Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-07-29 / 30. szám
Ahol az élelmiszertartalékaink készülnek Az élelmiszer és a hentesárú üzletekben ki tudná megmondani hányszor hangzik el — „kérek egy cseresnyekompótot, egy májpástétomot“ stb. Természetesnek vesszük, hogy napi élelmiszerszükségletünket a konzervgyárak termékeivel egészítsük ki. De addig, amíg egy-egy kedvenc húsféleség vagy kompót eljut a vásárlókhoz elég hosszú az út. Dunaszerdahelyen járva ellátogattunk mindkét konzervgyárba. Utunk első állomása a gyümölcs- és zöldségfeldolgozó üzembe vezetett. Érdekelt bennünket, hogy a tökéletesített irányítási rendszer bevezetése után milyen gondok, problémák adódnak — és természetesen az is mennyiben hozott változást az üzem termelésében. Az üzem technikai fejlesztése javuló formát mutat. De sajnos, a gépek Sípos Mihály igazgató által irányított üzemet ebben az évben is kitüntették. minősége a mai viszonyoknak — még az újaké sem megfelelő! Példaként lehetne említeni a borsófejtőgépeket, ahol kettő magyar, egy pedig hazai gyártmányú. A magyar gépek nem nagyon váltak be, és az alkatrészellátás ezekhez a gépekhez egy kissé döcög. Ha történetesen eltörik egy fogaskerék a gyártásban nagy kiesés áll be. Az üzem termékei közül sokat exportál. Sőt paradicsomot túlnyomórészt külföldre szállítanak. A paradlcsomszezonban három műszakban dolgoznak, s egy-egy műszak alatt 10—12 vagon nyersanyagot használnak fel. Évek hosszú során át gondot okozott vezetőiknek, hogy az üzem szezónszerű. Addig, amíg tartott a gyümölcs-zöldség tartósítás, nem volt baj. De a „holt“ szezónban munkaerőfelesleg mutatkozott. Hogy ezt kiküszöböljék, a téli időszakban rátértek a különféle húsgyártmányok előállítására, pl. a marhahúst saját levében, pástétomok gyártására — így az üzemben télen-nyáron teljes kapacitással működhetnek. Az új irányítási rendszer bevezetése óta az adásvételben is hathatós változás állt be. Míg a múltban a mezőgazdasági üzemek kihasználták azt a lehetőséget, hogy a primőrárut piacra szállították, mert ott többet kaptak érte, ami idén remélhetőleg nem fordul majd elő, mert' a szerződés köti mindkét üzemet. S ha mégis előfordul, csak abban az esetben, ha a termelő több árut tud előállítani, mint amennyire a szerződés kötelezi, mert ebben az esetben a feldolgozó üzem nem veszi át a szerződésen felüli árut. S hogy a közvetlen kapcsolat az adásvételnél sokat segített, ml sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az üzemben szinte órapontossággal szállították a termelők a borsót és az epret. Igaz, az eperből többet vásároltak, mint amire szerződés volt kötve, de ezzel még az üzem velebírt. Az eperszállításnál mutatkozott meg igazán, hogy a termelők megértették azt, hogy „szépen“ kell dolgozni. Otthon osztályozták az árut és ennek következtében nem is volt semmiféle huzavona a termelő és felvásárló között. A magántermelőkkel is kötöttek különféle szerződéseket. Különösen az olyan terményekre, amelyeket a nagyüzemnek egy kissé háttérbe szorítanak. Ilyen például a nélkülözhetetlen kapor. Sőt, a magántermelők hamarabb magukévá tették azt az elképzelést, hogy mindent pontosan, idejében kell szállítani, hogy a nyersanyaghiány ne okozzon kiesést. Természetesen a szerződések nem mindig elégítik ki a járás területén belüli igényeket. Különösen cseresnyepaprikából termelnek keveset a környéken. Így Vágsellye, Szene környéke is hozzájárul az üzem zavartalan működéséhez. A termelők és a feldolgozó üzem jó kapcsolatát bizonyítja az, hogy a különféle konzervek, amelyek kikerülnek a fogyasztóhoz, nagy közkedveltségnek örvendenek. Azért az üzem vezetőinek akadnak gondjai is. Sőt olyanok, amelyeket képtelen kiküszöbölni. Sok baj van például a szállítással. Ha a vagonokba berakott áru közül valamelyik összetörik még jó csomagolásai is — nekik kell a kárt megtéríteni. A készárú raktározásával nem volna baj, annál nagyobb gondot okoz — raktárhelyiségek hiányában — az üvegek és ládák elhelyezése. f • • Á baromfifeldolgozó üzemben A1- gayer elvtárssal — a gyártásvezetővel — beszélgetünk a jelenlegi problémákról és a jövőbeni távlati tervekről. Mint megtudtam, a gépek szempontjából az üzem megfelel az átlagos követelményeknek, habár régi gépek vannak, más feldolgozó üzemekhez arányítva elég jól állunk — mondja a gyártásvezető. — A jövőbeni távlatok? — Oj kombinát építését tervezzük 1970-ben. Addigra 16 millió koronát szeretnénk erre a célra felszabadítani. Igaz, ha a tervünk sikerül is, felmerülnek majd olyan problémák, amelyeket mi nem tudunk megoldani. És ezt a technikai berendezés okozza majd. Különösen a gépek fejlesztése az, ami jelen pillanatban is fájó pontunk. Az országban egyetlen üzem sem termel konzervgyári gépeket. Nincs szerszámgépgyárunk, amelyik gyártaná a gépekhez szükséges alkatrészeket. Nincs doboztisztító gépünk. Ennek következtében ugyanannyi embert foglalkoztatunk a tisztításnál, mint az egész konzervgyártásban! Azt hiszem ehhez nem kell magyarázatot fűzni. — Az adásvételi kapcsolatok hogyan alakultak és mit hoztak vagy hozhatnának az üzem javára? — A nyersanyag túlnyomórészőt a terményforgalmi vállalat vásárolja fel számunkra. Szeretnénk ha a jövőben közvetlenül a termelőtől kapnánk az árut. Ez nagyban megkönnyítené munkánkat annyiban, hogy áttekintést nyernénk hol, mennyi és milyen nyersanyaggal számíthatunk. Ezáltal biztosítani tudnánk a folyamatos mun- - kát, és tanácsokkal láthatnánk el technológiai és nevelési vonalon a termelőket. A dunaszerdahelyi és komáromi járás kb. 40 %-ra terheli a feldolgozó kapacitásunkat az első félévben, a másodikban 90 %-ra. Sajnos, amióta a vadhús szabadáron értékesíthető, azóta nagyon keveset kapunk és ezálltal egy kissé megcsappant a vadhüskonzerv gyártásunk. — Akadnak e gondok a készárú továbbításánál? — Ha már most le tudnánk gyártani a decemberi árut, eladhatnánk. A napi kapacitásunk egy műszakra félvagon konzerv. De hiába akarnánk ennél többet gyártani, nincs elegendő doboz a konzervekhez. Kevés a litografált doboz is, ami nagyban gátolja a termelést. Ragasztgatni kell a vignyettákat. A kacsát, libát és egy kevés mennyiségű konzervet külföldre is szállítjuk, és ez idáig a vásárló partnereink meg vannak velünk elé-! gedve. Jelen pillanatban tizennégy fajta konzervet készítünk. Nagyon szeretnénk ha sikerülne elegendő házinyulat kapnunk, mert a különféle nyúlkészítmények a legkeresettebbekhez tartoznak a világpiacon, és ami a lényeg, négyszer annyit adnak érte, mint például a disznőhúsért. S ha már a házlnyulat nagyüzemeink egy kissé háttérbe is szorítják, a kisállattenyésztőknek kellene többet foglalkozni vele, hisz a felvásárlási ár egy kilogram nyúlért magasabb, mint pl. a sertéshús. A gömöri hepe-hupás határban az aratás júrészét még kévekötöző gépekkel . végzik. Aratási híradó a dunaszerdahelyi járásból A járás területén még június utolsó hetében megkezdték a repce és M ősziárpa aratását. Az említett kultúrák területe 1319 hektár. A repce és az ősziárpa termése már magtárakban van, és a hozamra sem lehet panasz. A járás átlagtermelése repcéből hektáronként 20,4 q volt. Kiválú termést ért el ebből a fontos ipari növényből a Dunatőkési Állami Gazdaság, ahol hektáronként 25 q termett. Az ősziárpa is szépen fizetett. A vásárúti szövetkezetben 37 q, Nagymegyeren 34 q, Csallóközkürtön pedig 33 q volt a hektárhozam. Az aratás megkezdése előtt a szakemberek kissé féltek a hektárhozamoktúl, azonban ma már megnyugodva veszik tudomásul, hogy a termés jobb, mint gondolták. A járás területén eddig több mint 14 000 hektárról takarították be a gabonát és kb. 7800 hektárról a szalmát is betakarították. A tarlóhántást közel 5000 hektáron elvégezték. A tavaszi árpa betakarítását már befejezték, és itt több kiváló eredmény született, például a szerdahelyi technikum tangazdaságában, ahol 41 q-ás hektárhozamot értek el (az össz-vetésterület 90 hektár volt). A járás területén 226 kombájnos dolgozik és közülük némelyek kiváló eredményeket érnek el. Az albári Bartalos József közel 65 vagon gabonát csépelt ki kombájnjával a hónap közepéig. Hölgye János, a patasi EFSZ kombájnosa 142 hektárról aratta le a gabonát. A búzatermést még korai megjósolni, de annyi bizonyos, hogy jó termés várható ebből is. A járás felvásárló üzeme is jól felkészült a gabona átvételére. Tóth József igazgató információjának alapján naponta 360—400 vagon gabonát képesek átvenni, és megközelítőleg 6500 vagon gabonát vásárolnak fel ez évben. Az igazgató megkért, hogy tolmácsoljam kérését a termelők felé. Kívánsága csak annyi, hogy az elcsépelt gabonát folyamatosan egész napon keresztül szállítsák a kijelölt átvevő helyekre, mert így elkerülhető lesz a torlódás és lényegesen csökken majd a várakozási idő, ami a szállítók és az átvevők részére egyaránt előnyös. Molnár Ferenc, Dunaszerdahely A dunaszerdahelyi baromfifeldolgozó ökonómusa a számok egész sorával igazolja, hogy nem véletlenül kerültek a testvérüzemek között az első helyre. (Tóth — felvétele) Két üzemről szándékoztam rövid képet adni. Olyanokról, amelyek hathatós részt vállalnak mindennapi szükségleteinkből. Gondjaikat, problémáikat mondták el mindkét üzemben a vezetők. Olyan nehézségekről nyilatkoztak, amelyeket mi, egyszerű vásárlók, nem láthatunk akkor, amikor egy-egy konzervet vásárolunk az üzletekben. CZITA BÉLA. 1/ajon miit csinál ilyenkor aratás ' idején az az ember, akinek Eusebio az ideálja? Nem mondom, furcsa kérdés. Nyilván edzőtáborban rúgja a bőrt, tökéletesíti technikáját, vagy éppen nyaral, hogy erőt gyűjtsön az őszi idényre. Hát igen, így lenne természetes, viszont minden harcedzett újságolvasó és újságíró tudja, hogy a normális dolgok általáben nem érdeklik az embereket. Így aztán a mi „Eusebiónk“, mindjárt gondolhattuk volna, éppenséggel nem nyaral, de még csak edzőtáborban sincs, hanem a keszegfalusi határban ellenőrzi a szemveszteséget. „Hát akkor mutatkozzunk talán be. “ „Igen kéremI Szlávik György vai gyök, a Komáromi Mezőgazdasági Mű-, szaki Középiskola harmadéves hallgatója.“ „Lesz talán valaki, akit 'érdekel a tanulmányi átlaga.“ „Egyegészkilenc. Lehetne jobb is, 'de nem rossz.“ Tehát lényegében ez is edzőtábor. Az elméleti edzés után egy kis gyakorlati. Persze, bennünket érdekelnek Gyurka barátunk további tervei is. Mindenekelőtt a vakációt illető tervei. „Ha letelik az egy hónap gyakori lat, szeretnék még pár hetet tovább dolgozni. Szükségem van egy kis az iskolával Budapestre, jól jön majd." „Egy kimondottan sztereotip kérrdés: szereti a mezőgazdaságot?" „Igen. En választottam a techniku mot is. Színvonalas iskola." „Gondolt olyasmire, hogy az érett ségi után tovább tanul?" „Természetesen. Nyitrára szeretnék in enni." „Az ideálom: EUSEBIO!" „Állattenyésztés, növénytermesztés, vagy gépesítés? ,..“ „Pedagógiai Főiskola. Magyar — történelem szak." Puff. jó lesz vigyázni. Ezek a cselek kiismerhetetlenek, valódi Eusebiócselek, I „Persze ezt jó lenne kissé bővebben megmagyarázni." „Szeretem az irodalmai. A történeh met is." „Azt mondta, hogy a mezőgazdasál got is szereti." „Azt is. Ezt talán jobban." „Tanárai tudnak erről a szándékáról?" „Természetesen. Lényegében helyeslik ..." „Kedvenc írója?" „Jókai Mór." „Hány éves?" „Tizennyolc." „Nem ír véletlenül verseket?" „Nem, nem írok." „Szóval nem müvészlélek . %.“ „Zenével szeretek foglalkozni. Gi•ározok, orgonátok, < zongorázok ... jártam zeneiskolába." Tehát egy újabb csel. Bevettük, sebaj, De térjünk talán a futballra. „Milyen poszton játszik?" „Balszélsö vagyok ...“ „Nézze, ha maga balszélső, akkor fogadni mernék, hogy jobblábas. Így ’van?“ „Eltalálta.“ Na végre, egy esetet nem vettünk be. Szlávik Gyuri mosolyog. Talán maga is látja, mennyire ellentétes anyagokból gyúrták. Persze, akik jól ismerik, szülei, tanítói, barátai bíznak benne. Mert akinek Eusebio az ideálja, annak feltétlenül jó helyzetfelisi merőnek kell lennie. És Gyuri kikeveredik ebből a tizenhatos előtti kavarodásból, megtalálja a helyét, és nyílegyenesen elhúz a balszélen!... (balogh)' Á lévai járásban a múlt hét végén már több szövetkezet befejezte az aratást. Hozzá kell tennünk, hogy a befejezés alatt nemcsak a gabona kaszálását értjük. Mivel kedvező az időjárás, a kombájnok után máris mennek a szalmaprések és a tarlóhántó traktorok is. A Zselízi Állami Gazdaság zálogosi részlegén például a szalmaprések megállás nélkül dolgoztak. Vagy 100 méterrel odább már belehasított a földbe a lánctalpas traktor ekéje. Kotasz Béla, a fegyverneki EFSZ mechanizátora is hasonló ütemről beszél. A kombájnok napi teljesítménye fejenként 12 hektár. Kovács Gyula öt vagont is kicsépelt naponta. A négy szalmaprés gyorsan összebálázta a szalmát és mehetett utána az eke. A százdi EFSZ-ben is gyorsan halad az aratás. A hektárhozamok jók. Csertik Tamás agronómus szavai szerint, a Valticei árpa 36 mázsát adott. A búza még nagyobb meglepetést tartogat. Pénz Anton ökonómus erről így vélekedik: „Ha a leggyengébb búza 36 mázsás hektárhozammal lepett meg, mennyit ad a többi?...“ Volkovics Béla, a Magyarádi Állami Gazdaság vezetője szintén elégedett a hozamokkal és az aratás ütemével. A Fertődi búza például 36 mázsát adott hektáronként. A losonci járásban sok szövetkezet gazdálkodik hegyes-dombos területen, ennek ellenére a hét elején a gabonának már több mint a felét learatták. Az aratás a zsélyi, nyéki és busái szövetkezetben megy a íegjobban. A busaiak az aratást már be is fejezték, és a felszántott földbe elvetették a tarlókeveréket. Tóth Sándor, a nyényei EFSZ agronómusa elmondta, hogy ők is jól haladnak az aratással, de a gabonaeladással egy kis problémájuk van, mert a felvásárló üzem lassan veszi át a termést. Két járás szomszédos szövetkezetében jártunk. Megállapítottuk, hogy a munka gyors ütemben halad. A földművesek időt, gépeket kihasználva igyekeznek. Ahol nem mehet a kombájn, ott még a kévekötők is dolgoznak. Sebestyén Pál, a palásti szövetkezet mechanizátora például elmondotta, hogy a kombájnok mellett még négy kévekötő is dolgozik, mert a meredek lejtőkön nem mehetnek a kombájnok. Megy a munka, gyorsan közeledik az aratás befejezése a két járás északabbra fekvő községeiben is. —b— PRÉMIUMMAL SERKENTENEK A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója fokozott kezdeményezést váltott ki a Tornavásáralji Állami Gazdaság dolgozóinak a soraiban is. A mezőgazdasági termelési igazgatóság által elindított versenymozgalomra értékes felajánlással jelentkeztek. Az a céljuk, hogy e nagy esemény évfordulójának a tiszteletére a növénytermesztés, állattenyésztés Nyári óvodák nélkül Amikor a dunaszerdahelyi JNB-on érdeklődtünk, vajon megnyíltak-e ezidén a nyári óvodák, tagadó választ kaptunk. Nincsen érdeklődés irántuk, sem a HNB-on, sem a szülők részéről. A járási nemzeti bizottságnak nem állnak megfelelő helyiségek rendelkezésére, hogy ezt az akciót megszervezze és nincs elég anyagi támogatás sem ahhoz, hogy olyan felszerelést szerezzen be, amelyet csak két hónapig lehetne felhasználni. Az óvodákat azelőtt ugyan minden évben megnyitották, de nem feleltek meg a követelményeknek. Ugyanakkor megállapították, hogy a jelenlegi körülmények között a nyári óvodákra nincs szükség. Az aratás ma már nem vesz igénybe annyi munkaerőt, mint azelőtt, az asszonyok is kevesebbet dolgoznak, tehát többet maradhatnak a gyerekekkel. Ott, ahol szükséges a gyerekek nyári elhelyezésű, van rendes óvoda. Ezekben az aratás idején meghosszabbították a munkaidőt, a gyerekek bent maradhatnak ötig, sőt, ha kell, még tovább is. Tehát a gyerekekről gondoskodnak és csak dícséretreméltó, hogy az illetékes szervek idejében fel tudták számolni azt az intézményt, amely nem felelt meg küldetésének és lényegében felesleges volt. CAPKÚ E. és a gépesítés vonalán kimagasló eredményeket érjenek el. Erről néhány konkrét példát említünk. A somodi és jászói gazdasági részlegek az állami gazdaság keretén belül versenyeznek az „Arany kalász“ cím elnyeréséért és azért, hogy bekerüljenek a járás Aranykönyvébe. Az állattenyésztési termelés vonalán kitűzték a célt, hogy az évi fejéshozamot minden tehénnél 100 literrel növeljék. Itt 400, 600 és 800 koronás prémiumot helyeztek kilátásba, ha azonban a 100 literes határt is túllépik, akkor azon felül minden 100 liter tej után még külön 60,80, illetve 100 Kős prémiumot fizetnek. A gazdaság vezetője és á zootechnikus 50 Kős prémiumot kap, az 1966. évi valósággal szemben minden elválasztott borjúért. Prémiumot helyeztek kilátásba á terven felüli malacelválasztásért és a tojáshozamért is. Zsarnó, Buzita és Somodi gazdasági részlegekben a számadó juhász az egy juhra eső gyapjúnyírásért 1968-ban 500-tól 800 Kős-ig terjedő jutalmat kap, ha a gyapjú mennyisége juhonként meghaladja a 4,5—5,5 és több kilót. Gépesítés terén a figyelmet az üzemanyag fogyasztás és a javítások költségeinek a csökkentésére fordítják. Andreás Sándor SZABAD FÖLDMŰVES ^ 1967. Július 29j Két járásban
