposan bele Izzadtam a munkába, mert jő néhány szúrást kaptam. A baj az volt, hogy erre a munkára nem voltam felkészülve.) Ezután az etetést tovább folytattam. A röpnyílás, amely most már középen volt, maradt ugyan azon a helyen és magasságban, mert a ládát helyeztem alacsonyabbra. Pár nap múlva már látható volt, hogy a röpnyílásnál lejjebb terjed az építkezés keretek nélkül. Csökkentettem a napi adagot, mert féltem, hogy az építmény leszakad. Az alsó láda két oldalán kb. egyenlő magasságban és távolságban egyik este fúróval 2—2 lyukat fúrtam és előre elkészített „tyúk ülőkét“ toltam keresztül. Sajnos az első rudacska már lépet talált, ami — mint később kiderült — kárt okozott a szép építményben. A család az állandó etetéstől túl népesedett és újabb 20 kg cukor beetetésével azt akartam elérni, hogy a széles láda üresen álló két oldala is megteljen fiasítással, léppel, mézzel. Eljött az ősz, az etetést beszüntettem, a népesség egyre csökkent. Elérkezettnek láttam az Időt, hogy a két aljdeszkát, amit felcsavaroztam eltávolítsam, hogy felnézhessek a „kaptárba“. Meglepett, hogy a nagy óvatosság ellenére egyik aljdeszka sem volt odaépítve a lépekhez. Ez azt jelentette, hogy a család lefelé szívesen épített, de oldalt csak a két veselép nyúlt meg lefelé. Könnyű volt döntenem a látottak után. Azt hiszem, ha minden kezdő méhész ugyan ezt a kísérletet elvégezné, nem volna gondja leendő termelő eszközének megválasztására. Ebből igazoltnak láttam, hogy a méhek természeti törvénye felfelé hordás, lefelé építkezés. Németh László (Folytatjuk.) ja méhész alig várja, hogy méhei zeg zugos repülésekkel lepjék el a méhes táját s vidám zümmögéstől hangos legyen a lég. A méhek ébredésének ez a külső jele. A kaptárban korábban indul az élet. A petézést az anya rendszerint februárban, kedvezőtlen években márciusban megkezdi. Az év rosszul indult, illetve a tavasz kezdete zavarta meg az ébredő méhcsaládok életét. Február enyhe volt, megindult a fiasítás. Kiterjedt a téli fürt, szaporodtak a méhek, pedig jóformán el sem végezték az első tavaszi kirepülést. Zümmögéstől hangos általános kirepülésre nem került sor. A március elején beköszöntő hideg következtében összébb húzódott a télifürt. A méhek eltávolodtak az élelemtartaléktól, a méztől, virágportól és a lehullt méhek elszűkítették a kijárót. Ez jelenti most a legnagyobb veszélyt a méhcsaládok számára. Az elszűkített kijáró miatt rossz a levegőcsere, nagyobb a páralecsapódás és így megpenészedik a virágpor, hasmenést kap a méh. A méhcsalád állapotának megállapítását célzó kaptárbontás még korai. Több kárt tehetünk vele, mint hasznot. Elegendő, ha a kijáróból kampósra hajlított dróttal kihúzzuk a lehullt méheket, amelyek eltorlaszolják a levegőcsere útját. A kaptárfenék teljes kitisztítását melegebb időre hagyjuk. De fontos a kaptár jobb takarása. Ha nyugtalan a család, akkor vagy éhes, vagy anyátlan. (Az anyátlanság Is nyugtalanítja a méheket, ezért többet fogyasztanak, de most nem erről akarunk szólni.) Az éhező család fészke felett felbontjuk a fedődeszkát és mézes lepényt borítunk a keretekre. Ez melegíti is a fészket, mert szigetel. Ezért hozzáférhetnek a méhek anélkül, hogy hőveszteségbe kerülne a családnak. De nem árt, ha előzőleg cukorszirupot permetezünk a léputcákba. Fél decinyi elegendő. Természetes, az ilyen hibák a beteleléskor elkövetett mulasztások eredménye. A kellő élelemmel és elegendő fiatal méhhel betelelt méhcsaládnál a kijáró szabaddá tétele teljesen elegendő. Nem félhetünk a virágpor megpenészedésétöl, vagy attól, hogy a hideg következtében összehúzódott méhek nem terjeszkednek ki Idejében az élelemig. A jobb takarás és jobb levegőcsere azonban pótolhatatlan. A tavasz melege pedig, ha késik is, de eljön, mely a méhek tisztuló kirepülését hozza. Ha a hideg idő tartja magát, illetve ha a meleg nem válik tartóssá, a kirepülés alkalmával száraz szalmát vagy más anyagot szórjunk a kaptárak környékére és időnként a megázott szalmát cseréljük ki, hogy a méhek rászállva ne dermedjenek meg. Ekkor leszedjük a szűkítőket a kijáróról, hogy a méhek szabadon röpködhessenek. Fontos a melegvízű itató elhelyezése is. A vízbe sót is tegyünk, különben a méhek a trágyalevet keresik fel. itató hiányában a föld nedvét, a patak vizét és egyéb helyeken található nedvet vagy vizet keresik fel. A később kihelyezett itatókra nehéz odaszoktatni a méheket. Ugyanis a méh nemcsak a virághoz hű, de az Hatóhoz is. Ha azonban mégis elkésnénk az itatok kihelyezésével, az itató úszódeszkáját kissé megmézezzük s akkor hamarosan odaszoknak. Ilyenkor rablástól még nem kell tartanunk. Amelyik család szorgalmasan hordja a vizet és virágport is gyűjt, ott az első átvizsgáláskor fölösleges az anya keresése, mert az anyátlan család nem gyűjt virágport. Az anyátlan család nem röpköd oly vidáman, mint a többi család méhei, hanem a kijáróban és a röpdeszkán rezgetik szárnyaikat. Hasonló tünetet mutat a rossz eleséggel, mézharmatmézzel betelelt család is, amely rendszerint hasmenést kap. Ekkor a kijáróban és a röpdeszkán piszkítanak. Általános tavaszi átvizsgálást csak akkor végezzük el, ha a hőmérséklet 12 fokra, illetve magasabbra emelkedik. Az etetést és serkentő etetést is ilyenkor végezzük. Jelenleg már fiasítanak a családok. Hogy a fiasítás ne csökkenjen, legalább 4—6 kg mézkészlet szükséges. Ha ennyivel nem rendelkeznénk, mihelyt az idő engedi etessünk. A méhész jelenlegi munkáit az időjárás és a csaladok állapota határozza meg. Kiért nem adhatunk receptet aa Időszerű tennivalókra. Csurllla Józsel r/i=»ren 3 Időszerű gondolatok Hasznos tanács kezdők részére
