Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-03-16 / 11. szám

Az anya téli petézésének kezdete

Az irodalom sokat foglalkozik az anyák petézésével, de kimerítő tájékoztatást még egy munka sem közölt. Ezért ismertetem több évtizedes megfigyelésemet.

Kezdő méhész koromban nagyon kíváncsi voltam a méhekre a téli nyugalmi időben is. Minden év január első tíz napjában kaptárt nyitottam, és 1—2 kg-os cukorlepényt helyeztem a keretekre a fészek fölé. Meg akartam nyugtatni magam, hogy az élelem elég lesz tavaszig, a hordás megindultáig. De ha a rostát már úgyis fölemeltem, miért nem nézhetném meg a fészket is? Fészket bontottam tehát —8 °C-on, és saját szememmel győződtem meg arról, hogy az anya már petézik. Kilenc évig adogattam lepényt, és egy-két családban mindig kaptárt is bontottam. Kíváncsiságomnak nem tapasztaltam káros hatását a családokra.

Láttam 2 és 5 forint, sőt cipőkenőcs-doboz nagyságú fedett fiasitást is az említett időben, hol nyitottat, hol födöttet. Enyhébb januárban nem egyszer tenyérnyi fedett fiasítással is találkoztam január 15—20. köröl. Sőt január végén már hamvas új méheket is megfigyeltem. Ez kétségtelenül a január eleji petézés bizonyitéka. Ha az Idő zordra fordul, és lehűl —15 °C alá, akkor az anya beszünteti a petézést, és a folytonosság megszakad. Ha viszont a hőmérséklet a —10 °C-t újból eléri, akkor az anya azonnal folytatja a petézést. Ez a folyamat természetesen a hat vagy ennél több léputcás családokban volt általános. De találtam 4—5 léputcás kölyökcsaládokban is ugyanilyen körülmények közt fiasitást. Az érdekesség az,

hogy a fiasitás egy léputcán gyűrűzötten növekszik fokozatosan nagyobbra, és februárban már átterjed két, esetlég három léputcára is.

Az idén január 28-án +12 °C melegben kaptárt bontva petét, vegyes korú álcát, kelő és kikelt új méheket láttam 10 cm átmérőjű fiasítási körben, egy lép mindkét oldalán. Ugyanakkor e keret mindkét léputcájában napos petével telt 3—4 cm átmérőjű lépkorongot találtam. Ez a meglevő középső fiasitás kiterjesztését jelenti.

A megfigyelt méhcsaládok mindig nagy Boczonádi keretes fészekmézkamrás 22 keretes és vállalati 15 keretes kaptárakban voltak, általában felső kijárőval. De alsó kijárós NB kaptárokban is találtam az említett időben fiasitást. A kijáró a nyugalmi időben 8—10 cm hosszú, 1—2 cm magas volt. Tehát a kijáró elhelyezése nem befolyásolta a fiasitás megkezdését. A kaptárak a szokásos egyszerű deszkafalúak voltak. Oldalt és fölül nem védtem a családokat szalmapárnával. A rostaszövetre bőrlemezt és erre 12—24 sor újságpapirost terítettem.

Nyugodtan állíthatom tehát, hogy az anya nyugalmi ideje október, november, december, azaz 90 nap. Ezután az anya mindig megkezdi a petézést január 1—10-ig (még akkor is, ha a hőmérséklet higanyszála —10 °C-t mutat), és a család készülődni kezd a tavaszra. A téli veszteséget az anya igyekszik már télen pótolni, hogy a munkások valamennyi korosztálya folyamatosan képviselve legyen a családban.

Visinszky Károly, Keszthely,

Agrártudományi Főiskola

növénytermesztési tanszék

Tavaly november 26-án hívásunkra érkezett hozzánk * Nógrádszakálról Németh László, a környéken is ismert méhészelőadó (az utóbbi időben a „Méhészében is megjelennek cikkei], hogy 40 éves gyakorlati tapasztalatait átadja a bussai méhészeknek.

Németh méhésztársat már régóta ismertem. Ö iktatott be a méhek titkaiba, nála fogtam be az első rajt és segített abban, hogy méhész lehessek. Máskülönben munkája elismeréseképpen megkapta az ezüst és aranyérem kitüntetést.

Előadásában Németh elvtárs sok mindenről beszél. Többek között ismertette azokat a tényezőket, amelyek befolyásolják a családok tavaszi fejlődését. Leszögezte, hogy március végén az erős családoknak már 4—5 keret hasításuknak kell lennie. Ha a fejlődést meg akarjuk gyorsítani, úgy a középen lévő fiasitást szétrakjuk s helyette a fészek szélső lépeiből 2—3 keretet adunk. Természetes, ilyenkor a fedett mézeslépeket felkarcoljuk. A művelet sikerének előfeltétele a családok meleg takarása. A középre rakott

Értékes előadás

kereteket a méhek előkészítik a peték fogadására, miután az anya elvégzi munkáját. Ezzel elérhető, hogy a fiasításos lépek száma 6—7-re emelkedik. Ez időszakban virágzik a gyümölcs, majd a repce, melyet az erős családok kihaszt nálhatnak.

| Németh elvtárs a korán felerősödött, illetve népes csalá* dot további munkára serkenti. Ezt úgy éri el, hogy fél mézkamrát helyez a költőfészekre, amely az eddigi fészket még nagyobbra tágítja. A mézkamra anyarács nélkül van a kaptáron, így az anya ennek kereteit is bepetézheti. Ezzel ugyancsak a tavaszi fejlődést segítettük elő. Nem vitás, hogy ilyképpen akácra hatalmas, ütőképes családokkal rendelkezünk. Előzőleg azonban akácvirágzás előtt 10—14 nappal a rendes mézkamra is felkerül s ugyanakkor a fészekbe lévő fiasitást kétfelé osztva, fele a mézkamrába kerül, fele pedig a költőfészekbe marad. Ezután a fészekbe tartaléklépeket rakunk, közöttük egy vagy két műléppel. E művelet végrehajtásakor ügyeljünk arra, hogy az anya a fészekbe maradjon. Ekkor kerül helyére az anyarács is.

Az így felerősített család olyan ütőképes lesz, hogy jő hordás alkalmával több mézkamrát is megtölt. Jó mézelő időben a hozam 35, sőt 40 kg-ot is elérheti.

Elmondhatjuk, sokat tanultunk Németh méhésztársunk előadásából. Reméljük, gyakorlati tapasztalatait már ez év» ben felhasználják a megjelentek. Engedje meg, hogy méf hésztársaim nevében ezúton is köszönetét mondjak, hogy I magas kora ellenére meglátogatott bennünket és nem rej■ tette véka alá tapasztalatait.

Husvéth Ferenc méhész, Bússá

A törvények védik a méhészeket

Ipolybél határmenti kis község. Bár a lakosság száma alig haladja meg az 500-at, 20 tulajdonos mintegy 152 méhcsaládot tart. Valamennyien szeretik méheiket. Akácvirágzás idején például ideiglenes lakást építenek maguknak az erdőben, hogy közel legyenek a méhekhez. A környéken az akác jelenti a főhordást, a méhészek munkájának gyümölcsét. 1966 április

26— 27-e azonban szomorúságot hozott a méhészeknek. Ugyanis a Zselízi Állami Gazdaság ipolybéli részlegén a méhekre ártalmas vegyszerrel permeteztek, mely nagy károkat okozott a méhészeknek. A dolog úgy történt, hogy amíg április 25-ére Jelentették be a permetezést, addig ezt a munkát 26-án és

27- én végezték, amikor a kaptárak nyitva voltak.

A méhészek keseredetten jelentették az esetet a HNB irodájának. összegezve 13 méhész, 73 családjában keletkezett kár. Szalai József elvtárs, a HNB elnöke, valamint a nemzeti bizottság mellett működő mezőgazdasági bizottság elnöke Szabó Lajos elvtárs állapította meg a kárt és jegyzőkönyvet vettek a történtekről. Ugyanakkor Kosztrián József elvtárs pedig fényképen örökítette meg a méhek pusztulását.

A méhészek képviseletében Török Lajos méhész jelentette az esetet a Zselízi Állami Gazdaság igazgatóságának. Gregor igazgató-elvtárs utasítást adott a lontói részleg vezetőjének, hogy ellenőrizze, mi történt Ipolybélen. Ez az ellenőrzés nem történt meg. Ekkor a méhészek mintákat gyűjtöttek és az elpusztult méheket elküldték kivizsgálásra. Ott megállapították, hogy mérgezés történt.

Mivel az állami gazdaság részéről nem történt közeledés, a méhészek az ügyvédi tanácsadó iroda segítségét kérték. Ekkor a méhészek és az állami gazdaság képviselői találkoztak, de megegyezésre nem került sor, mert az állami gazdaság képviselője sokalta a méhészek követelését. Az ügy tehát a lévai járásbíróságra került, ahol a szakvélemények alapján olyan döntés született, hogy az állami gazdaság térítse meg az okozott kárt. A szakértő véleménye alapján a repülőméhek 90 százalékát pusztította el a vegyszer.

A kárt szenvedett méhcsaládokban egyenként 305 korona veszteség történt. A méhészek kérésére a bíróság 300 koronára csökkentette a kártérítés összegét.

Az állami gazdaság nem fogadta el a bíróság döntését, és fellebbezéssel élt. Az üzem ügyvédje azzal indokolta a fellebbezést, hogy Banzi Boldizsár a Járási Méhészszövetség elnöke elfogult az ipolybéli méhészekkel szemben. Ezért idegen szakembert kért az ügy felülvizsgálásához. A bíróság dr. Juraj Janóit, az ismert szakembert bízta meg az ügy áttanulmányozásával. Dr. Janci elvtárs a tények megállapítása után kijelentette, hogy az ipolybéli méhészek panasza jogos és követelésük csak minimális, mert a valódi károk sokkal nagyobbak. Ezek után a Bratislavai Kerületi Bíróság jóváhagyta a járásbíróság döntését és kötelezte az állami gazdaságot családonként 300, összesen pedig 22 ezer korona kifizetésére.

Török Lajos elvtárs, aki a méhészek képviseletében részt vett mindkét tárgyaláson, tanulságul ajánlja, hogy egy iskolázás keretében meg kellene ismertetni a méhészbizalmiakat, mi az eljárás abban az esetben, amikor hasonló kár éri a méheket.

Befejezésként még annyit, hogy a lévai járás méhészkonferenciáján több felszólaló méltányolta a 37-es törvénycikk átdolgozásának szükségességét. A megtörténtekhez pedig annyit, hogy mind a mezőgazdasági üzemek, mind a méhészek együttesen ügyeljenek arra, ne kerüljön sor hasonló esetre, mert ebből egész népgazdaságunknak kára származik. -®-