Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-03-09 / 10. szám

Fokozottabb igények a gyapjú felvásárlásánál A gyapjúfeldolgozó ipar brnói szakigazgatósága a közelmúlt­ban tárgyalásokat folytatott a feldolgozó ipar, a Mezőgazda­­sági és Élelmezésügyi Miniszté rium, az SZNT Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Megbízotti Hi­vatal képviselőivel, valamint a gyapjúszolgálat, juhtenyésztők, felvásárlóüzemek, kutatóintéze­tek, főiskolák és a kisállatte­nyésztők szerveivel a juhte nyésztés fejlesztésének lehető­ségeiről köztársaságunkban. A napirend fő pontjaként a gyap­jú minőségének fokozása, a nyí­rás idejének és módjának meg­határozása, a felvásárlás, a rak­tározás és a szállítás kérdése szerepelt. Az UNITEX igazgatója beszá­molójának elején foglalkozott a gyapjúfeldolgozó ipar köve­telményeivel. Különösen nagy figyelmet szentelt a felvásárolt gyapjú minőségére. Hangsúlyoz­ta, hogy némely esetben a fel­vásárolt gyapjúmennyiség mi­nősége nagyon is kifogásolható és előfordul, hogy feldolgozásra alkalmatlan. A hibák legtöbbnyire az osz­tályozásnál keletkeznek. Sok a hulladék, ami a helytelen eljá­rás, vagy a szakszerűtlen nyírás következménye. Előfordul, hogy a gyapjút 3 cm-nél rövidebbre szabdalják, ami a gyapjúipar­nak nem felel meg. Hasonló­képpen előfordul, hogy a gyap­jú igen szennyes, bűzlik a trá­gyától meg a húgylétől, ragad a szuroktól stb. Ezen kívül sok esetben a gyapjú nagyon ned­ves, párás, nedvessége gyakran meghaladja a 22—24 %-ot, ami nedvesség szándékos növelésé­re utal. Mindez nem kívánatos és megengedhetetlen — sőt, büntethető cselekmény. A jövő­ben az ilyen gyapjút nem vásá­rolják fel, és a kihágásokat megbüntetik. A nagy nedves­ség, a párás gyapjú csökkenti a minőséget. Mindezen hibákon kívül elő­fordul az is, hogy némely juh­tenyésztő homokot szór a gyap­júra. Az ilyen módon történő félrevezetés esetén a jövőben szigorúan eljárnak. Ha a gyapjút festékkel szeny­­nyezték, ami leginkább a juhok megjelölésekor fordul elő, elő­zetes megegyezés alapján ezt a részt kinyírják, vagy pedig a juhokat olyan festékkel jelölik meg, amely könnyen kimosható éppúgy, mint más egyéb anya gok, amelyek a gyapjúra lera­kódnak. Kívánatos, hogy a te­nyésztők a festéket a Mezőgaz­dasági Beszerzési és Ellátási Vállalat illetékes körzetében minél előbb rendeljék meg. Az elmúlt évben egyharmadá val több gyapjút vásároltak fel, mint 1966-ban. A tervet maga san túllépték, ami azt bizonyít­ja, hogy a juhtenyésztők nem kötöttek szerződést az egész mennyiség eladására. A jövőben úgy kell eljárni, hogy legalább az előző évben felvásárolt mennyiségre kösse­nek szerződést, feltéve, ha az Finomgyapjas merinó A merinó anyajuhok rendszerint január elején ellenek. A bá­rányokat tizennégy napos koruktól kezdődően jó minőségű szénával, zúzott zabbal, szárított répaszelettel és ablakkal kezdjük póttakarmányozni. A bárányokat fokozatosan ajánlatos elválasztani. Először a reggeli tejet fejjük ki, s így a bárányok csak délben és este szopnak, néhány nap múlva azonban már csak este hagyjuk őket szopni. Az elválasztás előtti utolsó héten a bárányok már csak minden másnap szopnak. Ha álta­lában nem fejjük a juhokat, akkor a bárányokat három-négy hónapos korban választjuk el, de ha juhfejést folytatunk, úgy a bárányokat csak nyolcvan napig szoptatja az anyajuh. (Kucsera Szilárd felvétele) Hatalmas, szorosan egymás mellé szoruló rögök vonulnak fölfelé a karsztos, kopár, gyér­füvű hegyoldalnak, mely annyi­ra jellemző a Szilice Fennsíkon. Földszínű, gyapjas juhok vonul­nak a legelőre. Csakhamar kur­­jantás hallatszik: — Ficókám az elejére. For­dítsd meg az elejétl — kiált a bacsó magyarul. Itt ritka a ma­gyar szó. Megszoktuk, hogy a hegyek bacsói szlovákok. Aki azonban a juhok mögött lépdel nem emlékeztet csöppet sem a kesergő szlovák népdal bacsójá­ra, aki alig tarthat lépést a szapora járású nyájjal. Garaj Márton mindössze hu­szonnyolc esztendős. Szálaster­­metfl, erős, pirospozsgás fiatal­ember. Barátainak kedvelt Mar­cija. Magyarul szólal meg a ju­hok mögött, mert kilenc eszten­dőn át az általános iskolában így tanulta szülőfalujában, Ke­­csőn és Pelsőcön a felsőbb osz­tályokban. A kurjantásra mint a nyíl ugrik előre a lompos szőrű, aprócska puli. Ficó tereli a nyáj elejét. Társa, Bujzi ott lábatlan­­kodik a pásztor körül, ha kell, hát másik parancsot teljesítsen. Kutyáin át hosszú a pásztor keze. Egy pillanatra meg is áll­hat. — Mióta bacsóskodik? — kér­dezem, bár a szabad levegőtől s a juhtejtől csattanásig egész­séges arcú fiatalemberre vetett egyetlen tekintet Is elég, hogy lássam izzlg-vérig pásztor áll előttem. Nem is csalódom. — Mióta az iskolából kikerül­tem, tizenhét éves koromtól kedett. A merinói juhokból 140 az anya, 76 az ürü, 5 kos, bá­rány egy évig 60, míg az új­szülött kis bárányok száma 140. — Szoktak-e kosarazni? — Szoktunk, de jelenleg nem tesszük, mert a vízvezetékkel, villanyvilágítással és etetőrács felszereléssel ellátott tágas akol itt áll az erdő s a legelők szom­szédságában. Májustól októbe­állat. Ekkor is a tisztántartás az orvosság. A rühöt pedig für­detéssel és dohánylúgos oldat­tal gyógyítjuk. — Egyedül gondozza a juho­kat? — Jegyedül végzem őrzésüket és a fejést is. Csak nyáron van segítségem. Eddig megbirkóz­tam feladataimmal. — Milyen panasza van? — Az erdőgazdaság beültette és elzárta azt a csapást, ame­lyen az erdőn keresztül a nyáj a Rezsői dűlőre járt. Ez fékezi eredményeinket. — Milyen terveik vannak? — Szeretném javítani a juhok tenyészértékét és minden juh után felnevelni egy bárányt. Természetes, hogy ez a szövet­kezet, illetve a téli takarmány mennyiségén múlik. — Szereti hivatását? — Kopár hegyeink szarvac­­marha-tenyésztésre alkalmatla­nok, de a juhoknak megfele­lőek ezek a legelők. Szívesen végzem itt munkámat. Foglal­kozásom kifizetődik. Nekem is megvan a keresetem, a szövet­kezetnek is. Tavaly például a ki­adások leszámítása után mint­egy ötvenezer korona tiszta jö­vedelmet hozott a juhászat. Mohr Godeon Egy bacsó sikerei folytatom a mesterséget. Elő­ször Kecsőn, saját portájukon kezdte, ahol közel száz juhot tartottak. Majd ugyanott az egyéni gazdák juhaival járt. Következő állomása a kecsői szövetkezet volt, nyolc eszten­dőn át. Három évvel ezelőtt, 1966-ban vette át a hosszúszől szövetkezet juhait, mégpedig si­ralmas állapotban. Sok volt a sánta, a rühös a nyájban és a bárányelhullás is magas volt. Az akkori háromszázat számláló nyáj most négyszáz fölé emel­rig folyik a juhok fejése. Ezt kétszer csináljuk naponta. A na­pi tejhozam mintegy 50—60 li­ter, a napi sajttermelésünk pe­dig 12 kiló. — A juhbetegségekhez is ért? — Hogyne. Orvost csak komo­lyabb esetekben hívunk. Leg­gyakoribb az állatok sántasága. Ilyen esetben a juh lábáról le­rohad a köröm. Gyógyításakor a körmét le kell tisztítani és megfelelő orvossággal kezelni. Sántaságot okozhat az is, ha tövisbe, vagy éles kőre lép az állatállomány lényegesen nem változik. A rögzítés az év végi vagyon és pénzügyi mérleg el­készítéséhez nagyon fontos. A gyapjúfeldolgozó ipar javá­ra válnék, ha a felvásárlást hónapokra osztanák. Számolná­nak azzal, hogy eltérnek a ha­gyományos szokásoktól és a juhok nyírását igen jó tenyész­tési feltételek mellett az ellés előtti hónapokra tervezik. Ezzel jobb minőséget érhetnének el és a gyapjút sem szennyeznék be. Ing. Janik jford.: f—y)

Next

/
Thumbnails
Contents