Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-02-10 / 6. szám
Hogyan segítik a vitaminok a baromfi szervezetét a betegségekkel szemben? 1. Orsóférgesség (ascaridiosi). Meglehetősen elterjedt, növendék és felnőtt korban egyaránt előforduló betegség. Gyógyszerekkel csökkenthető a betegség kártétele, s alkalmazzuk a különféle anyagokat, köztük újabban a furidint, amely 0,04 °/o-ban a takarmányban két hétig etetve kiváló eredményt ad. . . A rendszeres preventív kezelés tehát csökkenti a kártételt, azonban így nem alakulhat ki a férgek ellen a szervezetben immunitás, ezért ha az állatok fertőzött környezetbe kerülnek, csak rendszeres és folyamatos kezelés óvja meg az állományt, és tetemesek a költségek. Immunitás csak úgy alakulhat ki az orsóférgekkel szemben a gazdaszervezetben, ha bizonyos számú felnőtt férgek huzamosabb időn át élősködnek a középbélben, mialatt anyagcseretermékeik ellen immunanyagok termelődnek. Az immunis szervezetben már nem képesek elszaporodni az orsóférgek. Ezért fertőzött környezetben tartott baromfiállományban lehetőleg törekedni kell az immunitás kialakítására, még növendék korban. Ha ez gyógyszerek védelme alatt nem sikerül, akkor törekedni kell vitaminok védelmében elérni. Ennek érdekében az alábbi lehetőségek adódnak: Bőséges A-vitamin ellátást kell biztosítani, mert számos kísérlet tanúsítja, hogy elégtelen A-vitamin tartalmú diétán tartott csibékben nagyobb számú és nagyobb méretű orsóférgek fejlődnek, mint jó A-vitamin ellátás mellett. B-csoportbeli vitaminokkal kapcsolatban a következő adatok foglalhatók össze: a) Nagyobb számú orsóféreg fejlődik a szervezetben, ha a B-csoportbeli vitaminok általában elégtelen mennyiségben vannak a takarmányban. b) Folsav hiánya fogékonnyá teszi a fiatal csirkéket az orsóférgekkel történő fertőzés iránt. Folsav és Bi2-vitamin egyidejű hiánya is növeli az orsóférgek számát és nagyságát a fertőzött szervezetben. Hasonló összefüggésről lehet beszámolni piridoxin B6-vitamin hiánya esetén. Mindezek az adatok megengedik azt a következtetést, hogyha a higiéniás körülményeket kifogástalanul megvalósítható tenyésztő Jó minőségű A-vitamint rendszeresen biztosít a takarmányban, ezzel az orsóférgességgel szemben is segíti a szervezetet. Nem elegendő, ha az állat felveszi a vitamint, hanem annak a bélcsőben fel is kell szívódnia. Lázas betegségek többszörösére növelik az A-vitamin felhasználását a szervezetben. Bélhurut, bélgyulladás gátolja a vitamin felszívódását. Ha az A-vitamin kiegészítést rendszeresen B12, B6 és Folsav adásával támogatjuk, meglepő eredményeket érhetünk el az orsóférgességgel szemben, ha egyúttal a higiéniáról és a fertőtlenítésről sem feledkezünk meg. 2. Kokcidiosis. A csibéknek ez a véglények okozta betegsége még mindig számos helyen akadályozza a kiváló termelési eredményeket. Megfelelő gyógyszex’ek egész hada áll a prevenció rendelkezésére. Egyes helyeken a takarmány állan-A NAPHOSSZÚSÁG MEGVÁLTOZTATÁSA — A TOJÖTYÜK TELJESÍTMÉNYE Általánosan ismert technológiai eljárás a naphosszúság növelése mesterséges fénnyel, ami a tojótyúk termelésére kedvező hatású. Azt is megállapították már, hogy a tojótyúk termelése összefügg a nappal és éjszaka ritmikus változásával. A tojótyúk 24 óránként tojik egy-egy tojást, tehát legalább 24 órának szükséges eltelnie egy-egy tojás megtojása között. Megfigyelték, hogy vannak tyúkok, melyek ezt az időt önkéntesen megrövidítik. A Beltsville-i (USA, Maryland) Kísérleti Intézetben ezekből a tényekből kiindulva hoszszú kísérleti programot állítottak be annak vizsgálására, hogy ha a tojótyúkot csak 18 órás napszakhoz szoktatják (azaz ezen belül váltakozik a „nappal“ és az „éjszaka“, lehet-e több tojást termeltetni a tyúkkal. 5 évet szánnak a kísérletre. jelenleg mindkét kísérleti csoport (tehát az is, amelyik a természetes fényviszonyok között van, valamint az, amely a lerövidített napokban termel) tojástermelése generációról generációra egyformán javul. A kísérletező genetikusok azonban éppen arra kíváncsiak, hogy amikor a természetes körülmények között tartott állomány termelése eléri azt a szintet, amikor az eddigi tapasztalat szerint minden tenyésztörzs termelése csökken, a 18 órások tovább tartják-e a javulási ütemet. Ha ez utóbbi remény valóra válik, akkor további kérdés marad: az így átállított tojóállomány csak akkor termel-e többet, ha a farmer teljesen izolált, lég- és „fénykoncionált“ tojóházban tartja — aminek gazdaságossága erősen vitatható — vagy ezek a tyúkok a 24 órás természetes napszak körülményei között is többet fog-nak-e termelni? Poultry International dó alkotórészét képezik a kokcidiosztatikumok. Emiatt a betegség az utóbbi 10 évben valóban sokat vesztett jelentőségéből. Mégsem tartom érdektelennek ezzel a betegséggel foglalkozni, éppen a szubklinikai formák okozta kártétel miatt, amit nem hanyagolhatunk el. Az A-vitamin mint hámvédő anyag korlátozni képes a kokcidiózis súlyosságát. Bizonyítják ezt azok a kísérletek, amelyekben jóminőségű A-vitaminnal kellőképpen feltöltött állatcsoportokban megelőzhető volt a kokcidiózis, vagy legalábbis lényegesen enyhébb lefolyású volt, mint a fertőzött kontroll csoportokban. A betegség súlyosságának csökkenése sok esetben nem az elhullás mértékével mérhető le, hanem a fertőzött állatok takarmány fogyasztásával. Az A-vitamin mennyiségének növekedésével párhuzamosan emelkedik a takarmányfogyasztás. Hasonló bizonyítékót szolgáltatnak azok a kísérletek, amelyekben a fertőzött csirkéket A-vitaminhiányos takarmánnyal etették. Ilyen esetben 100 %-os elhullásra vezethet a kokcidiózis, ha a környezet hőmérséklete és nedvességtartalma is megfelel a kokcidiumok fejlődésének. A fertőzött csoportokban minden esetben csökken az étvágy, azonban A-vitamin kiegészítéssé! elérhető, hogy az étvágytalanság rövid ideig tart és a fertőzött csoportok, némi lemaradás ellenére 3—4 hét alatt elérhetik, sőt felülmúlhatják a nem fertőzött kontrollok súlyát. Hangsúlyozni kell, hogy az A-vitamin csak profilaktikusan ad jelentős segítséget a fertőzöttséggel szemben, mert a kokcidiózis során károsodott bélnyálkahártyán át a szájon keresztül adott vitaminok felszívódása a szokásosnál rosszabb. A xantphyllok és a karotinok is szerepelnek a kokcidiózis elleni védekezésben, mint a szervezet ellenálló képességének faktorai. Bizonyítható értékű adatok még hiányoznak, azonban annyi valószínűnek látszik, hogy összefüggés van a kokcidiózisos fertőzöttség, valamint a karotinnak A-vitaminná való alakulása között. Az bizonyítottnak tekinthető, hogy a kokcidiózis folyamán csökken az A-vitamin felszívódási lehetősége a bélcsőben. A kokcidiózis és a K-vitamin-ellátottság között is párhuzam vonható. Ha a kokcidiózis mellett K-vitaminhiány is fellép, akkor a véglények különböző fejlődési alakjai által okozott terjedelmes vérzések hamarosan az állatok halálára vezetnek. Ilyenkor a veszteségek nagyok. A kokcidiózis nem növeli a baromfi K-vitamin igényét, azonban a kokcidiózis leküzdésére használt kokcidiosztatikumok egy része K-vitaminhiány kialakulására vezet. Ha a kokcidiosztatikumokat (például furazolidon, stulfaquinoxalin) huzamos időn át, ismételten vagy emelt adagokban alkalmazzuk, akkor növekszik a protrombin idő és a vérzésre való hajlam feltűnik. Érdemes talán megjegyezni, hogy a K3-vitamin sokkal kevésbé hatásos, mint a Ki-vitamin, amelyet a zöld növények tartalmaznak. Összefoglalva tehát megállapítható, hogy kokcidiumok okozta vérzések kisebb mértékűek megfelelő K-vitaminellátás mellett. Továbbá egyes kokcidiasztikumok, arzénszármazékok és antibiotikumok okozta vérzékenység K-vitamin adagolásával megelőzhető. A kokcidiózis és a B-csoportbeli vitaminok között is összefüggés fedezhető fel. A megfigyelések és a kísérletek sokaságából az a következtetés vonható le, hogy a biotin és a pantothensav jelenléte kedvez a kokcidiumo-ciszták fejlődésének. Ezért ha a takarmány egyoldalúan tartalmazza ezeket a B- vitaminokat, akkor a fertőzött csibékben nagyobb az elhullás, mint a kontrollokban. Ezzel szemben a thiamin és a riboflavin gátolja a kokcidiumok kártételét, s csökkenti a mortalitást is. A kokcidiózis és a csirkék ásványianyag igénye között található összefüggés kérdésében Turk és Stephens (1966) adataira hivatkozunk. Megállapították, hogy vékonybélkokcidiózisban szenvedő csirkék bélcsövében a Zink-felszivódás csökken hat nappal a fertőzés után. 21 nappal a fertőzés után azonban rendkívül megnő a vékonybél Zink-abszorpciós képessége, és a 28. napra túlhaladja a kontrollokét. Figyelemreméltó tehát az, hogy a károsodott bélcsőben felszívódási zavarok alakulnak ki, de a betegség elmúltával a szervezet kompenzálni képes a csökkent abszorpciót. Ezért a gyakorlati életben, a baromfinevelés során ki kell használni a betegségből való felgyógyulás időszakában a megnövekedett abszorpciós képességet. Ilyenkor kell biztosítani a takarmányban mindazokat az anyagokat, amelyeknek felszívódása a betegség során akadályozott volt, vagy amelyek nagyobb mértékben használódtak fel a beteg szervezetében. Lökésszerűen kell adagolni ilyenkor egyes vitaminokat a megnövekedett abszorpciós képesség kihasználására. így lehetővé válik, hogy a betegség okozta lemaradást pótoljuk és a fertőződés ellenére elérjük a kívánt hozamokat. Dr. GUOTH JÁNOS, Kisállattenyésztési Kutató Intézet, Gödöllő
