Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-07-22 / 29. szám
Tanácsadó Július és augusztus a méhész fontos teendőinek utolsó hónapjai. Ilyenkor a családok fejlődésük tetőfokán állanak. Hordás nélküli nyári napokon mind a fiasítás, mind az építkezés terjedelme csökken. Ilyen esetben a méhész munkájától függ a jövő esztendő eredménye. Ugyanis hordástalan időszakban etetéssel, illetve serkentéssel mindenáron meg kell akadályoznunk, hogy az anya csökkentse a peték lerakását. Akár vándortanyákon, akár odahaza, ha a napi hozam 100 gr alá esik, feltétlenül szükségessé válik a méhek serkentő etetése. Minden méhésznek tudnia kell, amint a mérleg csekély hozamot mutat, a méhek röptevékenysége alábbhagy és tőgy vagy szakáll alakjában a röpnyílás alatt csüngő méhek jó idő esetén sem röpülnek el a kaptáraktól. Ilyenkor cukorlepénnyel vagy cukorszörppel serkentsük a méheket, mert ezzel az anyát újabb petézésre bírjuk. A serkentő etetés a vándortanyákon is ajánlatos, ahol a méhek némi nektárt hordanak a tisztesfűről vagy a virágzó lucernáról. * * * Számos éven a magnak hagyott második kaszálású here virágözöne is jó hozamot ad. A nagyüzemi méhészetekben azonban fő tényező a virágok beporzása és nem a mézhozam. A méhek beporzó szerepe a vöröshere esetében is jelentős, hiszen nyáron a virág kelyhei rövidebbek, a nektár magasabban helyezkedik el a kehelyben s ennek folytán a méh szívesen látogatja a heretáblákat. A nektáron kívül a virágpor is jelentőséggel bír a méhek számára, de ugyanakkor legjelentősebb a maghozam növekedése, mely az alapos beporzás révén jön létre. Mindezen előnyök arra serkentenek bennünket, hogy a here virágainak látogatására szoktassuk méheinket. Ezt úgy végezzük, hogy 35— 40 "C meleg cukoroldatban herevirágot áztatunk. Egy liter oldatra körülbelül 2500—3000 virággal számolunk, mely körülbelül 25—30 herevirág fejet jelent. A virágot a zöld részek nélkül 5—6 órán keresztül áztatjuk a cukorszörpbe, mely átveszi a virágok illatát. Ezután a szörpöt átszűrjük és eltávolítjuk a bennelevő virágokat. Kora reggel repülés előtt ebből a cukorszörpből negyed liternyit adunk a méheknek serkentő etetésként. Számos méhészetben e célból vörösheremézet tartalékolnak, s ennek 1:2 arányú oldatával ugyancsak negyedliteres adagokban este serkentik a méheket. További gyakorlati tapasztalat a vöröshere virágainak szoktatásához, hogy a heretáblák egy-egy részét cukoroldattal permetezzük, ahová tömegesen járnak a méhek. 2 HH5l*+4 Mindenekelőtt legelőnyösebb, ha a heretábla közelébe ván dóriunk a méhekkel. * * * A nyári hordás alkalmával az öreg, seltejtezésre szánt lépe két, valamint a rosszul épített és heresejtes lépeket a költőtérből helyezzük a mézürbe. Adjunk helyettük kiépített, fiatal, de már fiasított építményt, valamint virágporos kereteket. Pergetés után így az öreg lépek minden fennakadás nélkül selejtezésre kerülhetnek. Ugyanakkor a virágporos kereteket, főleg a virágporban hiányt szenvedő erdei területek mellett elhelyezett méhcsaládoknak adhatjuk. Ez nagy segítséget jelent, és erős Hasításra serkenti a családokat. * * * Júliusban van ideje a tartalékcsaládok készítésének. Ugyanis különösen hordástalan időben nagy méhtömeg áll rendelkezésre. Nem tudjuk eléggé hangsúlyozni a tartalékcsaládok készítésének fontosságát, mert ezekkel nemcsak fiatal anyákat tartalékolhatunk, de tavasszal a törzscsaládokat is felerősíthetjük, sőt már beteleléskor segíthetjük velük a leszegényedett családokat. Végül a tartalékcsalád mindig a szaporítás alapanyagául szolgál. A tartalékcsaládok a méhészet üzemképességét jelentik. Aki erős, ütőképes családokkal akar gazdálkodni, nem hanyagolhatja el a tartalékcsaládok készítését. Ezért ajánlatos az anyák tartalékolására szánt kaptárak üzemeltetése, melyekben 3—4 kereten tulajdonképpen kölyökcsaládok foglalnak helyet. * * * Nyáron, különösen hordástalan időben ügyeljünk a rablás megakadályozására. Ennek egyik formája nagyon kellemetlen, mégpedig a csendes rablás. Ezt alig veszi észre a méhész. Ez tapasztalataink szerint megakadályozható, ha a röpnyílások környékét alaposan bemázoljuk foghagymával. Más esetben a röpnyílás körüli karbolos permetezés is segíthet. Számos méhészetben gyakoribb a szemmel is látható rablás. Ez alkalommal legyen résen a méhész. Az idősebb méhészek ugyanis azt tartják, hogy a rablást a méhész maga idézi elő figyelmetlenségével, hanyagságával. Azonban megtörténik ez más hibából is. Ilyenkor a rabolt család röpnyílását olyannyira leszűkítjük, hogy azon csak egy méh férjen be. Ha ez nem segít, akkor a röpnyílásra 20—25 cm hosszú, drótszövetből készített, henger alakú rudat teszünk, amerre a méhek kimehetnek, de nem találnak vissza. Ekkor az otthoni méhek a röpnyílás körül tömörülnek. Nagyobb veszély esetén lezárhatjuk egészen a családot, de ilyenkor hátulról adjunk levegőt, majd a kaptár elülső részét nedves ronggyal takarjuk. A kaptárt el is vihetjük a helyéről, pincébe helyezhetjük, de gondoskodjunk vízről és levegőről. Legcélszerűbb azonban ha a kaptárakat járműre pakoljuk és legalább tíz nap időtartamra mintegy négy kilométeres távolságra visszük. Az idő letelte után leszűkített röpnyílással ismét visszahozhatjuk eredeti helyükre. Legszerencsésebb azonban, ha a méhek szakszerű gondozásával megelőzzük a rablást. A rabló méhek hovatartozását liszt segítségével könnyen megállapíthatjuk. Liszttel beszórjuk a rabolt családok röpnyílását, melyen a méheknek keresztül kell jutnia. így könynyen megállapíthatjuk, melyik kaptárba vagy mely irányba szállnak a lisztezett méhek. * # * Ezekben a hónapokban van az ideje a betelelés előkészítésének. Nagyon fontos, hogy fiatal, termékeny anyákkal menjünk telelőbe. Júliusban fejezzük be az anyák leváltását. Ha családjaink közül akad anyátlan, a tartalékcsaládok egyikével egyesítsük. Ugyancsak a tartalékcsaládok jönnek számításba, ha az öreg anyát le akarjuk cserélni. Ez a következőképpen történhet: Az anyátlanítás után a költőteret átlyuggatott újságpapírral takarjuk. Ezután ráteszszük a mézterét, melybe a tartalékcsaládot helyezzük. A kaptárt letakarjuk és 10 napig békén hagyjuk. A méhek a papírt önmaguktól átrágják és csöndesen egyesülnek. Azonban nem árt, ha néhány csepp ánizs vagy tömjén, esetleg citromfűolajjal egybehangoljuk a törzscsalád és a tartalékcsalád illatát. Az illatos anyagból néhány cseppet öntünk egy papírlapra a kaptár fenekén és ugyancsak a költőtérre helyezett papirosra. * * * Nyár végén a méhész legfontosabb teendője, hogy serkentő etetéssel segítse elő a méhek fejlődését. Ilyenkor egy serkentő etetés nemcsak az anya petézését tartja fenn, de növeli azt. Ajánlatos a serkentő etetést összekötni a mézterek leszedésével, de egyben a családok átvizsgálásával is. Ha a családnak nincs elegendő élelme, az etetést nagy adagokban végezzük. Több méhész azzal dicsekszik, hogy néhány nap alatt feletette, illetve betelelte méheit. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a nagyobb adagokban történő etetést minden második vagy harmadik nap végezzük, mert így a családoknak van ideje a beadott cukorszörpöt feldolgozni, elraktározni és befedni. Egy bizonyos; azok a családok lesznek ütőképesek a jövő évi főhordáskor, amelyek sok fiatal méhhel mennek telelőbe. ■* * * Ismételten felmerül a kérdés, hol teleljük a méheket ;a költőtérben vagy az üres költőtér feletti mézürben. Akadnak, akik a „szellős“ telelés mellett törnek lándzsát saját tapasztalataik alapján. Igaz, a kísérletek is azt mutatják, hogy a szellősen telelt méhek gyorsabb fejlődést mutatnak. A fiasítás terjedelme 20—30 °/o-kal nagyobb volt az első tavaszi átvizsgálásnál, míg hat héttel a főhordás előtt 30 %-kal volt több fiasítás. Ezenkívül 50 %-kal nagyobb hozamot és 60 %-kal több viaszt termeltek. Erre vonatkozólag kísérleti állomásaink a következőket javasolják: A betelelés alkalmával 12—14 kg téli élelemről gondoskodjunk. Az erős családok nem igényelnek erős takarást, ellenben levegőt igen, mely kíméli a tartalékokat, így a méhek erejét is. Természetesen nagyon fontos a méhek nyugalmának biztosítása. A kísérleti állomások szerint szellős telelés esetén a noszéma ellen is védekezünk, mert a család tiszta levegőben és száraz környezetben fejlődik. Dr. Novacky Kálmán A PÖRULJÄRT KÍGYÓ Régi méhkasának szétszedése alkalmával annak alján döglött kígyót talált egy grúz méhész. Kitűnt, hogy a torkos hüllő körülbelül két évvel ezelőtt mászhatott he a kaptárba, teteme azonban mindmáig teljes épségben maradt. Miután a méhek közös erővel megölték a betolakodót, pusztulás veszélye fenyegette a kaptár lakóit, mert a csúszómászó hullája csakhamar oszlásnak indult volna. Tetemét kicipelni nem tudták, így tehát viasszal vonták be az □kos méhecskék s ezáltal megóvták a felbomlástól. Lényegében ugyanazt az eljárást alkalmazták, mint a régi egyiptomiak, akik halott királyaikat mumifikálták, vagyis bebalzsamozás révén évezredekre konzerválták, tartósították a holttesteket K. E.