Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-09 / 10. szám
Tanulságként Három panaszos levél fekszik előttem. Mind a hármat egy csallóközi kétgyermekes fiatalasszony írta. — Férjem 1956-től tagja a szövetkezetnek, 1967-ben mégsem fizették ki neki a szabadságpénzt — írja. A szabadságot állítólag azért nem vehette ki, mert súlyos betegen, kórházba került. A második levél hevesebb hangnemben íródott. Íme néhány idézet belőle. — Kértem a főkönyvelőt, világosítson fel, azt mondta, hogy egy szövetkezeti tagnak évente — a tagsági gyűlés határozata szerint — 260 munkanapot kell ledolgoznia. Férjemnek 243 napja volt... Sz. Z. 30 napot a vezetőség beleegyezésével — május közepétől június közepéig — brigádmunkán dolgozott a Jednotánál. Ezt az időt — érthetően — nem írhatták a szövetkezetben javára. A fiatalasszony levelében állítja, hogy férje betegsége előtt szívesen ledolgozta volna a hiányzó napokat, de bárhogyan is akart, többször nem kapott munkát. Majd a levél így folytatódik: — A munkavezetők megteszik, hogy a beosztásra várakozó mellett elmennek, de nem szólnak ... a szájaskodók minden nap kapnak munkát, hogy elégedettek legyenek ... aki nem beszél vissza, verejtékezve dolgozik, nehéz körülmények közt neveli családját... Harmadik levél után ellátogattam a faluba. Az illetékesek tájékoztattak a szövetkezet fejlődéséről. tárgyalt a vezetőséggel, s kérte, hogy engedjék brigádmunkára. Tudtára adták, ha Sz. Z. nem dolgozza le a szövetkezetben a házirendben meghatározott napokat, nem tarthat igényt szabadságra vagy annak ellenértékére. Mire amaz azt felelte, hogy nem is érdekli ez őket. A főkönyvelő és az elnök szerint tehát Sz. Z.-nek nem 17, hanem 57 nap hiánya van, s ez lényeges különbség. A házirend előírja azt is, hogy ilyen esetekben a tagnak háztáji sem jár. Azt azonban sem Sz. Z., sem más esetében el nem vonták. Közben a fiatal pár megérkezett. A menyecske, amikor feltettünk neki néhány kérdést, kissé hangoskodó kedvében volt. Többször túllőtt a célon. Ilyenkor férje helyesbítette. Látszott, hogy az asszonyka bizonyos szövetkezeti kérdésekben rosszul tájékozódott vagy elfogult. A férj őszintén, nyíltan beszélt. Érveléseiben sok igazság rejlett. A vasárnapi „önkéntes“ műszakkal kapcsolatosan persze kissé melléfogott, mert hiszen előre tudta, hogy az a bizonyos „egyházi brigád“ nem mehet a szövetkezet számlájára. Más alkalommal pedig — mint a levélben állítják — vasárnap nem vállalt munkát, ezt az elnök is bizonyította. Tudomást szereztem arról is, hogy Sz. Z. azért járt később munkaelosztásra, mert odahaza segédkezett. Egykét esetben ezt elnézheti a vezetőség, de semmi esetre sem lett volna szabad rendszeresen késnie, mert a munkafegyelem mindenkire vonatkozik. Sz. Z. esete meggyőzött arról, hogy nem ismerte kellőképpen a házirend rá vonatkozó pontjait, mert amikor tárgyalták, éppen nem ment gyűlésre. Ez mindenképpen az ő hibája, hiszen a szövetkezeti tag egyik alapvető kötelessége, hogy — saját érdekében — látogassa a tagsági, gyűléseket, vagy j ha erre nincs lehetősége, a következő J napokon érdeklődjön, miről volt ott ! szó. Érthetetlen, hogy az egyik vezető úgy tudja, hogy 260, a másik pedig j úgy, hogy 300 napot kell a tagnak j ledolgoznia, hogy igényt tarthasson a j szadaságra vagy ellenértékére. Érthe- j tő, hogy ez kételyeket támaszt bennem. Tán a tagság mégsem eléggé tájékozott!? De itt már nem is a szabadságpénzről van szó, hanem sokkal többről, j Két fiatal házastársról, s két apró | (1, és 3 éves) gyermekről s arról, j hogy a fiatal férj éppen a szövetke- j zetben került olyan állapotba, hogy j egy-két évig, vagy nincs kizárva, hogy soha többé nem ülhet traktorra. Sajnos, a házirend egyetlen pontja sem tárgyalja, hogy emberségesség szempontjából ilyenkor mi a teendő. Legyen ez tanulság mind a két fél, de mások számára is. Hoksza István A jó termésért — Az utóbbi években nagyban megjavultak a viszonyok, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy M. P. lett a közös elnöke. Jóllehet, hogy az elnök nem az ékes szólás embere ... Lényeg, hogy becsületes és mindenkihez egyformán igazságos. Jobb „kormányost“ tehát el sem lehet képzelni, hiszen M. P. nem pályázott az elnöki tisztségre, hanem meggyőzték őt, s a tagság egyhangúlag rászavazott. Az irodában néhány vezetőségi taggal való beszélgetés közben képet alkottam Sz. Z. traktorosról. A vezetők tárgyilagosak voltak. Egyikük így jellemezte: — Megfigyeltem, ha a rábízott traktor gumija kipukkadt, többször egész napba került, míg kijavította. Ugyanezt más traktoros egy-két órán belül elvégezte, s tovább dolgozott. — Időben megjelent a munkabeosztáson? — Éppen itt a hiba. Többször olyankor jött a munkaelosztásra, amikor mások már régen dolgoztak . . . A vezetőségi tagok megjegyezték, hogy az elnök — aki aznap betegsége végett otthon maradt — beszélni szeretne velem és a házaspárral. Meglátogattuk, s elbeszélgettünk. Eleinte kissé heveskedő hangulatban volt. Minden bizonnyal betegsége idézte ezt elő. Végül barátságos, szívélyes hangnemben tárgyaltunk. Közben elküldött valakit a házaspárért. Míg megérkeztek, az elnök elbeszélte, hogy Sz. Z. nagyon megbízható, becsületes traktoros, munkáját kifogástalanul végzi akkor is, ha magára hagyják. Mondhatom, nagyon kedvező jellemzés ez a traktoros számára. A szabadságpénz visszatartásával kapcsolatosan megjegyezte az elnök, hogy a tagság által jóváhagyott házirend értelmében egy-egy tagnak (nem 260), 300 munkanapot kell ledolgoznia évente, ha szabadságot vagy szabadságpénzt akar. Elmondta, hogy Sz. Z. nevében annak apósa (???) Végh Zoltán a Magyarbéli Gyümölcstermesztők Szervezetének elnöke a tavaszi idényben az alábbiakra hívja fel a figyelmet. Az enyhült idő beálltával feltétlenül kezdjük el a gyümölcsfák ritkítását, a fiatal fáknál és az ősszel elültetetteknél pedig az alakító metszést. A törpe oltványoknál 40—50 cm-re kivágjuk a rügyeket és a meghagyott legfelső rügy felett biztosító csapot hagyunk az új hajtás védelmére. Távolítsuk el továbbá a száraz ágakat, levélcsomókat, a fennmaradt aszott gyümölcsöket, kaparjuk le a törzseket, s égessük el a hulladékot. A tisztítás és nyesés megtörténése után permetezzünk. A szokásos 2 százalékos Bordóilét használjuk (az őszibaracknál levélfodrosodás ellen 3 százalékban), majd ezt követően három nap múlva mészkénlével fertőtlenítsünk. Ha vértetö, pajzstetű vagy nagyobb mértékű levéltetű fertőzést észlelünk, rügyfakadás előtt 1,5 százalékos Oleakarition oldattal permetezzünk 8—10 fokos melegben. A Jonathánoknál gombabetegség és lisztharmat esetén 10—15 százalékos mészkénlét alkalmazzunk. A permetezést a legmagasabb ágaknál kezdjük lemosásszerűen. Arra törekedjünk, hogy a permetsugár a fa minden részét érje. Márciusban új egyedek kiültetését is el kell végeznünk. Ügyeljünk arra, hogy a facsemete olyan mélyen kerüljön a földbe, mint az eredeti helyén volt. De számoljunk a föld ülepedésével. Ezért a fát ne kössük szorosan a karóhoz, mert így a gyökerek alatt és között hézagok keletkeznének, ami gyökérpenészt idézne elő, a hajszálgyökerek elszakadnának, s hiába várnánk az éledést. József, Benedek jó időt Ígérő névnapok után, amint a gyümölcsfák | nedvkeringése megindul, az oltást is megkezdhetjük. Ehhez szükséges éves I vesszőket már a tél kezdetén leszedtük, s hűvös pincében elhomokoltuk. A jó erőben lévő fába történő oltásnál ne feledkezzünk meg legalább két mellékhajtás meghagyásáról, hogy a felgyülemlő nedvesség az oltóvesz- I szőt ki ne nyomja és a fa lélegzésében zavar ne keletkezhessen. Ezeket a nedvfogyasztó gallyakat nyáron többször visszavágjuk. A következő esztendőben, ha az oltvány már megerősödött, a vadhajtásokat többször levágjuk. Oltás előtt az ágakat úgy nyessük vissza, hogy a korona eredeti alakja megmaradjon. S végül a raffiával vagy szigetelőszalaggal bekötött oltási sebeket légmentesen, oltóviaszszal bekenjük. A korona ritkításánál ejtett nagyobb sebeket pedig Pomerin anyaggal fedjük. Ajánlatos még az oltáshoz védőpálcát erősíteni, amely védelmet nyújt a madarakkal szemben s a fejlődő hajtásokat a szél le ne törje. Ezekután a talaj feljavításán a sor. Kálisót, szuperfoszfátot (1 m2-re 8— 10 dkg-ot) szórunk el a fák alatt (a szervestrágyát már őszön beástuk) és a talajt fellazítottuk. Száraz időben öntözzük meg a töveket. Kéti T. Kálmán T akab János a Szelényi Nemzeti Bizottság titkára, — ahogyan mondani szokás — tele van munkával. Alig végez az egyik ügyféllel, máris ott a másik, harmadik, s ki tudja hányadik. — Főleg nyugdíjügyben Jönnek mostanában, sokan személyesen vagy levélben ... — Jegyzi meg csendesen. S éppen egy idős asszony nyugdíját intézi. Tóth Lajos, a szövetkezet könyvelője, Boldog Istvánné született Gemer Borbála nyugdíjának emelését szorgalmazza, támogatja a kérelmezőt. A község legtöbb gyermeket fölnevelt anyjáról van szó. Miközben Boris nénivel ismerkedünk, hallom, ez a szerény, csöndes, szűkszavú asszonyka tizenkét gyermeket hozott világra. Tizenkét gyermeket világra hozni, s aztán tizenegyet felnevelni, részükre a mindennapi kenyeret előteremteni, ruházni, — nem csekélység. Amikor ezen tűnődöm, felsorakoznak előttem napjaink regényhősei és filmdémonai, akik kevés kivétellel nem az élet rögös útját járják, nincsenek kenyérgondjaik, legfeljebb saját, vagy mások lelkificama okoz nekik több-kevesebb gondot. Miért ezekről írnak a soknál is többet? Hiszen a nők többsége nem ilyen. Fel kell figyelnünk és figyeltetnünk '-a falusi asszonyok életére, akik erővel, derűvel megáldva állják az élet viharát, betöltik hivatásukat, sütnek, főznek, gyereket szülnek, nevelnek és egy egész népet, nemzetet szolgálnak alázatos és önfeláldozó életükkel. Ilyennek láttam Boldog Istvánné született Gemer Borbála életét is. Ez a szerény, dolgos munkásasszony egy tucat gyermeket hozott a világra, s hét leányt és négy fiút fel is nevelt. — Igen nehéz körülmények között éltem le hatvanegy életévemet — mondja Boris néni. — Itt születtem Szelényben, apám útkaparó volt, s férjem, a ma 65 éves Boldog István két keze munkájával nehezen kereste meg a család mindennapi kenyerét. Nehéz idők voltak, amikor 1927- ben megszületett a legidősebb lányom, Mária, aztán jöttek a többiek. A legfiatalabb, Pali fiam, 1950-ben született. Lányaim közül ötöt már férjhez adtam. Nem túl magas kora ellenére Boris néni ma már gyenge, beteges s bt-S zony férje is beteges. | Mindketten nyugdíjasok, s S nyugdíjuk együttvéve is | kevés. \ — En 250 korona nyug- | díjat kapok havonta — v mondja —, a férjem pe- | dig 400 koronát. \ Ebben az ügyben járt | most a Szelényi Helyt " Nemzeti Bizottság irodá- | Jában, ahol Jakab János, J a HNB titkára meleg és | pártoló szavakkal java- J solta alacsony nyugdíjuk 'i emelését. Így helyes ez. \ Elvégre tizenegy egész- ^ séges gyermeket adott és \ nevelt a hazának. Nem- ' csak magasabb nyugdíjat, | hanem elismerő kitünte- S tést is érdemelne ez az | asszony, aki az anyák kö- S telességét minden vonat- | kozásban helyesen értei- \ mezte, és példaadó mó- i dón gyakorolta. Megkü- y lönböztetö tisztelettel és | szeretettel tekintünk fel * az ilyen anyára. Megér- | demli, hogy szocialista J társadalmunk könnyebbé | és szebbé tegye életét. ' Sólyom László, Losonc I Anya, aki megkülönböztető gondoskodást érdemelne Levelezőink az évzáró közgyűlésekről SIKERÜLT Emlékszem, pár esztendeje, talán 1964-ben történt, hogy az évzáró gyűlésen, az elnöki beszámolót milyen viharos felszólalások követték. Most azonban hinni sem akartam, hogy senkinek nincs követelése. Mindenki elégedett volt. Ez természetes, hiszen 1967-ben munkaegységenként 28,30 koronát fizettek, 1964-ben pedig csak 12 koronát. Ahogy a termelési pénzügyi tervből kitűnt, nagyon jól gazdálkodtak a kőhídgyarmati szövetkezetesek. Minden szakaszon túlteljesítették a pénzügyi tervet. A szövetkezet taglétszáma 134 állandó dolgozó, ebből 51 a nő, akik becsületesen kivették részüket mindennemű munkából. Az elnök beszámolójából kiderült, hogy a tagság jövedelme nem kevesebb, mint 2 millió 704 ezer korona volt, s ez megnyugtató. Ezerkilencszázhatvannyolcban merészebb tervekkel indult a szövetkezet. A „Garamvölgyi“ társulásban abban a reményben kezdik meg a termelést, hogy még jobbak, eredményesebbek lesznek az előző esztendőknél. Ahogy a központi elnök, Kelecsényi elvtárs mondta: „az 1968-as évben közösek lesznek a tervek, közösek a gondok, de ha becsületesen végezzük munkánkat, akkor a zárszámadásnál is ismételten megelégedett arcokat láthatunk, mint most“. Száraz Mária, Kőhídgyarmat TELI RAKTÁRAKKAL s szép eredménnyel tettek pontot az 1967-es év végére a runyai szövetkezeti tagok. Mindenki boldognak, elégedettnek látszott, hisz átlagkeresete az 1963-as évtől kezdődően több mint kétszeresére emelkedett. A fellendülésnek a tagság és természetesen a szövetkezet vezetősége az előmozdítója. A beszámolót követő vitafelszólalók közül a legfigyelemreméltóbb Csiszár Árpád hozzáászólása, aki a fiatalok továbbtanításának a lehetőségeiről beszélt. Dávid Elemér, Runya KEDVEZŐ ESZTENDŐ VOLT A lakszakállasi szövetkezet 17 éves múltra tekint vissza, s a sok gazdasági nehézség után az 1967-es esztendő nagyon eredményes volt. Munkaegységenként 28 koronát fizettek a tagoknak. Örvendetes, hogy a szövetkezet kiöregedett nyugdíjas tagjait is támogatja. Ezen a címen egy-egy nyugdíjasnak 300—300 koronát fizettek. Február első felében másfél millió koronát osztottak ki a tagoknak, de a takarékosabbak 650 ezer koronát a járási takarékpénztárba helyeztek el. Az évzáró közgyűlésen a szövetkezet vezetői elmondták, hogy a jobb gazdálkodás, az eredményesebb termelés lehetővé teszi, hogy ebben az évben munkaegységenként 30 koronát fizessenek. Takács Gyula, Lakszakállas „AZ ŰJ SÖPRŐ ., Kovácsi, Lúcska és Barka a rozsnyói járás kisebb községei közé tartoznak. E három falucska szövetkezete hosszú ideig külön-külön gazdálkodott. Aztán 1961-ben megtartották „a kézfogót“. Csatlakoztak és azóta „Virradat“ néven ismeretesek. A székhely Lúcskán van. Az 1966-os évzáró közgyűlés határkövet jelentett a szövetkezet életében. Gj elnök került a szövetkezet élére Bernáth Albert személyében. Bebizonyosodott, hogy az „új söprő jól söpör“. Az új elnök valóban figyelemre méltó munkát végzett. Beiktatása után első dolga volt, hogy a munkafegyelem terén változásokat eszközöljön. Ez sikerült, bár kezdetben egyesek nem jó szemmel nézték, ezirányú igyekezetét. A mostani évzáró közgyűlést Barkán tartották a kultúrházban. Színültig megtelt az épület, ünneplőbe öltözött szövetkezeti dolgozókkal. Kiváncsiak voltak, mert úgy rebesgették, hogy ez a zárszámadás minden eddigit felülmúl. Az elnöki és a pénzügyi beszámolóból aztán kitűnt, hogy valóban igy igaz. A múlt évet adóssággal, de az ideit tertalékkal kezdték. Ez mindenképpen figyelemre méltó. Tavaly áttértek a szilárd munkadíjazásra, s munkaegységenként 17,56 koronát fizettek. Burgonyából 4000 mázsát takarítottak be, s terven felül közel 400 mázsát értékesítettek. A fejési átlag is megjavult. Tehenenként majdnem 900 literrel. így 11 245 literrel több tejet adtak el terven felül. Ez a pénzügyi eredményekben is megmutatkozott, növekedett a bevétel. Az évzáró közgyűlésen az egyesített szövetkezet dolgozói közt 375 062 koronát fizettek ki osztalék és részesedés címén. Molnár Béla, Lúcska JŐ EREDMÉNYEK UTÁN... A buzitai szövetkezet jó eredménynyel zárta az 1967-es évet. Nyersjövedelmét több mint egy millió koronával túlteljesítette. Vajányi László elnöki beszámolójában rámutatott a hiányosságokra s az eredményekre. Hangsúlyozta, hogy a földalap kihasználása nagyon fontos kérdés s a szövetkezet jól fel is készült erre. Közel fél millió korona értékben vásároltak különféle műtrágyákat, de emellett minden alkalmat kihasználnak a szervestrágya-szükséglet fedezésére is. A taggyűlés külön felhívta a dolgozókat, hogy a kiadott szalmamennyiség ellenében 30—40 mázsa istállótrágyát adjanak a szövetkezetnek. A nagyváros melléki szövetkezet a zöldségtermesztésre szakosít. Eddigi eredményeik kielégítőek. A közgyűlés határozata értelmében a szövetkezet belép a járási zöldség- és gyümölcstermesztők szövetségébe. Jelentős lépés ez a gazdaság életében. Megegyeztek abban, hogy a munkaerő-utánpótlást az iparban dolgozó földművesek, valamint a fiatalok soraiból oldják meg, így akik visszatérnek a szövetkezetbe, külön jutalom fejében 4—5 ezer, építkezési kölcsönként pedig 25 ezer koronát kaphatnak. Az eredményesebb tejtermelés érdekében 55 hektáron füvesítést tervez a szövetkezet, s 30 db előhasi üszőt vásárol, s így megteremti a hasznosabb tehénállomány alapját. Barta Gábor, Buzita SZAKOSÍTÁSSAL A kóvári szövetkezet fennállása óta, 1987-ben érte el a legjobb termelési eredményt. Ez a tagok javadalmazásában is megmutatkozott. A 11 koronás előleg után a 7 koronás osztalék mellett munkaegységenként még 3 korona részesedés is jutott. A kedvező eredmények elérésében a tagság mellett jelentős része van a vezetőségnek, köztük Tandel László elnöknek, akitől beszélgetésünk során megtudtam, hogy a kóvári EFSZ 33 százalékkal túlteljesítette a mezőgazdasági termelés tervét. Sokat segített ebben a szövetkezetnek a tavaly életbe léptetett belüzemi szakosítás. Eredménye a tejtermelésben is megmutatkozott. A tervet jócskán túlteljesítették, pedig a tehénállomány a tervezett 140 helyett csak 82 volt. A tervezett létszámot ez év májusában érik el. A malacnevelésben is jelentős a siker. A 13 választott malac helyett 16,2 volt az átlag. A növénytermesztésben is sikerekről beszélhetnek, hiszen a 24 mázsás átlaggal szemben 34,5 mázsa gabonát takarítottak be hektáronként. —sl— KIS FALU SZÉP EREDMÉNYEI Darnya alig 200 lakosú kis határmenti falucska a rimaszombati járásban. Szövetkezete 465 hektárnyi mezőgazdasági területen gazdálkodik, ebből a szántó csak 165 hektár. A szakosítást már a múlt gazdasági évben megkezdték s nem utolsó sorban ennek köszönhető, hogy a szövetkezet bevétele a 2 millió 036 ezer korona helyett elérte a 2 millió 141 ezer 600 koronát. így a szövetkezeti tagok 23 koronát kaptak munkaegységenként s ezen kívül év közben 66 ezer korona prémiumot fizettek ki köztük. Kovács Zoltán, Rimaszombat SZABAD FÖLDMŰVES 3 1968. március 9.
