Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-16 / 11. szám
Kongresszus utáni beszélgetés a készülő új szövetkezeti törvényről A* EFSZ-ek VII. kongresszusa új szövetkezeti törvény kidolgozása mellett döntött, amely pótolni hivatott egyrészt az eddig érvényes törvényt, másrészt a mintaalapszabályzatot. Jő alkalmat szolgáltattak erre a járási szövetkezeti konferenciák is, amelyeken a küldöttek a javaslatok s hozzászólások egész sorával léphettek fel. A Földművelés és Közeliátásügyi Minisztérium jogi és törvényhozó osztályának vezetője JUDr. JAN J 0 S L az új törvény előkészítéséről és főbb elveiről a következőkben tájékoztatta a sajtó képviselőit. — A készülőben lévő új jogi rendelkezésnek ki kell fejeznie a mezőgazdasági szövetkezetek főbb elveit. Ezért a törvényjavaslatban meg kell határozni a tagság és a szövetkezetek munkaviszonyának kérdéseit, a törvényes munkaidő, a szabadság és a munka utáni pihenés (üdültetés) lgényjogosultságának problémáit, a szövetkezet vezetősége és a tagok közti egyesség megkötésének módozatait stb. Mérlegelés tárgyává tettük ugyancsak a képviselőszervek kérdésének rendezését. Ez főleg a nagyobb szövetkezetekben jöhet számításba, amelyek a taggyűlésen képviselőtestületet is választhatnának. A képviselőtestület a taggyűlések közti időszakban aztán megtárgyalhatná az elvi jelentőségű kérdéseket. Az új szövetkezeti törvény pontosabban megszabná a változások folytán bekövetkezett vagyonjogi helyzetet, a tagság megszűnésének feltételeit, konkretizálná a szövetkezetek és más vállalatok közti együttműködés körvonalait, rendezné a járási mezőgazdasági társulások jogi helyzetét és hatáskörét. Tekintetbe kell venni még a szövetkezetek VII. kongresszusának azon határozatát, melyben szó esett a demokratikus elveken alapuló tervezet kidolgozásának szükségességéről, a földművelés és a közellátás terén. Á Az új törvény teijestíi küldetését, mert az eddiginél szélesebb terjedelemben jogbiztonságot kölcsönöz a szövetkezeti tagoknak. Megtudná mondani, milyen biztonságot nyújt majd az új törvény szövetkezeteink tagjainak munkajogaik védelmében? — A tagság és a szövetkezet vezetősége között egyességet kellene kötni a szövetkezet javára végzett munka terjedelméről. így a szövetkezeti tagok más ágazatok dolgozóival teljesen egyenrangúakká válnának. Biztonságot nyernének arra, hogy a katonai szolgálat, vagy az anyaszabadság után előbbi munkahelyükre osztják be őket. Ezzel megszűnne a mezőgazdasági dolgozók egyik munkahelyről a másikra történő önkényes áthelyezése, mert az áthelyezést pontosan meghatározott feltételekhez kötnék. Az űj törvény egyidejűleg lehetővé tenné a tagság megszüntetését hat hónapnál rövidebb felmondási idő alatt is. Azt szeretnénk indítványozni, hogy a szövetkezetekben csak kétféle viszonyulás létezzen: egyrészt tagsági, másrészt alkalmazotti munkaviszony. Persze, emellett meg kellene szüntetni az úgynevezett tartósan dolgozó nem tagok fogalmát, amely nézetem szerint számos félreértés kútforrása. Á Szóba került szövetkezeti tagok vagyonjogi helyzete. Érdekelne bennünket, mi várható az úgynevezett beruházási kölcsönök törlesztése terén a szövetkezeti dolgozók javára? Az eddigi rendelkezések szerint ugyanis a szövetkezeti tagok tulajdonképpen nem tudják hányadán állnak, mivel, ha a szövetkezet akarja, akkor törleszti, ha pedig nem akarja, nem törleszti a beruházási kölcsönt. — A beruházási kölcsönök kérdése továbbra is felette kényes, de egyúttal állandóan időszerű marad. Egyelőre — amint megállapítottuk — tíz esztendővel a falu átépítése után országos méretekben nem egészen 25 százalékát törlesztették ezeknek a beruházási kölcsönöknek. Persze, akadnak olyan szövetkezetek is, amelyek már visszafizették a beruházási kölcsönöket. Tudomásuk van arról is, hogy a beruházási kölcsönök törlesztése számos szövetkezetben civódásra ad okot a tagság körében. Ezt a kérdést is igyekszünk taglalni, s minél több felszólalás hangzik el róla szövetkezeti körökben, annál jobb. A Még egy vagyonjogi kérdés: mit old majd meg az új törvény ezen a téren? — A kongresszusi vita során a küldöttek javasolták, hogy a háztájira való igényjogosultságot ne a szövetkezeti családok, hanem a szövetkezetben dolgozó egyének (tagok) szerint határozzuk meg. Természetesen ezzel számolunk a törvény előkészítésénél is. Abból az elvből indulunk ki, hogy a háztájit valóban a szövetkezetek egyes tagjainak kellene juttatni. Most azonban mérlegeljük egyesek észrevételeit, melyek szerint a háztáji területi nagyságának felső határát meg kellene szabni, főleg a nagyobb létszámú, szövetkezeti családok esetében. Ezért még mindig keressük a legmegfelelőbb megoldást. A Mikor bocsájtják a törvényjavaslatot nyilvános megvitatásra, ahogyan arról a VII. kongresszuson szó volt? — A VII. kongresszuson elhangzott zárószó értelmében még ebben az évben kell a törvényjavaslatot megvitatásra bocsájtani. A Záróbeszédében a földművelés- és közélelmezésügyi miniszter megígérte a szövetkezetek saját alapszabályzatainak kidolgozásáról szóló rendelet módosítását, hogy az EFSZ-ek még az új törvény kihirdetése előtt a szükséghez képest szabadabban rendezhessék saját alapszabályaikat. Hol tartanak e rendelkezés előkészítésével és mikor kerül kiadásra? — Fontos átrendezésről van szó, amelyet sürgősen, lehetőleg ez év első negyedében szándékszünk kiadni. Igyekszünk benne továbbra is elmélyíteni a demokratizálódás elveit szövetkezeteinken belül. Egyúttal új előírások kibocsátására is készülünk, melyek a mezőgazdasági társulásokra és a szövetkezetek melléktermelési ágazataira vonatkoznak majd, hogy az EFSZ-ek és vállalataik szabadabban tevékenykedhessenek. Valamennyi említett új előírás feldolgozásánál mindenekelőtt a kongresszuson elhangzott vitából és a határozatból indulunk ki. (zn) Okszerű szervezéssel a nagyobb eredményekért BANDA LAJOS ELVTÁRS, a szetei szövetkezet elnöke a következőképpen jellemezte a gondjaira bízott mezőgazdasági üzem fejlődését. — Míg 1962-ben a nyersbevétel csupán 2 millió 300 ezer korona volt, addig 1967-ben 5 millió 551 ezer koronát hoztunk össze, a tagság pedig 1 millió 996 ezer koronát kapott munkadíjakra. A különbség szembetűnő, pedig tavaly sem foglalkoztak rendkívüli nagy dolgokkal, hanem amit elkezdtek, azt aztán alaposan végezték. A szántó 60 százalékán gabonaféléket termesztenek, melynek egyharmada kenyérgabona. A Bezosztáját és a Mironovszkáját részesítik előnyben. Az előbbi 38 mázsás hektárátlagot adott. A búza üzemi átlaga pedig 29,8 mázsa lett. A Kosúti — melyet még kénytelenkelletlen használni kellett, mert nem volt elegendő a szovjet-búza vetőmag — lerontotta az átlagot. A gabona vetésterülete hátralévő részén árpát és zabot termesztenek, hogy kellő mennyiségű abraktakarmánnyal rendelkezzenek. Minden igyekezetük a saját takarmányalap megteremtésére irányul. SZÁRAZ ESZTENDŐ UTÁN bizony évelő takarmányokból nem valami jól áll a gazdaság. A múlt esztendei alávetéseket mind kiszántották. Nagy kár ez, mert a vetőmag is nagyon drága, így a szántónak csupán 10 százalékán van most lucerna. No, de majd kitavaszodik, s akkor 15 hektáron szabad kultúrába vetnek lucernát, hogy még ebben az esztendőben kaszálhassák. Emellett 100 hektárnyi alávetéssel is számolnak, felefele arányban lucernát és vörösherét vetnek, hogy emészthető fehérje szempontjából alaposan fölkészülhessenek. Most van erre idő, és mód, hiszen a tehénállományt TBC-vel való fertőzés ÖSSZEHASONLÍTÓ SZÄMADATOK Felette előnyös eredményeket mutattak ki tavaly pénzügyi gazdálkodásukban az efsz-ek, amelyek az összjövedelem emelkedésében nyilvánultak meg. Figyeljük meg, hogyan emelkedtek az egyes kerületekben a bérek és munkadíjak, beleértve a haszonrészesedési alapból származó juttatásokat: A személyi fogyasztás emelkedése Kerület 1967-ben az 1966-os évhez viszonyítva — millió koronákban kifejezve Közép-csehországi kerület +157 Dél-csehországi kerület +118 Nyugat-csehországi kerület + 63 Észak-csehországi kerület + 54 Kelet-csehországi kerület +187 Dél-morvaországi kerület +322 Észak-morvaországi kerület +143 Nyugat-szlovákiai kerület +383 Közép-szlovákiai kerület +160 Kelet-szlovákiai kerület +218 A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban összesen +1805 Ebből a cseh és morva országrészekben +1044 Szlovákiában + 761 A legnagyobb növekedést a személyi fogyasztásban a nyugat-szlovákiai, továbbá az észak- és dél-morvaországi kerületben észlelhettük az 1 hektár mezőgazdasági földterületre történt átszámításnál; a legalacsonyabb a nyugat-, dél- és közép-csehországi kerületekben volt az emelkedés. A legmagasabb munkadíjazásokat az észak- és nyugat-csehországi kerületben fizették ki. A munkadíjazás növekedését 1967-ben egészen rendkívülinek kell minősíteni, mert a gazdálkodásban átlagon felüli eredmények elérése vált lehetővé. Munkadíjazás viszonylatában a szövetkezetek tehát megközelítették az ipari vállalatok munkadíjazásának színvonalát. (eh) miatt likvidálták, s három esztendeig marhahizlalással foglalkoznak. MÄR 1967-BEN ügyesen át kellett kapcsolniuk a sertéstenyésztésre, és idén még jobban, mert a pénzügyi terv is megkívánta. Tavaly 7 vagon sertéshúst értékesítettek, idén pedig 8 vagonra szerződtek. Múlt évben a hizlaldában 47 dkg-os átlagos súlygyarapodást ért el a gazdaság, ami azt bizonyítja, hogy 100 kg hús termeléséhez 212 napra volt szükség. Jó jel továbbá az is, hogy 1 kg sertéshúst 3,9 kg abrakkeverékből értek el, de az 1,9-es kocaforgó, illetve a 14,7 malacátlag is jónak mondható, hiszen 1963-ban csak 10,5 választási átlaggal dicsekedhettek. A szövetkezet az idén kétoldali szerződést kötött a terményforgalmi vállalattal. A terményforgalmi szavatolja a szövetkezetnek, az általa szállított keveréktakarmányokból szakszerű etetés mellett, a napi átlagos 48 dkg-os súlygyarapodást, a szövetkezet pedig arra kötelezi magát, hogy a szerződött átlagot eléri vagy túlhaladja. Különben a szetei szövetkezetnek jó kapcsolata van a takarmánykeverővel. Évek óta onnan kapja az abrakot. Tavaly nem voltak önellátók, mert a vetésterv ezt nem engedte, ezért még idén is az új takarmányok begyűjtéséig a különbözeiét, mintegy 46 vagonnyi abrakot vásárolniuk kell. Idén már úgy irányítják a gabonatermesztést, hogy 100 százalékban fedezzék a szükségletet. Bizonyíték erre az is, hogy most tavasszal — a múlt évhez viszonyítva — 100 hektárral növelik az árpa és a zab vetésterületét. A NÖVÉNYTERMESZTÉST tehát a gabona és a fehérjében gazdag évelő, valamint egynyári takarmánynövényekre állítják be. Ennek megfelelően adagolják a tápanyagokat Is. Nem kevesebb, mint 320 ezer koronát fizetnek a műtrágyákért, s további 31000 koronát a növényi védőszerekért. A gazdaság homokos területén gyümölcsöst és szőlőt honosítanak meg. A szőlészetet 2 millió 377 ezer koronás beruházási költséggel telepítik, s úgy számolnak, hogy termőre fordulása utáni első vagy második esztendőben megtérül a beruházás teljes értéke. Ezzel lehetővé válik majd, hogy az 1962-es esztendei valósághoz viszonyítva rövid időn belül megháromszorozódjon a nyerstermelés értéke. Hoksza István Mezőgazdaságunk fejlődését igazolják a múlt év eredményei. Az elért hektárhozamok mind a gabonaneműeknél, mind a kapásoknál jobbak voltak, mint az előző esztendőkben. Fájó pont még a takarmányalap megfelelő feltöltése jó minőségű terimés és abraktakarmányokkal. Az eddig alkalmazott tartósítási (konzerválásl) módszerek csak a silózásra, legfeljebb a hideg levegővel való szárításra szorítkoztak. Ezért kormányunk elhatározta, a Magyar Népköztársaságban gyártott LKB (lucernalisztkészítő berendezés) típusú meleg levegős szárítóberendezés behozatalát. Ezzel ugyanis forradalmasíthatnánk a táperővel dúsított takarmánylisztek előállítását. Ez egyelőre a legkorszerűbb módszerek közé tartozik, ahol minimális a táperő vesztesége. Megőrizhetjük az igen fontos fehérjéket s vitaminokat, amelyek nélkül nem fokozhatjuk állataink kívánt mértékű hasznosságát. Hazánkban 1970-ig körülbelül 70 ilyen berendezést hoznak üzembe, melyeket a közeljövőben a tápérték és a vitamin megőrzése érdekében magas nyomású granuláló présekkel is ellátnak. Szlovákiában ezidáig 13 berendezés üzemel. Az eredmények értékelésével a Bratislava! Mezőgazdasági Mérnöki Gondnokság foglalkozik. Az említett gondnokság az 1966-os esztendei értékelésnél nem lehetett elégedett, éppen az alacsony termelés végett. Ezért 1967. november 24-re Több fehérjés és vitamindús takarmány korszerű módszerrel Galántára munkaértekezletre hívta a szárítótulajdonos üzemek vezetőit egész Szlovákia területéről, ahol minden üzem küldöttjének be kellett számolnia, miért volt alacsony a termelés. Megállapították, hogy körülbelül 3 szárító teljesítette túl a 100 vagonos termelést. Számunkra örvendetes, hogy az Ürföldl Állami Gazdaság (Slovenské Pole) szárító részlege teljesítette a hozzá fűzött reményeket, mert kezdet óta (évente) a legjobb eredményeket érte el. — Az 1966-os esztendőben 250 vagon lucernalisztet gyártottunk s elnyertük az országos első helyezést, tavaly persze a lucernatermés sokkal alacsonyabb volt, mégis 200 vagon lisztet termeltünk, s a két gazdasági év üzemünknek meghozta a 10 évre szóló 3 millió koronás beruházás értékét. A munkaértekezlet s a tapasztalatok után reméljük, hogy ezek a berendezések a jövőben még hatékonyabban dolgoznak majd. Szilárd meggyőződésük ugyanis, hogy ezek a lucernaliszt-szárító berendezések egy idényben 300—350 vagonnyi liszt termelésére képesek. Tapasztaltunk, hogy a berendezés országos mértékben hozzájárulhat a központi takarmányalap gazdagításához. A járásokban most alakulóban lévő mezőgazdasági társulások ebben a közös munkában nagy segítséget nyújthatnak éppen a szervezés tekintetében. Ezért állami gazdaságunk vezetősége elsősorban is ezen szervek figyelmébe ajánlja javaslatát. Ha a mezőgazdasági társulások vezetői behatóan foglalkoznak gondolatunkkal, akkor az elkövetkező idényben minden szárító nagymennyiségű takarmányt adhat a járások takarmányalapjába. Az ügy fontossága érdekében elmondom, hogy a lucernaliszt mit is ér. Emészthető fehérjéből 14—18 százalékot is tartalmaz, az A-vitamin provitaminjából (Beta-karoténból) pedig 200—350 mg-ig kilónként. Elképzelhetetlen a jövőben, hogy a takarmánykeverők ezen értékes nyersanyagot hiányolják. Bízunk benne, hogy járásunk mezőgazdasági üzemei javaslatunkat elfogadják. Javaslatunk lényege: Szerződést kötünk a közeli szövetkezetekkel, miszerint a lucernatermésük többletéből állandó (zöldtakarmány) áron lucernát adnak el gazdaságunknak. Az árak körülbelül mázsánként 10—13 korona közt mozognak. Már az eladásnál bizonyos pénzforrásra szert tehetnek a velünk együttműködő üzemek, mert a betakarítást a szárítótulajdonos, ez esetben az Orföldi Állami Gazdaság saját gépeivel végzi. E módszer azért előnyös, mert nem kíván nagy adminisztratív nyilvántartást. Tudniillik a szárítórészleg dolgozói a mennyiség és a minőség után vannak jutalmazva, s ez a legjobb ellenőrzés a termelés mennyiségére s minőségére vonatkozólag. Zöldlucernából egy mázsa liszt elkészítéséhez négy mázsa zöldanyagra van szükség. A szárítói követelmények alapján a zöldanyag nedvességének 72 százalékosnak kellene lennie, mert akkor érjük el a legjobb eredményt. Mivel ennek megállapítása hosszabb időt vesz igénybe, úgy átlagos 75 százalékos nedvességtartalmat veszünk alapul. Amennyi lucernalisztet az eladó üzem zöld tömegéből elkészítünk és értékesítünk, annyi takarmánykeveréket származtatunk vissza. Az eladott lucernaliszt arányában kapunk a felvásárló üzemtől abrakkeveréket. Módjában áll tehát az eladónak zöldlucerna többletéből erőtakarmányt szerezni. Szárítórészlegünk laboratóriummal is fel van szerelve, ahol rövid időn belül megállapíthatjuk az elkészített liszt minőségét. Az említettek alapján a múlt évben a peredi szövetkezet 60 vagon erőtakarmányt kapott, s nagyon elégedettek voltak. Ennek megfelelően az 1968-as esztendő első kaszálásából 100 hektárnyi terület lucernatermését a szárítónkba adják. Van másik lehetőség Is az együttműködés szempontjából, mely igényesebb ellenőrzéssel jár. Ennek a lényege: a zöldanyagot átadó gazdaság kifizeti a költségeket s a lucernalisztet maga értékesíti. De hangsúlyoznom kell, hogy a kész lucernaliszt tárolása eléggé körülményes (házilag). Üzemünkben erre be vagyunk rendezkedve, s így kizárt a raktározási veszteség. Hangsúlyoznom kell továbbá, hogy az utóbbi módszer semmivel sem hoz több hasznot a velünk együttműködő gazdaságnak, csupán külön munkát és az elszámolással kapcsolatos gondok növekedését. Éppen ezért ezt a formát nem ajánljuk. Üzemünknek ugyanis nemcsak az az érdeke, hogy a tiszta hasznot keresse, hanem az is, hogy a szárítóberendezést maximális mértékben kihasználhassa. Az együttműködés lehetőségei adva vannak. Az érdeklődőkkel közösen megtárgyaljuk a részleteket, s újabb javaslataikat is hajlandók vagyunk elfogadni, ha azok esetleg előnyösebbek a termelés szempontjából. Reméljük, hogy javaslatunk megértésre talál. Hiszen mindannyiunk érdeke a takarmányalap javítása. Toncsko Sándor, Úrföld FEJLETT MEZŐGAZDASÁGUNK SPECIALISTÁKAT KÖVETELI A mezőgazdaságilag fejlett államokban nagy hangsúlyt fektetnek a növényvédelemre. Habár a védekezést egyre fokozzuk, a hiányos kezelés következtében mégis jelentős a kár. A gyomnövények évente a termés egy nyolcadát teszik tönkre, ami sokmilliós kár népgazdaságunknak. A raktárakban garázdálkodó kártevők évente több mint 60 millió korona értékű kárt tesznek. Gondolom, fölösleges tovább sorolni a veszteségeket. A fentiekből is láthatjuk, hogy kultúrnövényeink védelme nem felesleges. A növényvédelemmel már világszerte régóta foglalkoznak. Több helyen azonban ez még mindig nem vált lehetővé. Európában a különböző kontinensekről behozott betegségek egész seregét följegyezhetjük. Közülük sok betegséget és kártevőt már sikerült megsemmisítenünk, de újabb kóros elváltozások mutatkoznak. 1932-től a kaliforniai pajzstetű, 1945 után az amerikai burgonyabogár, 1960-ban a dohány peronoszpöra és a vírusbetegségek egész sora ütötte fel a fejét. Ma már ezek ellen nagy mennyiségű, s biztos védőszert találtak fel és használnak, de teljesen még máig sem sikerült kiirtani. Az olyan növényeknél, amelyek növekedésében valamilyen rendellenesség lép fel, s ezt a terméshozamban vagy más jelenségben észlelhetjük, feltétlenül a kórokozó jelenlétére kell utalnunk. A növényvédelem feladata, hogy megállapítsa a betegség okát, s megfelelő óvintézkedéssel lépjen fel ellene. Nálunk a növényvédelem eléggé magas szinten áll, ezért tökéletesebb szakértelmet igényel. A vegyszerek nélküli növényvédelem ma elképzelhetetlen. Sok növényvédelmi vegyszert ismerünk a gyomnövények s az állati kártevők ellen. A korszerű mezőgazdaságra való tekintettel égetően szükséges és időszerű lenne egyes mezőgazdasági műszaki középiskolákon a növényvédelmi szakoktatás bevezetése, hogy a tanulók necsak más tantárgyak mellett sajátítsák el e fontos tárgykört. Ezért a középiskolát végzett tanulókat vagy azok egy részét úgy kellene irányítani, hogy kétéves szakosított továbbképzésben részesüljenek, s jó növényvédelmi specialistákká válhassanak. Ez azért lenne szükséges, hogy a veszteséget, melyet eddig népgazdaságunk elszenvedett, kitűnően képzett szakemberek segítségével elkerülhessük. Kalita Gábor, Léva
