Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-07-22 / 29. szám
Méhész a javából Suk jót és szépet hallottam Varga Aladárról, az illésházi EFSZ méhészéről. Ez késztetett arra, hogy meglátogassam birodalmában. Az alkalom soká váratott magára, mivel közvetlen a kis Duna partján lakik, szép időt akartam kiválasztani, — olyant, ami széppé teszi a dunaparti környezetet. Végre rászánhattam magam és gyalog indultam a 3 km-es földútnak a gyönyörű napsütésben. Körülöttem ringó búzatáblák duzzadt kalászai bólogattak sokat ígérőén. A madárcsicser gésbe pedig belevegyüit a méhészek legkedvesebb zenéje: a méhzsongás. Honnan is tudott ennyi méh zsongani egyszerre anélkül, hogy rajnak nevezhetném?! Semmit sem láttam belőlük, de hallani annál inkább. A gabonatáblákban virító vadvirágok csábították édességgel a melleket. Méhészszívem duzzadt az örömtől, hogy mégis csak találnak a méhecskék valamit. Mert bizony a határ a gyomirtó szerek használata miatt számunkra egyre szegényebb. Kis bolyongás után célhoz értem. A Duna partján egy dombun, piros tetejű kis ház, s hogy az idill teljes legyen, lenn a parton csónak, fenekén kis víz csillog. A folyó lomha lassúsággal folydogál. s hogy a csendet mégis megtörje, né ha-néha csobban egyet a víz színe. Irigylendő csend és béke mindenütt. De jó is lehet itt élni! Kár, hogy nem volt több időm az ábrándozásra. Ráköszöntem a háziakra és hamarosan előkerült a házigazda is. Szerénysége és egyszerűsége beleillik a békés környesetbe, amelyben él. Beszélgetünk. Kevéssel érke zésem előtt jött haza. Mézet szállított. A második pergetés eredményét. Sajnos, az idő mos tohasága miatt az akác rosszul sikerült. A kéthónapos gyenge hordás eredménye az akácról 110 család után 444 kg. Az első pergetés a repcéről 341 kg-ot eredményezett. Sajnálattal elmondja, hogy a tavaszon néhány hétig beteg volt, kórházi ápolásban részesült, így a melleket nem tudta kezelni éppen a legdöntőbb időszakban. A 110 kaptár három helyen fekszik a határban. A repcéről az attól legtávolabbra eső csa láduk is ugyanannyi mézet gyűjtöttek, mint a közvetlen közelben levők. Most várja a Slovakofarma alkalmazottait méregvétel miatt. Amikor elmondom neki, hogy nálam már voltak, nyugtalankodni kezd és valami hibát szimatol, amiért hozzá még nem jöttek. Pedig tudomása szerint az EFSZ jelentette az időpontot, amikor a mérget kellett volna szedni. Már megindult a rajzás, ami beleszól a méregvétel sikerébe. 6 Szerinte a méregvételt jó hordásban az erős családok nem igen érzik meg, és még a pergetőbe is szépen jut méz. Szerződése van az idén 300 gr pempőre, aminek kitermeléséhez most látott hozzá. Elmondja, már gyermekkorában csodálta a méheket. Alig serdült, már elhatározta, hogy méhész lesz. Azóta sokat olvasott és tanult tapasztalt méhészektől. Most 57 éves és nem vágyik más mesterségre. Csak méhész volt és valószínű az is marad, míg él. A kezdőknek szívesen ad jótanácsot. Még soha senkit nein terelt ferde vágányra, Igazi jóbarát, — így mondják róla, akik ismerik. Ám hiába igaz és jó, bánata neki is van. Keserűen jegyzi meg, hogy gyakran találkozik gyanúsításokkal, miszerint az etetőcukrot nem a méheknek adja. Meg kell őt nyugtatnom, hogy az ilyen gyanakvókból hiányzik a szakértelem. Mert ha értenének a dolgokhoz, tudnák, hogy a méhész teljes erejével azon van, hogy sikereket érjen el. Ennek érdekében az utolsó szem cukrot is megeteti a méhekkel. Hiszen a méhészkedés motorja a cukor. A természet pedig ritkán olyan bőkezű, hogy ezt mellőzni lehetne. Csak az a sajnálatos, hogy még mindig akadnak olyan beleszólok, akik ezzel nincsenek tisztában, és sértő gyanakvásaikkal elveszik a becsületes dolgozók munkakedvét. Varga elvtárs 1958-ban lett a szövetkezet méhésze és 45 családot kezelt. 1963-ban 95 család után 27 q mézet pergetett, és kétszer szedett mérget, aminek az értéke 12 600 korona volt. Egybevetve a méz értékével 73 ezer koronát biztosított a szövetkezetnek egyetlen év alatt. Ebben az eredményben még nincs benne a kitermelt viasz és az a terméstöbblet, amelyet az agronómus javára szokták írni, holott a méhész érdeme is. Hogy vannak évek, mikor nincs ilyen kimagasló eredmény, az nem a méhész hibája. Az idő eljárt, és mennem kellett. Megdördült az ég is, mintegy figyelmeztetőül az indulásra. Sajnáltam otthagyni a vén Dunát. Kevés volt az időm ahhoz, hogy "betelhessek vele. Még majd visszatérek hozzá, már csak azért is, mert megismertem ott egy igazi embert, egy jó barátot, egy olyan méhészt, akivel érdemes lesz gyakrabban találkozni, mert 30 esztendei méhészkedésem dacára is tanulhatok tőle. Nagy Júlia, Nagylég A tudomány világából A méhek kedvenc virágporpótlőja Nem elég, ha a virágpor pótlására szánt eleség hatásos a pempötermelő mirigyekre. hanem az is fontos, hogy e méhek kedveljék is, szívesen elhot'dják, gyorsan elhasználják. Moeller a következő háromféle keveréket hasonlította össze: I. virágporos-szójás (25 % szárított virágpor és 75 % szőjaliszt keverékből l/3 súlyrész, 33 % víz és 67 %-os cukorszörpből 2h súlyrész); II. szójás (Vs súlyrész szőjaliszt, 2/s súlyrész, 67%-os cukorszörp); 111. szójás-élesztős (25 °/o szárított élesztő és 75% szójaliszt keverékéből Vs súlyrész, 67 °/o-os cukorszörpből 2/s súlyrész). A kísérleti családok egyszerre kétféle pótlót kaptak a fészek felső keretléceire terítve: I és II, I és III, II és III jelűt. Minden lepénycsoportra négy család jutott. Évente négyszer adtak lepényt a méheknek. A méhek feltűnően szívesen fogyasztották azt a lepényt, melyben virágpor is volt (I). Már 4 nap múlva jókora darabot elhordták belőle, a többiből sokkal kevesebbet, 8 nap alatt pedig a virágporos mind elfogyott, a virágpor nélküli szójás vagy szójás— élesztős lepényekből még sok maradt. Néhány szám a 8 nap múlva családonként megállapított fogyasztás két évi átlagáról: virágporos— szójás lepényből (I) 673 g, tiszta szójából (11) csak 65 g; virágporos-szőjából (I) 680 g, szójás-élesztősből (II) 89 g; tiszta szójásból (II) 160 g, szójás élesztősből (III) 129 g. A virágporos lepény nem szárad meg olyan könynyen és nem ragacsos, mint a többiek. Moeller azt ajánl ja, hogy a virágporpótló lepényben föltétlenül legyen virágpor is. A felhasznált vt rágpor a lepény Vl2 része. Egy 125 családos méhes 100 font virágport igényel a lepénybe (kb. 45,3 kg). Ennyit hat családtól három hét alatt lehet kapni a kijáró gyűjtőtárcsával, ha minden kedvez. IAmerican Bee Journal, 1967. 2. USA] A méhek riadója Az ingerült méhek olyan anyagokat juttatnak a levegőbe, melyek más méheket is támadásra késztetnek. A munkások rágőtövi mirigyében és fullánkjának mérgében találtak ilyeneket. Régi tapasztalat, hogy a „méreg szaga“ izgatja a családot. Ha valakit munka közben szúrás ért, számíthat rá, hogy más méhek is támadni fogják. A szúrás helyének megmosása vagy bedörzsölése mindenféle szerrel sokszor talán nem is a fájdalom csillapítására jó, hanem a méreg szagának eltüntetésére. Csak nemrég derült ki, hogy a rágőtövi mirigyben és a méregben nem ugyanaz a riasztó anyag van. Nemrég Kanadában Boch és Shearer megvizsgálta, hogy a méreg izopentilacetát nevű riasztó ja mikor s milyen mennyiségben képződik. Kiderült, hogy csak a munkások mérgében van ilyen. Ha két anya küzd egymással, ennek a híre szag útján nem terjed el a kaptárban, — mert az anyák fullánkjának mérge nem izgatja a méheket. Az újonnan kelt munkásméh mérgében sincs riasztó. A háromnapos munkások mérgében van már némi izopentilacetát, a következő napokban egyre több lesz benne, s legtöbbre rúg a méhek 15 —30 napos korában. Ettől fogva csökken a mennyisége. Természetesen azok a méhek tudják fullánkmérgük szagával jobban támadásra mozgósítani társaikat, ame lyeknek több az izopentilacetátjuk. A kijáró őrei rend szerint éppen olyan korúak, amikor mérgük legjobban riaszt. Érdekes és feltűnő, hogy a kalitkázott méhek mérgében csak kb. 5 %-a található annak a mennyiségnek, amennyi az ugyanolyan korú, szabadon élő liléitekben van. /Journal of Apicultural Research 1966. 2. Anglia) Napraforgóméz mint téli eleség Migajev F. rnéheit több éve kizárólag napraforgómézen telelteti. Soha nem tapasztalta, amit sok méhész állít, hogy a napraforgóméz megkristályosodik és ezért tele lésre alkalmatlan. Szerinte csupán a nyitott mézkészlet ikrásodott gyorsan. Ezért fészekben ilyet nem szabad hagyni. Lassítja a kristályo sodást az is, ha a fészek lépjeit a méhek jól takarják. Ezért szűkített fészekben teleltet. Megjegyzi, hogy hasonló tapasztalatokat sze reztek vidékének többi mé hészei is. Egyébként náluk a napraforgóról nem csupán téli készletüket gyűjtik be a méhek, hanem 15—20 kg felesleget is adnak családonként. (A napraforgó nyári méhlegelőkben jelentős. Méheim már több éve teleltek zömében napraforgó mézen. A telelés kifogástalan volt, de a méz tavaszra kristályosodni kezdett. Ez a fiasitás terjedését késleltette. Ilyen tapasztalatokról számolt be. több mint 10 évvel ezelőtt, egy szabolcsi méhész is. A napraforgóméznek ezt a ká ros hatását tavaszi etetéssel, a fészeklépek megfordítása val, a mézkészlet felnyitásával, megpermetezésével mérsékelhetjük. — Az ismerte tő megjegyzése.) Pcselovodsztvo 1966. 9., Szovjetunió. /wwwwwwwwwwwwwwvwwwwwwwvwww ■a i aram
