Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-03-09 / 10. szám

A technikusok képzésében csakis a felsőfokú műszaki iskoláké a jövő!

ÚJ iskolareform van kialakulóban. Az elgondolások szerint nagyobb változásokra az általános műveltséget nyújtó középiskolákon kerül sor. A tanítási idő négy évre emelkedik, s a kötelező tantárgyak mellett választott és nem kötelező tantárgyak teszik lehetővé a tanulók elhelyezkedését a gyakorlatban.

Az új koncepció még nem végleges. Az elgondolásokhoz az egész társadalom hozzászólhat. Tekintve, hogy az általános középiskolák új koncepciója a mezőgazdasági termelést és a mezőgazdasági szakoktatást is érinti, célszerűnek mutatkozik a mezőgazdasági szakoktatás szemszögéből is hozzászólni.

A Bratislava! Pedagógiai Kutatóintézet által kidolgozott és az „Uőiteíské noviny“ mellékleteként kiadott javaslat VII. fejezetének 7-ik pontjában a következőket olvashatjuk:

„Az új általános középiskola hozzájárulhat a mezőgazdaság bonyolult problémáinak a megoldásához is. Ismert politikai-gazdasági tények következtében a mezőgazdaság munkaerőhiányban szenved, különösen a fiatal és a férfi munkaerőben mutatkozik hiány. Elkerülhetetlenül szükségünk van, mégpedig a legközelebbi években a fiatalság nagyobb fokú beözönlésére, elsősorban fiúkra. És nem csak traktorosokra és egyéb kiemelt munkákra, hanem a növénytermesztés és állattenyésztés minden fontosabb szakaszára, valamint a mezőgazdasági szolgáltatások nagy területére (növénynemesítő, magtermesztő, törzstenyésztési, takarmányozási, pedológiai, állatorvosi, könyvelési-ökonómiai stb.j. Az új általános középiskola a megfeleli: 3n kiépített fakultatív tantárgyakon keresztül megnyerheti a fiatalok egy részét (elsősorban a vidékieket) a mezőgazdaság számára. És egyúttal, ha a fiatalok az érettségi után nem is mennének azonnal a mezőgazdaságba, kitűnő kandidátusok lehetnének a mezőgazdasági főiskolai oktatás számára, melynek most különösen nagy gondot okoz, hogy kénytelenek felvenni a mezőgazdasági technikumokon végzett, a főiskolai tanulmányokra nagyon elégtelenül felkészített tanulókat. És a fiatal mezőgazdászok az új középiskolából — különösen ha megoldódnak a mezőgazdászok, földművesek politikai-gazdasági és szociális problémái — felkészültségükkel felülmúlhatják a mezőgazdasági tanonciskolák és egyes technikumok végzett tanulóit. Az a véleményünk, hogy azok a pénzeszközök, amelyeket már több éven át a mezőgazdasági tanonciskolákra költünk (egyenesen minimális eredménnyel), ha csak részben is az általános középiskolákba lennének fektetve, a mezőgazdasági fiatalság problémája sokkal gyorsabban és összehasonlíthatatlanul magasabb színvonalon lenne megoldható.“

☆

Elgondolkoztató sorok ezek. Jó lenne, ha többen is, főleg az ílletékeáek, szülők, pedagógusok, tanulók, valamint a mezőgazdasági vállalatok vezetői és dolgozói — a „Szabad Földmüves“-ben — kifejtenék nézeteiket a feltett kérdésekkel kapcsolatban.

A magam részéről megdöbbenve és érthetetlenül olvastam az idézett sorokat. Érthetetlenül, mert ugyanaz az Iskolaügy, amelyik a mezőgazdasági technikusok relatív túltermelése miatt jól felszerelt és szakelőadásokkal jól ellátott mezőgazdasági technikumok egész sorát készül bezárni, ugyanaz az iskolaügy az általános iskolát végző tanulókkal akarja megoldani a „szakemberhiány“ akút problémáját, mégpedig a legközelebbi években. Miből adódhat ekkora ellentmondás? Csak két forrása lehet. Vagy könyörtelen rezortérdek vezérli a javaslat vezetőit, vagy pedig nem értenek a dologhoz, legalábbis a mezőgazdasági termeléshez nem. A vázolt javaslattal kapcsolatban a következő megjegyzéseket szeretném tenni:

1. A fiatal munkaerő néhol még valóban „szökik“ a mezőgazdaságból. Nagy részük éppen az általános középiskolákra „szökik“, gondolva, hogy onnan majd egérutat nyer más, kulturáltabb termelési ágazatokba. Nehezen tudom elképzelni a szökevények számára visszavezető utat.

2. A javaslat a mezőgazdaságot elsősorban fiúkkal akarja megerősíteni. Ezt is nehezen tudom elképzelni, mert jelenleg az általános középiskolák tanulóinak kétharmad része lány, a fiúkra pedig a főiskolákon van szükség. Ki marad akkor a mezőgazdaságban? Hacsak... hacsak nem lesz több fiútanuló a technikumok és a szaktanintézetek likvidálása útján.

3. A mezőgazdasági termelésben nem olyan fiatalokra van szükség, akik majd nagyot alkotnak „ha megoldódnak a mezőgazdasági dolgozók, földművesek, politikaigazdasági és szociális problémái“, hanem olyanokra, akik műveltségüket, szakmai tudásukat latbavetve megoldják ezeket a problémákat.

4. A főiskolai felvételezéssel kapcsolatban a javaslattal egyetértek. A megjegyzésem csupán annyi, hogyha a mezőgazdasági főiskolák többet adtak volna a minőségre, mint a mennyiségre, nem kellett volna annyi technikumot végző tanulót felvenniük eddig sem, és nem lenne annyi szakmán kívül rekedt mezőgazdasági mérnökünk. Számos technikumot végző tanuló számára a mezőgazdasági főiskola csupán az elhelyezkedés egyik lehetőségét jelenti.

5. Nem értem, hogy miben múlhatják felül a fakultatív tantárgyak által képzett „mezőgazdászok“ a technikumot végzett mezőgazdászokat? S nem merem hinni, hogy a szerzők a szakképzettségre gondoltak volna.

Ügy gondolom, hogy a közoktatás terén megoldásra váró feladatok ma már eléggé világosan kirajzolódnak. Valóban meg kell erősíteni az általános középiskolák helyzetét és tekintélyét, mert ez az iskolatípus készíti elő a fiatalságot a főiskolai tanulmányokra. Ugyanakkor meg kell oldani a szaktechnikusok képzését is olyan formában, hogy ez ne menjen az általános középiskolák rovására.

☆

Mint azt a közzétett Javaslct is megállapítja, a legfejlettebb államokban a szakoktatás alakulásában kétféle irányzat érvényesül:

1. A középfokú szakiskolák feladatait az általános középiskolák veszik át (az általános műveltség elmélyítése érdekében).

2. A szakoktatás a középiskolai oktatást követő évekre tolódik el, vagyis az érettségi utáni felsőfokú oktatás keretében valósul meg.

A jelenlegi helyzetből kiindulva számunkra csak a második megoldás felelhet meg. Az általános jellegű oktatás számára elegendőnek mutatkozik a három év, ezen kívül minden általános középiskolán működhetne valamilyen szakosított felépítmény és így a középfokú oktatás minden esetben legalább négy évre terjedne ki. A szakosított felépítmények két alaptípusát lehetne kialakítani, egyrészt a főiskolai tanulmányokra előkészítő felépítmény, másrészt a technikumi végzettséget nyújtó felépítmény formájában. Mindkét alaptípusnak több változata lehetséges, a célnak megfelelően. A hároméves általános tanulmányok után a tanulók érettségi vizsgát tennének. Az érettségiztető bizottság javasolná a tanulókat a felkészültségüknek és érdeklődésüknek megfelelően szakosított főiskolai tanulmányokra, vagy pedig a felsőfokú technikumokra. Itt bizonyos professziók esetében (könyvelés, szolgáltatások, kereskedelem) egyéves tanulási forma is elégséges, ezek kialakulhatnának, mint az egyes általános középiskolák felsőbb tagozatai. Szélesebb körű szakmai alapokat igénylő professziók kétvagy hároméves formában működnének, mint önálló intézmények, felsőfokú technikumok. Ide sorolhatnánk a mezőgazdasági szakoktatást is. Ez a megoldás több szempontból rendkívül előnyösnek mutatkozik.

1. A felsőfokú szakiskolát végző tanulók jobban megfelelnek a technikai forradalom követelményeinek, mint a középfokú szakiskolát végző tanulók.

2. A felsőfokú technikumok létrejöhetnek a jelenleg működő középfokú technikumokból, amelyek alapfokú iskolát végző tanulók helyett középiskolát végzett tanulókat vennének fel. Ezeken az iskolákban a szükséges anyagi és káderfeltételek is adva vannak.

3. Kibővülhetne az általános középiskolák kapacitása és a technikumokról felszabaduló, általános tantárgyakat tanító pedagógusok kiegészíthetnék az általános középiskolák tantestületeit.

4. Megszűnne az általános középiskolát végző tanulók elhelyezkedési problémája.

5. Következetesebb lenne a tanulók tehetség és érdeklődés szerinti kiválogatása, melyre két fokozatban kerülhetne sor. A gyakorlati érdeklődésű és inkább kézügyességgel rendelkező tanulók az alapfokú iskola elvégzése után továbbra is a szaktanintézetekben érvényesülhetnének.

6. A felső fokú technikumokat a gyakorlat követelményeinek megfelelően lehetne szakosítani, mert a szaktantárgyak mennyiségéből kiindulva kevesebb osztály mellett is megoldható lenne az előadók szakosítása. Életképesnek mutatkozna két évfolyamban két-két párhuzamos osztály, összesen négy osztály, ahol nyolc szakosított tanerő érvényesülhetne.

Az utóbbinál felvetődhet az a kérdés, hogy mennyi legyen a felsőfokú technikumokon a tanulmányi idő. Magyarországon tíz évvel ezelőtt a felsőfokú technikumok egyéves tanulmányi idővel indultak. Később, a tapasztalatok alapján a tanulmányi időt két évre terjesztették ki. Tekintve, hogy még ez is kevésnek bizonyult, az 1967/68-as tanévtől kezdődően az oktatás már három évig tart, ebből két éven át egységes mezőgazdasági szakoktatásban részesül a tanuló és csak a harmadik évfolyam van szakosítva pl. gépesítő, öntöző, növényvédő, zöldségkertész, gyümölcskertész, szőlő- és bortermelő stb. szakaszon. Hasonlóan vannak szakosítva az állattenyésztési irányzaton is a harmadik évfolyamok. Ez a beosztás lehetővé teszi, hogy a felsőfokú technikumon végzett technikus szakosíhatja magát valamilyen termelési irányzatra, ugyanakkor érvényesülhet a maga szűkebb szakmáján kívül a mezőgazdasági termelés más ágazataiban is.

A mi viszonyainknak szintén a hároméves forma felelne meg a legjobban, annál is inkább, mert nálunk az 1 hektárra fordított anyagi költség magasabb, mint Magyarországon (gépesítés, műtrágya), és mindig ott szükséges magasabb szintű szakosítás, ahol magasabb az anyagi befektetés, hogy az hatékonyan meg is térüljön. Legyünk azonban szerények és a jelenlegi feltételek mellett elégedjünk meg kétéves tanulmányi idővel. Ebből az első évfolyamban biztosítva lenne az általános mezőgazdasági szakosítás, a második évfolyam pedig már szakosítva lenne.

További fontos kérdés az is, hogyan helyezkednének el a felsőfokú technikumok, figyelembe véve a magyar tanítási nyelvű mezőgazdasági középiskolák jelenlegi hálózatát. A magyar tanítási nyelvű általános középiskolákról évente mintegy 600—700 tanuló nem folytatja tanulmányait a főiskolákon. Dél-Szlovákia viszonyai között indokoltnak látszik, hogy az előbbi létszámnak mintegy harmada, vagyis 210 tanuló mezőgazdasági felsőfokú technikumon folytassa tanulmányait. Ez a létszám 7 párhuzamos osztálynak felel meg. Ebből négyet a nyugat-szlovákiai, egyet a közép-szlovákiai, kettőt pedig a kelet-szlovákiai kerületben lehetne megvalósítani. E kérdésnél számításba kell venni azt is, hogy a középfokú technikumok átépítésére csak fokozatosan kerülhetne sor, és egyes középfokú technikumok a szükségleteknek megfelelően meg is maradhatnak. Ami a nyugat-szlovákiai kerületet illeti, itt pl. a komáromi MMK megmaradhatna középfokon, és mellette felsőfokú technikum is működhetne állattenysésztési—takarmányozási szakaszon. A dunaszerdahelyi MMK-t felsőfokú technikummá lehetne átalakítani, növénytermesztési — gépesítési szakaszon. Ugyanitt mezőgazdasági ökonómiai irányzatú felépítmény is működhetne az általános középiskola felső tagozataként. Karván egy kertészeti és szőlészeti felsőfokú technikum számára lennének meg a feltételek. Ipolyságon szó lehetne egy kemizációs— növényvédelmi irányzatú felsőfokú technikum kialakításáról szlovák és magyar párhuzamos osztályokkal, tekintve, hogy ilyen irányzatú technikum nincsen és főleg a dél-szlovákiai termelési feltételek teszik ezt szükségessé.

A felsőfokú technikumok vázolt hálózata nem jelentené a jelenlegi helyzet létszámbeli kibővítését. Jelenleg 300 tanuló látogatja a magyar tanítási nyelvű mezőgazdasági műszaki középiskolák első évfolyamait. Az esedékes 210 felsőfokú technikumi tanulóhoz hozzászámítva a komáromi 60 középfokú tanulót, az összlétszám akkor is csak 270, tehát a jelenlegi helyzethez képest csökkenés, ugyanakkor lényeges javulás mutatkozna a mezőgazdasági technikusok szakmai felkészülése terén.

Tekintve, hogy a mezőgazdasági szakoktatás vázolt rendszere csupán szubjektív hipotézis, célszerű lenne, ha a kibontakozott társadalmi vita keretében a mezőgazdasági szakoktatás kérdéseivel kapcsolatban több hozzászólás is elhangzana a soron következő járási pártkonferenciák keretében is.

MAKRAI MIKLÓS mérnök,

az Ipolysági Mezőgazdasági Műszaki Középiskola

igazgatója.

ft szakemberek kiszámították, hogy a szarvasmarhatenyésztést a tehenek átlagos tejelékenységének fokozásával tehetjük lényegesen gazdaságosabbá. Ezzel nemcsak csökkentjük a tej termelési költségeit, de az elfogyasztott takarmányt is jobban hasznosítjuk. Például egy 550 kg élősúlyú és 1500 literes évi átlagos tejeiékenységű tehén az elfogyasztott takarmány legnagyobb részét saját szervezetének fenntartására fordítja, s csupán annak 17 %-át hasznosítja tej- és hústermelésre. Ezzel szemben ugyanaz a tehén 2000 literes évi tejelékenység esetén az elfogyasztott takarmány 21 %-át, 3000 literes átlag esetén a 26,5 %-át, 4000 literes évi tejelékenységi átlag esetén pedig a 31 százalékát hasznosítja. Ezért ha országos mé retben az átlagos tejelékenységetsikerülne például 2600 literre no vélni, a tej literjének termelési költségeit közel >/j-ával csökkentenénk. Ennyit a szakemberek.

AZ ELMONDOTTAK ALAPJÁN

könnyen kiszámíthatjuk mit jelent a nagykéri EFSZ számára az a tény, hogy a jelenleg 260 egyedet számláló tehénállomány átlagos tejelékenységét sikerült 1963 óta 1465 literről fokozatosan 2480 literre, tehát több mint 1000 literrel növelni.

Több mint 1000 literes tejelékenységi fokozás — ez már rendkívüli eredménynek számít. Hogyan sikerült elérniük?

Bátora László, a szövetkezet zootechnikusa szerényen elhárítja magától a dicséretet és tárgyilagosan így indc ólja a változást:

Nagykéren csak 1959-ben vált az egyházi birtokból és a volt nagybirtok földjeiből megalapított szövetkezet valóban a .földművesek szövetkezetévé. Ugyanis csak 1959- ben léptek a gazdák a szövetkezetbe, s természetesen a legrosszabb jószágot hozták a közösbe. A tejelékenység alacsony volt, s ezért 1963-ban a normák nem voltak valami népszerűek. A fejőgulyások azt követelték, hogy a teljesítménytől függetlenül havonta 60 munkaegységet kapjanak. A norma szerint 100 liter kifejt tej után három munkaegységet számítottunk, tehát alacsony tejelékenységi átlag esetén a fejőgulyások keresete sem volt csábító. A tejelékenység azonban fokozatosan emelkedett és a fejőgulyások is meggyőződtek arról, hogy a teljesítmény szerinti munkadíjazás számukra előnyösebb, hiszen csakhamar elérték a havi 70—80 munről évre javult a tehénállomány minősége, s tavaly elértük, hogy a 260 tehén közül 180-at bevezettek a kerületi törzskönyvbe. Még csak a gyengébb minőségűek közé, de már ez is tenyészsikernek számít.

A bikára nem fizetünk rá, hiszen kiselejtezés után vágósúly szerint megkapjuk érte a vételi ár több mint kétharmadát, a fajtanemesítő állomástól pedig a bika tartásáért évente 4600 koronát kapunk.

Arról szerényen hallgat, hogy a mezőgazdasági műszaki középiskola elvégzése után éppen 1962-63- ban érkezett a szövetkezetbe, és az ő tudása, szakszerű irányítása is hozzájárult az eredményekhez. Vele csaknem egyidőben kezdett dolgozni a szövetkezetben Dojőán Elek agromérnök Is. Abban az időben nem volt többéves takarmányuk, de még herevetőmagot sem kaptak.

— Valamennyit kaptunk — kacagta el magát Szládecsek Béla elnök —, de csodálkozva jártunk nézegetni, amikor kikelt. Végül ki- / sült, hogy a felvásárló és ellátó vállalattól kapott „heremagból“ somkóró kelt ki.

VIDÁMAN NEVETNEK AZ ESETEN,

pedig annakidején elég gondjuk volt a herével. Végre 1964-ben rendkívüli heremaghozam volt, és megoldódott a vetőmagkérdés is. Ma már a szántóterület 18 %-án évelő takarmányokat termesztenek, s ezen kívül a szövetkezetnek 150 hektár rétje van.

Ezer literrel magasabb átlag

és ami ezzel összefügg

kaegységet is. Nagyobb kedvet kaptak a munkához, amit a tejprémium is fokozott. Az államtól kapott prémiumból például a fejők 4000 koronát, a vemhes tehenek gondozói 2500 koronát, a borjúgondozók pedig 2000 koronát kaptak. Jelenleg a fejőgulyások igen szépen keresnek. Például Kislégi Lajos, a szövetkezet legjobb fejőgulyása, tavaly 56 000 liter tejet fejt ki és csupán évvégi osztalékként (a prémiumon kívül) 17 000 koronát kapott.

A MÁSODIK FONTOS TÉNYEZŐ

a tehénállomány feljavítása volt. Nagykéren 1963-ban felszámolták a gümökórt, a legjobb üszőket külemi bírálat alapján kiválogatták, a lekaszált rétekre hajtották és száz üszőt jő minőségű bikával fedeztettek. A 100 üszőtől, azaz előhasi tehéntől, 85 borjút választottak el.

— Hogy tévedés ne essék, nekünk semmi kifogásunk a mesterséges termékenyítés ellen, hiszen a falunkban lakó Gergely József lnszeminátor nagyon lelkiismeretesen és jól dolgozik. A bikát azért vettük, mert tapasztalataink szerint a mesterségesen megtermékenyített üszők nagy része üres maradt. A tehenek viszont megtermékenyültek. Ezért bevezettük azt a gyakorlatot, hogy az üszőket bikával fedeztetjük, de a teheneket kizárólag mesterségesen termékenyítjük. A bikát kétévenként cseréljük. Tavaly is vettünk a tenyészállatvásáron 14 000 koronáért Elit minőségi osztályú bikát. Elit Rekordot akartunk, erre a célra 25 ezer koronát szántunk, de nem tudtuk beszerezni. Az előhasi tehenektől nyert borjakat nem tartjuk meg továbbtenyésztésre. Tisztában vagyunk azzal, hogy az inszeminációs állomás a mienknél még sokkal jobb tenyésztulajdonságú bikáktól nyeri az ondót, s ezért a mesterségesen megtermékenyített tehenek utódai is jobb tenyésztulajdonságokat örökölnek. Jgy év-Az új agronómus első emlékezetes intézkedése a rétek trágyázása volt. Azóta a trágyázás rendszeressé vált és a rétek szénahozama 1963 óta 19,30 mázsáról fokozatosan 37—39 mázsára növekedett. Cukorrépát 100 hektáron termesztettek és a répafejet zölden, november végéig etették az állatokkal. Ez évben a cukorrépa vetésterületét 90 hektárra csökkentették, mivel a náluk elért 500 mázsás hektárhozam elegendő az eladási terv teljesítésére és a répafej egy részét úgy sem tudták feletetni, eladták.

SOKAN ELFELEDKEZNEK

a tehéntartás egyik nem kevésbé fontos jelentőségéről, arról, milyen nagy szerepe van a talaj termőerejének fokozásában. A tehén ugyanis az elfogyasztott takarmány tömegének 40 %-át trágya formájában visszatéríti a talajba. Tehát közvetve hozzájárul a gazdasági növények terméshozamának fokozásához. A nagykéri szövetkezetben például a tehenek tejelékenységének fokozásával egyidejűleg (ami nagyobb tömegű takarmány fogyasztásával járt) arányosan növekedtek a hektárhozamok is. így a búza hektárhozama 1963 óta 16,7 mázsáról fokozatosan 36,87 mázsára emelkedett.

Szakszerű irányítás, jó tenyészmunka, igazságos munkabérezésen alapuló lelkiismeretes állatgondozás és megfelelő takarmányozás — így lehetne összefoglalni az átlagos tejelékenység 1000 literrel való gyarapodásának titkát.

— Háromszáz egyedből álló tehénállomány és 3000 literes átlagos tejelékenység a vágyam — mondta Bátora László zootechnikus.

Ez évre 2700 literes átlagot terveztek, de ezt 100 literrel túl akarják szárnyalni. Ha semmi sem jön közbe 2—3 év múlva Bátora elvtárs vágya biztosan teljesül.

Bárcsak minden embernek Ilyen önzetlen és embertársainak jólétét fokozó vágyai lennének!

Ciderné G. Irén