Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-02-10 / 6. szám

Megnyíltak a fejlődés új útjai

(Folytatás az í. oldalról.)

Engedjék meg, hogy elsősorban Ilyen alapvető társadalompolitikai talajról kiindulva néhány észrevételt tegyek kongresszusunk tárgyalásával kapcsolatban. A parasztság mind tudatosabban formálja sorsát és minőségi szempontból új társadalmi helyzetbe került. Annál nagyobb lehetősége nyílik arra, hogy arccal forduljon affelé, amit két nemzetünk történetében főleg a nemzeti megújhódás Idején adalékát képezte a nemzeti haladás ügyének. Lehetősége nyílik arra, hogy új feltételek között felkarolja ezeket a haladó hagyományokat. Ugyanakkor a társadalom sokoldalú fejlődésében bekövetkezett eddigi változások maradéktalan érvényesítése megkívánja a társadalom minden szociális rétegének és osztályának egyesülését, aktivitását, szoros együttműködését. Nagyobb szélesebb területek nyílnak meg a szocialista társadalom fejlődésében továbbra is kulcsfontosságú vezetőhelyet betöltő munkásosztály és a parasztság szoros politikai és gazdasági együttműködése előtt.

Emlékezzünk csak vissza, hogy milyen óriási jelentősége volt a munkásság és a parasztság szövetségének a nemzeti felszabadulásért vívott harcban a nemzeti és a demokratikus forradalom idején, majd a szocialista irányvételért folytatott küzdelemben. Közeleg a februári események 20. évfordulója, amikor a munkásparaszt szövetség vállvetve a haladó értelmiséggel bázisa volt a szocialista forradalom beért problémái békés politikai rendezésének. Ebben a politikai hatalmi harcban a parasztság is Igazolta politikai érettségét, amikor 1948 februárjában a földművesbizottságok küldöttel kongresszusukon egyöntetűen a haladás pártjára álltak.

A szocializmus megvalósításának lényeges feltétele

1948 februárjában megnyílt a társadalom történelmi fontosságú szocialista átalakításának útja. Akkoriban nagy feladatok hárultak éppen a mezőgazdasági dolgozókra. Ezt a feladatot pártunk és a nemzetközi kommunista mozgalom egyik Jelentős személyisége, Gottwald elvtárs fejezte ki á legszemléltetőbben, amikor kimondotta, hogy a szocializmus nálunk csak akkor valósulhat meg, ha a falu áttér a szocializmus útjára. Köztársaságunk dolgozó parasztsága a párt politikája szellemében szoros szövetségben a munkásosztállyal és értelmiségünk a tanítók, a technikusok, a tudósok és a közgazdászok nagyon Jelentős segítségével sikeresen helytállt történelmi feladata teljesítésében. Valamennyien tudjuk, hogy ez nem volt könnyű munka. Viszont egyes hibáktól és tévedésektől eltekintve, amelyeket ez a folyamat sem kerülhetett el, hazánk élete és szocialista építésünk gyakorlata igazolta a párt irányvételének helyességét, mezőgazdaságunk szocialista átépítését. Létrejött a nagyüzemi mezőgazdasági termelés bázisa, jelentősen átalakult a falun élő emberek élete, a falusi munka és az élet megszervezésének alapelve a szövetkezeti demokrácia lett.

üntudatos fegyelem és demokrácia

Az igazi demokrácia feltételezi a fegyelmet és az öntudatos fegyelem arányban áll a döntések demokratizmusával. A demokrácia nemcsak feljogosít arra, hogy kimondjam nézetemet, hanem egyben attól is függ, hogy miként bánnak az emberek nézeteivel, érzik-e az emberek, hogy ők is felelősek, hogy ők is eldöntik a kérdéseket, részt vállalnak munkahelyükön a feladatok megoldásából, a fontos társadalmi kérdések rendezéséből. A demokrácia szempontjából fontos, hogy ez a tudat erősödik-e, avagy gyengül. A szocialista társadalom egységes fejlődése kizárólag az öntudatos fegyelemre támaszkodhat, megkívánja a döntéssel való azonosulást, a tettrekész akaratot és azt is, hogy a döntés meghozásánál tiszteletben tartsák azoknak nézeteit, akiket ez a döntés érint. A szocializmusban a társadalmi tevékenység irányításában ez az alapelv kategórikus követelmény, mivel a szocializmus ereje és fejlődése attól függ, hogy menynyire mélyül el az embereknek az a tudata, hogy saját maguknak dolgoznak. A konkrét feltételeknek megfelelően egybe kell hangolni tehát az emberek anyagi és erkölcsi ösztönzését a konkrét társadalmi csoportokban, a társadalmi közösség konkrét rétegeiben, mivel érdekeiknek és szükségleteiknek kielégítése növeli erőnket és tevékenyen serkenti a fejlődést.

Gondolok például a mezőgazdaságban dolgozó nők helyzetére, akik mindig fontos szerepet vittek és visznek, akikre a munka és a felelősség terhének jelentős része hárul, és ez figyelmes eljárást követel meg mindazoktól, akik munkájukat szervezik

és irányítják. Rendkívül Időszerű probléma a szolgáltatásban, a kereskedelemben, a szociális és az egészségügyi gondoskodásban kialakítani a falusi nőket és az anyákat segítő feltételeket. Erre fel kell használni mind a szövetkezeti, mind a társadalmi eszközöket. Tudatában vagyunk annak, hogy nagyon fontos feladatunk rendezni a szövetkezetesek Járadékbiztosításának kérdését is. Szem előtt tartjuk, hogy ezekben az években azok mennek nyugdíjba, akik az első szövetkezeteket alapították. Keresni fogjuk annak lehetőségét, hogy gondtalan öregséget biztosítsunk számukra. Elsősorban valamennyiünk munkájától és nem utolsósorban maguknak a szövetkezeti dolgozóknak munkaeredményeitől függ, hogyan, mikor és milyen mértékben tudjuk elképzeléseinket valóra váltani. Valóban céltudatos figyelemmel kell törekednünk arra is, hogy népűnk aktivitásénak és tettrekészségének fejlesztése során gondoskodjunk a mezőgazdaságban dolgozó ifjúságról is. Mezőgazdaságunk kezdeti sikerei nemcsak az életszínvonalat növelik, hanem a földművesek egészséges öntudatát is. Ez jó alapja annak, hogy munkájuk nagyobb fokú társadalmi elismerésben részesüljön. Ezt az ifjúsággal kapcsolatban mondom, mert véleményem szerint éppen az ifjúság mezőgazdasági érvényesülése szempontjából rendkívül fontos a mezőgazdaság társadalmi jelentőségének fokozása.

A mezőgazdaság ökonómiai célkitűzéseiről és feladatairól szólva Dubőek elvtérs hangsúlyozta: a mezőgazdasági termelés dolgozói a központi szervektől nem tanácsokat, és kioktatást várnak azzal kapcsolatban, hogy mit kell tenniük, hogy kell vetniük, aratniuk és teljesíteniük a felvásárlás feladatait! Ezt nagyon is jól tudják, viszont elvárják a központi intézményektől, hogy létrehozzák a mezőgazdasági termelés fellendítésének olyan objektív feltételeit, amelyek nem alakíthatók ki magukban a mezőgazdasági üzemekben. Támogatást várnak az esetleges adminisztrálással a kezdeményezés bürokratikus elsikkasztásával szemben is. A gazdasági kérdések, továbbá a mezőgazdaság Jelentőségének felmérése a népgazdaság fellendítése szempontjából, valamint a mezőgazdaság teljes egyenjogúsítása olyan kulcsfontosságú kérdés, amellyel az Önök és az irányító állami szervek is foglalkozni fognak.

A szocialista szövetkezeti demokrácia olyan forma, amely igazolta, hogy

a társadalmi fejlődésre hasznos. Ezt a formát tökéletesítenünk kell, mivel a mezőgazdaságban alapvető fontosságú. Ez azonban nem jelenti, hogy nem kell figyelemmel kísérnünk az egyénileg gazdálkodó parasztok szükségleteit, akik többnyire a hegyvidék szélsőséges feltételei között dolgoznak. Lényegében kisparasztokról van szó, akikben szintén a munkásosztály szövetségeseit kell látnunk. Megfontoltan olyan intézkedéseket kell foganatosítanunk, hogy becsületes munkáért megfelelő társadalmi értékelésben részesüljenek.

Szocialista társadalmunk összefügg a világ haladásával

Az egységes földművesszövetkezetek kongresszusa minden bizonnyal fontos szerepet visz majd valamenynyi társadalmi erő nagyobbfokú aktivizálásának soronlevő folyamatéban. Célunk, hogy gyorsabban valóra váltsuk a további fejlődéssel kapcsolatos, a párt XIII. kongresszusán jóváhagyott feladatokat. Ugyanakkor határozottan törekedni fogunk minden olyan fékező, torzító körülmény kiküszöbölésére, amely politikai, gazdasági és ideológiai viszonylatban gátolja előrehaladásainkat. Bírálni fogjuk mindazt, ami elavult, ami megcsontosodott, tekintetünket a jövőbe vetjük és hangsúlyozottan igyekszünk arra, hogy a párt Központi Bizottsága és a köztársaság kormánya távlati koncepciók alapján szocialista társadalmunk fejlődési programjának bázisán dolgozzon. Ezért kívánjuk a soronlévő feladatokat kiemelő akcióprogramot összehangolni szocialista előrehaladásunk kulcsfontosságú kérdéseinek céltudatos kidolgozásával, hogy Jól és idejében felkészüljünk pártunk XIV. kongresszusára.

Igényes feladataink teljesítésében azonban látnunk kell, hogy egész szocialista társadalmunk, annak élpte, fejlődése szorosan összefügg a világ haladásával. A jelenlegi helyzetben teljesen érthető, hogy politikánkban továbbra is legfontosabb internacionalista kötelességünknek, külpolitikai tevékenységünk legjelentősebb feladatának tartjuk a szocialista világrendszer egységének és felzárkózottságának megszilárdítását. Ezért mindent megteszünk annak érdekében, hogy hozzájáruljunk a kommunista és munkáspártok tervezett budapesti -konzultatív tanácskozása sikeréhez, mivel ezen a tanácskozáson dől el a nemzetközi kommunista mozgalom vilégértekezlete

összehívásának kérdése. Ez a politika megfelel népünk és szocialista államunk legsajátabb érdekeinek, a bonyolult nemzetközi helyzet valós értékelésére s arra a tudatra támaszkodik, hogy szüntelenül számolnunk kell az imperialisták rendkívül intenzív törekvésével, amelynek célja gátat vetni a világ forradalmi fejlődésének útjába.

Duböek elvtárs beszéde további részében a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külpolitikájának kérdéseivel foglalkozott. A többi között a leghatározottabban elítélte az Egyesült Államok vietnami háborúját, hangsúlyozva, hogy minden segítséget és támogatást megadunk, nemcsak a vietnami nép Igazságos harcának, hanem a világ minden forradalmi, demokratikus nemzeti felszabadító mozgalmának is. Továbbra is törekszünk a nemzetközi feszültség enyhítésére, de ugyanakkor egy pillanatra sem szüntetjük küzdelmünket a Német Szövetségi Köztársaságban feléledő neonáci és revansista törekvések ellen. Leszögezte, hogy ma hazánk nemzetközi helyzete szilárd, sok barátunk van külföldön és megbízható szövetségeseink a szocialista országokban. A Szovjetunióban tett minapi látogatásáról ezt mondotta: Hazánk biztonságának és önállóságának alapvető feltétele legszorosabb testvériségünk és szilárd egységünk a Szovjetunióval, az SZKP-val Szövetségünk a Szovjetunióval legmegbízhatóbb nemzetközi támaszunk az ország sikeres szocialista fejlesztésében. Két nappal ezelőtt tértem vissza a Szovjetunióban tett baráti látogatásomról. Bejelenthetem önöknek, hogy a szovjet elvtársak megértéssel fogadták a kapcsolatunk további megszilárdításával összefüggő kérdéseket. Ez megfelel a Szovjetunió Kommunista Pártja és Csehszlovákia Kommunista Pártja közti testvéri viszony Jellegének. Ezt az alkalmat is felhasználom, hogy tolmácsoljam önöknek és egész népünknek a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének szívélyes üdvözletét.

Nemzeteink és nemzetiségeink testvéri viszonya

A beszéd további részében Duböek elvtárs hazánk nemzeti és nemzetiségi viszonyát elemezte. Leszögezte: Elvitathatatlan igazság, hogy nemzeteink, a csehek és a szlovákok egyformán hívei a közösen kialakított csehszlovák államiság felvirágzásának. A csehek és a szlovákok ebből a szempontból egyenértékű államalkotó tényezők. Feladatunk a gyakorlatban megőrizni és megszilárdítani népünknek azt a meggyőződését, hogy köztársaságunk a csehek és a szlovákok előtt is megnyitja a további fejlődés távlatait, biztosítja számukra a szociális, kulturális, politikai és nemzeti kibontakozás azonos lehetőségeit. Megszilárdítja azt a meggyőződését, hogy senki sem él a másik számlájára, ellenkezőleg a két nemzetnek és hazánk többi nemzetiségének együttélése, népünk céltudatos munkája, az adottságok céltudatos kiaknázása meghatványozza lehetőségeinket. A csehek, a szlovákok és hazánk nemzetiségei egyformán fontolóra veszik közös államunk további megerősítésének kérdését. Ebből a szempontból a gyakran vitatott szlovák kérdés lényegét abban kell látnunk, hogy miként fokozzuk Szlovákia hozzájárulását közös csehszlovák hazánk felvirágzásához, haladó szocialista fellendítéséhez, és hogyan vegyük ki még intenzívebben a részünket abból, hogy nemzetközi méretekben növekedjen köztársaságunk tekintélye, erősödjön és szilárduljon hazánk, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság.

A közös igyekezet, az országot szilárdító és fejlesztő vállvetett aktivitás tág teret biztosít a bizalomnak, a megértésnek. Ez testvéri nemzeteink közös szocialista útjának rendíthetetlen alapja. A bármilyen szándékú bizalmatlanság-keltés, a bizalom megingatása csak megkárosítja és akadályozhatja alapvető közös törekvéseink valóraváltását. Ezért az egység gondolatának szolgálatába kell állítanunk mindazt, ami nemzeteinket közelebb hozza egymáshoz, hogy megszilárduljon csehszlovák államiságunk és maradéktalanul érvényesüljenek ennek az államiságnak bázisát képező alapelvek, az egyenjogúság, az egyenlőség és az egység elve. A csehszlovák társadalom alapvető fejlődési kérdéseinek sikeres megoldása kialakítja a nemzeti viszonyok elmélyítésének és társadalmunk általános egysége kialakításának feltételeit.

Elvtársak!

Számunkra, akik bármilyen formában és bárhol részt veszünk a társadalom irányító tevékenységében, érvényes az az elv, hogy necsak örömmel üdvözöljük, hanem egyben erőnk teljével támogassuk, ösztönözzük és szervezzük a fejlődést előrelendítő erőket, a társadalom bölcsességét életünk további szocialista fejlesztése, a társadalmi tevékenység egyes szakaszain előttünk álló feladatok megoldása érdekében Kívánom önöknek és kívánom valamennyiünknek, hogy ez a munka sikerrel járjon. Derekas munkájukért pedig köszönet és elismerés.

Az EFSZ-ek VII. kongresszusának határozata

A XIII. pártkongresszus utáni időszakot az irányítás és az egész gazdasági élet demokratizálására történő igyekezet jellemzi. A kongresszus meggyőződése, hogy az irányítás demokratizálódása a termelők önállóságának érvényesítésével még jobban elmélyül, űrömmel fogadja azokat a kongresszuson elhangzott javaslatokat, amelyek a mezőgazdaság demokratikus szervezeti felépítésére irányulnak, szem előtt tartva a szövetkezeti szektor legmegfelelőbb szervezését és irányítását.

A kongresszus felhatalmazta a javasló bizottságot, hogy a többi munkabizottsággal együttműködve, a kongresszus után is folytassa munkáját. A központi szervekkel és a kutatóintézetekkel együtt dolgozzon ki javaslatot az irányítás felsőbb szintű, demokratikus szerveinek létrehozására, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar közös ágazatának keretében. A javaslatot megvitatás céljából terjessze a közvélemény elé. A vita alapján legkésőbb 1968. végéig dolgozza ki a végleges javaslatot, hogy megvalósítását 19B9 elején, a járási mezőgazdasági társulások közgyűlésén megtárgyalhassák.

A szövetkezeti irányítás demokratizálódásának fontos része a szövetkezeten belüli demokrácia, a szervezés és irányítás elmélyítése. Az Irányítás demokratizálása, a mezőgazdasági-élelmezésügyi ágazat társadalmigazdasági és szervezeti struktúrájában történő változások, az új irányítási rendszer és a további változások új törvényhozását követelik meg a földművesszövetkezeteket illetően. A törvénytervezetet megvitatás céljából közvélemény elé kell terjeszteni.

II.

A növénytermesztés a mezőgazdasági termelés növekedésének alapvető feltétele. Ezért a legsürgetőbb feladat a vízgazdálkodási rendszer és a komplex termőföldjavítás problémáinak a megoldása. Ennek a pénzügyi és anyagi biztosítása nemcsak a mezőgazdaságra, hanem az egész társadalomra tartozik. A kongresszus javasolja a Mezőgazdaság- és Élelmiszerügyi Minisztériumnak, hogy mérlegelje a meliorációs és talajjavítási munkák szubvencionálásának mértékét, külön alapot létesítsen a talajjavításra, tegyen intézkedéseket a növényvédelem gazdaságosságának fokozására. A kongresszus szerint a gabonatermelés a következőképpen növelhető:

— a termelés belterjessé tételével — a hektárhozamok növelésével, valamint a betakarításnál és a raktározásnál történő veszteségek csökkentésével: olyan gépeket és berendezéseket kell alkalmazni, amelyek korlátozzák a veszteségeket;

— a vetésterület növelésével és nagyhozamú gabonafajták vetésével;

— azzal, hogy az állatállomány takarmányozása összetételének megváltoztatásával csökkentjük a gabonafogyasztást.

Az állattenyésztés fejlesztése érdekében a mezőgazdasági üzemekben elsősorban olyan növényeket kell termeszteni, amelyek a legtöbb tápértékét szolgáltatják: lucerna, kukorica, cukorrépa, takarmány, legelői növények, őszi- és nyári köztes vetemények.

Sürgető feladat a zöldség és gyümölcstermesztés növelése is.

III.

A társadalmi munkamegosztás elmélyítése a mezőgazdaságban és a mezőgazdasági élelmiszeripari komplexumon belül szorosan összefügg a mezőgazdasági szolgáltatások fejlesztésével. Szükséges azonban, hogy a szolgáltatás a mezőgazdasági üzemek szükségleteihez rugalmasan alkalmazkodó, olcsó és jó legyen. Ezért a kongresszus egybehangzó véleménye szerint olyan szolgáltató szerveket kell létrehozni, amelyek kölcsönösen kiegészítenék egymást, versenyben állnának egymással s minden téren alkalmazkodnának a mezőgazdasági üzem sajátos feltételeihez. Mellékes, hogy a szolgáltatásokat ki végezze, az a fontos, hogy legyenek és a mezőgazdasági üzemeket szolgálják.

A szolgáltatásokban fontos szerepet játszik a takarmányipar, amelynek takarmánykeverékek választékának bővítésére és minőségének javítására kell törekednie.

A növénytermesztésben fontos szerepe van a műtrágya-gazdálkodásnak és ellátásnak. A mezőgazdaság nagyobb tápértékű és megfelelő választékú műtrágyát igényel a vegyipartól.

A szállító-átvevő kapcsolatok javításának érdekében a kongresszus szükségesnek tartja, hogy ezeket a kapcsolatokat egységesítsék és gazdaságosabbá tegyék. A járási laboratóriumokat, jobban fel kell szerelni, hogy a mezőgazdasági üzemek ellenőrizni tudják a szárított és átvett mezőgazdasági termékek minőségét. A szolgáltató vállalatok gazdasági rendszerét úgy kell rendezni, hogy előnyben részesítsék azokat a szolgáltatásokat, amelyek a mezőgazdasági termelés növelését segítik elő. Ki kell dolgozni a mezőgazdasági és a feldolgozó vállalatok közötti kapcsolatok szabályait, sva vágóállatok értékesítése húsban történjék.

IV.

A kongresszus a mezőgazdasági termelés belterjességének fokozásában nagy jelentőséget tulajdonít az agrártudománynak és kutatásnak. A kongresszus felszólítja azokat a minisztériumokat és vállalatokat, amelyek mezőgazdasági termelőeszközöket gyártanak, hogy gyorsítsák meg azoknak az eszközöknek a fejlesztését és termelését, amelyeket a tudomány és a kutatás megoldott, s amelyek hiánya korlátozza a tudomány és technika legújabb eredményeinek érvényesítését.

V.

A mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés fejlesztése a modern társadalomban nemcsak a mezőgazdaság, hanem az egész népgazdaság ügye és érdeke. A kongresszus ezért a mezőgazdasági termelés fejlesztésében igen jelentősnek tartja a vegyipari, a nehézipari és az építőipari vállalatok jó munkáját. Ezeknek az ágazatoknak tudatosítaniuk kell, milyen nagy felelősség hárul rájuk az élelmiszertermelésben és a lakosság élelmezésében. A kongresszus megállapítja, hogy ebben az értelemben ezek az ágazatok még nem teljesítik feladatukat.

A kongresszuson is sok bíráló megjegyzés hangzott el az építőanyag ellátást és beruházást illetően. Ugyancsak sok bírálat érte a műtrágyagyártást és a mezőgazdasági gépgyártást is a gépek és berendezések választékával, minőségével és árával kapcsolatban. A kongresszus felszólítja ezeket az ágazatokat, hogy tegyenek hatékony intézkedéseket a hibák megszüntetésére, és ezekről tájékoztassák a közvéleményt.

VI.

Az új irányítási rendszer továbbfejlesztése érdekében egységesíteni kell a mezőgazdasági üzemek gazdálkodási feltételeit. A szubvenciókat a mezőgazdasági termelés szükséges szerkezeti változásainak céljára kell felhasználni. A szubvenciós politikában külön figyelmet kell szentelni a termőtalajnak, a lakás építésének és a termelés szakosításának.

A kongresszus felszólítja a központi szerveket, hogy tegyenek olyan intézkedéseket, amelyek megakadályozzák a termelőeszközök nagykereskedelmi ingadozásának kedvezőtlen kihatását a mezőgazdaságra. Tudomásul veszi annak biztosítékát, hogy a gazdaságilag indokolatlan áralakulást a mezőgazdaságnak megtérítik.

VII.

Az optimális munkaerő újratermelés a mezőgazdaság fejlesztésének egyik legfontosabb problémája. A kedvezőtlen helyzet alapvető oka az, hogy mindeddig nem javultak kifejezettebben a mezőgazdasági dolgozók munka- és életfeltételei. A kongresszus a CSKP Központi Bizottságának 1987. decemberi ülésén elfogadott határozataiból kiindulva javasolja, hogy a szövetkezeti tagok szociális biztosítása egyenlő legyen a többi népgazdasági ágazatban dolgozókéval. 1989. január elsejével emelni kellene elsősorban az alacsony nyugdíjakat. 1970. január elsejétől pedig be kellene számítani a nyugdíjba a mezőgazdaságban ténylegesen eltöltött időt, mégpedig 1945. május 9-től számítva.

VIII.

A kongresszus tudomásul veszi a szövetkezeti mezőgazdasági termelés fejlesztésére hozott intézkedéseket és kéri a kormányt, hogy rendszeresen ellenőrizze azokat az intézkedéseket, amelyeknek meg kell javítaniuk a mezőgazdaság ellátását termelőeszközökkel, elsősorban is a választékot és a minőséget illetően.

Az EFSZ-ek VII. kongresszusa annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy a mezőgazdasági és élelmezésügyi ágazat fejlesztésének új irányai és az itt dolgozók igyekezete fontos tényezői lesznek a kitűzött célok elérésének, s így a mezőgazdaság — amint azt a XIII. pártkongresszus célul tűzte — az egész népgazdaság stabilizációs tényezőjévé válik.