Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-09 / 10. szám
IV. ÉVFOLYAM • A SZABAD FÖLDMŰVES HAVI MELLÉKLETE • 1968. MÁRCIUS Nyúltenyésztő a javából Amikor átléptem a „tenyérnyi“ udvar küszöbét, őszintén megvallom, csalódást éreztem. Arra gondoltam, hogyan lehet ilyen kis területen nyúltenyésztéssel foglalkozni. Hogy menynyire elhamarkodott volt előítéletem, az csak a későbbiek során nyert igazolást. Kellemesen fűtött szobában próbáljuk összegezni Gál Árpád eddigi sikereit. Kiderült, már gyerek korában is foglalkozott nyúltenyésztéssel, de az akkori nyúltenyésztés inkább a hússzükséglet kielégítését szolgálta. A parlagi nyúl tenyésztését hosszú időn át folytatta. Fajtatenyészetre csak 1960-ban tért át, amikor egyik munkatársa meghívta, hogy tekintse meg állományát, mely nagy csincsillákból állott. Nagyon megtetszettek neki a szép példányok, s ekkor úgy döntött, fölhagy a parlagi nyúltenyésztéssel és áttér tisztavérfi nyulak tenyésztésére. — Az első két anyát Nővé Mesto nad Metují-ból hozattam egy tenyésztőtől, majd egy hímet Déőínből. Négy éven keresztül csak ezzel a fajtával foglalkoztam, később azonban megpróbálkoztam a bécsi fehér és a francia ezüst nyúlfajták tenyésztésével is. Több kiállításon is részt vettem, többek között Bratislavában, Léván és Ostraván. Sikerült első és második díjat elérnem, de a legszebb sikert 1965-ben értem el egyik nyulammal, mely tisztelet-díjas lett. Amikor a továbbiakról érdeklődöm, Gál elvtárs kijelenti, hogy ismét visszatér a nagy csincsillák tenyésztéséhez. Ez a nyúlfajta elégíti ki legjobban érdeklődését a szép, dús barna szőrzete miatt. A fedőszőrzet barnás, az alapszőrzet pedig szürkés-barna karikákba omlik. A nyútgereznák értékesítése a jelen időszakban nem okoz különösebb gondot, mivel a hazai szőrmeiparnak nyersanyagra van szüksége. Egy anya után hét darab nyúlbőrt kell eladni a tenyésztőknek. Az érdekesség csupán az, hogy amíg a Kara, nemzeti válalat 15 dkg súlyban veszi át a gereznákat, a Zberné suroviny nemzeti vállalat 22 dkg-ot követel. Beszélgetésünket Cingel Ferenc kisállattenyésztő szakítja félbe, aki egy jól fejlett bécsi fehér nyulat hozott tetoválás céljából. A tetoválási műveletet az udvaron kell elvégezni, s ezért mindnyájan a nyúlólakhoz megyünk. Csak most látom, hogy mennyire helytelen volt föltevésem, melyet az érkezésemkor alkottam magamban. A szakszerűen épített nyúlólak kevés helyet foglalnak el, mégis tágasak és könnyen kezelhetők. Az ólakban szépen fejlett anyák sorakoznak egymás mellett. Az egyik nyulat megemelem, súlya legalább hat-hét kiló lehet. S amikor a házigazda fölborzolja szőrét, látom a szabályos karikákat. Közben végzi a tetoválást. A nyúl mindkét fülébe egy sorszámot kap. A számokat egy harapófogószerű rudacskára rakja rá, majd fekete festékkel bekeni a fül belső részét. A festékes részre helyezi a számokkal ellátott fogót és megnyomva préseli be a számokat. Hasonlóan cselekszik a másik füllel is, majd ugyanezt a számot rányomja a nyilvántartási lapra. Most látom csak, hogy mennyi gondot, körültekintést igényel a törzskönyvezett állatok tenyésztése. Amikor a vendég távozik, Gál Árpád arról beszél, hogy idén kibővíti a nyúlólakat, mert az állomány szaporítására törekszik. Ugyanakkor a kendermagos Plymuth baromfifajta tenyésztését intenzívebbé teszi. Ebből a fajtából van néhány szép példánya, melyet szeretne feltölteni. A nyulak takarmányozása nem ütközik különösebb nehézségekbe, mert azt még az ősz folyamán biztosította. A tél folyamán hét dkg szemestakarmányt, 10 dkg takarmányrépát kapnak a nyulak, ezen kívül amennyi szénát megesznek. Az utóbbi időben rájött, hogy a főtt burgonya összetörve és darával keverve serkentő hatással van a fejlődésre. De azért a zab és árpa elengedhetetlenül szükséges. Igen fontos tényező a nyulak tisztántartása, hogy a nyúl szőrzete ne veszítse értékét. Minél hosszabb és tömöttebb a szőr, annál értékesebb. Ez pedig csak rendszeres és bőséges eleségellátással és az ólak tisztántartásával érhető el. Már említettem, hogy Gál elvtárs sok időt fordít szakmai továbbképzésre Ugyanis a bírálőtanfolyamot látogatja. Első ízben 1962-ben volt Iskolázáson, majd 1964-ben, 1966-ban és ez évben kerül sor a vizsgákra Duna Ivánkán. Több mint 250 kérdésre kell választ adnia, arról nem is beszélve, hogy írásbeli vizsgát is csinálnak. De ahhoz, hogy tökéletesen elsajá© A TARTALOMBÓL: + Hogyan neveljük a kislibákat? ■f Milyen legyen a gazdasági galamb? •f A házinyulak ivarszerveinek megbetegedéseiről + Pulykatenyésztési tapasztalatok Franciaországban + Ismerjük meg a Komáromi Bukó galambot •+- Fokozottabb igények a gyapjú felvásárlásánál + Egy bacsó sikerei 4- A halliszt hatása a növekedésre + Előtörnek a hibridek Bulgáriában títsa azokat az ismereteket, melyek egy jó bírálónak kellenek, gazdag tapasztalatra van szükség. Éppen ezért gyakran keresi fel azokat a nyúltenyésztőket is, akik egyéb fajták tenyésztésével foglalkoznak és tapasztalatcsere formájában igyekszik gazdagítani tudását. A szakkönyvek és szak-folyóiratok anyaga is nagy segítséget nyújt a cél eléréséhez. Gál Árpád határozott célt tűzött maga elé, melynek megvalósítása nem ütközik különösebb akadályokba. Csupán szorgalom és kitartás kell hozzá. A kitűzött cél elérését biztosítja határtalan lelkesedése és a nyúltenyésztés iránti vonzalma. Andriskin József TELEVÍZIÓ A KUTATÄ» SZOLGÁLATÁBAN A skóciai Baromfi Kísérleti Központ (Poultry Research Centre, Edinburg) kutatója, dr. Alan Lili televízió-berendezéssel figyeli a nagylétszámú állományok viselkedését, amikor azokat senki sem zavarja. A kutató szerint még mindig nagyon keveset tudunk az állatok „magánéletéről“, az elverés okairól és a párzást, vagyis jó termékenységei biztosító feltételekről. Ennek érdekében az állatokat az ember távollétében kell megfigyelni. Gál Árpád, díjat nyert csincsillanyulával. (fotó: Andriskin)
