Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-07-29 / 30. szám

Szikes földön „aranybánya“ Az utóbbi évtizedekben az emberiség szaporodása ug­rásszerű. Ez a tény azt |elenti, hogy egyre több élelmi­szerre van szükség. Mivel a termőföld nem bővül, hanem inkább csökken, lényegesen fontos, hogy minél maximá­­lisabb termést biztosítsunk a meglevőn. Ezért sok kiváló tudós, mezőgazdasági szakember kísérletezik a föld ho­zamának növelésével. Egyik úttörő közülük Szalay Mi­hály, a Gödöllői Országos Kisállattenyésztő Kutatóintézet kihelyezett szarvasi részlegének vezetője. A kiváló szak­ember és kollektívája páratlan kísérleteket végez. Szalay Mihály a kísérleti intézet vezetője . Milyen a szarvasi hármas „vetésforgó“? Magyarországon az ötvenes évek elején egyre nagyobb területeket ve­tettek be rizzsel. 1952-ben már 80 ezer holdon termelték. Később rájöt­tek, hogy nem kifizetődő a rizsterme­lés, és fokozatosan csökkentették a vetésterületet. Részben ezekből a rizs­földekből, másrészt mocsaras, elha­gyott területekből több mint 40 ezer hold van Magyarországon. Ezeknek az elhagyott területeknek a hasznosítá­sát tűzte ki életcélul Szalay Mihály. Persze, nemcsak úgy, hogy hozzon valami jövedelmet, hanem úgy, hogy több legyen a haszon belőlük, mint a legkiválóbb talajú földekből. A kezdet kezdetén azzal kísérletez­tek, hogyan lehetne sekély vízben ha­hogy az elegendő a lucernatermesz­téshez. A lucerna tápanyagfokozó ha­tása aztán még jelentősebben fokozza a rizs holdanként! hozamát. Hogy ez így van, t\A már most is igazolja, hogy a halgazdaságban 7500 forintos a holdankénti tiszta jövedelem. Ez a jövedelem olyan földről van, ahol az­előtt 5—6 mázsás hozam volt gabo­nából. A hármas „vetésforgót“ tehát a lu­cernával kezdik. A csillag alakú me­dencéből ősszel leeresztik a vizet és tavasszal vetiá a lucernamagot. A fe­hérjedús takarmányt főleg a halak és kacsák etetésére használják fel. így a takarmányozás egy része lucernával történik. A lucerna után a rizs kö­vetkezik. Jelenleg Magyarországon 18 ezer holdon termelnek rizst. Tavaly az át­A kacsasziget lat tenyészteni. Próbálkoztak egy mé­teres víztől egészen 45 centimétere­sig. Igen ám, de a sekélyvizü tavak­nál hamar a víz fölé nő a fű és tel­jesen benövi azt. Segítőtárs kellett hát, amely megakadályozza a növé­nyek elburjánzását. Ezt részben meg­találták azzal, hogy növényevő kínai halfajtákat telepítettek a tavakba. Mi­vel ez sem volt elegendő a fű növé­sének a megakadályozására, a halte­nyésztést párosították kacsatenyész­téssel. így aztán teljes egészében si­került a tavak vizét tisztán tartani. Természetesen ennek más előnye is volt, amelyre a későbbiekben még visszatérünk. Amíg Magyarország sok gazdaságá­ban megszűntették a rizstermelést, Szarvason tovább kísérleteztek. A ku­tatók igyekeztek a rizsnek olyan elő­­veteményt biztosítani, amely emeli a föld tápanyagértékét. Közismert, hogy a kalászosok legjobb előveteményei a pillangósok. így a Szarvasi Kísérleti Halgazdaságban is lucernát vetettek a rizs előveteményeként. így alakult ki lényegében a hármas vetésforgó a több mint 500 holdas kísérleti tele­pen. Az első években két-két évre vetettek lucernát és rizst. Legújabban a három-hároméves vetésforgót tart­ják jobbnak, amelyet a négy-ötéves hal- és kacsatenyésztés követ. A hármas vetésforgónak óriási elő­nye, hogy szervestrágyára egyáltalán nincs szükség. Amikor négy-öt év után leeresztik a vizet, annyi szerves­anyag rakodik le a halastó fenekére, lagos hozam holdanként 9,5 mázsa volt. A szarvasiak ezzel szemben hol­danként 20 mázsát takarítottak be. A rizstermést egyébként vetőmagként értékesítik és ez jelentős jövedelmet hoz a gazdaságnak. A legnagyobb jövedelmet a hal- és kacsatenyésztés hozza. Ebben az év­ben 140 ezer darab pecsenyekacsát terveznek eladni. A kacsákat saját üzemükben kelte­tik. Az első két hétben meleg nevelési módszerben részesítik őket. Csak így tudják biztosítani a minimális elhul­lást. Az előnevelőkből a harmadik hé­ten kiviszik a kacsákat a szabad ha­lastavakra. Természetesen az előneve­­lőkben már megismerkednek az ön-A tavalyi év eredményeinek alap­** ján a lucernamag termesztésé­ben mélypontra jutottunk. Hogy mi­ért? Erre nem valami egyszerű a fe­lelet. Még azokban a járásokban, területeken is kritikussá vált a hely­zet, (Csallóköz, Léva, Losonc, Érsek­újvár), ahol minden előfeltétel meg­van a lucernamagfogásra, sőt ter­mesztésének évszázados hagyománya van. Sajnos de való, hogy tavaly pél­dául Szlovákiában csupán 50 vagon­­nyi évelő takarmány-vetőmagot (vö­röshere, lucerna) vásároltak fel, hol­ott jó években 300—350 vagon került az állam raktáraiba. A fentebb említett felvásárolt meny­­nyiség főleg vörösheremag volt, s csak elenyésző hányada lucernamag. Erre vall az a tény, hogy a magtermesztés legideálisabb területén a nyugat-szio­­vákiai kerületben tavaly csupán 100 mázsa lucernamagot adtak el a ter­melők az államnak. Ez jóformán egyenlő a semmivel, minthogy többek között csupán a lévai járás mezőgaz­dasági üzemeinek 400 mázsa lucerna­magra lett volna idén szükségük. S éppen ez az, ami nagyon érzéke­nyen érinti az országot, mezőgazda­ságunkat, illetve az állattenyésztést. Ugyanis a helyzet odáig fajult, hogy a drága valuta ellenében behozott lu­cernamag közelről sem fedezte az igényelt mennyiséget. Ebből eredően a tavasz folyamán alávetésként nem tudtuk betelepíteni a tervezett terü­letet, melynek utóhatását — ami a következő évben jelentkezik — nem kerülhetjük el. Tudvalevő, hogy a herefélék A Szarvason nemesített íiaifajták 4 SZABAD FÖLDMŰVES U87. július 29. nemcsak kitűnő fehérjedús takar­mányt nyújtanak, de jelentős szerepet töltenek be a talajerő fokozásában is. A here úgymond két földet trágyáz egyszerre; amelyiken termett és ame­lyikre istállótrágya formájában ke­etetőkkel, és így gyorsan megtalálják azt a tó partján. A tó közepén mester­séges fásított szigetet is létesítettek. Sokszor hófehér a sziget a sokezer hápogó kacsától. A halastavakra ki­helyezett kacsák gondozása olcsb, alig teszi ki az önköltség három szá­zalékát. Egy személy 10—12 ezer ka­csát gondoz a szabad tavakon. Szarvason kitűnő tápanyagot állíta­nak össze a kacsák részére. 1 kg súly­­gyarapodáshoz mindössze 3,2 kg ta­karmány szükséges. A tavon nevelt kacsák gyorsan fejlődnek és hét hetes korban elérik a 2,5 kg-os súlyt. Ilyen eredmény csak szabadvízi neveléssel érhető el. A kacsatartás jelentősen segíti a haltermelést is. Amióta a hápogó szár­nyasok ellepték a tavakat, a halho­zam megduplázódott és a hús minő­sége is javult. Ez abból adódik, hogy a kacsa után sok táplálék marad, amelyet a halak elfogyasztanak. Legújabban már libákkal is kísér­leteznek a gazdaságban. A gágogó hadseregnek tavaly még csak 15 ezer tagja volt. Az idén már 25 ezerre eme­lik a létszámot, és törzstartásra ren­dezkednek be. ötezer tojó lesz a gaz­daságban, amely egyenként 100 forin­tos tiszta jövedelmet jelent. így csak baromfiból 10 millió 300 ezer forint jövedelemre számítanak ebben az év­ben. A felsorolt tények azt igazolják, hogy a szarvasi kísérleti halastavak kollektívája kiváló munkát végzett az elmúlt években. Bár még a kísérlete­zések több vonalon folyamatban van­nak, máris kitűnőek az elért gazda­sági eredmények. Munkájukat nagyra becsülik és anyagiakban is jutalmaz­zák. A múlt évi jó eredmények elis­meréséül már ez év tavaszán több mint 8000 forintot osztottak szét pré­miumként a gazdaság dolgozói között. A Szarvason látottak, hallottak azt igazolják, hogy Szalay Mihály másfél évtizedes fáradhatatlan munkájának már érik a gümölcse. A szarvasi ha­lastavakat nemcsak Magyarországon, hanem szerte Európában és a tenge­ren túl is jól ismerik. Nap mint nap akad kíváncsi külföldi vendég, aki megcsodálja a különleges kísérleti te­lepet, ahol valóban tudományos mó­don gazdálkodnak, és mindent elkö­vetnek, hogy minél többet csikarjanak ki a mindent adó földből. TÖTH DEZSŐ rült. Hiszen köztudomású a herefélék nitrogéngyűjtő tulajdonsága, a talaj struktúrájának javítása, ugyanakkor a visszamaradó gyökér és tarlómarad­vány felér egy trágyázással. Termőföldjeink alacsony humusz­tartalmát figyelembe véve, az elmúlt években élenjáró szakembereink aján­lották, gyorsítsuk meg az évelők kör­forgását, abból az elvből kiindulva, hogy az eddigiektől sűrűbben váltsák egymást a pillangósok. Ez többek közt azt is jelentette volna, hogy a vetést követő harmadik év első, jó termés esetén a második kaszálás után törjük fel a lucernát. Nagyon jó gondolat, ám megvalósítását az „eredményesebb“ évekre halasztottuk, s mindezt azon okból, hogy nincs ele­gendő vetőmag. Sőt, éppen a mag hiá­nya késztette az idei tavaszon mező­­gazdasági üzemeink többségét arra a lépésre, hogy az immár feltörésre szánt, 4—5 éve telepített kiritkult lucernást még idén fenntartotta. Érdekes jelenség, hogy árpolitikánk rugalmas átállítása sem hozott eredményt az évelő takar­mányfélék magtermesztését illetően. Még rosszakarattal sem mondható, hogy a lucerna- és a vörösheremagot nem fizeti méltóképpen az állam. Biz­ton állíthatjuk például, hogy a nö­vénytermesztés legdrágább terméke a lucernamag. Szinte „arannyal“ fizetik. Mégis hiány mutatkozik belőle. Általánosan megállapított tény, hogy tavaly a magtermesztésre nem kedvezett az időjárás. Esős volt a nyár, így a második növedékből szár­mazó magnak hagyott lucernát fel­verte a sarj. Továbbá az eső gátolta Ha valami fennakad a garatban vagy nyelőcsőben Ez a baleset elég gyakori háziállatainknál. Különösen a lovaknál és szarvasmarháknál az őszi betakarítások idején fordul elő, amikor az álla­tok a burgonyát, répát, répafejet a földről felszedik és ezen tárgyak nyelés közben könnyen fennakadhatnak a garat, illetőleg a nyelőcsőben. De elő­fordulhat valamennyi állatfajtánál mohó evés következtében. Ha az idegen test túl sokáig marad a nyelőcsőben, súlyos gyulladást és a nyelőcső falának elhalását idézi elő. Az sem ritka, hogy az idegen test — bár el lett távolítva — helyén a nyelőcső falában gyulladás lép fel, fala megvastagodik, ürege megszűkül és emiatt később is állandó nye­­lési zavarok maradnak vissza, a szűkület fölött pedig a nyelőcső kitágul. TÜNETEK. A legjellegzetesebb tünet az, hogy az addig jó étvággyal evő állat az evést egyszerre abbahagyja, nyáladzik, fejét és nyakát előre nyújt­ja, nyugtalankodik, üres nyelőmozgásokat végez, émelyeg, öklöndözik és hányni készül. Ugyanakkor tekintete ijedt, fejét lehajtja, nyakát meg­feszíti. A ló néha nyög és eredménytelen hányási ingerek vesznek erőt rajta, de sokszor a szájából és az orrából takarmánykészletekkel kevert savanyú vegyhatású nyálat ürít ki, ritkán megtörténhet az is, hogy az állat görcsös köhögés kíséretében az idegen testet a szájon keresztül kilöki. A húsevő állatok lábaikkal a szájukat kaparják, a sertések röfögése meg­változik, hangjuk magas rikácsolóvá válik. Az éles vagy hegyes tárgyak jelenléte a torokban vagy a nyelőcsőben, különösen annak nyaki részében tapogatással megállapítható. Ugyanakkor az állat is fájdalmasan reagál. Sokszor a fennakadt, idegen test oly mérvű nyomást gyakorol a légzőcsőre, hogy a lélegzés nehézzé válik. Kisebb álla­toknál a torokban fennakadt idegen test a száj kifeszítése és a nyelvgyökér lenyomása által láthatóvá válik. Nagy állatoknál a benyúlt kézzel tapintás révén győződhetünk meg az idegen test jelenlétéről. A kérődzők, mivel az idegen test a nyelőcsövet teljesen eldugja, böfögni nem tudnak, hama­rosan felfúvódnak és emiatt, ha az idegen test gyorsan el nem távolítható, szükségessé válhat a bendöcsapolás. Ha az idegen test hosszú időn keresz­tül nem távolodik el a nyelőcsőből, az állat koplalása folytán legyengül és elhull. ORVOSLÁS. A torokban megakadt idegen testet alulról felfelé gyakorolt nyomással igyekszünk a szájba juttatni. Kisállatoknál a fennakadt tárgyat hosszú hajlított csipesszel távolítjuk el. Egyes idegen testek, ha jól be­­nyálazódnak és meglágyulnak, sokszor 1—2 nap alatt minden beavatkozás nélkül maguktól lecsúszhatnak a gyomorba. Sertéseknél, kérődzőknél a felfúvódás veszélye miatt nem várakozhatunk sokáig, haladéktalanul hajt­suk végre a bendőcsapolást az ismertetett módon. A kezelés továbbá áll': étolaj beöntése a nyelőcsőbe, nyálelválasztó, illet­ve fokozó szerek (veratrin, eserin, apomorfin, arecolin) adagolása. A főtt burgonyát, tojást, falatdarabokat óvatos nyomással elaprózzuk vagy pedig alulról fölfelé haladólag a nyelőcső kétoldali nyomogatásával távolítjuk el, igyekezvén azt a garatba illetve torokba visszajuttatni. Ha már a torokhoz közeledtünk, az állat fejét szabadon hagyjuk, hogy azt kinyújthassa és a torokba került testet kiköhöghesse. A már a torokba visszanyomott ide­gen testet kézzel is ki lehet venni. Nagy állatoknál szájkitátót alkalmazunk, amelyet két segéd tart kézben és kellő óvatossággal szabad kézzel benyúlunk az állat torkába, sőt a nyelőcső kezdeti szakaszába és a fennakadt tárgyat kihúzzuk. Ismételjük, hogy ezen eljárásnál nagy óvatosságra van szükség, mert nemcsak az állat életét veszélyeztethetjük, de saját testi épségünket is. A műtét alatt egy segéd a nyelőcső felső végét két kézzel összenyomva tartja, hogy a nyelő mozgásokat végző állat a visszatolt tárgyat nehogy újra lenyelje. A „Marek“ féle gyomorszonda kiválóan alkalmas a nem éles felületű idegen testeknek a lenyomására a gyomorba. Ezt óvatosan alkalmazzuk. Az állat fejét előzetesen lehajtjuk. Ha a szonda vége az idegen testet elérte, azt csak gyenge nyomogatással igyekszünk előbbre tolni. A műtétet elő­segíti, ha a szonda üregén keresztül egy kevés étolajat öntünk be. Szükség esetén a nyelőcsövet közepe táján átmetsszük és a seben keresztül a fogót a nyelőcsőbe bevezetve az idegen testet kihúzzuk még abban az esetben is, ha az a nyelőcső mellkasi részébe ékelődött. Az élesfelületű tárgyakat lenyomni nem szabad, mert azok könnyen átfúrhatják a nyelőcső falát és ilyenkor nyelőcsőmetszést (aesofagotomiát) kell alkalmazni, ami természetesen a szakállatorvos feladata. A metszést az idegen test alatt kell végezni. Puha testeket (főttburgonya stb.) akként távolítjuk el, hogy a nyelőcső falán kis sebet ejtünk, azon keresztül felaprózzuk. Ha az állat a baleset miatt már azelőtt napokon keresztül koplalt, a seb bezárása előtt gumi­csövén keresztül tejet vagy cukros oldatot öntünk a gyomorba, mivel a seb bevarrása után egypár napig semmit ennie nem szabad. A műtét végre­hajtása, nem is kell kihangsúlyoznunk, szintén a sebész állatorvos feladata. Az állat a műtét után 2—3 napig sem vizet, sem takarmányt nem kaphat, azután is csak folyékony táplálékot (tej, cukros víz stb.). Öt nap múlva puha szénát adjunk. A seb rendszerint (per primam) gennynélkül gyógyul. A szárnyasok begyének eltömésénél a begyet egyszerűen felvágjuk, tartal­mát kiürítjük, minek következtében a szárnyasok rendszerint meggyó­gyulnak. Dr. Nemes P. NE BÍZZUK a virágok beporzását, tehát rosszul kötött a mag. Az állandó nedvesség hatására a maghozó alsó csigák le­hullottak, míg a felsők üresen marad­tak. Az esős nyarat s annak következ­ményeit letagadni nem lehet. Ám ha közelebbről megvizsgáljuk lucerna­­magtermesztésünk helyzetét, az ob­jektív és indokolt tényezők mellett bizonyos „kitérők“ is fellelhetők. Kér­dezzük hány szövetkezet, állami gaz­daság telepítette azzal a szándékkal a lucernát, hogy magtermesztést űz­zön rajta. Hány mezőgazdasági üzem alkalmazott a magtermesztés céljai­nak megfelelő agrotechnikát? Jófor­mán az öt ujjunkon megszámlálhat­nánk az ilyen üzemeket. Ez is tény, mely rányomja bélyegét az eredmény­telenségre, sőt a magtermesztés pan­gásának egyik fő okozója. Mondjuk meg őszintén; évről évre a véletlenre bízzuk a lucerna magfo­gását. Amolyan melléktermék íze volt és van a magtermésnek. Ha sikerül jó, ha nem, szegényebb lett a zár­számadás. A hatvanas években ért­hető is volt ez a magatartás, hiszen nagyon szűkiben álltunk takarmány dolgában. Számos gazdaságban kriti­kus volt az állatok átteleltetése. Nem takarmányból, de szalmából sem volt elegendő. Most azonban merőben más a helyzet. Szinte 180 fokot fordult a kerék a takarmánytermesztés szaka­szán. Nem titok, hogy sok szövetke­zetben egyik évről a másikra meg­marad a széna, a siló, a szemeskuko­rica. A legtöbb mezőgazdasági üzem­ben tehát nem okoz gondot a takar­mány, Ez ösztönző tényezőként hat, elérkezett az ideje, hogy a jövőben tervszerűen, céltudatosan foglalkoz­zunk az évelő takarmányok magter­mesztésével, közöttük a lucernáéval. Az elmúlt években magyarországi szakemberek segítsé­gével a dunaszerdahelyi járás mező­­gazdasági üzemeiben mozgalom indult a lucernamag termesztését illetően. Tagadhatatlan, egyik-másik évben tűr­hető, sőt jő eredmények születtek. Ám egy kedvezőtlen év nem szegheti a termelők kedvét, de a legújabb ta­pasztalatok tanulmányozásával a ter­mesztés agrotechnikáját az időjárás­nak megfelelően kell módosítani. Mert ki kényszerít bennünket arra, hogy a szokásos módon a lucerna második növedékét hagyjuk magfo­gásra. Miért nem hagyhatunk az el­sőből, a másodikból, de a harmadik­ból is? Természetesen ilyen esetben a kaszálás időpontját jól meg kell választanunk. Nem lehet közömbös, mikor kaszáljuk a lucerna második növedékét, ha terv szerint a harma­dik növedéket szántuk magfogásra. További agrotechnikai tényező a talaj kiválasztása, illetve tápanyagokkal történő ellátása. Ugyanis tudvalevő, hogy a magfogásra szánt lucerna földjét nem tömhetjük tele ész nél­kül tápanyaggal, istálló- és műtrá­gyával. Soványabb típusú talajon szakszerűen összeválogatott műtrá­gyaadagolással mindig biztonságosabb a magfogás, mint erőteljes, humusz­ban gazdag talajon. A vetésen is sok múlik. Ha kevesebb vetőmagot ada­golunk, ritkább állományt nyerünk, mely a sikeres magtermesztés egyik előfeltétele. Ilyen esetben a védőnö­vény vetőmagját is csökkenteni kell. Magfogás céljából próbálkozzunk ka­páslucerna (45 cm sortávolsági veté­sével, melyen sorközi művelést végez­hetünk, s a növény amellett, hogy elbokrosodik, levegős lesz, végül a

Next

/
Thumbnails
Contents