Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-02-10 / 6. szám
A mezőgazdasági gyorsszárító berendezések sikeréről A korszerű állattenyésztés szükségessé teszi a tökéletes és gazdaságos takarmányozást. Ma, amikor takarmányhiány mutatkozik és nagymennyiségű mesterséges takarmányt Is használunk, elsőrendű feladatunk a természetes takarmányokban levő tápérték megóvása és — az állattenyésztésen keresztül — mind nagyobb mértékben való hasznosítása. A különböző takarmányok — szálas, szemes stb. — tartósítása és az ezekben levő tápérték megóvása tette szükségessé a mai korszerű szárftástechnika kifejlődését. A zöldtakarmányok, elsősorban a lucerna különböző módon való szárítása során a forgódobos gyorsszárító berendezés használata a világon egyre nagyobb mértékben terjed el. Magyarországon a forgódobos gyorsszárító gyakorlati alkalmazására elsőizben 1961-ben került sor. A magyar gyorsszárító berendezéseknek több típusát alakították ki, ezek egyike az LKB-FE lucernallsztkészltő berendezés, másik az MGF mezőgazdasági gyorsszárító és feldolgozó berendezés. A Budapesti Mezőgép és Malomgépfejlesztő Intézet 1964. márciusában készítette el az első MGF berendezés terveit. A kísérleti berendezést, amely a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárból került ki, a Lajta-Hansági Állami Gazdaság Központjában állították fel, ahol azóta is kiválóan üzemel. A prototípus 1964 szeptemberében kezdte meg próbaüzemelését, és még ebben az évben 4 vagon lucernallsztet állított elő. A következő években egyre nőtt a berendezés teljesítménye, mivel a vele dolgozók megismerték és Így jó munkaszervezéssel 1965-ben már 165 vagon lucernalisztet készítettek. Ugyanebben az évben a nedves időjárás miatt 200 vagon szemeskukorica szárítására is sor került a berendezéssel. A szárítóberendezésbe adagolt kukorica víztartalma 30—40 százalék volt, abból kikerülve pedig csak 15 százalék, ami már a téli tárolást veszteségmentesen biztosította. 1966- ban már 232 vagon lucernaliszt készült és közben 144 vagon 30 százalékos nedvességtartalmú búzát is 13—15 százalékosra szárítottak. A csapadékos ősz miatt ugyanebben az évben még 178 vagon szemeskukorica szárítását is elvégezték. 1967- ben május 4-én indult a gyorsszárító üzem a Lajta-Hansági Állami Gazdaságban és június végéig — a lucerna második kaszálásának befejezéséig — 136 vagon, a negyedik kaszálás befejeztével pedig 160 vagon lucernalisztet készített. Mivel az Időjárás szükségessé tette, ősszel 100 vagon szemeskukorica szárítását végezték el. A berendezés jobb kihasználása érdekében ősszel még néhány vagon konzervgyári mellékterméket szárítottak. Az MGF berendezés működése egyszerű és nem kíván sok munkaerőt. A szálastakarményt még a szántóföldön járvaszecskázóval felaprítják, és a pótkocsival behordott anyagot a külső gyűjtőaknába ömlesztik. Az aknából vízszintes szállítószalag viszi az anyagot a ferde felhordóba és innen folyamatosan a szárítódobba adagolja. A gyorsszárító lényege, hogy az Így adagolt 70—75 százalék nedvességet tartalmazó szecskázott zöldlucerna a dobban keveredik a 800—400 Celsius fok hőmérsékletű forró levegővel, ami egyúttal a szállító szerepét is betölti. Az adagolt anyag nedvességtartalma 2—5 perc alatt 8—10 százalékra csökken, majd közvetlenül a ciklonba kerül és így elkülönül a szárítólevegőtől. Az így kiválasztott szárított takarmányt a kalapácsos daráló lisztté őrli és a takarmánylisztet egy ventillátor lisztciklonba vonja. Itt leválik a szállító-levegőről és a vízszintes kihordócsiga eljuttatja a zsákolóhoz, ahol papírzsákokba kerül. A forró levegőt két nyersolaj égőfejjel felszerelt hengeres kemence állítja elő. A kemencében a kívánt hőfokot automatikus szabályozó biztosítja. A berendezés óránként 20 mázsa takarmánylisztet állít elő, vagy 35 q morzsoltkukoricát szárít meg. A fenti eljárással készített lucernaliszt a legkisebb tápanyagveszteség mellett az állattenyésztés különböző területén kerül felhasználásra. Többek között rendszeresen szállítanak lucernalisztet a Bábolnai Állami Gazdaságba is, ahol a baromfikombinátban kiválóan hasznosítják, elsősorban a keveréktakarmányok előállításakor. Az első MGF mintadarabot sorozatgyártás követte. Még 1964-ben a Szovjetunióba, Jugoszláviába és Bulgáriába szállított a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár belőlük. Ezt megelőzőleg az NDK- ban LKB berendezést üzemeltettek, amiből Csehszlovákiában ma már több mint 30 berendezés üzemel. A gyér kollektívája továbbfejlesztette az MGF berendezést. Még az idén elkészül és felszerelésre kerül a Nagyhörcsögi Állami Gazdaságban az MGF-U jelű univerzális mezőgazdasági gyorsszárító és feldolgozó berendezés, amellyel mezőgazdasági melléktermékeket, pl. a répafejet, a répát, a burgonyát és a szálastakarmányokat dolgozzák fel. Ezt a berendezést automatikus mérleggel és zsákszájvarróval látják el, granulált terméket is elő tud állítani,, a lisztet vagy pedig a szárított takarmányszecskát sitótoronyba fújja, ahol az a felhasználásig veszteségmentesen tárolható. Ennek a berendezésnek a teljesítménye óránként meghaladja a 2000 kg-ot. A prototípus után még a folyó évben megkezdik a berendezés sorozatgyártását, és 1968. februárjában az NDK-ban 15 berendezés szerelését végzi el a vállalat. A mezőgazdasági gyorsszárító berendezések iránt a külföldi szakemberek érdeklődése egyre jelentősebb. Az 1967 évi nyár folyamán Csehszlovákiából a Bratislavai Mezőgazdasági Épülettervező Intézetből Prepiak mérnök az érdekelt termelőszövetkezetek vezetőivel járt a mezőgazdasági gépgyárban. Elmondották, hogy náluk nagyon jól bevált a szövetkezetekben és állami gazdaságokban az LKB-FE típusú berendezés és szívesen vásárolják a gyár legújabb termékeit is. 1967 november 15-én Deák mérnök vezetésével a Lévai Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság szakemberei szintén látogatást tettek a gyárban és működése helyszínén szemlélték meg az MGF jelzésű szárítóberendezést, mely iránt vásárlási szándékkal nagy érdeklődést tanúsítottak. Ezt a célt szolgálta az 1917. október 26-án Lednícén a Brnói Mezőgazdasági Főiskola Kertészeti Tanszékének Tangazdaságában megrendezett kertészeti és szőlészeti gépbemutató is, ahol az MMG bemutatta legújabb termékeit. A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárban megkezdték a TGSZ-06 jelű óránként 600 kg lucernaliszt teljesítményű berendezés gyártását is. Ennek rendszere az MGF-típusú berendezésekkel azonos, üzemeltetése az EFSZ-ek részére gazdaságos, mert ezt a pillangósok vetésterülete lehetővé teszi. Az első berendezés felszerelésére a szanyi Dózsa Termelőszövetkezetben került sor. Az itt szerzett tapasztalatok alapján megkezdődik a berendezés sorozatgyártása. Már az 1968-as évre felkészült a vállalat. A többszörös Élüzem jelvénnyel és az idén már másodszor elnyert Minisztertanács és SZOT Vörös Vándorzászlójával kitüntetett 110 éves Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár termékei egyre nagyobb piacra találnak. László László tudományos dolgozó, Mosonmagyaróvár VÉLEMÉNYEK, JAVASLATOK! VÉLEMÉNYEK, JAVASLATOK! Számos helyen az a szokás, hogy a párt határozatát vitatlanul, az egyes álláspontok kölcsönös megvilágítása nélkül elfogadják. (Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának téziseiből: „A párt helyzete és feladata szocialista társadalmunk fejlődésének Jelenlegi szakaszában.“) Hallgatnak mint a hal. Szinte mindennapi jelenségről van szó, amellyel nemcsak a falvaínkban lezajló összejöveteleken és gyűléseken, hanem egyebütt is találkozhatunk. Csakhogy ez a jelenség nem áll összhangban az emberi természettel. Hiszen nagyon is Jól tudjuk valamennyien, milyen unalmassá válik életünk, ha nincs kivel szót váltanunk. Az emberek általában szívesen elbeszélgetne1', véleményüket nyilvánítják, eszmecserét folytatnak előszeretettel akkor is, ha erre senki sem szólította fel őket. Hogyan lehetséges akkor, hogy manapság az elnök felszólítására: „Ki száll elsőnek vitába?“ — úgy hallgatnak az emberek, mintha ki lenne vágva a nyelvük. A társadalomban minden jelenségnek megvannak az okai, minden „miért“-nek megvan az „azért“-ja. A kommunisták pártja már megalakulása óta szüntelenül hangoztatta az egységes eljárás követelményének szükségességét, állandó erőfeszítéseket tett a munkásosztály és a társadalom valamennyi haladó erői»- :k egységbe tömörítésére maga körül. A kommunisták első jelszava: proletárjai, egyesüljetek!“ — szintén az egység követelményéből indul ki. A nézetegység, az egységes eljárás mindig különleges erkölcsi erőt jelentett. Az egység szükségességéről és előnyös voltáról különben sem kell senkit meggyőzni. Nem egészen világos viszont gyakran az a módszer és azok az eszközök, amelyekkel ezt az egységet el lehet érni. Voltak Idők, amikor a párt vezető szerepét vidéken úgy értelmezték, hogy az alapszervezet elnöke a gyűlésen bejelentette a jelenlévőknek, miről és hogyan fognak tárgyalni. Azután felkérte őket, bocsátkozzanak vitába azokról a feladatokról, amelyeket ő előhozott. A vita során azonban nem volt szabad kételyeket nyilvánítani. Csak beleegyezni vagy hallgatni lehetett. Hiszen az alapszervezet elnöke a párt nevében, a párt helyett lépett fel. Ö személyesítette meg a pártot. Beismerték ugyan, hogy az egyén tévedhet, de a párt — soha. Az elnök nézeteinek kétségbevonása azonos volt a párt ócsárlásával. És ha valaki mégis kételkedni A párt a nézetegység alapján akar cselekedni. A nézetegységnek azonban a nézetellentétekből kell fakadnia, a nézetkülönbségekből és az előterjesztett javaslatok megvitatásából. A hangtalan egyetértés nem az igazi hozzájárulás. A nézetegységért folytatott küzdelem helyett hangtalan összejövetelek, gyűlések zajlanak le. Ahol nincsenek ellentétek, ott egység sincs. Ha a gyűlésen az előterjesztett javaslaton össze is veszünk, de viszont úgy távozunk róla, hogy mindegyikünk tudja, mi lesz holnap a teendője és hogyan ejti annak szeA napirend következő pontja: A VITA merészelt, bajok lettek belőle. — A vezető szerepet mégis csak a párt viszi ebben a társadalomban, amiért mindennek úgy kell történnie, ahogyan azt ő akarja! — mondogatták. Ilyen körülmények között persze mindenki egyetértett, teljes volt a nézetegység.. Semmiféle ellentétek nem merültek fel. Eszményien ellentétmentes, de egyúttal meddő, talmi volt az az egység, amely mögé a „kisistenek“ bújtak a párt valódi, küzdelmekben kiharcolt, össztársadalmi tekintélye elől. A valóságban a párt mint egység soha sem áhítozott ilyen egységre. Tévedhetetlenségére sem támasztott igényeket a párt Az a rendszer, amelyet ma „személyi kultusznak“ szoktunk nevezni, sok kárt okozott ugyan és eltorzította a párt régi kívánalmát a tettek és szavak egységére vonatkozólag. De ezzel a rendszerrel a párt maga teremtett rendet. A „személyi kultusz“ nem a párton kívül, hanem magában a pártban játszódott le. A hiba, a tévedés tehát a pártban gyökerezett, de a tévedést ugyancsak maga a párt orvosolta. Ha úgy járt volna el, ahogyan azt a „kisisteneink" tették, sosem sikerült volna rendet teremtenie. S* O H < C/5 < > < X Cd >h 2 'Cd s u > o H < kJ C/) < > < * M > 2 « 2 w > 5 o Eh < hJ C/5 < > < * Ed X 2 'Cd a Ed kJ 'Cd > O Eh < kJ C/5 < > < * Cd 2 'Cd a Cd kJ 'Cd > 5 o Eh C kJ C/5 < > < Ankét! - Ankét! - ínkét! A mezőgazdasági termelés központosításával és szakosításával egyidőben törvényszerűen és szükségszerűen módosulnak a mezőgazdasági üzemek kölcsönös kapcsolatai is. Például a nyitott állományforgós rendszerű szakosítás —, amely egyes mezőgazdasági üzemeket állományszaporító, illetve növendéknevelő gazdaságokká, míg másokat sertés vagy szarvasmarha hizlaló, tejtermelő, tehát végtermékeket előállító gazdaságokká minősít, — feltételezi és a szó legszorosabb értelmében megköveteli, hogy az egyébként önállóan gazdálkodó mezőgazdasági üzemek között — a termelésben is kifejezésre jutó — kölcsönös kooperációs kapcsolatok jöjjenek létre. A szakosítás másik formája, a zárt állományforgós rendszerű szakosítás — az eddigi tapasztalatok szerint — a mezőgazdasági üzemek együttműködésének az előbbieknél fejlettebb formáját, szövetkezését, illetve társulását feltételezi főleg abban az esetben, ha két-három, vagy több gazdaság (kisebb gazdaságok) közösen teremti meg a zárt állományforgós rendszerű, belüzemi szakosítás előfeltételeit. Persze az ilyen, tehát társuláson alapuló nagyobb gazdasági egységnek még további önállóan gazdálkodó mezőgazdasági üzemekhez is fűződhetnek kooperációs kapcsolatai, de ezeknek a kapcsolatoknak a terjedelme már jóval korlátozottabb, tekintettel arra, hogy az állatállomány szisztematikus feltöltését a saját kereteiken belül oldják meg. Az irányítás tökéletesített rendszerében új tartalmat kapnak azok a kapcsolatok is, amelyek a mezőgazdasági üzemek és az agrokomplexum többi alkotó elemei között (a terményfeldolgozó ipar, a terményfelvásárló és ellátó vállalatok, a szolgáltatásokat nyújtó és egyéb üzemek) jöttek létre. A cél tehát az, hogy tökéletesítsük, illetve korszerűsítsük az adás-vételi kapcsolatokban megnyilvánuló sok rétü kooperációt. Az utóbbi időben sok szó esik az integrációról is. Az integráció gyakorlatilag abban jut kifejezésre, hogy az önálló mezőgazdasági üzemek a termelés, az értékesítés, vagy más szakaszon, közös vállalkozásokba kezdenek, tehát üzemközi vállalatokat (közös sertéshizlalda, baromfifarm, gépjavító műhely, stb.) hoznak létre. Az integráció persze nem korlátozódik minden esetben csak a mezőgazdasági üzemek közös vállalkozására. Mindjobban előtérbe kerül az a törekvés, melynek eredményeként — a mezőgazdasági üzemek kisebb vagy nagyobb csoportjai — a terményfeldolgozó és más vállalatokkal közös termelő vállalatokat, például terményfel. dolgozó, szolgáltatásokat nyújtó és más jellegű üzemeket létesítenek. Az említett intézkedések és törekvések mindegyike a termelés korszerűsítését és gazdaságossága színvonalának emelkedését szolgálja. A Szabad Földműves segíteni akar azáltal, hogy lehetőséget ad a vélemények és tapasztalatok ismertetésére! Ezt a cél szolgálja az induló ANKÉT, melynek keretében a mezőgazdasági üzemek, a szolgáltatásokat nyújtó, a felvásárló és ellátó vállalatok, valamint a feldolgozó ipar üzemeinek vezető és beosztott dolgozói kifejthetik, hogy a helyi szükségletek és követelmények, valamint a természeti és ökonómiai adottságok alapján, hogyan képzelik és miként javasolják a KOOPERÄCIÖ és INTEGRÁCIÓ célszerű kibontakoztatását? A beküldött cikkeket sorrendben közöljük! A legjobb cikkek szerzőinek, — a szokásos tiszteletdíj mellett, — jutalomtárgyat adunk! A közölt cikkek minőségi sorrendjét öt tagú bíráló bizottság határozza meg! Jutalomtárgyak 1. díj ADMIRA 8 as filmező gép, 2.— 3. díj karóra, 4.—13. díj híres festők képeinek bekeretezett másolata, 14.—15. díj könyvjutalom. Az ankét-cikkek máris ..küldhetők. Az április 15-e után beküldött cikkeket az értékelésnél nem vesszük figyelembe! » f w 2 » 2 «5 M X > < > C/5 11 > H o * » rm 2 w> 2 Hí M X > > c/5 r > H o X < w> r* m 2 » 2 n! M X > > C/5 r* > H O X < » e-M 2 » 2 Hfl W X > < > C/5 pH > o X < » fH M 2 » 2 Mi Pl X g Az értékelés eredményét, tehát a jutalmazottak név- > >5 sorát, a Szabad Földműves május 19-i számában közöljük! < 55 A cikkek terjedelme lehetőleg ne haladja meg a négy v> 'g oldalt! A szöveget olvashatóan, s ha lehet géppel írjuk! > w A cikket az első oldalon ANKÉT -tál jelöljük! g « SZERKESZTŐSÉG 5 ÍMOXVISVAVÍ ‘M3ÄN3W313A ÍXOXV1SVAVÍ ‘X3ÄN3W313A rét, akkor az egység termékennyé, hasznossá válik. A határozathozatalt vitának, eszmecserének kell megelőznie. Az ilyen gyűlések azonban eddig ritkaságszámba mentek. Rendszerint az a helyzet, hogy a vitázás csak a gyűlés befejezése után kezdődik. A gyűlésen megnyilvánuló hangtalan nézetegység egyszeribe hangos nézetellentétekbe torkollik. Ezzel éppen az ellenkezőjét érjük el annak, amit a párt el akar érni. Ez pedig nem helyes. Sok múlik természetesen azon is, hogyan „tálaljuk“ a taggyűlésen a felvetett problémákat A párt,alapszervezetében felszólaló kommunisták az egész párt alapvető részét képezik. Feladatuk a pártpolitika megvalósítása. Ténykedésüket a párt központi bizottságának és további felettes pártszerveiknek döntése irányítja. A párt nemrégen elfogadta az új irányítási rendszerről szóló határozati javaslatot a mezőgazdaságban is. A felsőbb szervek határozata mérvadó számunkra is Nincs tehát gyakorlati értelme, hogy a határozat helyes vagy helytelen voltáról vitatkozzunk. A határozati javaslatot elvégre az egész állam, mindannyiunk számára elfogadták. Ha azonban a határozatban egyúttal azt az irányvonalat is kitűzték, hogyan gazdálkodjunk célszerűen, mit termeljünk, hogy az számunkra kifizetődő legyen és egész társadalmunk részére szükségessé váljék, akkor már a megoldás különböző lehetőségei merülnek fel. A javaslat oda irányulhat, hogy az ültetvényt felszámoljuk, mivel nem eléggé jövedelmező, vagy hogy a gyümölcsöst újratelepítsük és új csemetékkel kibővítsük. A javaslat arról is szólhat, milyen módon értékesítsük a gyümölcsöst, vagy milyen feltételeket teremtsünk a gyümölcs feldolgozása számára vidéken. A gyümölcs értékesítésére vonatkozólag a javaslat ugyancsak a szomszédos szövetkezettel való együttműködést indítványozhatja. Ezenkívül számos más javaslat és véleménynyilvánítás jöhet számba. A vita tehát a pártpolitika felette fontos lényegét képezi. Hiszen nem akármilyen, hanem a felvetett kérdések taglalását célzó, tárgyi jellegű vitáról van szó. Mert az elnök elvégre minden gyűlésen ilyen vagy amolyan kérdés megvitatásába fog. Gyakran viszont csak afféle megbeszélésről, „tereferéről“ van sző, hogy ne szüneteljen a szó és múljon az idő. Néha problémák felvetése nélkül, vagy véletlenül felvetett kérdésekről, alkalmi esetekről folyik az eszmecsere, néha meg aszerint, milyen személyes kérdést pendített meg valaki a jelenlévők közül. Az efféle vitaértekezlet pedig alig járul hozzá ahhoz, hogy megteremtse és szilárdítsa a párt és a nép egységét. A párt ugyanis nemcsak arra törekszik, hogy saját soraiban, a kommunisták között megteremtse a nézetek és tettek egységét, hanem az egész nemzet, valamennyi dolgozónk egységét szorgalmazza. Jóllehet, egymás között a kommunisták sokkal egységesebbek lennének, a pártonkívüliek részvétele nélkül azonban nem vinnék előre a társadalom száméra kitűzött feladatok ügyét. A kommunista nem felettese a pártonkívülinek, párttagságából kifolyólag nem származnak részére semmiféle anyagi előnyök. Éppen csak hogy nagyobb a tájékozottsága a társadalom ügyeiben; személyes érdek fűzi ahhoz, hogy tevékenyen kivegye részét a társadalmi és politikai életből, kedvét leli eme tevékenységében, lelkesedik a nép, a dolgozók ügyéért. A pártonkívüli talán nem lelkesedik annyira a társadalmi ügyekért, lehetséges viszont, hogy ahelyett kitűnik a társadalmi élet egyéb szakaszán, a termelésben, kulturális tevékenységben vagy másutt. Ebben az értelemben tehát a kommunisták egyenértékűek a nem párttagokkal. A nyilvános pártgyűléseken éppen arról van szó, hogy egységes elszántságot teremtsenek valamennyi eljárás megvalósítására olyképpen, hogy az mindenki számára előnyös legyen. Ezért fontos a vita, ezért elvi jelentőségűek a gyűlések. Ezeken fektetik le a párt és a nép egységének alapkövét, amelynek hatása azután megnyilvánul a munkahelyen és a mindennapi életben A párt vezető szerepét nem lehet előírni vagy elrendelni. Andrej Repka
