Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-02-10 / 6. szám
A hatékonyabb termelésért - a szövetkezeti demokráciáért! (Folytatás a 2. oldalról.) tél]ák annak a társadalomnak a követelményeit, amelyben élnek és dolgoznak. A rentábllltáshoz vezető utat elsősorban a saját tartalékainkban, a sorozatgyártás fokozásában és a külföldi gyárakkal való kooperációban kell keresnünk. Tágabb lehetőség az fizemközi vállalkozásra A VI. és VII. szövetkezeti kongreszezusok közti időszak nemcsak a mezőgazdasági termelést gátlő tényezők eltávolítása s a termelékenység növekedése, hanem a szövetkezetek ökonómiai megszilárdulása szempontjából is Jelentős volt. A két tényező nemcsak hogy összetartozik, hanem egyenesen föltételezi egymást. Ebből a szemszögből s ezzel párhuzamosan kell megszabnunk mezőgazdaságunk fejlődésének útját az új gazdaságirányítási rendszerben. Szükséges, hogy a mezőgazdasági Üzemek által beterjesztett javaslatokkal kapcsolatban módot találjunk néhány ésszerű elgondolás megvalósítására. A módosítások nem az ú) gazdaságirányítási rendszer alapvető kérdéseire vonatkoznak, ellenkezőleg azok fontosságát, Jelentőségét hangsúlyozzák. Előzőleg néhány módosításról a sajtóban már tájékoztattuk Önöket. Ezek a vágósertések felvásárlási árrendezésére, a kocák felvásárlására, a különbözeti árpótlék fizetésének konkretizálására s a növekedési prémium pontosítására vonatkoztak. Legtöbb megjegyzés, hozzászólás az üzemközi vállalatok ökonómiai rendszerére vonatkozott. Ezek a vállalatok az egymás közt kibontakozóban lévő kooperációs kapcsolatok progresszív formáinak hangadói. Ezért támogatni fogjuk őket. Persze nem teljesíthettük azokat a kérelmeket, amelyek követelték, hogy ezeket az üzemeket szabadítsuk fel mindennemű adókötelezettség alól. Ha ezt megtennénk, úgy az üzemközi vállalkozásoknak ökonómiai kedvezményt biztosítanánk, a szövetkezetekkel és az állami gazdaságokkal szemben. Más kérdés az, — s ebben igazat kell adnunk — hogy az eddigi módszerek nem kedveztek az üzemközi vállalkozásoknak, mert ökonómiai szemszögből legalábbis egyelőre előnytelen helyzetbe kerültek. A megoldást abban látjuk, hogy az üzemközi vállalatoknak ugyan továbbra is a nyersbevétel 8 %-át kell adó címén az állami pénztárba leadniuk, azonban ennek kiszámítása a Jövőben megváltozik, s így az adó is más terjedelmű lesz. A Jövőben hasonló módon vetjük ki itt is az adót, akár szövetkezeteinkben. Ez annyit Jelent, hogy valójában csak a fogyasztási alap kerül adózás alá. Megegyeztünk továbbá a pénzügyminisztériummal abban, hogy a tagüzemek közt haszonrészesedésként felosztásra kerülő Jövedelem náluk már ne kerüljön adózás alá. Ezt az összeget számítsák le a gazdaság valóságos otthoni termeléséből származó nyersjövedelemből s csak a gazdaság valóságos nyersjövedelme essen adó alá. Az ökonómiai helyzet kiegyenlítését abban látjuk, hogy majd az üzemközi vállalatoknak is fizetünk növekedési prémiumot. Természetesen ennek kifizetésénél az egyes üzemközi vállalatok jellegéből indulunk ki. Az erre vonatkozó alapelvek: A közös szövetkezeti vállalatoknak, melyek állattenyésztéssel foglalkoznak, a növekedési prémiumot a megnövekedett tiszta termelésért s a tagüzemeknek, melyek a vállalkozást ellátják takarmánnyal, el kell ismerni, külön prémiumot a szállított takarmányokért. Továbbá minden olyan esetben, amikor látni fogjuk, hogy a termelés fejlesztése összhangban van a társadalom érdekeivel, a törekvést a rendelkezésre álló szubvencióval a legmesszebbmenőkig támogatjuk. A rossz minőségű gép olcsón is drága Az új gazdaságirányítási rendszer szükségszerű bevezetésével s későbbi értékelésével kapcsolatosan többször szóba került a termelőeszközök nagykereskedelmi ára, legutóbbi árnövekedése és kedvezőtlen minősége. Annak ellenére, hogy kormányunk rendeleté értelmében térítettük s téríteni fogjuk a nagykereskedelmi árak közti különbözet bizonyos hányadát, mégis előfordulnak problémák, melyekre mezőgazdasági üzemeink gyakran s Joggal érzékenyen reagáltak. Nem a nagykereskedelmi árak elvi kérdéseiben nem értenek egyet, hanem abban, hogy ne minden ökonómiai indok nélkül emeljék az árakat. Bizonyosan egyetértenek velem abban, hogy ha olyan gépalkotást kínálnak önöknek megvételre magasabb áron, melynek minősége kifogástalan, sőt a célnak legjobban megfelelő. Biztosan nem tiltakoznak majd a nagyobb vételár ellen. Ellene vagyunk annak, hogy a korszerűtlen ipari termelőüzemek a magasabb nyersjövedelem elérését spekulatív módon a mezőgazdasági üzemek rovására oldják meg, vagyis a réginél rosszabb minőségű gépalkotást drágábban értékesítsenek. Biztosítjuk önöket, hogy nem kis erőfeszítést fejtünk ki azért, hogy partnereinkkel együtt necsak a műszaki, hanem az ökonómiai problémákat is, a lehető legjobban megoldjuk. Tökéletesedik mezőgazdaságunk irányításának rendszere A múltbeli három reszort egyesítése lehetőséget nyújtott egy tökéletesebb munkastílus kialakítására. Kiderült, hogy micsoda hibák voltak régebben, melyekre mezőgazdasági üzemeink gyakran figyelmeztettek. Például a feldolgozó üzemek irányítási rendszerében az adót aszerint vetették ki, amilyen készlettel rendelkeztek a vállalatok. Ez gyakran arra sarkallta a feldolgozó ipar üzemeit, hogy minél kisebb készletet tartsanak, ugyanakkor tudott dolog, hogy a mezőgazdaságban számolni kell a termelés idényszerűségével és természetesen az egyes esztendők közti eltérésekkel. Ezzel összefüggésben a mezőgazdasági üzemek és a feldolgozó ipar közt az ellentétek felszínre kerültek. Az említett gyakorlat, 1968. Január 1-1 hatálytalanítására az adófizetés új rendszere a Jövőben módot nyújt arra, hogy az üzletfelek érdekeiknek legjobban megfelelő kapcsolatot teremtsenek egymással. Hasonló problémák merülnek fel az ellátó és a felvásárló üzemek, s a szolgáltató és a mezőgazdasági üzemek kapcsolataiban. Ez arra figyelmeztet, hogy az új gazdaságirányítási rendszer szükségszerűségének megítélésénél a mezőgazdasági üzemek partnereinek helyzete is bonckés alá kerüljön. Kell hogy az új agrorendszer a szó legszorosabb értelmében ütőképes szervezeti s tartalmában erős ökonómiai egységgé fejlődjön. Szövetkezeteinkben fiatalításra van szükség Karol Mestek elvtárs beszámolójának további részében szövetkezeteink nyersjövedelmének eredményes növekedéséről s felosztásáról beszélt. Hangsúlyozta, hogy az utóbbi két esztendőben kedvezően gyarapodott a nyersjövedelem, s ehhez a jó klimatológiai és más feltételek mellett számos központi intézkedés is nagyban hozzájárult. Megjegyezte, hogy mivel mezőgazdaságunkban minden egyes esztendőben nem számolhatunk ilyen kedvező fejlődéssel, a nyersjövedelmet jó gazda módjára kell elosztani. Megelégedését fejezte ki, hogy a szövetkezetekben az egyes pénzügyi alapok feltöltését Jól végzik. így például 1967-ben a felújítási alapot 1966-hoz viszonyítva 10 %-kal növelték. A tartalékalapra helyezett összeg körülbelül 2.5 milliárd koronára tehető. Hasonlóan gyarapították a társadalmi fogyasztás alapját is. A felújítási alapot a díjazási alappal párhuzamosan fejlesztették. Itt 7,9 %-os a növekedés. A díjazási alap gyarapodása eredményeképpen a foglalkoztatottság jelenlegi részlegessége mellett is lehetővé vált, hogy az előbbi évekhez viszonyítva a szövetkezetek dolgozóinak Jövedelme arányosan növekedjék. Az 1960—1963-as években a mezőgazdasági földterület hektárjára 1824, 1967-ben pedig már 2746 koronát fizettek. Egy-egy dolgozó havi jövedelme a természetbeni járandóságokkal együtt, 1960-1963- ban 736, 1967-ben pedig elérte az 1210 koronát. Mestek elvtárs megjegyezte továbbá, hogy a dolgozók jövedelmének növekedését nem lenne helyes, ha az egyenlősdi alapján, vagyis minden egyes mezőgazdasági üzemben egyformán értelmeznék, hanem az a helyes, ha a dolgozók díjazását a termelés növekedésével összhangban oldják meg, s ebben a kérdésben leginkább azok tehetnek valamit, akiknek döntő szavuk van a termelés hatékonyságának kibontakoztatásában. Majd beszédét így folytatta: Pártunk XIII. kongresszusa hangsúlyozta, hogy a termelés hatékonyságának lényeges növekedése egyre jobban a vezető dolgozóktól válik függővé, vagyis a termelés irányítóitól, akik széleskörű szakmai és ökonómiai tapasztalatokkal rendelkeznek. Ismerik a mezőgazdasági technika progresszív módszereit, mind a növénytermesztésben, mind pedig az állattenyésztésben. Az egyre növekvő igényesség a mezőgazdasági technika bonyolultsága megköveteli az irányító dolgozók s általában is a szakmai fölkészültség elmélyítését. Ezzel kapcsolatosan elengedhetetlen s fontos a mezőgazdaságban dolgozók céltudatos szakmai nevelése. Legtöbb mezőgazdasági üzemben manapság a dolgozók életkorának kedvezőtlen összetétele foglalkoztatja a vezetőket. A fiatal munkaerők, — főleg férfiak — megnyerését ne csupán az anyagi érdekeltség szemszögéből vizsgáljuk, hanem tegyünk meg mindent azért, hogy mezőgazdaságunk társadalmi, szociális, kulturális stb. szempontból egyenrangúvá váljon. Ennek a kérdésnek megoldását a műszaki fejlesztésben s nem utolsósorban a társadalmi szempontból kulcsfontosságú munkaerőelosztásban kell keresnünk, mert ezek a tényezők közvetlen hatással vannak mezőgazdaságunk munkaerejének felújítására. Előtérbe a belüzemi szervezést Mestek elvtárs beszéde további részében a szövetkezeti dolgozók szociális ellátottsága terén ez évben tett hathatós intézkedések jelentőségét taglalta. Ez a mezőgazdasági dolgozók társadalmi-ökonómiai helyzete javulásának tanúbizonysága. Megjegyezte, hogy ez az intézkedés még nem oldott meg mindent. Akad még bizonyos eltérés a szövetkezeti és az ipari dolgozók szociális ellátottsága tekintetében. Pártunk múlt esztendei decemberi határozatai s intézkedései a jövőben a szövetkezeti dolgozókra is vonatkoznak — jegyezte meg a miniszter. A munkadíjazás tökéletesítése és tervszerű javítása, a módosított szociális intézkedések új előfeltételeket nyújtanak e különbségek eltávolítására. Közös feladatnak tekintjük a szociális ellátottság mielőbbi megoldását. Mestek elvtárs ezután a kongreszszus előtti vitában elhangzott javaslatokkal foglalkozott, melyekben a vitázók a szövetkezetek társadalmiökonómiai küldetésének fontosságát, gazdaságirányítási rendszerünkben elfoglalt helyzetét tárgyalták. Majd a szövetkezetek távlati tervének fontosságáról beszélt. Manapság mezőgazdasági üzemeinkben komolyabban kell foglalkozni a belüzemi szervezéssel. Elsősorban arról van itt szó, hogy a legmegfelelőbb szervezeti felépítést válasszuk, mely az adott helyzetből indul ki, s számol a jövőbeni fejlődéssel. Az adott helyzetben azzal is számolni kell, hogy a szövetkezetek terjedelemre nézve is növekednek majd s esetleg kooperációs vagy integrációs kapcsolatba kerülnek egymással. Itt főképpen a belüzemi irányító erők és a feladatok átcsoportosításáról van szó. Helyesebben minden egyes részlegnek tervezett termelési és pénzügyi feladatot kell kapnia, s összhangot kell teremteni a belüzemi árak terén, továbbá meg kell egyezni a termelés s a költségek terjedelmében. Az új szervezési forma feltétlenül mozgősítőlag hat majd az egyénekre csakúgy, mint a munkaközösségekre, s végeredményben a termelékenység növekedésére. A mezőgazdasági és közélelmezési miniszter a továbbiakban néhány szövetkezetét és állami gazdaságot említett meg, amelyekben tavaly áttértek a belüzemi irányítás és szervezés új módszereire. Hangsúlyozta, hogy a belüzemi szempontból rendezett, szervezési és irányítási szempontból progresszív formákat bevezetett gazdaságok képesek arra, hogy valóra váltsák az anyagi érdekeltség kollektív és egyéni formáit. Jelenleg a Jutalmazás három változata ismeretes; az alapmunkadíjazás, az év közben kifizetésre kerülő premizálás és Jutalmazás, s a haszonrészesedés. Befejezésül engedjék meg, hogy még tegyek néhány megjegyzést, a szövetkezeti demokráciával kapcsolatosan is. Ez tartalomra, formára s érvényesítésre nézve módosítható. Az élenjáró szövetkezetek tapasztalatai szerint a szövetkezeti demokráciát a következőképpen kell értelmezni: ___ 1. mint a szövetkezeti tagok jogát és kötelességét a kollektív döntésben való részvételben, a szövetkezetek alapvető fontosságú, a gazdasági tevékenységre vonatkozó, valamint olyan kérdésekben, melyek a vezetők számára kötelezőek; 2. mint a szövetkezet vezetőinek és szerveinek választását meghatározott időszakra, azok felelősségét a tagság , irányában, s a szövetkezeti dolgozók jogát a vezetők leváltására; 3. mint a kollektív döntésre való Jogot minden olyan döntésben, mely a szövetkezettel, mint társadalmi szervezettel foglalkozik; 4. mint kötelezettséget a szövetkezeti vezetőszervek és funkcionáriusok határozatainak betartására a tagok részéről és kötelességet alárendelni magukat a vezetők utasításainak, a szövetkezeti tevékenység azon szakaszán, amelyre a tagot beosztották. Módosítják a szövetkezeti törvényt Az új gazdaságirányítási rendszerrel csakúgy, mint a mezőgazdaság, valamint a közélelmezés ú] szervezeti-ökonómiai rendszerezésével, valamint a szövetkezeti demokrácia elmélyítésével kapcsolatosan előzőleg sokan joggal rámutattak arra, hogy több régebbi Jogi intézkedés ma már elavult. Elsősorban is az 1959-ben kiadott szövetkezeti törvényről és alapszabályzatokról van szó. Azon a nézeten vagyunk, hogy a jelenlegi fejlődési szakaszban ezeket a Jogi kérdéseket szélesebb, összetettebb módon kell megoldanunk. Azzal, hogy az új szövetkezeti törvényben módosításra kerülnek a szövetkezeti tagsággal, s a szövetkezet valamint a tagság viszonyában létrejött alapvető tények, szükségtelenné válik az alapszabálynak, mint Jogilag érvényes dokumentumnak kiadása. A szövetkezetek a törvény értelmében úgyis a helyzetükhöz mért, nekik legjobban megfelelő saját alapszabályzatot dolgoznak ki. Mestek elvtárs befejezésül a soronlevő feladatokról tájékoztatta a szövetkezeti küldötteket, s hangsúlyozta, hogy mezőgazdaságunk további sikeres fejlődésének fényes bizonyítéka, hogy mezőgazdasági dolgozóink politikai, kulturális szempontból fejlettek, s szocializmust építő hazájuknak lelkes polgárai. A gépjárműakkumulátorok karbantartása A mai korszerű gépjárművek egyik igen fontos szerkezeti eleme az akkumulátor — éramtároló. A gépjármű villamos hálózatának üzembiztonsága az akkumulátortól függ. Rendeltetése abból áll, hogy az indítómotornak áramot adjon és hozzájáruljon a fogyasztók ellátásához, de a dinamó képtelen a nagyobb fogyasztás végett őket árammal ellátni, továbbá pedig szükség esetén ellátni a gépjármű hálózatát, ha a dinamó egyáltalán nem szolgáltat áramot. Ebből kitűnik, hogy mily fontos szerepe van a gépjárművek üzembiztos működésénél. Élettartama a megfelelő szakszerű kezeléstől függ, ezért a működésével behatóan meg kell ismerkednünk. Használat közben párolgás és gázképződés miatt fogy a desztillált víz, mely által a cellákban nagyobb lesz a savsűrűség. Az akkumulátor töltése és kisűtése Az akkumulátort időnként tölteni kell. Töltés előtt a cellák zárófedelét kicsavarjuk, majd ellenőrizzük a folyadékszint állását és az esetleges hiányt desztillált vízzel pótoljuk. A folyadékszint állása kb. 15 mm legyen a lemezek felett. Az akkumulátor töltését egyenárammal végezzük s ezért az akkumulátort az áramforrás azonos polaritásé csatlakozásaival kötjük össze. A „ + “ kapcsot az áramforrás pozitív, a “ kapcsot az áramforrás negatív csatlakozásához kötjük. Ogy a pozitív, mint a negatív lemezen kénsav képződik, tehát az elektrolit sűrűsége a töltési folyamat előrehaladásával növekszik. Így módunkban van a töltés mértékét bármikor és bármily fokon megállapítani. A töltés vége felé az átmenő áram a vizet bontva a pozitív lemezen oxigén, a negatívon hidrogén válik ki élénk buborékképződés közben. A buborékképződés növeli a víz elpárolgását, mely által az elektrolit sűrűsége emelkedik. A hidrogén és az oxigén megfelelő arányban robbanékony, ezért töltés közben és után az akkumulátor közelében a nyílt tűz használata tilos. A töltőtelep csatlakozását is csak árammentes állapotban szabad levenni az akkumulátorról, nehogy szikra képződjék és robbanás álljon elő. A gázfejlődés gyengíti a lemezek hatóanyagát, különösen a pozitív lemezt. Ez a folyamat ezáltal gyengíti a lemezek ellenállóképességét is, és a tárolóképességük kisebb lesz. Kárt okoz tehát, ha az akkumulátor gyakran túltöltődik, mert ilyenkor mindig erős a gázfejlődés. A töltés akkor fejeződik be, ha sem a feszültség, sem a savsűrűség két órán belül nem változik meg. A töltés után négy óra hosszat nyugalomban hagyjuk az akkumulátort, hogy a gázok elillanhassanak. A savsűrűség ezalatt teljesen kiegyenlítődik. Ha ezek után 1,285 (32 B°) fajsúlyt mérünk, és a folyadékszint alacsonyabb a kelleténél, akkor azonos fajsúlyú hígított kénsavval pótoljuk a hiányt. Ha a fajsúly nagyobb az előírtnál, a hiányt desztillált vízzel pótoljuk. Minden pótlás után az akkumulátort rövid ideig újból járassuk át árammal, hogy Jól elkeveredjék a többivel. Ha nincs módunkban megállapítani a töltés mértékét, úgy Járunk el, hogy lekapcsoljuk az akkumulátort a töltőtelepről és megvárjuk, míg a gázképződés csillapodik. Ha már jól fel van töltve, akkor az újonnan töltésnél fél percen belül élénk gázfejlődés kezdődik és sistergő zajt hallunk. Ha ez a jelenség várat magára, akkor még nincs eléggé töltve az akkumulátor. Töltésnél a töltőáram részben meleggé alakul át. A folyadék hőfokának azonban nem szabad 40— 45 C° fölé emelkednie. Ha melegedést észlelünk, csökkentsük a töltőáramot, vagy szakítsuk meg a töltést. Az akkumulátor fajsúlya teljesen kimerült állapotban 1,15 cellafeszültsége pedig 1,75 Volt. A kisütésnél képződő ólomszulfátnak nagyobb a térfogata, mint az eredeti hatóanyagé, s ezért különösen a pozitív lemezen duzzadás áll elő, a hatóanyag pedig töredezik. Különösen veszélyes, ha Ilyen állapotban nagy áram leadására, pl. Indításkor, kényszerítjük az akkumulátort. S végezetül leszögezhetjük, hogy a savsűrűség változása jellemző az akkumulátor töltési fokára. A fajsúly mérésénél mindig várni kell, amíg a folyadék el nem éri a 20 C fokot. Helytelen kisütés, vagy töltés közben mérni, mivel ilyenkor az akkumulátor felső részében a könnyebb víz helyezkedik el. Az akkumulátor tárolóképessége Az akkumulátor tárolőképességét, kapacitását ampérőrákban fejezzük ki. Ez egyúttal kifejezi az akkumulátor nagyságát. A kapacitás alatt azt a villamos energiát értjük, amely 20 C fokú hőmérsékletnél, a megadott határértékig, a megengedett legnagyobb normál áramerősség mellett kivihető. A normál áramerősség alatt a tárolóképesség egytizedét értjük ampérekben kifejezve. Ha egy akkumulátor 150 ampérórás, akkor 15 ampér áramot 10 órai megszakítás nélküli kisütéssel képes szolgáltatni, amíg a cellafeszültség eléri az 1,75 Voltot. A tárolóképességet alapvetően befolyásolja a hőmérséklet. A hőmérséklet csökkenésével az akkumulátor tárolőképessége is csökken. Ennek az a magyarázata, hogy alacsony hőmérsékleten a vegyi folyamat az akkumulátorban lassabban megy végbe. Télen, erős hőmérséklet csökkenéskor ajánlatos az akkumulátort éjszakára fűtött helyiségben elhelyezni s a hidegindítás nehézségei így ezzel elkerülhetők. Az akkumulátor töltési állapota befolyásolja az akkumulátor befagyását, ugyanis ha minél jobban kimerült az akkumulátor, azaz minél kisebb fajsúlyú a hígított kénsav, annál kisebb hidegnek áll szembe. Télen többször ellenőrizzük, hogy a dugók nyílásai nincsenek-e befagyva. A hideg indítás erős áramfelvétele vizet képez, ez a cellákban könnyen megfagyhat. Ha a gépjármű nincs használva, az akkumulátort vegyük ki, helyezzük fűtött helyiségbe s a tárolásra megállapított módon kezeljük. Verebes Lajos
