Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-07-29 / 30. szám
így látják jónak A jövő évtől kezdve minden járásban a mezőgazdasági társulások veszik át a mezőgazdasági termelés és az élelmezésügy irányítását. Mint egy új nagy épület alapköveit, úgy rakják le most mindenütt a szövetkezetek közötti, valamint a mezőgazdasági és feldolgozóipari üzemek közötti kooperáció alapköveit. A topofőanyi járás, amely eddig is kitűnt előremutató és gyorsan kivitelezett terveivel, most ismét a legkezdeményezőbb járások közé tartozik. Nézük meg, mit tanulhat tőle a többi járás. Az első lépést akkor tették meg, amikor január elsejétől a járás 73 mezőgazdasági üzeme szerződést kötött a felvásárló és ellátó vállalattal garantált súlygyarapodású sertéshizlalásra. A mezőgazdasági felvásárló és ellátó vállalat napi 0,50 kg-os átlagos súlygyarapodást garantált. A mezőgazdasági üzemek ezt túl is lépték, mivel a 30 ezer sertés napi súlygyarapodási átlaga 0,55 kg. Július elsején egy további üzemközi vállalat kezdte meg működését. A Baromfitenyésztő Vállalat, a szövetkezetek, állami gazdaságok és a felvásárló vállalat kooperációs alapon évente 600 ezer brojlert akar kitenyészteni és 50 ezer tojó befogadására alkalmas, a legkorszerűbb gépi berendezéssel felszerelt tojócsarnokot építenek. Üzemközi vállalatként megszületett a lucernaszárító üzem is, amelynek évi nyereségét a beadott lucerna mennyisége és minősége, (vagyis a belőle készített lucernaliszt minősége alapján kiszámított értékesítési ár) alapján arányosan osztják el a kooperáló tagüzemek között. Ebben az évben 250 vagon lucernaliszt készítését tervezik. Erre a célra kijelölték a legalkalmasabb 450 hektár lucernát. A gépállomás sem nézi tétlenül az ügyek alakulását. Ebben az évben 2500 hektár szövetkezeti földön végzi el az összes gépi mezei munkát, és garantálja a tervezett hektárhozamokat. Köztünk legyen mondva, elég nagy kockázatot vállalt, mivel még nem volt alkalma megismerni a művelt földek tápanyagtartalmát, tehát a trágyaigényét sem. Az ősz folyamán azonban talajelemzés és a tervezett termesztett növények tápanyagigénye alapján a gépállomás kidolgozza a trágyázási tervet, a gépállomás agronómusai határozzák meg milyen gabonafajtát és más terményfajtát kell az 'adott területen termeszteni, és milyen növényápolási munkálatokra lesz szükség. Tehát a gépállomás tudományos számítások alapján magára veszi a felelősséget a tervezett terméshozam eléréséért. A mezőgazdasági üzemek munkaerőszükséglete és a gépek értékleírási összege is lényegesen csökken. Kiszámították ugyanis, hogy a járás szövetkezetei nem használják ki teljes mértékben a gépeket, ezért ezek sokszor nem is térítik meg a rájuk fordított költségeket. Például a szövetkezetek DT lánctalpas traktoraira járási átlagban évente 220 hektáros teljesítmény jut, ezzel szemben a gépállomás tulajdonában levő DT lánctalpas traktorok átlagos évi teljesítménye 400 hektár. A tejfeldolgozó üzemek mellett — Bánovce nad Bebravou és TopoICany — a tejipari hulladék jobb felhasználása céljából szintén kooperációs alapon nagy sertéshizlaldát építenek. Ebben az üzemközi vállalatban kooperál a járás összes mezőgazdasági üzeme. , összesen tíz darab 2500 sertést befogadó sertéshizlaldáról van szó, amelyet a régi gazdasági épületek átalakítására a mezőgazdasági üzemek által tervezett összegekből építenek fel. A mezőgazdasági üzemekben így felszabadult sertéshizlaldákat brojlerek tenyésztésére és raktáraknak használják fel. A kooperációs alapon nyugvó üzemközi vállalatok létesítése csaknem mindig új épületek emelését kívánja. A Járási Mezőgazdasági Építővállalat, mint a létesítendő járási mezőgazdasági társulás egyik tagüzeme tele van gondokkal, tervekkel. Ki ne ismerné nálunk az épületanyag-beszerzési gondokat? Marék Cyprich mérnök, a mezőgazdasági építővállalat igazgatója állandóan úton van a cementgyárak, fafeldolgozó üzemek és téglagyárak között. Újdonsült vállalatról van sző, amely csak nemrégiben szervezte meg a bádogos, festő és mázoló, valamint lakatosműhelyét és most szervezi az iparosmunkákat. Alig néhány héttel ezelőtt újították fel Simonovanyban az 1963-ban leállított téglagyárat. A még használható épületeket és gépi berendezést rendbehozták, a hiányzó berendezést a Zlaté Moravce-i téglagyár segítségével kiegészítették, s azonnal hozzáláttak a munkához. Évente kétmillió téglát gyártanak majd, s ezzel 70-ben fedezni tudják a járás 100 mezőgazdasági üzemének téglaszükségletét. Nagy segítség lesz ez, s csak sajnálni lehet, hogy négy éven át ez az aránylag nagy téglagyár kihasználatlan volt. Az építővállalatnak nagy tervei vannak a mezőgazdasági üzemek támogatását illetően. Jelenleg a szövetkezeteknek az önsegélyes építkezéshez betonkeverőgépeket, szállítószalagokat. emelődarukat kölcsönöznek, vagy szükség esetén az építőanyagot házhoz szállítják. Saját céljaikra épületelemeket gyártanak. Ezekből lakásokat, gépkocsiszíneket és szociális épületeket emelnek. Ez az épülettípus elnyerte a szövetkezetek tetszését. Jelenleg három szövetkezetben építkeznek így, további négy szövetkezettől pedig megkapták a megrendelést. Práznovce községben már emelik a 45 ezer férőhelyes baromfitelepet. Csakhamar hozzá kell látni a nagy sertéshizlaldák építéséhez is. Nagy kedvvel és lendülettel láttak hozzá a munkához. Vajon a mezőgazdasági társulás keretében találnak-e megfelelő alapot és lehetőséget a sikeres működésre? Jaroslav Kováő mérnök igazgatóhelyettes kis gondolkozás után adta meg a választ. — Szokássá vált minden új átszervezés kezdetén dícsérőleg nyilatkozni. Ne vegyék tőlem ilyen megszokott frázisnak, ha azt mondom, hogy sokat várunk a mezőgazdaság irányításának új módszerétől. Úgy hisszük, hogy a megrendelőinkkel egy társulásban, ugyanazon termelési értekezleteken ülve, nagyon sok olyan kérdést oldhatunk meg sikerrel és rugalmasan, amit eddig csak hosszú huzavona árán lehetett elintézni. Persze, ebben az esetben is érvényes az, hogy „végén csattan az ostor“. —gir— a véletlenre kártevők hadával is jobban megbirkózhatunk. A kapáslucernát vethetjük ikersorosan (12X12X45), de szélessorosan (70 cm) is telepíthetjük. Fő, hogy magtermesztési céljainknak megfeleljen. E pontnál nem hallgathajuk el, hogy a dunaszerdahelyi, komáromi és érsekújvári járás egyes mezőgazdasági üzemeiben már néhány éve próbálkoznak kapáslucerna termesztésével. Eredményeikről azonban nem sokat beszélhetünk, főleg a tavalyiról nem, amikor éppen meg kellett volna mutatkoznia a kapáslucerna előnyeinek, jóllehet, a termelők mindent megtettek a sikeres magfogás érdekében. A lucernamag termesztéséről szólva, azt is meg kell mondanunk, hogy a kártevők elleni védekezés és a vb rágok beporzását végző rovarok között sajnálatos ellentét mutatkozik. Úgy is mondhatnánk, nem kívánatos kettősség vált úrrá. Konkréttan: amíg a lucerna kártevői ellen különböző vegyszerek kiszórásával védekezünk, addig a szétszórt mérgek elpusztítják a virágok beporzását elősegítő hasznos rovarok millióit, közöttük a háziméheket is. Ez is tény, amivel számolnunk kell. Igaz, törvényerejű rendelet tiltja a virágzó fövények rovarölő mérgekkel történő beporzását, de a gyakorlatban sajnos ez számtalan esetben megtörténik. Nem titok, hogy a kémia fejlődése túlhaladta a biológiai fejlődést és jelenleg uralkodik is fölötte. Lehet, hogy ez a kérdés idővel megoldódik, ám addig is tekintettel kell lennünk a jelenlegi helyzetre, s helytelen időben történő permetezéssel ne borítsuk fel a természet egyensúlyát, vagyis ne pusztítsuk el a lucerna virágait beporzó ingyenes napszámosokat, a méheket. Tudjuk, nem szükséges sok magyarázat, hogy a növényt bármennyire is védjük a kártevőktől, nem számíthatunk biztos termésre, ha nem fordítunk kellő gondot a virágok beporzására. Itt felhívjuk a figyelmet arra is, hogy számos szövetkezet, állami gazdaság, bár erre módja lenne, elhanyagolja a herefélék virágainak poroztatását. Országjáró útunkon nemegyszer tapasztaltuk, hogy az illető mezőgazdasági üzem méhei állandó helyükön, a gyümölcsösben tétlenkedtek, ugyanakkor tőlük 4 km távolságra a lucerna virágözöne várta a méhecskék beporzó munkáját, sőt nektárt is tartogatott kelyhében. Olyan eset is előfordul, amikor a gazdaság méhésze málnára vándorolt a hegyekbe, ahelyett, hogy a magra hagyott lucernatábla négy sarkához vitte volna a méheit. Tagadhatatlan, egyre több azon gazdaságok száma, ahol a méheket céltudatosan felhasználják a pillangósvirágúak megtermékenyítésére. Egy szó, mint száz; a jövőben az eddigieknél nagyobb gondot kell fordítanunk legértékesebb takarmánynövényünk, a lucerna magjának termesztésére. Fontos, hogy állandóan keressük azokat a tényezőket, amelyek a termesztés sikerét előmozdítják. Nem nyughatunk bele a sikertelenségbe és nem kenhetünk mindent az időjárásra. Jóllehet idén kedvez az időjárás és a sokezer hektárnyi magfogásra szánt lucerna végre valahára beváltja a hozzá fűzött reményeket. Ám a napokban látható virágözön még nem jelent gazdag termést. Ahhoz, hogy biztos sikerünk legyen, céltudatos, szakszerű munká ra van szükség. Ennek pedig a jövőben nem szabad hiányoznia! SÁNDOR GÁBOR Tengernyi rókaketrec (A szerző felvótoM) Ötvenezer prémesállat Rakuban Életemben nem láttam annyi rókát egyhelyen, mint a Rakui Prémesállattenyésztési Szovhozban. Tallinból, az Észt Szocialista Köztársaság fővárosából mindössze tizenöt kilométernyi utat tettünk meg amikor az őrtornyok körül számtalan ketrec képe tárult elénk, a bennük heverő rókákkal. Mivel sokmindenre kíváncsiak voltunk Kazakov Jevgenij Nikolajevics igazgatót kértük meg mondja el mindazt, ami a náluk végzett nagyarányú róka- és nyérctenyésztéssel összefügg, és mutassa be a telepet. Elsőként a rókatenyésztésről érdeklődtünk. — Évente nagyjából mennyi prémesállatot nevelnek a farmon? — tettük fel Kazakov igazgatónak a kérdést. — Körülbelül ötvenezret, s mindezt nem egészen hat hektárnyi területen. De talán nézzük meg közelebbről tenyészetünket — mondotta és a díszes főkapun át a telepre vezetett bennünket. — Ez talán a róka törzsállomány? — 'Igen, itt 840 közönséges róka anyát és 1070 ezüstróka anyát tartunk külön, egyenlőre még a régi ketrecekben. — Hány éve annak, hogy megkezdték a rókatenyésztést? — Közvetlenül a második világháború után kezdtük a munkát, mégpedig 84 közönséges rókával és 100 ezüstrókával. — Szaporításuk bonyolult? — Nem jár különösebb bonyodalmakkal. A párzás január 25-e körül kezdődik. A róka vemhességi ideje 52 napig tart, azután márciustól áprilisig folyamatosan ellenek az anyák. Egy ellésre a róka 4—5 kölyköt vet. A rekordereknél egy alomban 8—9 rókakőlyök volt az átlag. A rókák eredetileg monogamok, vagyis egynejűek voltak, több évtizedes tenyésztésük során azonban poligamokká, sőt hiperpoligamokká alakították őket. A leendő anya a hímmel csak pároztatáskor kerül egybe. — Ennyi állat etetése nem kis gonddal járhat. — Naponta 200—230 métermázsa húsféleség fogy el a farmon. — Főleg milyen hússal etetik az állatokat? — Mindenekelőtt a selyemszál-gubőkből kiszedett selyemhernyóval, azután pedig kb. 8 °/o erejéig halüzemi hulladékkal, továbbá tejipari hulladékkal, és kb. 20 %-os mennyiségben növényi eredetű takarmánnyal. Más hasonló üzemekben vágóhídi, konzervipari hulladékanyagokkal, vagy nagyobb baromfitelepek és nyúltenyésztési farmok elhullott, vagy kiselejtezett állataival etetnek. — A rókák között felüti-e fejét valamilyen betegség? — Az utóbbi években ragályos betegség nem fordult elő. Legtöbb közbelépést a harapásokozta sebek kívánnak. Gondot okoz még az állatoknál i eléggé gyakran fellépő gyomorsav és a ritkábban előforduló tüdőgyulladás. Az éjjeli és a nappali nagy hőkilengés miatt a rókák kicsinyeiket a bódéból a ketrecbe és vissza hordozzák, s az anyai gondoskodás közepette, helykereséskor néha megfojtják őket. Paratífusz is előfordult már, de ezt sikerült elterjedése előtt visszaszorítani. — Mikor végződik a nevelési idény? — Az állatok megölésével és gereznájának kifeszítésével. Ezt a munkát november 15—20-án kezdjük meg. Az állatot hátsó lábánál fogva felakasztjuk és villanyárammal megöljük. A gereznát lenyúzás után feszítőfára húzzuk, s ha kell, egészen a szélén egy-két szöggel megtűzzük. A szárítást külön erre a célra készült dobokban végezzük, 30 C fokos melegben. A gerezna szállítását a szőrös oldalával befelé fordítva végezzük. — Mi a gereznák további sorsa? — Mielőtt saját raktárunkba kerülnének, bőrös oldalukról késsel eltávolítjuk a faggyút, és osztályozzuk őket. Majd aukcióra, vagyis árverésre bocsájtjuk a gereznát, de erre csak tavasszal kerül sor. Leningrádban van a legközelebbi árverés, ahol a külföldi cégek képviselői is vásárolnak. Például ez év márciusában 1300 rókagereznát vettek meg a londoni szőrmeipar képviselői. A svédek is nagy tételekben vásárolnak nálunk, de máshová is elkerül a farmunkon tenyésztett rókák gereznája. —_ Vajon milyen áron veszik meg a rókagereznát egy ilyen aukción és mekkora az előállítási ára? — Egy ezüstróka gereznájáért legutóbb átlag 83 rubelt kaptunk, a termelési költségek pedig összesen 57 rubelre rúgtak, tehát a tiszta haszon gereznánként 26 rubel volt, ami maguknál Csehszlovákiában koronában számítva tízszer annyi. A közönséges rókáért átlag 76,43 rubelt kaptunk, s ha leszámítjuk a 42,80 rubeles üzemi költséget, kitűnik, hogy tiszán még az előbbinél is több, 33,63 rubel a nyereség. A közönséges róka valamivel többet kölykezik, így a vele való foglalkozás valóban 'nagyon megéri. — ökonómiai szempontból így különösen jól jövedelmező állattenyésztési tevékenységet folytatnak. — Nem egészen hat hektárnyi területen 780 000 rubel tiszta bevétellel zártuk az elmúlt év mérlegét. Az egy hektárra jutó tiszta bevétel 135 000 rubel. Ezzel a számmal az egész Szovjetunió területén az állattenyésztéssel foglalkozó szovhozok közül az első helyre kerültünk. A jövedelmezőség valóban rendkívül magas, valamivel több mint 42 %. — Milyen a munkaerőszükséglet egy rókára vonatkozóan? — Egy gerezna előállítására számítva az ezüstrókáknál 1,31 munkanapra, a közönséges rókánál meg 0,95 munkanapra volt szükség. — Mennyi munkaerő dolgozik a farmon? — Az egész farmon — beleértve a nyérctenyésztést is — 2909 ember, ebből közvetlenül a farmon 100, a többi sofőr, raktári dolgozó, adminisztratív alkalmazott vagy különböző szinten vezetődolgozó. — Milyen képzettséggel rendelkeznek a vezetődolgozők? — Tizennégyen a Moszkvai Állategészségügyi Intézet — Prémesállattenyésztési Tanszékének hallgatói voltunk. Gyakorlatot különböző helyen szereztünk. Egyik kollégánk például az Uralon túl, a magyarsággal hajdani rokonságban levő vogul és osztják nép nemzetiségi körzetének fővárosában Hanti-manszijszkban dolgozott három évig, mielőtt hozzánk került. — A farmon főleg asszonyokat látunk dolgozni, milyen a keresetük? — Az a munkateljesítménytől függ, de általában száz rubel körüli. Az egyik legjobbak közé tartozó asszony havi keresete 145 rubel volt, most 55 éves korában nyugdíjas lett, 105 rubel nyugdíjat kap és mivel továbbra is nálunk dolgozik, az előző átlagkeresetét is megkapja. Persze, ez esetben hangsúlyozotan kiváló dolgozónőről van szó. A számunkra különösen érdekes nagyüzemi rókatenyésztés megismerése után nem hagytuk abba az érdeklődést, csupán átvonultunk a nyérctenyésztési részlegre. ígérjük, hogy az itt szerzett ismereteket sem rejtjük véka alá. 'KUCSERA SZILÁRD Megzavartuk a tenyésztett ravaszdit A talajtermékenységgel kapcsolatos fogalmak A talaj termékenységének fogalmi meghatározása korántsem egyszerű feladat, mert különböző szemléletmódok lehetségesek. Sok esetben az egyik szemléletmód azért különbözik a másiktól, mert más-más fogalom jellemzését kívánják adni. Három ilyen rokon, de mégsem teljesen azonos fogalom létezik: a termékenység, a termőképesség és a használati érték. A termékenység szűkebb értelemben vett fogalma csak magának a talajnak azokkal a sajátságaival (tulajdonságok és folyamatok) kapcsolatos, melyeknek alakulása szabályozza a hozamot. E tekintetben azonban nemcsak a talaj sajátságai döntők, hanem nagy jelentőségűek a talajon kívül álló — nevezetesen az időjárási elemekben megnyilvánuló — termőhelyi tényezők is. A „termőhely“ tehát tágabb értelmű fogalom, mint a „talaj“. Minthogy pedig a termékenység fogalma, bárhogyan határozzuk is meg, nem függetleníthető, nem választható külön a termőhelyen élő növényzettől, annak viszonyától a termőhelyhez, tehát a fogalom szükségképp még tágabbra veend i, vagyis a „termékenység" az adott biogeocönózis jellemzője lesz. A „biogeoeönózis“ eszerint olyan komplexus, melyet a talaj, a termőhely egyéb tényezői és a növényzet együttesen alkotnak. A termőképesség fogalma már nem tisztán természettudományi jellegű, mint a termékenységé. A termőképesség jelenti a termékenység és az emberi munka, vagyis a gazdálkodási mód együttes kihatásainak eredményét. A gazdálkodás természetesen nemcsak a szokásos műveleteket foglalja magában, hanem minden olyan eljárást is, melynek célja a termőhely valamely hibájának, hiányának megszüntetése (pl. a talaj szerkezetének megjavítása, szintetikus kolloidok felhasználása révén), vagyis végeredményben arra irányul, hogy függetlenítse magát a termőhelynek a természetes állapota által megszabott termékenységtől, ill. képes legyen annak ellenőrzésére, szabályozására. A termőképesség ennélfogva nagyobb is lehet, mint a termékenység (pl. ha sok tápanyagot tartalmazó vízzel öntözzük a sovány, kavicsos talajt, az esetleg nagyobb termést ad, mint az ilyen kezelésben nem részesülő csernozjom). A talaj, ill. termőhely, használati értéke kétségtelenül összefügg a termékenységgel, de nem egészen szorosan. A használati érteje ugyanis közgazdasági fogalom, jelképe annak a szemléletmódnak, mely a gazdálkodás jövedelmezőségét veszi alapul, s minden megfontolást ehhez szab. Világos, hogy a gazdálkodás jövedelmezősége valamely területen számos tényező alakulásától függ; e tényezők között szerepel á termékenység, valamint a gazdálkodási műveletek hasznosulásának mértéke, de ezenkívül több más olyan körülmény U (pl. a közlekedési lehetőségek, vagy a piaci helyzet), melyek az előbbiektől teljesen függetlenül alakulnak. HOFFMANN F. SZABAD FÖLDMŰVES 1967. július 29. 5