Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-16 / 11. szám
A koratavaszi fejlődési időszak természettani feltételei A hosszú tél folyamán a gondos méhész örült az egyenletes, csöndes zsongásnak, amelyet időnként lehallgatott méhcsaládjainál. Ez a csöndes zsongás az elégedett méhcsalád dicsekvő szimfóniája. Lassan léptük át a naptári év végét és elindultunk a januári hóban, hidegben, kissé beljebb az új esztendőbe. Vízkeresztkor már hosszabb napokra figyelmezünk. Január közepétől melegebb sugaraival incselkedik a Nap. Lassan már érdemes naponta ránézni a kaptármérleg skálájára, mert egynapon az eddigi szabályos, kevés fogyasztás máról holnapra egyszerannyi lesz. Amikor ezt tapasztaljuk, előtte három nappal megkezdődött a nemzedék nevelése. Ez nagyon fontos és ünnepélyes nap. Fontos, mert tudtunkra adja, hogy a családnál minden rendben van, és ünnepélyes, mert bíztat és ígéri, hogy őszi fáradozásainknak rövidesen új eredményei lesznek. Ez a megmozdulás az első tavaszi langyos fuvallatkor áll be. Rendszerint február 1—15. között. A méhcsaládnak ezt az időpontot a hosszabbodó napok és a langyosabb, tavaszias légáramlat súgja meg. Egyszerűen úgy mondhatjuk, az indulás a légben van. Néha úgy adódik, hogy február közepére, esetleg végére, sőt március elejére esik. Ilyenkor kutyatélnek tituláljuk általában nagyrabecsült időjárásunkat. Már csak napok kérdése az első tavaszi örömtánc, a tisztuló kirepülés. Az éjszakák még mindig hűvösek. A telelőfürt héja még nem oszlódhat fel, de kissé meglazul, belsejében már nincs pihenés. Mindig több dolgozó mozgolódik. Gondozzák a fiasítást, nagyobb a hőtermelés, mert a fiasításnak nagyobb melegre (25—30 °) van szüksége. Megindul a készletek erősebb fogyása. Nagyobb a dolgozók saját fogyasztása is, mert már pempőt és viaszt is kell termelni. Ha néha ki nem repülhetnének, vastagbelük hamar túltömődne. Ősszel először a dajkálás szűnt meg, majd az építés, és végül a kirepülés. Most fordított a helyzet. Legelőször a dajkálás kezdődik, majd az építés és tisztulás után a kirepülés. A fejlődés láncolata ősztől koratavaszig tökéletesen folytatódik és olyan, mintha a téli pihenési időszak meg sem szakította volna. Ám koratavaszból a főfejlődésbe egészen más. Amint a fürt feloszlik, a fiasítás hatványozottan indul meg. A fiasítás kifejlődésére megint csak 21 napos ciklusok szükségesek és ezért rendkívül fontos a megindulás ideje és a telelőfürt, azaz a család nagysága. Ilyenkor kiváló szolgálatot tesz a kaptármérleg. Azonnal látjuk, mikor kezdődik a nagyobb fogyasztás, mely a fiasitás megindulásának biztos jele. Ha mérlegünk nincs, lehallgatással próbáljuk megállapítani és a már erősebb, de egyenletes zsongásból következtetni. Esetleg kihúzhatjuk a keretek alá tolt kátránylapot, mert ezen sokszor találunk csonka, kidobott, meghűlt fiasítást. Ha a fiasítás pl. február 1-én kezdődött, minden remény megvan a gyors fejlődésre. Különösen, ha a családok erősek voltak. Ha a fiasítás február elseje előtt indul meg, a fejlődés lehetősége még nagyobb. Ámbár gyakran csak február közepén szokott megindulni. Még ez is megfelelő. Ha az indulás február végére vagy március elejére esik, akkor csak a méhész szaktudása és tartalékcsaládjai segítenek a főfejlődés időszakában. Megint hangsúlyozni kell az erős családokat. Ha a telelőfürt öt léputcás, az egész fürt kicsi és az első segítőfiasítás legfeljebb csak három keret belső kis részén indulhat meg és nagyon kétséges, hogy terjedelme 5 dm2. Bizony ilyenkor a fejlődés lemarad és mindvégig vontatott lesz. Ha a telelőfürt hat léputcás, azonnal kedvezőbb a család fejlődése, mert jóval több Hasítással tud kezdeni. Még kedvezőbb a fejlődés, ha a telelőfürt hét vagy több léputcás. Bizony egy csöppet sem mindegy, hogy mennyi fiasítással és mikor kezd a méhcsalád. Ez a fiasítás még csak a telelőfürtben létezhet. Biológiailag csak további elősegítője a főfejlődés intenzitásának, de minél több és minél előbb kezdődik, annál jobb. Tapasztalataim szerint február 15-ig meg kell kezdődnie és kezdő nagyságát legalább 5 dm2 terjedelemben látom megfelelőnek. Erről meggyőződni most nem igen lehet. Vizsgálataim bizonyítására természetesen megtesszük. Közvetlen vizsgálat nélkül csak a kaptármérleg egy heti súlycsökkenése ad meglehetősen jó támpontot. Ha a heti súlycsökkenés 200 g vagy ennél több, akkor a fiasítás az említett mennyiséget meg Is haladja. Ha a fiasítás csak február végén vagy március elején indul, a családok fejlődése késik, illetve a májusvégi akáchordásra nem tudnak felerősödni, csak akkor, ha a méhész jó tartalékcsaládokkal is rendelkezik. Ezért állítjuk, hogy tartalékcsaládok nélkül nem létezhetünk. Ez az időszak a telelőfürt feloszlásáig tart. A határidő évenként ingadozik. Általában azzal számolunk, hogy április elején indul a rendszeres kirepülés és a telelőfürt végérvényesen akkor oszlik fel. Napközben időnként feloszlik, de éjszakára újra megalakul. Ha nagyobb hidegek állnak be, a fürt újra jobban összehúzódik. Ilyenkor fehéres, csonka fiasítás hullik a kátrénypapírra, mert takaratlan maradt és elpusztult. Ebben a fejlődési időszakban február 1. indulástól április 5-ig három fejlődési ciklus generációját neveli fel a méhcsalád a telelőfürtben. Közben megtörténhet a tisztuló kirepülés. Előtte kivettük a kaptár aljára tolt sima kátránypapírt és kaptárbontás nélkül is látjuk a telelőfürt nagyságát. A kátránylap adataiból sok mindent kiolvashatunk. Ha a családokat az évzáró vizsgálat és betelelés természettani feltételei szerint alkottuk meg és teleltük be, legalább hat léputca törmelékét fogjuk megszámolni. Ahol ennyi nincs, megjegyezzük, mert ezekre a családokra különlegesen kell ügyelnünk. Ebben az időszakban vitathatatlanok a következő tények: a) a méhcsalád már nem pihen, mert az anya fiasít, míg a méhek nagyobb hőt termelnek, b) a család még mindig télifürtöt alkot, c) a fiasítás a télifürt méreteihez alkalmazkodik, d) kettő és fél—három fejlődési ciklusig tart, e) biológiailag nem más, mint a főfejlődés és végül a szaporodási érettség előkészítője, mely felerősíti a betelelt méhcsaládot. E tényekből láthatjuk azt a pazar gondoskodást, amellyel a természet lehetővé teszi a különleges élőlény fejlődését és biztosítja létezését. A vitathatatlanul különleges fejlődési megmozdulás a méhcsalád más fejlődési mozzanataitól teljesen eltér. Ezért jogosan állíthatjuk, hogy egy egészen különleges, pontosan elhatárolt, más fejlődési időszakról kell beszélnünk. így lesz érhető, hogy ennek más, sajátos természettani feltételei vannak. Ezeket így fogalmazhatjuk meg: 1. Erre a fejlődési időszakra is legyen elegendő, jó minőségű élelem, amellyel még ősszel látjuk el a családokat. 2. Most is előfeltétel a kiváló betelelés, azaz a jő lépek, takarás, felső fedés, a fűtés általános megkönnyítése céljából. 3. A család nagysága, egészségi állapota és a pihenés időszakát átélő anya. 4. A fiasításnak legkésőbb február 15-ig meg kell indulnia és terjedelme 5 dm2 legyen (legalább hat léputcában teleljen). Eddig a méhcsalád biológiai életszükségleteit és fejlődését biztosító feltételek. Most néhány szóval a méhész kötelességeiről, érdekeiről és az ezekkel kapcsolatos feltételekről is megemlékezünk. Először azt kell megemlítenünk, hogy a zárt helyiségben telelő méheket, mihelyt a hőmérséklet eléri az 5 °C-ot, kinti állomáshelyükre kell szállítani. Természetes, hogy az így telelt méhek a kinti hőmérséklethez nem szoktak. A változás egyszerre nagy és mivel a hőmérséklet éjjelenként nagyon alacsony, egészen különleges és hatásos takarást igényelnek. Legkésőbben február elejétől naponta figyelni kell a kaptármérleget. Azt mondjuk, hogy a mérleg a korszerű méhészkedés elengedhetetlen felszerelési eszköze. Már ötcsaládos méhészetben is kiváló segédeszköz. Ennek segítségével, esetleg a kátránylap megvizsgálásával vagy lehallgatással megállapítjuk a fiasítás megindulását. A mérleg adatait ilyenkor három naponként feljegyezzük. Amint javul az időjárás, várhatjuk a tisztuló kirepülést. Ekkor a méhésznek jelen kell lennie. Igaz, hogy beavatkozni nem tud, de a kirepülő méhek állapota sokat mond. Ha valamelyik család anyátlan, 10 °C mellett is egyesítjük a legerősebb tartalékcsaláddal. A tisztuló repülés előtt kivesszük a keretek alá tolt sima kátránylapot. Ezt legjobb lefényképezni (egy felvételt két lapról) vagy állapotát legalább leírni, esetleg leskiccelni, hogy bármikor tanulmányozhassuk később is. Ennek értékelése külön feladat. Most csak azt jegyezzük meg, ha a léputcák viasztörmeléke a lap elejétől annak végéig ér, azonnal cukorlepénnyel kell etetnünk, mert ezeknek a léputcáknak a keretein élelem már nincs. A cukorlepényt legjobb a mézkamrán keresztül beadni, ami azonban különleges felső fedést kíván. Tanácsos ilyenkor vizet is adni a családoknak. Az anyanevelésre kiszemelt törzscsaládokat már most serkentjük. Ellátjuk cukorlepénynyel és vízzel, hogy fejlődésüket az időjárás szeszélyeitől függetlenítsük. Szirmai István (Főfejlődést előkészítő időszak)