Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-02-17 / 7. szám
Jobban s kulturáltabban Az ember azt gondolná, hogy kis falu kisszámú képviselőtestülete a feladatok teljesítése terén talán könynyebben boldogul, mint mondjuk egy százezres város nemzeti bizottsága. Nos, a valóság az, hogy itt is„ ott is megvannak a sajátos gondok, problémák, amelyeket nap mint nap az adott viszonyok között meg kell oldani. S a bizalom kérdésében, a nemzeti bizottság funkcionáriusaiba vetett hitben alig lehet különbségről beszélni város és falu között. Mindezt azért tartottam fontosnak előre bocsátani, hogy a rárosmulyadi HNB négy év alatt végzett munkájával foglalkozó kis írásom olvasása közben az olvasót a felületes ítélethozatalnak még az árnyéka is elkerülje. Mert így elmondva, hogy a rárosmulyadi HNB-nek 17 képviselője van, 6 szakbizottsággal dolgozott az elmúlt négy évben s ráadásul még önálló elnöke sincsen, az ember nemigen sejt valamilyen átütő eredményeket. A valóban azonban más. Mert ez a kisszámú, szilárd vezetés nélküli kollektíva az elmúlt négy évben több mint jó munkát végzett. Hogy ez hogyan sikerült? Itt elsősorban Bablena József neve kívánkozik papírra. Ő ugyanis a nemzeti bizottság elnöke. Nem állandó fizetett elnök. Csak úgy, napi munkája után végzi ezt a teendőt. S hogy nem rosszul, azt az a tény is bizonyltja, hogy a nemzeti bizottság irattárában nincsen egyetlen olyan ügy, kérvény vagy beadvány sem, amelyet ne intéztek volna el az adott lehetőségnek megfelelően és természetesen a törvények betartásával. A nemzeti bizottság munkáját talán nem is a helyes vagy helytelen ügyintézés alapján ítélhetjük meg, vagy legalábbis nem kizárólagosan ezen az alapon. Itt talán sokkal fontosabbak a választókkal kiépített kapcsolatok. Az a tény, hogy egy-egy képviselő hogyan találta meg az őt megválasztó polgárok bizalmához' vezető utat. S ezen a téren domborodik ki elsősorban a rárosmulyadi képviselők helyes tevékenysége. Mert amint a pártszervezet minap megtartott évzáró gyűlése is leszögezte, a faluban négy éven át nem merültek fel komolyabb panaszok, nézeteltésérek, elsimíthatatlan viták a polgárok között, illetve a helyi nemzeti bizottsággal szemben. S ez méltányolandó tény. Pedig ebben a faluban képviselősködni nem túlságosan könnyű feladat. No, nem az emberek miatt. Egye miatt. Például nincsen a községben megfelelő üzlethálózat. Nincsen kultúrház. Kevés a fiatal és nagy része távol dolgozik. Ilyen körülmények között nehéz a kulturális tevékenység megszervezése. Ifjúsági klub kellene. Vagy legalább valamilyen helyiség, ahol a fiatalok találkozhatnának, szórakozhatnának, művelődhetnének. A HNB képviselői látják a problémákat. Hiszen egyetlen becsületes képviselőnek sem mindegy, hogy körzetében mit csinálnak a fiatalok és milyen fiatalok érdekeit képviselik. Olyan hiányosságok ezek, amelyeknek a megoldása a helyi lehetőségeket és a felettes szervek figyelmére érdemesek. Persze, kultúra terén azért Rárosmúlyad sem marad el átlagos községeink mögött. A lakosság nagy része korszerű lakásokban lakik. A falu hét polgárának van személygépkocsija és jelenleg is többen várják a kocsi kiutalását. Az elmúlt évben az aránylag kis faluban négy új lakást építettek a polgárok. A fejlődés jeleit még oldalakon át lehetne sorolni. Erre azonban talán még nincs is szükség. Hiszen 17 rárosmúlyadi képviselő többsége természetesnek veszi az elért haladást, az eredményeket. Egy részük az elkövetkező választási időszakban is helyet kap a nemzeti bizottságban, amely — remél hetőleg — tovább fog haladni a megkezdett úton Agócs Vilmos A ^földműves válaszol s PÓZBAN sem tétlenkednek Tagadhatatlan, hogy az utóbbi években egyes járásaink mezőgazdasági üzemei kimagasló eredményekkel dicsekedhetnek a növénytermesztés terén. Mégsem lehetünk elégedettek, s nem szabad szem elöl tévesztenünk azt a tényt, hogy fokozottabb figyelmet kell szentelnünk a termőföldnek és annak megvédésére minden lehetőséget fel kell használnunk. Statisztikai adatok szerint hazánkban egy lakosra körülbelül 0,37 hektár földterület jut. Ha jól meggondoljuk, ez bizony kevés! Épp ezért hárul nagy felelősség a helyi nemzeti bizottságokra falvainkon a földalap fejlesztése terén. Pózba az érsekújvári járás egyik kis községe. Mindössze ezer lelket számlálnak a faluban. A szövetkezet — addig míg nem társultak a trávntcaiakkal és podhajskával — hatszázötven hektár területen gazdálkodott. A szövetkezeten kívül azonban a faluban nincs munkalehetőség. Ezzel magyarázható az a jelenség is, hogy míg a szövetkezetben hatvanhét férfi és ugyanannyi nő tevékenykedik, addig a faluból száztizenkét férfi és tizenkét nő kénytelen máshol dolgozni. A közös gazdasággal a „házasság“ előtt is jól megvoltunk, mondja a helyi nemzeti bizottság elnöke Tóth Ernő. Közösen igyekeztünk megoldani problémáinkat. Minden igyekezetünkkel azon voltunk, hogy a meglévő földterületből a legtöbbet „kihozzuk“. A helyi nemzeti bizottság mellett jól működik a mezőgazdasági komisszió, így az észlelt hiányosságokat időben kitudjuk küszöbölni. A faluban mindig azon igyekeztünk, hogy lehetőleg minden egyes kis parcella meglegyen művelve. Ott, ahol a szövetkezet nem tudta a talajművelést kellőképpen elvégezni, például a szőlőknél, ezt a földterületet kimérték az öregek részére, s most ők gondozzák. A nagyobb, hozzáférhetetlenebb területeken, ahol a szántás gondot okozott, gyümölcsöst létesítettünk. Hogy a szántóterületből egy talpalatnyi földet se kelljen elvennünk a lakóházak építésére, a község belterületén lévő telkeket használjuk fel. Építkezésre a múlt évben hét házhelyet mértünk ki. Ami erőnkből telik mindent elkövetünk, hogy a földalapot a lehető legjobban ki tudjuk használni. Annál nagyobb gondot okoz úgy nekünk, mint a szövetkezet vezetőségének a munkaerő felesleg. Túlsokan dolgoznak a szövetkezetben — és főleg a téli időszakban okoz gondot az emberek foglalkoztatása. Majdnem úgy néz ki a helyzet, hogy a tél folyamán csak a családos embereket alkalmazzuk. A fiatalság zöme a szövetkezetben a gépeknél, a műhelyben tevékenykedik. A szövetkezet vezetősége azonban igyekszik megoldani ezt az áldatlan helyzetet, ahogy erejéből telik. Ha télen nem is, de tavasztól őszig a tizenhét hektáros szőlőben többen jutnak állandó munkához. Problémák, gondok akadnak Pozbán is. De mindezek mellett a helyi nemzeti bizottság jó munkát végzett az elmúlt választási időszakban. Erről tanúskodnak a pormentes utcák, járdák. Új állomással is gazdagodott a község. Az iskola és temető körülkerítése közel ötvenezer koronába került. Ebben az évben a szövetkezettel karöltve új óvodát^ akarnak hatvan gyerek számára építeni. Az új művelődési otthon felépítésére fél millió korona áll a helyi nemzeti bizottság rendelkezésére. Hogy a terveket valóra váltsák, továbbra is szükség lesz a szövetkezet, a falu lakossága és a helyi nemzeti bizottság összefogására, s ha ez így lesz, az eredmény sem marad el. —ta— MÁS FALUBAN LÉVŐ FÖLDRE IS VONATKOZIK A TÁRSÍTÁSI KÖTELEZETTSÉG? Hunyák László ajnácskői olvasónk és testvérei az ajnácskői EFSZ tagjai. Falujuktól 40 km-re levő községben van együtt 7 ár földjük, amelyet most az ottani szövetkezet ingyen használ. Kérdik nincs-e joguk valamilyen bérre vagy térítésre? A szövetkezeti mintaalapszabályok értelmében a szövetkezeti tag a szövetkezetbe való belépése alkalmából köteles társítani minden földjét, tehát azt is, amely esetleg más, közelebbi vagy távolabbi község határában fekszik. Ha a szövetkezet saját maga nem tudná hasznosítani az ilyen távolabb fekvő földet, elsősorban a föld fekvése szerinti JNB gondoskodik arról, hogy az ilyen földet a Tt 1955/50 sz. rendelet értelmében rendszerint ingyenes kényszerbérlet keretében vagy az EFSZ vagy állami gazdaság megművelje. Tehát olvasónknak nincs e címen joga külön térítésre. MIKOR KÖTELES KIKÜLTÖZKÜDNI A CSALÁDI HÁZ LAKÚJA? Molnár József párkányi olvasónk panaszkodik, hogy lakója annak ellenére sem költözködött ki olvasónk családi házából, hogy erre őt jogerős végzéssel kötelezte. Ha olvasónk lakója a lakástörvény 53. §-a értelmében pótlakás nyújtása nélkül köteles kiköltözködni, és ezt önként nem tette meg, olvasónk kérheti a lakás végrehajtó útján való kiürítését, vagy a HNB vagy a járásbíróság útján. VAN-E JOGA A SZÜLŐNEK ELTARTÁSI JÁRULÉKRA BEVONULT KATONA FIUK UTÁN? Egry Anna trebusovcei olvasónk a fenti kérdésre kér választ és egyben panaszolja, hogy kérelmüket eddig nem intézték el kedvezően. A Tt 1964/102 sz. rendelet 74. §-a értelmében a szülőknek akkor van igényük az eltartási járulékra, ha 65 évnél idősebbek vagy ha teljesen rokkantak és szociális szempontból erre rá vannak utalva. A járulékra azonban csak akkor van igényük, ha katona fiuk bevonulása előtt legalább három hónapon át ellátást nyújtott nekik. Az ellátási járulék havi 300 korona személyenként, de legfeljebb az az összeg, amelyet a katona bevonulása előtt az említett személyeknek az utolsó három hónapban rendszeresen nyújtott. Az említett segély azonban csak akkor folyósítható, ha a támogatott személyeknek a segéllyel összesített tiszta jövedelme nem haladja meg a személyenkénti 300 koronát, házaspár esetében a 600 koronát (együtt). Ha a hivatalok nem jártak volna el a fentiek értelmében, forduljon panasszal a JNB szociális osztályához. NYUGDÍJ ÜGYEK: V. T. volt lévai kisgazda, majd EFSZ tag olvasónk kéri, hogy emelkedett-e a nyugdíja azáltal, hogy mint nyugdíjas belépett az EFSZ-be, és abban amíg tudott csekély nyugdíja mellett dolgozott. Olvasónk nyugdíja nem emelkedett az említett módon. Remélhető, hogy a tovább folyó nyugdíjrendezési akció során olvasónkra is sor kerül. Csak ezt a bíztatást tudjuk üzenni Révay Géza velkenyei olvasónknak is. Dr. F. I. Falufejlesztési gondok IP0LYVISKEN Tiszta vizet ihatunk A lévai járásban nem valami rózsás a helyzet a lakosság tiszta, egészséges, ártalmatlan ivóvízzel való ellátásában. A probléma különösen Ipolyság körzetében kirívó. így nem véletlen, hogy a funkcionáriusok az ottani helyzet megoldását szorgalmazzák elsősorban. Ezzel kapcsolatban januárban tanácskozást is tartattak, amelyen ing. Július Hanus, az erdő- és vízgazdálkodási miniszter helyettese, és Chlebec elvtárs, az SZNT vízgazdálkodási bizottságának elnöke is jelen volt. Az illetékesek megtárgyalták a jelenlegi helyzetet, valamint a Palást melletti Litaván létesítendő víztároló, valamint a Palást—Ipolyság —Zselíz csoportos vízvezeték szükségességét és építésének lehetőségeit. (Grazdiel 1 2 SZABAD FÖLDMŰVES 198B. február 17. Az Ipoly egyik nagy kanyarja öleli magához az ezer lakosú falut. A Mahér dombról madártávlatból egy kisebbfajta nyaralóhelyhez hasonlít. A szinte teljesen újjáépült faluban már jónéhány emeletes ház is van, ami azt jelenti, hogy a lakók egyre gazdagabbak, igényesebbek. Messziről tehát szép a falu, azonban, ha valaki végigbaktat utcáin, egyszerre megváltozik a véleménye. Az utak annyira elhanyagoltak, hogy télvíz idején az ember majd elmerül a sárban. Úgy fest az egész, mintha egy ünneplő ruhába öltözött ember rossz cipőben járna. Aki viszont Ipolyviskről hallott, talán el sem hiszi ezt. Mert nem akármilyen falu ám Ipolyvisk. Józan földművesei az elsők között ringatták Itt a szövetkezet bölcsőjét és szorgalmas munkával pár év alatt olyan közös gazdaságot teremtettek, amelynek híre messze jutott. Ezer meg ezer földműves járt ide tanulni a nagyüzemi gazdálkodás csínját-bínját. Aránylag rövid idő alatt milliomos lett az itteni szövetkezet. Volt olyan év, amikor munkaegységenként már 45 koronát fizettek. Joggal képzelheti el az olvasó, hogy ilyen gazdag faluban a község fejlesztésére is megfelelő gondot fordítottak. Azonban, amint már a bevezetőben említettük, sajnos, ez nem így történik. Egyik oldalon tehát merész előreugrás, a másikon pedig lemaradás észlelhető. Hol keressük a hiba okát? Bartal Károllyal, a helyi nemzeti bizottság elnökével beszélgetünk a falufejlesztési gondokról. Ö is elismeri, hogy a jólmenő szövetkezet mellett a járásiak valahogy elfeledkeztek a falu fejlesztéséről. Igaz, kaptak egy olyan szép kultúrházat, ami még kisebb városnak is megfelelhetne. A múlt évben 250 ezer koronás költség gél korszerűsítették a nemzeti bízott ság épületét. Az utak karbantartására azonban évente csak mintegy 10 ezer koronát kaptak, nem beszélve az iskoláról, amely jóformán düledező állapotban van. Vita közben szó esik a megoldás lehetőségéről, az idei tervekről és a jövőről. Kiderül, hogy végre olyasmit vethetünk papírra, ami a falu életében döntő fordulatot jelent. Mégpedig több szakaszon. Végre komolyan vették a felsőbb szervek az ipolysági bekötő utat. Eddig ugyanis a falu el volt vágva a külvilágtól és Ipolyságra csak 36 km-es kerülővel juthattak be. Az új út beleszámítva kisebb ipolyszabályozási munkát is 13 millió koronát emészt fel, és bár eleinte döcögött a munka, a helyi nemzeti bizottság elnöke szerint most már fokozódott az ütem és ha minden jól megy, 1969-ben már autók gördülhetnek az új úton és megjelenhet az első autóbuszjárat is. Tény, hogy az új út jelentős változást hoz majd a falu életébe, nagyobb lesz a forgalom és rövidebb idő alatt juthatnak be a személy- és teherautók Ipolyságra. Nem beszélve arról, hogy az EFSZ is kevesebb költséggel szállíthatja majd áruját az ipolysági vasútállomásra. A közlekedéssel kapcsolatban még egy jelentős esemény történik. Szó van arról, hogy a falutól messze eső vasútállomás személyforgalmi állomását közelebb hozzák a faluhoz. így a jövőben nem kell a lakosoknak fölöslegesen sokat gyalogolniuk. Aki mostanában Ipolyviskre látogat, mindenfelé követ szállító teherautókat láthat, ami azt jelenti, hogy végre komolyabban fogtak hozzá az utak rendbehozásához, és portalanításához. Eddig is kövezték ugyan az utakat, meg jónéhánykilométer járda is épült, de ez nem elégítette ki az igényeket. Most a választásokig másfél kilométer utat köveznek és aszfaltoznak és ugyanennyit az állami utak igazgató' sága hoz rendbe A falunak van még egy szépséghibája, mégpedig az, hogy este jórészt sötétek az utcák. Az elnök szerint, minden tíz évben át kell javítani a villanyhálózatot, náluk már 15 év is eltelt, mégsem kerül erre sor. A járástól ígéretet kaptak, hogy mintegy 156 ezer koronás költséggel neonlámpák világítanak majd a jövőben, de újabban ez a terv is veszélyben forog, mert állítólag nincs rá elég pénz. Pedig ideje lenne már, hogy Ipolyvisken is neonlámpák szórnák a fényt. N?m túloztunk, amikor azt mondtuk, hogy az iskola düledező. Hogy ez így van, arról tanúskodik az a tény, hogy augusztusban a rossz karban lévő épületet szétszedi az EFSZ építkezési csoportja. Helyére új emeletes Iskola épül, tanítólakással együtt. A falu legifjabb lakói hamarosan örülhetnek majd az új korszerű óvodának, amelynek az építésére a helyi nemzeti bizottság 80 ezer, az EFSZ 100 ezer koronát fordít, a többi költséget pedig a járás fedezi. Döntő fordulat előtt áll tehát a falu és végre rangjának megfelelő, új köntöst kap. így is van ez rendjén. Mert ahol olyan szövetkezet van, ahol csak egy év alatt 13 százalékkal emelkedett a nyerstermelés, ami több mint egymillió koronát jelent, és munkanormánként a 33 koronára még 5 korona prémiumot adtak, már elérték a 8 millió koronás bevételt, nem maradhat le a falu sem. A szövetkezet évzáró gyűlésén Bállá József, a szövetkezet elnöke, Gálik József agronómus, Nyustin József kertész olyan tervekről beszélt, amelyek a jövőben még gyorsabb ütemben lendítik fel a termelést és ezzel együtt a falu lakóinak életszínvonalát is. Ésszerűség, meggondoltság jellemző a szövetkezet fejlődésére. Hogy csak egy példát említsünk, a helyi viszonyokat figyelembe véve a jövőben 6000 libát tenyésztenek, irányt vesznek a dohánytermesztésre és a gabonatermesztést is olyan magas szintre emelik, ami megfelel a követelményeknek. Idén néhány tábla már 50 mázsás hektárhozamot is adott, de az átlag 32 mázsás hektárhozamot az agronómus még magasabbra akarja emelni. Bíztató tervek a szövetkezetben, döntő fordulat a falufejlesztésben, faluszépítésben, azt jelenti, hogy a jövőben ugrásszerű fejlődés lesz ebben a községben, ami megfelel a régi haladó hagyományoknak, az igazi ipolyviskí virtusnak, amely mindig azt diktálta, hogy sohasem legyenek sereghajtók, mindig az élen haladjanak. BÁLLÁ JÖZSEF A szövetkezet helyi autóbuszának egyelőre még ilyen rossz úton kell közlekedni. Bállá felv.
