Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-02-10 / 6. szám
Az országos postagalamb kiállításról A CSKSZ Szlovákiai Választmányának titkárát H a n u á k a Jánt kértük meg, hogy ismertesse olvasóinkkal az országos postagalamb kiállításon szerzett tapasztalatait. — Ez évben az országos postagalamb kiállítást Zilinán rendeztük meg — mondotta —, mégpedig a Szakszervezetek Házában. Hazánk kerületei közül a nyugat-szlovákiai kerület a második helyen, a közép-szlovákiai az ötödik helyen, a keletszlovákiai kerület pedig a hetedik helyen szerepelt, míg országosan legjobb a kelet-csehországi kerület volt. — Ezen a januári kiállításon történt valamilyen postagalamb kiválasztás a külföldi kiállítások vagy röpversenyek részére? — Kollekciókat választottak ki a szekció vezetői az idei, február 9-én Budapesten megrendezett Spartakiádára. Így például a 300—500 kilométeres távolsági csoportba tartozó és 1966-ban valamint 1967-ben szép eredményeket elért sportgalambok közül a következő tenyésztők galambjait delegálták Budapestre: Körzeti A verseny-. A röptávolság Tenyésztő Gyakorló repülések összege km-ben Központ száma Bálik Ján, Zilina 18 7,135,60 Klabnik Frantiäek, Zilina 17 6,716,50 Kántor Ferenc, Érsekújvár 16 6,478,72 Banár Ferenc, Érsekújvár 14 5,750,23 Malik Jordán, Zilina 14 5,481,75 — Milyen életteljesltményeket értek el a legnagyobb össztávolságokat berepülő postagalambjaink? — A sportcsoportba sorolt galambok közül egész életük versenyteljesítménye szerint a következő a sorrend: Körzeti Gyűrű- és A röptávolság Tenyésztő Gyakorló sorszám összege km-ben Központ liepej Jozef, RuZomberok 5817/8-923 22,976,80 Riecky Ján, Zilina 62088—375 22,584,30 Rarga István, Érsekújvár 5715/7-2565 22,547,73 Ezt a sorrendet persze még hosszan folytathatnánk, de ízelítőül talán ennyi is elég. Kilométer röpteljesítmény szerint külön csoportosítjuk az egyszeri repülésre 500 km-nél nagyobb teljesítményt kimutató egyedeket, azután pedig van egy 100— 2000 km-es röpteljesítményű vegyes csoportunk. Ez utóbbiból öt tenyésztő galambja kerül a Budapesti Spartakiádára. A sportgalambok csoportosítása ivar szerint külön-külön is megtörtént. — A standard, vagyis a küllemi jelek szerinti besorolásnál milyen a szabály? — A standard szerinti besorolás ivar alapján két csoportban történik. — Mennyi galambbal vettek részt a tenyésztők az ünnepinek mondható 25-ik jubileumi Országos Postagalamb Kiállításon? — Az egész ország területéről 162 standard és 46 sportkategóriába sorolt, előre kiválasztott postagalambbal vehettek részt a versenyzők. Ez a beavatottak részére kevésnek tűnik, aminek azonban az a magyarázata, hogy megváltozott, mondhatnám szigorúbbá vált a kiválasztás mércéje. A küllemi bírálatnál azelőtt az előírások megengedték a nagyobbtestü, durvább alkatú postagalambok kiállítását, viszont az új követelmények szerint kiváló minősítést csupán a könnyebb testsúlyú, finomabb vonalú postagalambok kaphatnak. Ennek helyessége azzal indokolható, hogy a könnyebb galambok a gyakorlatban nagyobb távolsági teljesítményeket érnek el. — Mi jellemző a kiállítás jelentőségére? — Az, hogy a tenyésztők kölcsönösen áttekintést szerezhettek galambjaik színvonaláról mind küllemi szempontból, mind pedig röpteljesitményükre vonatkozóan. Az itt szerzett tapasztalatokat azután jól hasznosíthatják érdekköri tevékenységük további fejlesztése során. — Vajon mennyi a postagalamb tenyésztők száma hazánkban? — Országos viszonylatabn 12 ezer a szervezett postagalamb tenyésztők száma, Szlovákiában pedig több mint 4000 tagot tartunk nyilván. — Milyen a tenyésztés iránti érdeklődés irányzata? — Enyhén emelkedő. A feltételek egyike ugyanis a jóminőségü erőtakarmány beszerzése, de sajnos ezen a téren nem állunk a helyzet magaslatán. Az eddig elért kiváló hazai és külföldi versenyeredmények igazolják, hogy ez a bonyolult tenyésztési és serkentési ismereteket igénylő sport örvendetesen fejlődik. Kívánjuk, hogy tenyésztőink a jövőben további kimagasló eredményeket érjenek el mindnyájunk örömére. KUCSERA SZILÁRD A Tátrában korán köszönt a tél. Korán és váratlanul. 'Ki egyik napon még a turisták százai gyönyörködhetnek a hegyóriások ösvényeiről az őszi verőfényében fürdő tájban, de agy röpke éjszaka után vakító fehérségű félméteres hó ébreszti az embereket. A fenyők szinte nyögnek a hócukros teher alatt. Azután novembertől április végéig — fél éven keresztül — a hókristályok csillogó fénye ezerféle változatban mutatja a Tátra téli hangulatát. Télidőben kószálni a fenyők birodalmában és élvezni a szunnyadó élet neszezését, számomra leírhatatlan gyönyörűség. A természetjárás lehet viszontagságos — gyakorta náthát Is hozó —, azonban azok a villanásszerű élmények, amik gazdagítják az ember érzelmi világát busásan kárpótolnak mindenért Januárban történt. Emberi hajlékoktól távol törtem magamnak utat a hegyoldal süppedő havában Félhomályos, friss reggel volt. Nehezen jött fel a nap és álmosan hunyorgott ködfüggönye mögül. Lassan világosodott a táj. Megmegálltam. hogy kifújjam magam Szokásom szerint belehallgatóztam az erdő csendjébe. Az egyik fenyőcsoport irányából furcsa csipogás hangja ért fülemhez. — Gííbi, tiíki... — hangzott a cérnavékony hang az egyik lucfenyő havas tetejéről. Szárnyas énekesek hangjára emlékeztetett. Hiába hegyeztem fülemet, nem tudtam azonosítani egy ismert madár csivitelésével sem. Közelebb lopakodtam, hogy valamelyik ágon megpillantsam a furcsa hangadót. A csivitelő hangsor egyre tisztábban csendült és hallatára erősödött bennem a gyanú: madárfiókák éhes könyörgését hallom a faőriás tetejéről. A tél kellős közepén? Erre gondolni sem mertem. A fenyő alá húzódtam és kutatni kezdtem árulkodó nyomok után. Rövid nézelődés után tojáshéj darabját pillantottam meg a törzs szélvédte nyugati oldalán. A sűrű tűlevelek között is találtam hasonló szilánkokat a fölém hajoló ágon. A legnyomósabb bizonyíték egy fél tojáshéj, mely egy ágvédte hézagban lapult. A héj külső oldala sárga árnyalatú piszkoszöldes színű. Lila foltok és feketebarnás pontok tarkították. A hosszas nézelődés és az árulkodó hangok végül is célhoz vezettek. Amikor nagy ívben körüljártam a fenyőcsoportot, hócukortől csillogó ág tövében megpillantottam a fészket. Élénk zöldessárga folt látszott ki a peremén. Elhatároztam, felmászom a fára, de másképp döntöttem. Nem akartam gyilkosa lenni a gyámoltalan madárfiókáknak. Hiszen anyjuk felröppenne és rövid negyedóra is elég ahhoz, hogy a tél fagyos lehelete végezzen a pihés csöppségekkel. Hazaindultam. Első utam a tátralomnici kölcsönzőbe vezetett, hogy távcsövet szerezzek a másnapi cserkészésre. Csak délután juthattam el a felfedezett helyre. Már messziről erős madárhangok fogadtak. Amikor a kis pagonyhoz értem a kavargó hópihék között sárgászöld és élénkpiros madarakat pillantottam meg. Ott sürögtek-forogtak, himbálóztak fenn a magasban fenyőtobozról fenyőtobozra röppenve. Csüngtek rajtuk és keresztbenálló csőrükkel fejtették a pikkelyvédte magvakat. A kis keresztcsőrűek, papagájhoz hasonló példányai — az élénkpiros hímek és a sárgászöld színben pompázó tojók — az év folyamán csapatokba verődnek, mint nálunk délen a seregély. Találóan „cigánytermészetű madaraknak“ is nevezik őket, mert időnként felkerekednek és más helyen vernek ismét tanyát. Ezek fészkére akadtam. Kedvező helyről távcsövemmel figyeltem a fészek lakóit. Az anya most is fiókáit melengette. Párja hordta rendszeresen a tobozokból kiszabadított magvakat az éhes, pihegő csemetéknek. Persze az első héten begyváladékával puhítja ezeket, s csak azután jut a tátongó kicsinyek szájába. Fenyőmagvakat egész évben találnak, ezért a költés ideje nincs szoros kapcsolatban az élelem mennyiségének alakulásával. De a zord tél, az év legzimankősabb napjai költésre még náluk sem a legáltalánosabb időszak. Elfoglaltságom csak két hét múltával tette lehetővé, hogy ismét eljussak a fészekhez. Most néma csend fogadott. A fészek elhagyatottan állt, a fiókák — a tél szülöttet — felnőttek és elrepültek keresztcsőrű testvéreik kóbor csapatával. Magam is iparkodtam szálláshelyemre. Kissé elidőztem az elhagyott fészek tövében, s ma ismét hideg vacsorát találok szobám asztalán. juhász Árpád Madárfiókák a zord télben
