Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-13 / 2. szám
Bratislava, 1988. Január 13. Ära 1,— Kés XIX. évfolyam, 2. szám. m r n tm Közöljük: a Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsorát Alexander Dubcek elvtársat választották a CSKP KB első titkárává A. DUBCEK ELVTÄRS ÉLETRAJZA Alexander DubCek elvtárs 1921. november 27-én született a topolóanyi Járás Uhrovec községében. Apja haladé szellemű munkás, asztalos volt, aki sok ezer más sorstársához hasonlóan közvetlenül az első világháború előtt, munkát keresve kivándorolt az Egyesült Államokba. A háború után hazatért és a munkásosztály harcában külföldön, valamint idehaza nyert tapasztalatai alapján Csehszlovákia Kommunista Pártjának alapító tagja lett. Két fia, Julius és az egy évvel fiatalabb Alexander, így már kiskorától kezdve az öntudatos munkáscsalád körében, forradalmi környezetben nevelkedett. Miután Csehszlovákia Kommunista Pártjának I. kongresszusán olyan felhívás hangzott el, amely szorgalmazta a segítségnyújtást a világ első szocialista államának építésében, a DubCek család 1925-ben a Szovjetunióba költözött. Itt 300 csehszlovákiai kommunistával együtt lefektették a híressé vált Interhelpo szövetkezet alapjait. Alexander Duböek elvtárs apja ebben a szövetkezetben asztalos mesterként működött és különféle párttisztségeket töltött be. Alexander Duböek Kirgizia Frunze városában, majd Gorkijban Járt középiskolába egészen 1938-ig, amikor családjával együtt ismét visszatért Csehszlovákiába. Trenöínben telepedtek le és Duböek elvtárs 1939-ben, 18 éves korában, tagja lett az illegális kommunista pártnak. Géplakatosnak tanul, amikor Csehszlovákia népének sorsdöntő pillanatai bekövetkeznek. Alexander Duböek részt vesz a párt illegális munkájában, apjával és testvérével együtt az első pillanattól kezdve az antifasiszta ellenállási mozgalom tagja. Apját 1943-ban, mint Szlovákia Kommunista Pártja Illegális Központi Bizottságának tagját, letartóztatják, ős egészen a felszabadulásig börtönben ül. Alexander Duböek az 1942—1944-es években a Dubnica nad Váhom-i Skoda Művek dolgozója. Viajd testvérével együtt partizánként harcol a Szlovák Nemzeti Felkelésben, amelyben Szlovákia haladó erői a csehek és a szlovákok nemzeti, politikai és szociális vonatkozásban egyenjogú, egységes államáért küzdöttek. Július Duböek nem éri meg a felszabadulást, 1945. Január 1-én, min a Ján ZiZka partlzánbrigád tagja, elesik a fasiszta megszállók elleni harcban. Maga Alexander Duböek elvtárs ebben a harcban kétszer is megsebesült. Társai az emberi jótulajdonságokat próbára tevő súlyos pillanatokban becsületes és merész férfiként, az ú] Csehszlovák Köztársaságnak és dolgozó népe érdekeinek harcosaként ismerték meg, aki sokak számára a szerény és áldozatkész kommunista példaképe volt. Hazánk felszabadulása után Duböek elvtárs négy évig munkás a trenöíni élesztőgyárban, s itt számos pártfunkciót is betölt. Ugyanakkor tagja a trenöíni Járási pártbizottság elnökségének. Politikai széles látókörűségért és áldozatkészségéért 1949-ben előbb a Járási pártbizottság vezető titkára lesz. 1951-ban már Bratislavában dolgozik Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottságán. Két évre rá kinevezik a Banská Bystrica-i kerületi pártbizottság vezető titkárává. Annak ellenére, hogy ez a munka nagyon igényes volt, Duböek elvtárs levelező hallgatója a bratislavai Komensky Egyetem jogi karának. Az 1955—1958-as években kitüntetéssel végzi el Moszkvában a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága mellett működő politikai főiskolát. Visszatérése után a bratlslavai kerületi pártbizottság vezető titkárává választották meg és ugyanabban az esztendőben tagja az SZLKP és a CSKP Központi Bizottságának. Két év múlva a párt országos konferenciáján megválasztották a CSKP Központi Bizottságának titkárává. 1962-ben az SZLKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára lett, és a CSKP Központi Bizottsága elnökségének tagjává választották. Egy évvel később az SZLKP Központi Bizottságának első titkára lett. Ezeket a tisztségeket mindmáig betöltötte. Alexander Duböek elvárs a párttisztségek mellett közéleti funkciókat is betöltött. Az 1951—1955-ös időszakban, majd 1960-tól kezdve a Nemzetgyűlés képviselője. 1964-ben megválasztották a Szlovák Nemzeti Tanács Képviselőjévé. Alexander Duböek elvtársat a köztársaság érdekében kifejtett áldozatos munkájáért kitüntették a Február 25. érdemrenddel, valamint a Szlovák Nemzeti Felkelés Érdemrenddel. Megkapta az Építésben szerzett érdemekért kitüntetést, és a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulójának emlékérmét is. Élete szorosan egybefonódik Csehszlovákia munkásosztályának és kommunista pártjának küzdelmével és azzal a törekvéssel, hogy sor kerüljön nemzeteink szociális, gazdasági és politikai felvirágzására a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban. Élete szorosan egybefonódik a proletár internacionalizmus elvei iránti hűséggel. Amikor földművesszövetkezeteink társadalmi szervezetté válása elmélyítésének kérdését vetjük fel, egy szükségszerűen fellépő igénynek adunk hangot. A szövetkezetek megizmosodásának s általában a nagyüzemi mezőgazdaság fellendülésének az Időszakában semmiképpen sem vonható kétségbe ennek a követelménynek a létjogosultsága. Éppen ezért a kongresszusi vitaanyag is alaposan, mondhatnánk valóban lényegre tapintóan foglalkozik a kérdéssel, s méltán emeli az egyéb termelési-szervezési problémákkal egy szintre. Vitathatatlan tény ugyanis, hogy falvaink lakosságának, közvetve még a nem földműveléssel foglalkozó réteget is beleértve, politikai arculata, erkölcse, a társadalomhoz, a szocializmushoz fűződő viszonya a szövetkezeti családon belül formálódik. Ezzel a megállapításunkkal korántsem tagadjuk a többi társadalmi szervezet hatékony befolyását, mégis le kell szögeznünk, hogy a falu arculatát, hangulatát és általában az előbb felsorolt tényezőket mindenekelőtt a szövetkezetben fennálló viszonyok határozzák meg. Egyetlen kézenfekvő példával igyekszünk állításunk igazát alátámasztani. Szárazra beszélhetjük a torkunkat a szocialista demokrácia elveinek széleskörű érvényesítéséről további elmélyítéséről abban a faluban, ahol a szövetkezet élén basáskodó, a tagság véleményét semmibe vevő vezetők állnak. Az emberek nyilván így vélekednek: „Szép mindez nagyon szép, kedves elvtársam, hát ha még valóban így is lennel..." Tehát amikor a földmflvesszövetkezetekkel szemben azt az igényt támasztjuk, hogy tagságukat ne csupán gazdasági, hanem társadalmi vonatkozásban is összefogják, tulajdonképpen nem is követelünk keveset. Az egyik feltételezi a másikat, az utóbbi felépítmény — jellegéből adódóan — nem lebeghet légüres térben. Magyarul ezt így lehetne világosan megmondani: lehetetlen az, hogy vizet prédikáljunk — és bort igyunk! Társadalmi tudatot irányító tevékenységünk mögé meggyőző érveket, ebben az esetben bizonyító tetteket kell felsorakoztatnunk. Körvonalazzuk legalább főbb vonalakban mit is várunk a szövetkezettől, mint társadalmi szervezettől. Mindenekelőtt azt, hogy a falu legszámottevőbb gazdasági és politikai egysége lévén, helyes irányba terelje a dolgozók társadalmi tudatát, felelősségérzetét. S ezen a ponton kapcsolódik a társadalmi szervezetté válás kérdése a szövetkezeti demokrácia elvei szigorú betartásának a - problematikájához. A közöny eluralkodása, melynek okozója rendszerint a dolgozó társadalmi semlegesítése, illetve alkotó munkájának egyszerű fizikai folyamattá degradálása, lehetetlenné tesz minden aktivizálásra irányuló kísérletet. A szövetkezet irányítóinak tehát elsősorban ezen a téren kell feladatuk magaslatán állnia. Egyetlen közös gazdaság sem tehet majd eleget a társadalmi szervezet szerepköréből reá háruló kötelezettségének, ha ezt a problémát Időről-időre megtartott előadások, vitaestek stb. megrendezésével próbálja megoldani. A formalizmusnak itt nincs helye, okosan, körültekintően kell cselekedni, szabad teret engedni az alkotó kezdeményezésnek. építő kritikának. A szövetkezetnek, mint társadalmi szervezetnek természetesen gondoskodnia kell tagsága politikai, szakmai és általános műveltségi színvonalának állandó emeléséről is. Gondoskodnia, de hogyan? .. -Elegendőnek bizonyul felépíteni egy szövetkezeti klubot, berendezni azt, s utána bölcsen várni, hogy majd csak megindul a kulturális-társadalmi élet? Elegendő-e könyvet, újságot tenni a dolgozó asztalára és a sorsára bízni, vajon mit kezd vele? Az évente megrendezésre kerülő tanulmányi kirándulás, a különböző formákban megtartott előadás-sorozatok, szakmai iskoláztatások egvmagukban. puszta tényként, elegendők-e? Bizony nem. Ne ringassuk magunkat szép álmokban, ha mindezt biztosítotuk még csak a munka könnyebbik felét végeztük el. Mert hogy a klubban valóban pezsgő társadalmi és kulturális élet folyjon, hogy a drága pénzért megvásárolt könyvet, újságot el is olvassák, s főként hasznosítsák a termelésben, hogy a tanulmányi kirándulás ne fulladjon eszem-iszomba, hogy a szakiskolázás valóban elérje célját, addig még hosszú út vezet. Itt, ezen a téren is helyt kell állnia valakinek, ezt is meg kell szervezni, folyamatossá és módszeressé tenni. Ellenkező esetben kár volt a befektetett pénzért, és időpocsékolás.minden olyasféle elmélkedés, mely azt igyekszik bizonyítgatni, hogy az emberek nem élnek az adott lehetőséggel, kidobtuk a sok pénzt, aztán kárbaveszett, semmi hasznunk nincsen belőle. El kell gondolkodni felette, vajon megtanltottuk-e az embereket mindezekkel a lehetőségekkel élni? Véleményünk szerint ez is szükséges. A társadalmi szervezetté válás folyamata maga után vonja a tagokról való szociális gondoskodásból eredő kérdések megoldását is. S nemcsak a nyugdíjas, esetleg alacsony nyugdíjé, kiöregedett tagok megsegítéséről van itt szó, hanem a szociális gondoskodásról általában. A munka higiéniájának, biztonságának és kultúrájának maradéktalanul el kell érnie a megfelelő színvonalat. És újból hangsúlyozzuk: nem elég, ha a munkahelyeken zuhanyozókat, pihenő-sarkot létesítünk, ha ellátjuk az etetőket, fejőket fehér köpennyel. Ennyi nem elég. Gondoskodnunk kell arról Is, hogy ezeket a szociális létesítményeket a dolgozók kihasználják. Tudomásul kell venni, hogy a szövetkezetek tagságának legalább ötven százaléka nő, Jelentős részük családanya. Ha el akarjuk érni, hogy maximálisan kivegyék részüket a termelésből, a társadalmi és politikai életből, meg kell számukra teremtenünk a szükséges előfeltételeket. S itt lép előtérbe a szövetkezet és a nemzeti bizottság kapcsolatának kérdése, összefogva, közös erőfeszítéssel könnyebben megoldható a szolgáltatások kérdése. Nem szólva arról, hogy bölcsőde, óvoda hiányában nehezen kívánhatjuk meg a nőktől, hogv teljes emberként vegyék ki részüket a munkából. Am a szövetkezet és a nemzeti bizottság együttműködésének van egy másik oldala is. Káros Jelenség ugyanis. ha ki-ki a saját szakáiéra dolgozik. S nemcsak a politikai-szervezési egység megteremtéséről van szó, hanem az anyagi eszközök célszerű felhasználásáról is. Különböző sportlétesítmények, művelődési otthonok, klubok létrehozása, de az utak és általában a telekomunikációs berendezések kellő színvonalra emelése gyorsabban oldható meg, ha összehangoljuk a beruházások tervét. Tovább menve, az össztársadalmi célkitűzések valóraváltása terén szintén bőven nyílik alkalom gyümölcsöző együttműködésre. A szövetkezet választott szervei, különböző albizottságok. fokozhatták munkájuk hatékonyságát, ha tevékenységüket a nemzeti bizottság illetékes szakbizottságával hangolják össze. Az elmondottakból világosan kitűnik, hogv a szövetkezetre, mint társadalmi szervezetre égetően szüksége van a falunak, feilődése mai szakaszában. Hogv ezt a szerepét a közös gazdaság vállalhassa, ahhoz — s ezt Joggal állíthattuk — ma már megvannak a kellő gazdasági feltételek. De nem panaszkodhatunk nagyon megfelelő káderek hiányáról sem, hisz gombamódra szaporodtak el falvainkon az értelmiségiek, akiknek a társadalmi aktivitás élvonalában kell állniuk. !gv aztán könnven kialakítható az a közeg. ame'vben termékeny talalra hull minden alkotó kezdeményezés. Mindennek a feltétele, a már említett gazdasági stabilitáson kívül, a nagyvonalú szervezés, a demokratikus elvek megnyilvánulásának konkrét formáia. Ez pedig raitunk múlik, ebben a tekintetben semmi esetre sem várhatunk segítséget az állami tartalékalapokból! A járási konferencia küldöttei őszinte szóval mondtak véleményt — hangoztatták problémáikat, amelyek jelenleg elősegítik vagy fékezik szövetkezetük további fejlődését. Nem titkolták el hibáikat sem, de magyarázatot kerestek azokra a nehézségekre is, amelyek egy-egy gazdaság gyorsabb fejlődését elősegíthetnék. A konferenciák befejeződtek, de előtte és utána is tovább tart a VII. Országos Konferenciára kiadott vitaanyaggal kapcsolatban a véleménynyilvánítás. A sajtóban és munkahelyeken egyaránt. Jó, hogy az emberek beszélnek róla. Annál is inkább, mert ma már a mezőgazdasági üzemek fejlődésének elősegítése kétszeresen megköveteli azt, hogv őszintén, nyíltan rámutassunk azokra a hibákra, amelyek gáncsolják szövetkezeteink további fejlődését. Sok szó esik a felvásárlás jelenlegi helyzetéről, a rendszertelen anyagellátásról, a legtöbb szó azonban a gének rossz minősége és a műtrágyaellátással kapcsolatban hangzott el — se körül folyik még napjainkban is a vita. Földművesszövetkezeteink ma már nem érdeklődnek a gyenge minőségű gépek iránt. A jövőben jobb géni eszközökre lesz szükség, főleg olyanokra, amelyek tartósak és kifizetődnek a termelésben. A közelmúltban a galántai és a dunaszerdahelvi járás egy-egy közös gazdaságában látogattunk el s tettünk fel néhány kérdést a szövetkezet vezetőinek a mezőgazdasági gépekkel és a műtrágyaellátással kapcsolatban. KUBÍK ISTVÁN, a hidaskürti szövetkezet agronómusa: — Nehéz kérdés s az ember nem is tudja hol kezdje. A mi helyzetünkből indulok ki. Szövetkezetünk erős kötött talajon gazdálkodik, hatszáz-JÓ HA BESZÉLNEK RÓLA nyolcvan hektáros szántóterületen. Ekéink gyenge konstrukciója végett szinte félünk a szántástól, mivel azok csak könnyű talajba valók. A lánctalpas traktorok utón nem tudunk öszszeállítani dupla hanttörő tárcsát. A DT után kapcsolt agregátokat nagy nehézségek árán itthon kell összeállítanunk. Aztán itt vannak a legújabb traktoraink, amelyekre csak egy ülés van beszerelve, ami annyit jelent, hogy az előírásoknak megfelelően nem vihet embert magával. Vajon a tervezők arra nem gondoltak, hogy téli időben is dolgoznunk kell? Vetőgépeink közül jók voltak a kanalas gépek. Ezek valahol elkallódtak, helyettük kapjuk a hengereset, amely nem felel meg, mert a nagyobb magvakat összedarálja. Manapság sokat propagáljuk a heremagtermesztést, de jelen pillanatban még herefejtő gépeket nem tudunk kapni... A külföldről behozott műtrágyát zsákokban kapjuk. A hazai gyártmányúakat ömlesztve küldik, vagy elégett papírzsákokban, s mire hozzánk ér szétolvad — nem beszélve arról, hogy az ember egészségére is ártalmas. Ha egy hétig tároljuk az így kapott műtrágyát, 25 százalékát le lehet írni. Pedig az árakhoz a müanyagzsákot is bekalkulálhatták volna! Ennek hiánya következtében romlik a műtrágya minősége s csak a pénzt dobjuk ki feleslegesen. CSONKA ERNŐ, a medvei EFSZ elnöke: — Legégetőbb problémánk az alkatrészhiány. Bár a traktorállomás vezetői ígéretet tettek arra, hogy a hét közeli falunak pótalkatrészraktárt létesítenek ... Szeretnénk, ha a jövőben ez megoldódna, s talán még többre is vágyunk. Jó lenne, ha a traktorállomás 7—8 mezőgazdasági üzemnek körzetenként javítóüzemet nyitna, s nekünk csak a karbantartást kellene elvégezni. Jelenleg a gépek javítása idehaza az alkatrészhiány következtében igen drága. Főleg akkor, ha a legnagyobb utánjárásra sem kapjuk meg. Ennek következtében ha egy traktorunk kiesik a termelésből, 150— 200 korona a nani ráfizetésünk ... Az emberek őszintén mondják el véleményüket. Nem hallgatnak el semmit, s rámutatnak az észlelt hibákra. A döntő szó majd a VII. kongresszuson hangzik el. Addig is jól esik tudni, hogy beszélnek róla. És ez már az újat sejteti. (czita) IGÉNYEK ÉS FELTÉTELEK
