Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-09 / 10. szám
ELŐRETÖRNEK A HIBRIDEK BULGÁRIÁBAN A baromfi fajtatiszta tenyésztése már Bulgáriában Is fokozatosan átadja helyét a hibrid előállításának. Ennek gazdasági okai ismeretesek Bulgáriában ebben az irányban már az első lépések alkalmával két célt tartottunk szem előtt — a tojás és a baromfihús termelését. A tojástermelésre szakosított farmok már az első időkben országos rekordokat értek el. Tipikus példa ebben a tekintetben a Mihajlovgrád megyei Jakimovó község állami gazdasága, ahol tavaly tojőhibrid tyúkonként évente 265 tojást értek v».l. Az országos átlag egy tojótyúkra évente 160 tojás, ez is bizonyítja a hibrid baromfi nagy potenciális lehetőségeit. Igen reményteljesek a másik irány, a baromfihús-termelés eredményei is. A hibrid baromfi intenzív hizlalással 50—60 napos korban eléri az 1,60—1,80 kg súlyt, jó takarmány-értékesítéssel. A broiler-baromfitenyésztés alapja a Központi Fogyasztási Szövetkezet hatalmas baromfi-kombinátja Kosztinbrodban. Egyedül a múlt év folyamán ebben a kombinátban egymillió broiler-baromfit neveltek, vagyis összesen 1680 tonna kiváló minőségű baromfihúst szolgáltattak. A hizlalást időszak körülbelül 55 napot vett igénybe és egy kg élősúly növekedéshez 2,4 kg keveréktakarmányt igényelt. Hasonló eredményeket értek el a baromfitenyésztő kombinátok Russze, Tolbuhin, Sztara Zagora városok környékén is. A hibridek szülőállományait az Arbor Acres cégtói vásárolta Bulgária. Mindjobban fejlesztjük mindkét hibrid baromfitenyésztési ágazatot, hogy a közeljövőben már az egész ország baromfitenyésztésében ez legyen túlsúlyban. E célból létesül most Bulgáriában a Hibrid Baromfitenyésztési Központ, mely mint tudományos kutatóintézet, arra hivatott, hogy irányítsa az ország egész baromfitenyésztési munkáját. Néhány számszerű adat a hibrid baromfitenyésztés jövő fejlődéséről. 1968-ban a Hibrid Központ 100 ezer anyaállattal rendelkezik, majd 1969-ben ez 400 ezer és 1970-ben 500 ezer lesz. Az 1970-re előirányzott 100 millió kg baromfihúsból így körülbelül 52 millió kg-ot a broiler baromfi ad. A termelőszövetkezeti gazdaságok az említett baromfikombinátoktól eltérően meglevő állományukat használják fel, de a régebbihez képest javított viszonyok között mesterséges világítással, az etetés és itatás gépesítésével stb. így például a Pleven megyei Valcsi Tran község szövetkezeti gazdaságában tavaly már broiler-baromfit hizlaltak, egy kg élősúly növekedéshez 2,4 kg kombinált takarmány-ráfordítással. A bulgár kormány határozatot hozott, melynek értelmében 18 új szövetkezeti baromfi-kombinátot létesítenek, ezekben intenzíven hizlalják a baromfit. Több takarmánygyárat is létesítenek, amelyek különféle tápokat állítanak elő. Ez fontos előfeltétele a termelési költségek csökkentésének. Georgi Todorov 4L texasi egyetem egyik specialistája, aki többek között a növekedés tényezőivel foglalkozik, közölte legutóbbi kísérletsorozatának eredményeit, amely a halliszt-növekedést elősegítő hatásával foglalkozik. Hét kísérletsorozatot állított be. Az alaptakarmány kizárólag növényi származású anyagokat tartalmazott (összetétele: szója, kukorica, köles, lucerna, vitaminok, ásványi anyagok, antibiotikumok, és kokcidosztatikumánnyal elért eredményt. A szerző ezt azzal magyarázza, hogy az állatok sok takarmányt szórtak ki az alomra. Két kísérletsorozatban 5 "/» hallisztet és 2,5 % préselt hallevet etettek, vagy külön-külön, vagy vegyesen. A kísérleti állatok közül a kakasok súlya 103—109, a jércék súlya 103— 106 között változott. Mint ahogyan ezt 1964-ben Ck, Bletner és munkatársai megállapították, a halliszt hatása kifejezettebb a kakasok A halliszt hatása a növekedésre mok). Ehhez az alaptakarmányhoz 2—6 % hallevet (ez 50 % víz, 30—32 •/• fehérje) vagy pedig a halliszt és a préselt halié kombinációját adták. A takarmányadagok a kalória és fehérjetartalom szempontjából mindegyik esetben teljesen megegyeztek egymással. A methionintartalom állandó szinten maradt. Egyes kísérletekben az alaptakarmányhoz 2,5—10 % zsírt adtak. Az alaptakarmánnyal etetett állatok súlyát 100-nak vették. Öt kísérletben — amelynél halliszt volt a takarmányban, zsírral, vagy zsír nélkül — az állatoknak a súlya 107 és 124 között változott. A legjobb eredményt azzal a takarmányadaggal érték el, amely 5 •/• hallisztet és 5 */% zsírt tartalmazott. Egyetlen kísérlet volt csupán, amelyben a kiegészített takarmány nem érte el az alaptakarnövekedésében, mint a jércékében. Az elért eredmények nem látszanak túlságosan jelentősnek, csupán néhány grammal több súlygyarapodásban és néhány grammal kevesebb takarmányfogyasztásban jutnak kifejezésre, azonban ennek a modern nagyüzemi húscsibenevelésben, ahol tízezerszámra nevelik fel az állatokat, mégis jelentős eredményjavulás lehet a következménye. L'Avicuelteur K. I. A SEBRIGHT TYÚK - a kedvelt törpe fajta Aranyszínű Sebright kakas Ez a fajta a baromfikiállításokon állandóan látható, érdekes testtartása azonnal szembeitlik. A fajta kitenyésztése az angol Sebright nevéhez fűződik. A jeles tenyésztő törpe kakast párosított egy nagy testű, aranyszínű, padovai tojóval. Az ivadékokat beltenyésztéssel sza-Kifogástalan küllemű Sebright kakas 8 Sebright tojó. A test valamivel hosszabb a szabályosnál. porítottá, amíg a tollazat rajzát és a testi méreteket megfelelőnek nem találta. Hosszú munkával hozta létre a sajátos sarlóalak nélküli farokállást. Sárga tojó, rőt kakas és végül egy arany Hamburgira emlékeztető törpe tojó is részt vett a mai fajta arany változatának kialakításában. Fehér törpe kakas igénybevételével létrejött az ezüst változat is. Az amatőrök mindkét változatban tenyésztik a Sebright tyúkot. A kakast gyöngyözött rózsalaraj jellemzi, amelynek vége tüskeszerüen megnyúlik. A taraj vörös-kékesvörös színű, a szem szivárványhártyája sötétvöröstől barnáig árnyalt lehet. Magas állású mellét kidülleszti. Középmagas, széles állású fajta. Tollazata sajátos rajzolatú. A kakas testsúlya 0,6—0,8, a tojóé 0,5—0,7 kg. Az ettől eltérő súlyú egyedeket a versenyben az értékelésből ki szokták zárni. (Geflügelhof 1967, 10.) A JÉRCE ÉS KAKAS BROILERCSIRKÉKET KÜLÖN KELL NEVELNI Az angol R. Silcock & Sons Ltd. takarmánygyártó cég szerint Igen gazdaságos a broilercsirkéknek ivar szerint elkülönített nevelése. A jérce- és kakascsibéknek eltérőek a tápanyagszükségleteik. Szerintük a kakascsibék indítótáp-szükséglete nagyobb, mint a jércéké. Ügyszintén több nevelőtápot is ajánlanak az általuk előállított takarmányból a befejező, vagyis hlzlalótáp rovására. Az együtt nevelt vegyesivarú csirkék számára hét súlyrész indító és ehhez viszonyítva 35 sűlyrész nevelőtápot írnak elő, a jércék külön nevelése esetében a kívánatos arány 6 súlyrész indító — és 30 súlyrész nevelötáp, majd utána a befejezőtakarmány. A külön nevelt kakasok számára a kívánatos arány 11 súlyrész indító — és 40 súlyrész nevelőtáp, majd ezután befejezőtáp. A cég ezenkívül bejelentette, hogy rövidesen lehetőség nyílik olyan takarmányok előállítására, amelyekkel a broilercsirke zsírossága szabályozható. Kísérleteik szerint a takarmány lizintartalmának változtatásával az ehető hús aránya a vágócsikénél növelhető. Poultry International
