Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-02-17 / 7. szám

A falu mozgató ereje A földművesszövetkezetek társadal­mi szervezetté válásáról s az ebből eredő feladatokról sok-sok szó esett már. S bár léteznek általánosan el­fogadható elvek, tény az, hogy eze­ket szigorúan konkretizálni kell min­den adott esetben. Kár lenne ugyanis megbontani az egyes községekben a társadalmi tevékenységnek eddig ki­alakult és jól beváló formáit csak azért, hogy a szövetkezetei juttassuk vezető szerephez. Ilyen esetekben in­kább azon kell elgondolkodni, vajon a földművesszövetkezet mint szerve­zet miként kapcsolódhatna be jobban a munkába, milyen módon segíthetné elő annak további fejlődését. Előfor­dult ugyanis, hogy a szövetkezeti klu­bok kissé erőszakolt létrehozása meg­bénította az addig jól működő tömeg­szervezetek munkáját, nem tudtak hirtelenjében alkalmazkodni az új fel­tételekhez, fejlődésükben visszaha­­nyatlottak. Ezért tehát, amikor ehhez a kérdéshez nyúlunk, illetve amikor elképzeléseink megvalósításához lá­tunk jó, ha aprólékosan megfontol­juk, egy szélesebb kollektíván belül megtárgyaljuk miként járjunk el. És ilyen óvatos emberek a marcell­­háziak is. Világosan kitűnt ez beszél­getésünkből, amikor azt hangoztatták, hogy nem akarják megbolygatni azt, ami eddig is jól működik. A szövet­kezeti klub megalakításakor is gon­doltak arra, hogy nem lesz jó fejjel a falnak futni. Fokozatosan tértek, illetve térnek rá az új formára, azt tartják hadd érjenek meg kellőkép­pen a dolgok, hisz ha a fejlődésnek ez az iránya helyesnek bizonyul, sem­miről se maradnak le. Édes Dezső, a szociális ügyek inté­zője készségesen tájékoztat vajon jelenleg mi a helyzet ezen a téren. Mint ismeretes, a marcellházi szövet­kezet a magasabb szinten gazdálkodó EFSZ-ek közé tartozik. Ez annyit je­lent, hogy a nyugdíjkérdés lényegé­ben rendeződött, hisz a tagok ha­sonló nyugdíjban részesülnek mint népgazdaságunk bármely szakaszán. A szövetkezeti nyugdíjasoknak termé­szetesen földterületet is juttatnak. Szerintük ez a megoldás jobbnak bi­zonyul, mintha a régebbi, alacsonyabb nyugdíjakat pár koronával kiegészí­tenék. De nemcsak az ő véleményük a döntő, hanem a tagság is ezt a megoldást javasolja. A lehetőségek­hez képest segítik a házasulandó szö­vetkezeti fiatalokat s anyagi támoga­tásban részesítik a leszerelő katoná­kat is. A szövetkezet vezetősége tisztában van vele, hogy a jobb termelési ered­mények a dolgozók szakképzettségé­től, tájékozottságától függenek. Nem sajnálják tehát az anyagi eszközöket tanulmányi kirándulásokra fordítani. Az elmúlt esztendőben több mint százezer koronát fordítottak erre a célra. A tanulmányi kirándulásokat — nagyon helyesen — úgy szervezik, hogy a termelés összes szakaszáról eljussanak rá a dolgozók. Ez annyit jelent, hogy a kirándulások időpont­ját az időszerű és sürgős mezőgazda­­sági munkák figyelembevételével álla­pítják meg. Az elmúlt években a kö­zös gazdaság tagsága szövetkezeti munkaiskolán vett részt, s ez szin­tén hozzájárult a szakmai tudás fej­lesztéséhez. Ugyanakkor ma sem saj­nálják a pénzt könyvekre, folyóira­tokra. Immár két-három éve tartanak fenn kapcsolatot a szepetneki termelőszö­vetkezettel. Úgy vélik, hogy a magyar­országi szövetkezettel tovább kell bő­víteni a kölcsönös kapcsolatokat. A szakmai tapasztalatcseréken kívül hasznosnak bizonyul, ha kulturális téren is összeméri erejét a két köz­ség. De szóljunk néhány szót a már előbb említett szövetkezeti klubról. Problémát okozott a klubvezető kér­dése. A szövetkezet nem zárkózik el attól a gondolattól, hogy fizetett klub­vezetőt tartson. Jelenleg viszont az a helyzet, hogy nem találnak erre meg­felelő személyt. Ügy döntöttek tehát, hogy az erre szánt pénzt, illetve a klubvezető fizetését a klubbizottság­nak juttatják. Nem kis pénzről, havi ezerkétszáz koronáról van szó. A klub élére tehát pedagógusokból álló bi­zottság került, s minden előfeltétel adva van ahhoz, hogy a klub aktív tevékenységet fejtsen ki. Szabó János, a CSEMADOK helyi szervezetének az elnöke, aki egyúttal a szövetkezet zootechnikusa is, derű­látóan nyilatkozik erről a szervezési megoldásról. S nagyon helyes az az elv, hogy a pedagógusoknak adunk is valamit, nemcsak követelünk tőlük. A klub évi költségvetése kétszázezer korona — ennyi a szövetkezet kultu­rális alapja hozzávetőleg. Természe­tesen egyéb bevételekre is lehet szá­mítani, amelyek szintén a kulturális tevékenységből erednek. Így aztán bőven jut majd anyagi eszköz az egyes tömegszervezetek, a sport meg­segítésére, természetesen olyan arány­ban, amilyen arányban kiveszik ré­szüket a munkából. De mód nyílik arra is, hogy a befektetett pénz ne aprózódjon fel, a beszerzett eszkö­zök maximálisan ki legyenek hasz­nálva. Végezetül szólnunk kell a szövet­kezetben dolgozó nők helyzetéről is. A munkalehetőséget illetően nincse­nek problémák eddig, a szociális gondoskodás sem lebecsülendő, hisz a közös gazdaság anyasági szabadsá­got is nyújt az asszonyoknak. Egy fájó pontra mégis rá kell mutatnunk, amelyet eddig nem sikerült megolda­ni. A faluban nincsen bölcsőde s az egy meglévő óvoda is kevés. Ehhez még tudni kell azt is, hogy Marcell­­háza aránylag nagy területen fekszik, sem az óvodát, sem az esetleges böl­csődét nem lehet elhelyezni úgy, hogy mindenkinek közel legyen. A megol­dás tehát még várat magára. A helyi nemzeti bizottság és a szövetkezet vezető dolgozói azonban mindent megtesznek, hogy javítsanak a hely­zeten. Az elmondottakból kitűnik, hogy a marcellházi szövetkezet komolyan ve­szi társadalmi feladatait. Reméljük, hogy a munka lendülete a további évek folyamán még fokozódik majd. (—bpi.) GÖRDÍTSÜK EL AZ AKADÁLYOKAT A KULTURÁLIS MUNKA FEJLESZTÉSÉNEK ÜTJÄBÖL Ipolyszakállas — kiváló szövetke­zeti falu a lévai járásban. De a kul­turális tevékenység szakaszán két évvel ezelőtt még komoly hiányossá­gok mutatkoztak. A hibákat a gyenge kulturális tevékenységet illetően a tanítókra hárították a CSEMADOK ta­gok az évzáró gyűléseken. Az utóbbi években azonban már dolgoztak a kultúrtársak. Boldis Já­nos iskolaigazgató a BIKAVIADAL-t tanította be, tavaly pedig Marsai Já­nos (aki Ipolyságon tanít), Egri Vik­tor: „Ének a romok felett“ című drá­májának betanításán fáradozott (a sportszervezet és a CSEMADOK tagjai vállaltak részt a szerepekből). Nyus­­tyin Ferenc igazgatóhelyettes több pedagógustársával Kisfaludy: KÉRŐK című darabját tanította be; mindenütt nagy sikerrel adták elő a színműve­ket, helyben és környéken egyaránt. A múlt év nyarán hasznos négyna­pos kiránduláson vettek részt, mint­egy félszázan — Magyarországon. Ez­által a kultúrcsoport méginkább ösz­­szekovácsolódott. Jól sikerült a Daloló Ipolyvölgye kulturális seregszemle is. Jelesre vizs­gázott az építkezési csoport, amely idejében elkészítette a szabadtéri színpadot. Itt mutatkozott meg, hogy Boldis János igazgatónak és a peda­gógus-karnak mennyire szívügye a magyar kultúra ápolása. A CSEMADOK helyi szervezet idei évzáró taggyűlésén hitet tettek a köz­ség pedagógusai, hogy többségük haj­landó tevékenykedni, kulturális mun­kát kifejteni. Marsai Ferenc tanító Gárdonyi Géza: ANNUSRA című szín­művének betanítását vállalta. A pró­bák folynak. A színmű bemutatására február 17-én kerül sor Ipolyszakál­­lason. A CSEMADOK járási vezetősége ugyancsak itt kívánja megrendezni a Daloló Ipolyvölgy II. járási sereg­szemléjét. Tehát Apa Vilmos és Mar­sai Ferenc zeneszakos tanítók máris hozzáláttak egy ötventagú énekkar megszervezéséhez a CSISZ- és CSE­MADOK tagok soraiból. Két ízben már próbát is tartottak. A 16 tagú tánc­kör is tovább tökéletesíti tudását, hogy ezen az ünnepélyen méltó mó­don felléphessen. A nagy kulturális nekilendülés még jobb eredményeket szülhetne, ha mind a Járás, mind a község illeté­kesei több gondot fordítanának a kul­még egy kérdésem van. Ha minden kapcsolatot megszakít Kokéval, nem lesz számára feltűnő? Az idős férfi nyugalma és komoly­sága mindent olyan érthetővé és egy­szerűvé tett. — Én már szakítani akartam vele. Azt hiszem, ezt ő is sejti — felelte Alik. — De maga még tartozik neki? — Megadom. — Az elismervényt ne felejtse el visszakérni tőle. Ha nem akarja visz­­szaadni, fenyegesse meg, hogy felje­lenti. — Feljelentem... — Alik nem tud­ta, hogyan fejezze ki magát. — Úgy­sem hiszi el. De azt hiszem, úgyis visszaadja. — Figyeljen ide, Sztupin. — A férfi leült vele szemben, és az asztalra kö nyökölt. — Ma este vagy holnap reg­gel, ahogy magának jobb, elviszi Ko kónak a földet és a vizet. Úgy visel kedjen, hogy Kokó ne vegye észre, mi történt magával Persze, nem fon tos lelkendezni és a nyakába borulni. Viselkedjen ugyanúgy, mint eddig. És a legfontosabb, hogy ne fecsegjen. Senkivel még a legjobb barátjával se beszéljen arról, ami magával történt. És szakítson Knkóval. — Értem — Most ped'g menjen, bekísérjük Vigye magával ezt a jegyet, Novotru biszkböi Moszkvába szól Kokó e««*' leg kö" »e'het*. Alik nem haza ment, hanem egye­nesen Kokó lakására. Kokó otthon volt, és nagyon meg­örült Sztupinnak. Figyelmét nem ke­rülte el, hogy Alik mennyire fáradt, és azt ajánlotta, hogy pihenjen egy kicsit, igyon egy pohár teát. Alik semmivel sem volt barátságo­sabb, mint legutóbb. Visszautasította a teát, és kitette az asztalra az üve­get és a szappantartót, majd határo­zottan, komoran így szólt. — Ne számítson többet rám. Én nem utazgatok sehova. Holnap elho­zom a pénzt. — Ugyan, Alik! Miért utazna, hova utazna? — Holnap elhozom a pénzt, maga pedig visszaadja az elismervényt. — Jól van, jól van — egyezett bele leereszkedően Kokó. — Csak ne jöj­jön ide, mert holnap nem talál itthon. Találkozzunk öt után a postán. Ebben maradtak. Alik elment. ... Másnap Markov ezredes meg­tudta, hogy az úgynevezett Kokót meglátogatta egy külföldi állampol­gár, akire nagyon ráillett az Alik által adott személyleírás. Az ellenőrzés so­rán megállapították, hogy az „antik­várius“ az egyik moszkvai követség kultúrattaséja. Nem volt nehéz megállapítani, hogy a föld és vízmintát Kokó átadta az „antikváriusnak“, aki ezután már így, nagybetűvel, ezen a néven szereD°>‘ ebben az ügyben, mert az üveg és a szappantartó az „Antikvárius“ látoga­tása után eltűnt Kokó lakásából. (Folytatjuk) turális élet kibontakozásához elen­gedhetetlenül szükséges művelődés­­háza létesítésére, amelyben helyet kaphatna a könyvtár is: a könyvtár, a klub és a kultúrház siralmas álla­potban van. A könyvtárnak nincs ol­vasóterme, ahol leülhetne az olvasó. A klubhelyiség berendezése — ha egyáltalán annak lehet nevezni — egyetlen televízorból, s néhány törött székből áll. Az épület kicsi, öreg tetőzete is azt mondja a reátekintő illetékeseknek, cseréljetek ki, de tüstént. Remélhető, hogy az új választások után valóra válik az ipolyszakállasi lakosok hőn óhajtott álma: egy mél­tóbb kultúrház és egy ifjúsági klub­­helyiség tető alá hozása. A társadalmi munkától nem riadnak vissza a lako­sok (az új iskola építéséből is dere­kasan kivették a részüket!). Enélkül a kulturális munkát nehéz továbbfej­leszteni. Végezetül: a mintegy 25 pedagógus lakásproblémájának megoldása is ége­tően sürgős feladat! Csupán kettő lakik állami, három saját lakásban, a többi.. .? Naponta 15—20 kilomé­tert utazik munkahelyére. Űgy-e ez sem leányálom?!... Belányi János Agárdy Ilona és Komlós János A Budapesti mikroszkóp színpad SZLOVÁKIAI VENDÉGSZEREPLÉSÉRE KÉSZÜL Elragadó kis színház nyitotta meg kapuit a múlt év október 13-án (pén­teken) Budapesten, a Nagymező utcában, a Mikroszkóp Színpad. Mi a célkitűzése? Hogyan kívánják azt megvalósítani? Mit játszanak és kik a szereplők? Az „alapokmány“ szerint a színház célja, hogy a szatíra eszközeivel küzdjön az ideológiai életben, elsősorban a kulturális és mű­vészeti területen levő retrográd jelenségek ellen, és így a maga sajátos stílusával és lehetőségeivel hozzájáruljon a szocialista tudat kialakításáért folyó munkához. A színpad művészei azt ígérik, hogy megteremtik az új műfajt, a szati­rikus, időszerűen politizáló színházat. A színház megalakítója és szellemi irányítója Komlós János, író, filmíró, újságró — és ma már színigazgató is —, s amint erről Önök is rövidesen meggyőződhetnek, kiváló konferanszié is. Komlós János hosszú éveken keresztül a Népszabadság napilap kultu­rális rovatának vezetője volt és a lapnak ma is fő munkatársa. Cikkei rendkívül szellemesek, és humoros írásai közismertek. Több filmet írt és színdarabját nemrég mutatta be — sikerrel — a budapesti Nemzeti Szín­ház. Most mutatják be a „Nem várok holnapig“ c. filmvígjátékát. Nagyon népszerű a televízió műsorában is, ahol két-három hetenként mondja el konferanszát. „Az érem harmadik oldala“ címen, mely nemcsak Magyar­­országon, hanem külföldön is ismert és sikeres, amit sok-sok levél igazol. Erre a műsorra utal egyébként az új színház első és Csehszlovákiában is bemutatásra kerülő műsora, az „Érem a színházban* is. E műsor két részből áll. Az első rész címe „Mindenre képes újság“, Gál Péter rendezése. Ez a rész jóízű és rendkívül mulatságos kabaré. De néz­zük meg az egyes számokat. Az „Ünnepi beszéd helyett“ című nyitószámot H. Barta Lajos, Komlós János és Kristóf Atttila írták és Agárdy Ilona, Gera Zoltán, Gordon Zsuzsa, Harkányi Endre, Hável László, Soós Edit és a ki­tűnő muzsikus, Vujicsics Tihamér adják elő. A „Hatvanéves a magyar Kabarédban fellép — filmen — Honthy Hanna és Nagy Endre a magyar kabaré megteremtője. Konferál Komlós János. És sorolhatnám az érdekesnél érdekesebb számokat, ezt azonban most nem teszem, szeretném, ha a közönség az új budapesti színház értékeivel a színházban ismerkedne meg. Szólni kell mégis az újszerű színház egyik újdonságáról, a Mai vendé­geink c. műsorról. Ennek szereplői Budapesten szinte hetente változnak és fellépnek benne művészek, írók, politikusok, stb. Egyik meglepetésünk az lesz, hogy a vendégjáték során „helybeli“ vendég is lesz a Mikroszkóp Színpad csehszlovákiai műsorában. A Budapestről érkező vendégek között lesz Psota Irén, a budapesti Madách Színház és a TV. valamint a filmsze­repeiről Szlovákiában is népszerű művészünk. A műsor második részében Shakespeare LEAR KIRÁLY-ának átdolgozását láthatja majd a közönség. Ezzel a művel az átdolgozók, Görgey Gábor és Komlós János e mű időszerűségét bizonyítják. A művet Major Tamás, a Nemzeti Színház kiváló művésze rendezte, és amikor ideje engedi, a cím­szerepet is Játssza — kiválóan. Ez alkalommal hadd mutassuk be a vendégszereplésen résztvevő művé­szeket: Gera Zoltán legutóbb Csehov-ban remekelt és aki pantomim színésznek, vagy clown-nak egyaránt nagyszerű. Gordon Zsuzsa a Vígszínház, majd az Irodalmi Színpad után lépett a Mikroszkóp Színpadra. Kiváló képességei közismertek. A fiatal Agárdy Ilona nemcsak kitűnő megjelenésével, de tánctudá­­sával is meglepetést kelt. Soós Edit a Petőfi Színháztól szerződött a társulathoz. Mindig megta­lálja szerepeiben a művészit és ezért emlékezetesek alakításai a színpadon, filmen vagy TV-ben. Harkányi Endre színészi képességei ugyancsak közismertek. Megje­lenése humoros, komikus, mégis kitünően alakít a legsúlyosabb drámában is, jelen esetben a Lear királyban. Hável László amatőr pantomim-művészből vált hivatásossá, akiből a Népszabadság kritikusa szerint egy Buster Keaton típusú „faarcú“, szomorú komikusnagyság bontakozik ki. Befejezésül a színház zenei vezetőjét, a kiváló zeneszerzőt és szólistát, Vujicsics Tihamért említem, aki nemcsak mint zeneszerző, hanem mint előadó is kiváló és megszabja az új műfajú színpad zenei arculatát, s ez­által is a színház egyik legnagyobb értékét jelenti. A színház tagjai nagy örömmel készülnek első külföldi vendégszereplé­sükre és bíznak abban, hogy Pozsonytól, Komáromon át Kassáig meghódít­ják a baráti és testvéri közönséget. Dr. Nyáry László Táncdalénekesek I. Fesztiválja Szepsiben Ez év március 1—3 között kerül sor a kassai járás legjobb táncdalének8- seinek vetélkedőjére, amelyre már javában folynak az előkészületek. A rendezőség mindent megtesz annak érdekében, hogy a verseny elérje cél­ját. Vajon melyik zenekart invitálták meg a táncdalénekesek kisérésére? A járásszerte közismert Kostyenszky féle COMBO-5 zenekart, amely a kö­vetelményeknek jól megfelel. Ám aggályaik vannak, ami az Oszt­rák-Magyar Monarchia idejéből szár­mazó kultúrház befogadóképességét illeti: ez maximum 400 fő. Viszont et­től jóval több résztvevővel számol­nak. A Kelet-Szlovákiai Vasművek sorra építi Szepsiben a lakóháztömböket, jó lenne, ha az illetékesek az új isko­la szükségességének megoldásával egyidőben az új művélődésháza épí­tésének kérdését is megoldanákl Szombathelyi László, Szepsi SZABAD FÖLDMŰVES ^ 1968. február 17.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents